Petőfi Népe, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

Borverseny és költészet Komisz asszonytól meggyötört ember homokit iszik Szép, lágy, hajlékony, sima, ugyanakkor tüzes és testes. Ha Önök most azt gondolják, hogy nőről be­szélek, nagyot tévednek. A vágy szóban forgó, ti­tokzatos tárgya ezúttal bor. Méghozzá egy 1996- os évjáratú cserszegi fű­szeres. Aranyat is kapott. A keceli szerdai borversenyen kapta ezt a fényes érmet, amely borverseny a városban immár hagyomány és jósor­som úgy hozta, hogy negyedik éve vehetek részt a zsűrizés­ben mint laikus. Hogy a borá­szok között a laikus szó azt je- lenti-e, hogy marha, vagy pe­dig azt, hogy kívülálló szakvé­lemény, azt pontosan nem tu­dom. Az előbbit még sose mondták nekem, legföljebb gondolták. Miből áll a borverseny? Beneveznek bizonyos számú bort, termelők, pincé­szetek. Természetesen név nélkül, csupán számot kapnak a borminták, a részrehajlás el­kerülése végett. A héten százkilencven min­tát, minden eddiginél többet neveztek a termelők, pincé­szetek, kereskedők. Délelőtt fél tízkor kezdtük el a nemes italokat kóstolni. Dr. Kerényi Zoltán, a zsűri elnöke, a Szőlészeti és Borá­szati Kutatóintézet igazgató- helyettese előzetes intelmei­ben figyelmeztetett: - Ne sies­sünk, mert fáradtabb szájjal nehezebb kóstolni. Már ez a mondat is szá­momra költői erényeket csil­lantott fel rögtön az elején, s ezt számos lírai hevülettel és rendkívüli képi és nyelvi fan­táziával megáldott megjegy­zés követte a borbírálat során. Le a kalappal a borszakértők előtt! Csokonai, Ady, Petőfi nyelvében élnek! Lehet, hogy épp a bor miatt? Hiszen a köl­tőóriások is megitták a maguk borát. A kóstolás, ha hiszik, ha nem, munka és nem felhőtlen szórakozás. Semmi köze az italozáshoz. Észen kell lenni, több okból is. Egyrészt sok­sok bortermelő egész évi he­roikus munkáját kell minősí­teni, s ezt a munkát kutyakö­telességünk megbecsülni. Másrészt a kiadott érem, vagy oklevél hosszú évekig ad ran­got a gazdának. A rafinált ke­celi polgármester, Schindler János az elmúlt években föl is fokozta a borverseny jelentő­ségét: - Nem hiszem én, hogy jó borod van, ha még a ver­senyre se merted benevezni! - szokta mondogatni. Senki nem meri magára venni a ki­maradás szégyenét. A kóstolás segédanyagairól is érdemes szólni. Pörköltká­vészemek, kifli-, almaszele­tek és trappistasajtfalatok se­gítik a szürcsölésben megfá­radt és eltompult érzékszer­veket. De legszebb az egész­ben, ahogy a borról beszél­nek. Mint serdülő szerelme­sek álmaik asszonyáról, még ha bírálólag is. Idézek lírai gondolatokat a keceli borbí­ráló asztal mellől. „Illatban szép, csak kissé rövid.” „Úgy érzem, hogy a háttérben meg volt simo­gatva.” „Szépen együtt van tartva, bár egy kissé poros.” „Érett hajas illatok vannak benne.” Ezen idézeteket csak abból a tárházból válogattam, amely némi azonosságot mu­tat a szeretett nő iránti áhítat­hoz. De hallottam olyat is, amit már föl se tudtam fogni, íme: „Kicsit fátyolos, gyömö­szölt, darált és nem bogyó­zott.” És a csúcs: „Sokáig volt a törkölykalap szabadon, bár nem lóg ki.” Ez utóbbit értse, aki érti. Kunszeri Miklós, az OBI fő­tanácsosa, aki ugyancsak a bí­rálóbizottság tagja volt, azt mondta, hogy az alföldi terme­lők már abszolút birtokában vannak a tudásnak, azazhogy a piacképes jó bor előállításának. A keceli minták mindegyike ezt igazolja. Felhívta a figyel­memet egy halhatatlan re­mekműre, Hamvas Bélq: A bor filozófiája című esszéjéről van szó. Ennek a könyvnek a ho­moki borokról szóló fejezeté­ből idézek befejezésképpen: „Ha az ember homold bort iszik, egészen apró csillagsze- mecskékkel telik meg, s ezek a szemecskéfc az ember vérében táncolnak. A homoki az életse­bek gyógybora. Komisz asz- szonytól meggyötört ember homokit iszik.” A szerző kocsmabornak nevezi az alföldi borokat, de ezt meg is magyarázza: „A kocsma civilizációnknak leg­fontosabb intézménye, sok­kal fontosabb, mint a parla­ment. Az egyik helyen a se­beket osztják, a másik helyen gyógyítják.” Hámori Zoltán m A homoki az egyszerűbb életsebek gyógybora - mondja a filozófus. Konyákig a ruhákban Ildi feltűnő jelenség Bácsalmás utcáin. Nem­csak azért, mert csinos és fiatal, hanem mert mindig akad rajta valami különleges ruhadarab. Kérdésemre - honnan öl­tözik - csak legyintett, és mosolyogva ennyit mon­dott: „Hát a turkálóból!” A turkáló az utóbbi tíz év­ben önálló üzletággá nőtte ki magát. Minden csip-csup településen akad belőle leg­alább egy. De honnan kerül be az országba ez a renge­tegfajta, külföldi, használt ruhanemű? Utánanéztünk, mert sokan talán nem is gon­dolnák, honnan érkeznek a hétről hétre bontott bálák. Nos, a világ majdnem minden tájáról. De legin­kább a tőlünk nyugatabbra fekvő országokból, valamint az Amerikai Egyesült Álla­mokból és Ausztráliából. S ki véti le a ruhákat? Vegyük alapul Hollandiát. Onnan érkezik a legjobb minőségű, hazánkban leg­kelendőbb áru. A gazdag meg a középszerű hollan­dusok a hét egy meghatá­rozott napján szépen ösz- szehajtogatva, nejlonzsák­ban kiteszik a megunt holmijaikat a ház elé. Eze­ket a pakkokat szedi össze és viszi a gyűjtőhelyre a he­lyi vöröskeresztes autó. In­nentől mindent az üzlet ha­tároz meg. A gyűjtőhelyről egy ottani vállalkozó a vö­röskereszttől pénzért felvá­sárolja a ruhaneműt (turká­lóról lévén szó maradjunk a textíliáknál), majd váloga­tás, szortírozás után kami­onba kerül. A legócskább holmikat bálákba préselik, ezt itthon is fillérekért árulják, hisz a megnyomorítás viszontag­ságai szinte minden ruhada­rabon láthatók. A minőségi, úgynevezett címkés áru, ami kizárólag márkás dara­bokat tartamaz, össze­hajtva, kíméletes csomago­lásban kerül a kamionokba. Innentől már csak a viszont­eladók száma az, ami legin­kább meghatározza egy-egy gönc árát. Hogy kik turkálnak? Az árusok szerint szinte min­denki. Legtöbbjük hölgy, köztük bőven akad diplo­más. A férjeket is sikerül néha elcipelni ilyen he­lyekre. A legmenőbb a gye­rekholmi és az egyedi, igé­nyes ruha. Az estélyik ha­mar elkelnek, de ugyanúgy a melegítőalsók is. A vállfán egy hosszú bőr­ruhát mustrálok. Alaposan szemügyre veszem, hibát­lan. Nincs folt, szakadás, kiégetés. Az új árát az üzlet­ben úgy 35 ezerre saccolom, nemrég láttam hasonlót eny- nyiért. Kérdezem ennek az árát: 3500 forint. Ha legkö­zelebb meglátják rajtam, tud­ják, honnan vettem... Berki Erika Horgászzsákmány gipszből Alig kezdődött el az idei horgászszezon, máris vannak olyan tréfás ese­tek, amelyek mosolyra fakasztják a vízpartlakat. Két hete azt kértük olva­sóinktól, hogy küldjenek ilyen sztorikat. íme egy, a legjobbak közül: A minap, a horgászat végez­tével a pecások egy csapata betért egy pohár sörre a leg­közelebbi kocsmába, ahol igencsak eldicsekedtek az aznapi fogással.- Mindez semmi! - fity­málta le a szákban ficánkoló halakat az egyik törzsven­dég. - Ha hiszitek, ha nem, nekem van egy három és fél kilós törpém! Ezen aztán vi­ta támadt, és ahogy lenni szokott, virtusból fogadások is kötődtek. Öt liter konyak forgott kockán! Míg egyesek a mérleget hitelesítették, emberünket elküldték haza a törpéért. Jött is, egy rongyba csavarva be is állí­tott vele. Azonnal a mérlegre tette, és láss csodát: pont há­rom és fél kilót nyomott! A röhej csak akkor szakadt ki a jelenlévőkből, amikor a ki- bugyolált csomagból egy gipsz kertitörpe bukkant elő. Mondanom sem kell, a hír gyorsan körbejárt, s azóta a törpe szóra gyorsan mo­solyra húzódnak a szájak. Lejegyezte: Papp Zoltán Sikeres vállalkozások A testépítés modern centruma Régi igazság, hogy a férfiak izmosak és erősek, a hölgyek pedig vékonyak és csinosak szeretnének lenni. S Kecske­méten van egy hely, ahol mindkét nem álmai rövid idő alatt teljesülhetnek. A férfiak néhány hónap alatt erőtől duzzadó izomzatot, a höl­gyek feszes combokat, for­más csípőket „varázsolhat­nak” maguknak. Persze szak­szerű edzői segítségre és mo­dern, minden igényt kielégítő erősítő- és izomfejlesztő gé­pekre is szükség van mind­ehhez. A kecskeméti POWER CENTER mindezt egyszerre nyújtja. A Március 15. utca 1/1 szám alatt található PO­WER CENTER egy éve nyi­totta meg kapuit. Á kívül-be- lül tetszetős, gonddal terve­zett testépítő szalonban több mint harminc testépítő gép és eszköz áll a vendégek ren­delkezésére. A testépítő sza­lon vezető edzője, Garas György szerint sikerük titka az, hogy személyre szabott edzésterv szerint dolgoznak, s folyamatosan adnak szak­mai segítséget azoknak a fér­fiaknak, akik a testépítés mi­att, illetve azoknak a nőknek, akik az alakformálás végett keresik fel a POWER CEN­TERT. Sőt, a testépítés mel­lett figyelnek a vendégek he­lyes táplálkozására is, s az alakformálást, izomfejlesz­tést természetes alapanyagú táplálékkiegészítőkkel is segí­tik. Vendégkörüket bővítendő a testépítő szalon e hónaptól jelentős kedvezményt ad ára­iból. Az egy hónapos, korlát­lan számú alkalomra vonat­kozó családi bérlet mindösz- sze 5000 forintba, a férfi bér­let 4000 forintba, a nők, diá­kok, katonák havi bérlete 2000 forintba kerül. A napi jegy pedig mindössze 500 fo­rint. A POWER CENTER hét­köznap reggel 8-tól este 9-ig, szombaton reggel 9-től 17 óráig tart nyitva. Telefon: 76- 476-377.

Next

/
Oldalképek
Tartalom