Petőfi Népe, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
A kora tavaszi allergiás náthák okozói a láthatatlan pollenek időszerű jó tanács: ismerjük meg jogainkat Merni kell szembenézni sorsunkkal Ha az orvosi beavatkozásokat a bírói pulpitusról ítélnék meg, a legenyhébb büntetést is legalább sülyos testi sértésért kellene kiróni. Több ország jogrendszere a beteg beleegyezése nélkül elvégzett orvosi beavatkozást bűncselekménynek tekinti. Az ember önrendelkezési joga szent és sérthetetlen, szabadon eldöntheti, hogy fordul-e orvoshoz, s ha igen, milyen beavatkozásokat enged meg illetve utasít vissza. A döntés végső soron mindig a betegé: az orvos csak tanácsot adhat. Ám az érintett csak akkor képes megalapozottan dönteni a saját sorsáról, ha előzőleg mind a kórról, mind a gyógyítás lehetséges módszereiről tájékoztatták. S ez így van még vészhelyzetben is. A korábbi időszakban kialakult orvos-beteg kapcsolat valamiféle gyermeki kiszolgáltatottsághoz hasonlítható, amikor a rászoruló az orvos iránti feltétlen bizalommal veti magát alá a gyógykezelésnek. Az orvos jóindulatú, ámde szigorú, parancsoló, ugyanakkor leereszkedő és atyáskodó, a beteget nem tekinti partnerének. Tilos a latin nyelvű ködösítés Mi az, amiről a beteg embernek tudnia kell ahhoz, hogy párbeszédet tudjon folytatni orvosával, felelősen tudjon dönteni saját sorsáról? Mindenekelőtt meg kell értenie a betegségét. Az orvosok szívesen csomagolják kevesek számára érthető latin szavakba a kórismét, pedig minden betegségnek megvan a maga magyar neve is. S ha valaki már megértette mi a baja, nyilvánvalóan a kezelés módjára is kíváncsi lesz. Tudnia kell, milyen módszerek között választhat, s az egyes gyógyeljá- rásoknak mi a kockázata, következménye, milyen fájdalmakkal, kellemetlenségekkel kell számolnia, mennyi ideig tart a gyógyulás folyamata, milyen mellékhatásai lehetnek a felírt medicináknak. Azt sem szabad elhallgatni, ha netán bénulás, esetleg életveszély fenyegeti a pácienst. Minden beteg egyenlő, de vannak egyenlőbbek Minden beteg egyenlő, de a kórházban vannak még egyenlőbbek is - szokták epésen megjegyezni azok, akiknek vagy nem jut szabad ágy, vagy várólistára kényszerülnek. A törvény valóban nem ismer különbséget beteg és beteg között, kivételek azonban lehetnek. Egy-egy baleset nyomán a kialakult sérülés közvetlen életveszélyt jelenthet, a szív- vagy légzésmegállás, a sokk, az erős vérzés nem tűr halasztást, nem lehet „érkezési sorrendben” kezelni betegeket. Ám lehet olyan műtét, beavatkozás, amelynek elvégzésére a kórháznak vagy az orvosnak fel kell készülnie, ilyenkor törvényes a várakoztatás. Egy-egy beavatkozás elvégzése előtt a betegnek joga van tudni, hogy az orvosnak és az intézménynek mekkora tapasztalata van betegsége gyógyításában. Végzett-e már máskor is ilyen beavatkozást, s ha igen, milyen gyakran fordultak elő komplikációk és mik voltak azok? Az ÜSA- ban például 1985 óta évente publikálják 6000 kórház diagnosztikus kategóriák szerinti halálozási adatait. Ez természetesen önmagában még nem dönti el, melyik kórház milyen eredményesen gyógyít, mégis fontos információ a betegek számára. Jogunk van tudni az Igazságot Szabad-e megmondani minden betegnek minden diagnózist? A vélemények e téren megoszlanak. A jog lehetővé teszi, hogy ha az orvos úgy látja, a beteg nem tudna szembenézni sorsával, ne magát az érintettet, hanem csak a hozzátartozóját informálja a kilátásokról. Ez a gyakorlat azonban kritizálható, etikailag elfogadhatóbbnak tűnik a beteg „nyílt” nem-tájékoztatása. Ilyenkor az orvos megmondja a betegnek, hogy nem szeretné őt riasztó információkkal terhelni, s ezért szívesebben beszélné meg a kezelés részleteit az általa megnevezett hozzátartozóval, baráttal. Kényes kérdés az orvosi titoktartás dolga. Az orvos oldaláról ez úgy is megfogalmazható: a beteg vizsgálata, kezelése során szerzett bizalmas információkat senkivel nem közölheti, aki közvetlenül nem vesz részt annak gyógykezelésében. A mai egészségügyi rendszerben egy beteg kezelését nem egyetlen orvos, hanem szakemberek egész hada végzi. A titoktartás nem azt jelenti, hogy csak a beteg orvosa fog tudni a bizalmas információkról. Egy oktatókórházban orvostanhallgatók, nővérek vesznek részt a beteg kezelésében, akiknek joga, sőt dolga a beteg kórlapjába betekinteni a kezelés sikere érdekében. Sokan húzódoznak is attól, hogy valóban kényes információk - pszichiátriai betegségük, HIV-pozitivitásuk, AIDS-ük - a kórlapra kerüljön. A beteg joga arra is kiterjed, hogy kérhesse, csak azok lehessenek jelen a vizsgálatánál, akik ahhoz feltétlenül szükségesek, illetve akik jelenlétét megengedi. Mindenkinek joga van arra, hogy csak addig legyen ruhátlanul, amíg az a vizsgálat szempontjából szükséges. Ne egy prosztatamasz- százs közben törölje fel a takarítónéni a követ, ne kiabálva, a folyosón ülők füle hallatára kérdezzék a béltükrözésre váró betegtől, hogy hatott-e a beöntés. A vizsgálatra váró asszonyokat ne vetkőztessék meztelenre percekkel az orvos érkezése előtt... Hosszasan sorolhatnánk tovább. ÚJ szereplő: a betegjogi képviselő A betegjogok puszta deklarálása azonban önmagában kevés. Érvényesülésüket intézményesen kell biztosítani, mert a betegek - kiszolgáltatott helyzetükből adódóan - általában nem tudnak maguk kiállni jogaikért. Adottak ugyan a panaszok „kezelésének” hagyományos módjai: panaszt lehet tenni a kórház igazgatójánál, bíróságokhoz lehet fordulni, esetleg etikai-fegyelmi eljárást lehet kezdeményezni a szakmai szervezeteknél. Ám vannak már újabb lehetőségek is. Egyszerűbb esetben elegendő felkeresni a kórház panaszirodáját, de vannak olyan intézmények, ahol már a betegek jogait intézményesen védő betegjogi képviselők is működnek. Vesztő jó tatácsa A boldogság jót tesz a szívnek Az infarktus gyakran csendes, nem okoz fájdalmat. Az ismétlődő kisebb rohamok előrevetítik azonban a későbbi súlyos katasztrófa lehetőségét. Sok mindent, mégis keveset tudunk e lassan népbetegséggé váló, évente egy-egy kisebb városnyi áldozatot szedő kórról. A kutatók megállapították, hogy a szívinfarktust gyakran a koszorúér meszesedése előzi meg, közvetlen kiváltója a fizikai és lelki stressz, amely csökkenti a szív vérellátását. Egy vizsgálat során 132 betegről pontos kimutatást vezettek, felírták, feszül- tek-e, szomorúak, vidámak, netán éppen boldogok. Az adatok elemzése alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a negatív érzelmek megkétszerezik a szívizom csökkent vérellátásának kockázatát. A vérellátás zavarát megelőző órában a fizikai aktivitás szintje is fontos tényezőnek bizonyult. Nagy megterhelésre tizenháromszor gyakrabban lépett fel elégtelen vérátáramlás, enyhébb terhelésre kétszer olyan gyakran. Ezzel szemben a magukat boldognak, a dolgokat kézben tartónak valló személyek körében a vérellátási zavar előfordulása lényegesen ritkább volt. Az orvosok szerint a hetente öt alkalommal sportoló emberek szíve és érrendszere egészségesebb, mint azoké, akik nem sportolnak rendszeresen. A heti 3-5 alkalommal 20-30 perc időtartamú sportolás kortól függő megterheléssel ajánlatos, ideális teljesítmény: 6,5 percen belül kell 2 kilométert futni, 18 percen belül 1000 métert úszni, 21 percen belül 10 kilométert kerékpározni és 40 percen belül 5 kilométert sétálni. A módszer alkalmas a fizikai erőnlét felmérésére is, többek között a labdarúgó-világbajnokságra jelölt játékvezetőket is ezzel az eljárással tesztelték. Ä mérsékelt intenzitású testmozgás is jobb, egészségesebb, mint a mozgás nélküli élet. A kutatások szerint azonban heti 2000 kilokalória energiafelhasználás szükséges a szívbetegség okozta halálozás 28 százalékos csökkentéséhez. Ez a szint napi élénk, 45 percig tartó sétával érhető el. Fekete Tibor 1 I r rí s r* 1 l I IS IV/ I I \ 1 / i JL X JLj 1. V # j *■ j 1. V. 1 i V HAJÁPOLÓ AMPULLA Bojtorjángyökér, csalánlevél, kalendulavirág, mustármag kivonatát, olívaolajat, mézet, méhpempőt, vitaminokat tartalmaz. A növényi kivonat fokozza a fejbőr vérellátását, erősíti és aktiválja a hajhagymák működését. Törökbálint, (Depó) ForgaImazza Kúraszerű használata javasolt, de a haj kondíciójának javítására is használható. ggg Kapható a gyógyszertárakban és a gyógynövény szaküzletekben. Naturprodukt információs szolgálat: (06-20) 287 096
