Petőfi Népe, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
6. oldal 1998. április 11., szombat Kellemes Húsvéti Ünnepeket: A nagy, csöbrös-vödrös locsolások egykor hozzátartoztak a falu húsvétjához, amely a tavasz és a termékenység ünnepe is volt. Ma már a lányoknak nem kell félteniük a ruhájukat, a vizesvödröket felváltották a kölnisüvegek. Néhol azonban - így a mi megyénkben is - ha másért nem, hát turistacsalogató látványosságként előveszik a legények a vizesvödröket. Húsvéti szertartások, szokások A hűsvét nemcsak a keresztény egyházak legnagyobb ünnepe, hanem régi szokások őrzője is. A húsvét ünnepének időpontja a tavasz kezdetétől és a holdtöltétől függ. A 325-ben tartott niceai zsinat óta a húsvétot a tavaszi holdtölte utáni első vasárnap ünnepük. A kereszténység a húsvétvasámapot megelőzően, nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton (liturgikus nevén: triduum pascalé) emlékezik meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. Az ősegyházban a nagy- szombati körmenetet éjszaka tartották. A liturgia ezekkel a szavakkal kezdődik: „Lumen Christi”, Krisztus világossága - emlékeztetőül Krisztus szavaira, hogy „Én vagyok a világ világossága”. A húsvétvasár- napnak eredetileg nem volt külön liturgiája, mivel a nagyszombat esti szertartás az éjszakába nyúlt. A húsvét keresztény ünnepével évszázadok óta különféle - részben pogány eredetű - szokások kapcsolódnak össze. A festett tojások ajándékozása például egészen az egyiptomi fáraók és a perzsa nagykirályok koráig nyúlik vissza. A nyúl már az egyiptomi mitológiában is felbukkant. A tojás régi szimbóluma a termékenységnek, az élet és a létezés eredetét fejezi ki. Már ötezer évvel Krisztus előtt tarkára festett tojásokat fogyasztottak a tavaszünnepen. Egészen a XV. századig „húsvéti tojás” alatt „húsvétig teljesítendő tojás-kamatot” értettek. A mai értelemben a tojás a XVI. század óta tartozik a húsvéti ünnephez. Ugyanis a nagycsütörtökön vagy nagypénteken tojt tojásnak a néphit bajtól védelmező, áldásos hatást tulajdonított. Díszített tojásokról első ízben 1615-ben történt említés. Egészen a VII. századig vezethető vissza az ételek húsvéti megáldása. A húsvéti gyertya mint az ünnepi szertartás fontos kelléke először 384-ben jelent meg az itáliai Piacenzában. A feltámadt Krisztusnak ez a jelképe az évszázadok során öltötte magára mai alakját, és - rajta a viaszból alkotott kereszttel, valamint az ábécé első és utolsó betűjével (alfa és omega) - Krisztus mennybemenetele napjáig, áldozócsütörtökig áll ott az oltárok mellett. A gyerekek kedvence a húsvéti nyuszi, amely ugyancsak a termékenység szimbóluma, és már az egyiptomi mitológia is ismerte. Németországban először a XVII. században terjedt el a hiedelem, hogy a nyuszi hozza a húsvéti tojást. Bizáncban a középkorban állítólag magát Jézus Krisztust jelképezte. Feltételezve, hogy a nyúl nyitott szemmel alszik, a feltámadt Krisztushoz hasonlították, aki nem aludt el a halálban. A festett tojások ajándékozása az egyiptomi fáraók és a perzsa nagykirályok koráig nyúük vissza. Sonka, kolbász, mandulalikőr Húsvétkor - mint minden más vallásos ünnepen - meghatározott ételeket fogyasztunk. Ami a keresztény világban mindenütt közös, az a tojás, amely a vallásos szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Éppen ezért a tojást csaknem mindenütt díszítik. Manapság húsvétkor a legtöbb „tojás” csokoládéból készül; a legváltozatosabb színben, formában és méretben talán Olaszországban gyártják. Ott húsvétkor a tojás körül forog a világ, és csokoládén kívül cukorból, marcipánból is készítik. Főtt tojást a szombati vacsorán esznek, de nem füstölt sonka, hanem egy speciális, csak ekkor fogyasztott szalámi, a Corallina mellé tálalják fel. Az ünnep süteménye Itáliában a panettone, amelyet karácsonykor és húsvétkor fogyasztanak, csakúgy, mint nálunk a bejglit. A panettone kuglóf, amelyet százféle változatban sütnek az egyszerű, mazsolástól kezdve a likőrrel töltöttig, a csokoládémázzal bevont, habos-cukorgyöngyös csodákig. Franciaországban a gyenge bárányhúst kedvelik ilyentájt. Hozzá könnyű, asztali vörösbort fogyasztanak. A sonka-tojás-torma étrendet nem ismerik. Nagy-Britanniá- ban nincs az ünnephez kötődő menü, a bárányt egész évben kedvelik. Ilyenkor többnyire mentamártással szolgálják fel. Németországban tájanként eltérőek a szokások. Nagycsütörtökön spenótot esznek, míg a péntek mézevéssel kezdődik. Ebédre lencsét, vacsorára halat fogyasztanak. Szombaton kelt tésztát, kalácsot sütnek. Ahol gyerek van a háznál, ott nyulat, csibét, bárányt formáznak a tésztából. Az ünnepi étkezés koronája a vasárnapi ebéd, amikor tormás sonka, kolbász, főtt tojás és csülök kerül az asztalra, amelyet sok helyütt botjú- vagy báránysülttel is megtetéznek. A bőséges ebédhez jól csúszik a kiváló német sör. Húsvétkor kedvelt ital a tojás-, mogyoró- vagy mandulalikőr. Nem ördöngösség a tojásírás A tojásfestés egyszerű otthoni munka, ám nem bonyolultabb a tojásírás sem. A hétfőt és a lo- csolkodást várva a kislányok édesanyjuk segítségével ma vagy holnap is elkészíthetik az írott tojásokat. Az alap a főtt tojás és a gyertya. A gyertyát egy régi lábasban célszerű felolvasztani, de csak annyira kell forrónak lennie, hogy gőzölögjön. Szükség van vékony fapálcikákra, ágacskákra is, melyek egyik végét be kell metszeni. A hasítékba vagy szöget, vagy összesodort alufóliát tehetünk. Ez lesz az íróka. Ezt az írókát mártogatjuk aztán a forró gyertyába, s így rajzolunk kedvünk szerinti mintát a tojásra. A megdíszített tojásokat a tojásfesté- kes tálkába tesszük, s mindaddig a festékes vízben hagyjuk őket, amíg elég színesek nem lesznek. Ezek után tojástartóba rakjuk a színes - a tojásfesték szerint kék, piros vagy sárga - tojásokat, s várjuk, hogy megszáradjanak. Ha kész, gyertya lángjával folyamatosan, Ids lépésekben haladva fel kell olvasztani a viaszt a tojásokról. A felolvasztott részt azonnal le kell törölni. Ha ügyesek voltunk, a gyertyával rajzolt részek kiadják a mintát. A tojásfestés ennél is egyszerűbb. A mintát színes festékkel vihetjük fel a tojásra, de készíthetünk minta nélküli, egyszínűre megfestett tojásokat is. A húsvéti ajándékozásnál is az a fontos, hogy szeretteinket magunk készítette ajándékkal lepjük meg. Az apáknak, papáknak úgyis az lesz a legszebb! Figyelni kell, de megéri, az írott tojás kedves ajándék. A tojásírás alapfogásaival az ifjúsági otthonban ismerkedtek a kecskeméti gyerekek. A gólya, a kakas meg a róka Messzire nyúló hagyományt folytatnak a gyerekek, amikor húsvétvasámap a színes tojások keresésére indulnak. 1601- ből való az első feljegyzés Európában díszített tojások ajándékozásáról. Később széles körben elterjedt a tojást tojó nyúl meséje. Ennek egyik legrégibb bizonyítéka Heidel- bergből származik. Georg Franck orvos a XVII. század vége felé ezeket írta: Délnyu- gat-Németországban, hazánkban, Pfalzban, Elzászban és ugyanígy Vesztfáliában ezeket a húsvéti tojásokat nyúl- tojásoknak nevezik. Elhitetik a gyerekekkel, hogy a húsvéti nyúl tojja őket, és rejti el a kertben, a fűben, a bokrok közt, s így tovább... A gyermekek attól fogva nagy szorgalommal készítenek „húsvéti kocsikat” és „húsvéti kertecskéket”, hogy megfelelő helyet biztosítsanak a tojáshozóknak a várva várt húsvéti ajándék lerakására. Vidékenként eltérően más és más állat hozta a húsvéti tojást. Türin- giában a gólya, Szászországban és Holsteinben a kakas, Hessen nagy kiterjedésű területein a róka, Fulda környékén és Svájcban a kakukk. Másutt különféle madaraknak tulajdonították ezt. Azt ma már nem lehet tudni, hogy a nyúl vajon azért győzött a versenyben, mert a leggyakrabban fordult elő, vagy mert különösen termékenynek bizonyult. Szerepe mint a tavasz hírnökéé egészen a mitológiába nyúlik vissza. A nyúl Aphroditénak, a szerelem görög istennőjének állata, és kísérője a Föld germán istennőjének, Holdának. A monda szerint éjszakai vándorlásain gyertyákkal haladt előtte, hogy megvilágítsa az utat. A tojásnak tulajdonított mágikus erőről tanúskodik, hogy Csehországban és Svájc különböző vidékein egy nagycsütörtökön tojt tojást kell átdobni a ház fölött, és azon a helyen elásni, ahol földet ért. Ebben az esetben megvédi a házat a villámcsapástól, lakóit pedig minden szerencsétlenségtől. Zürich kantonban a to- jásdobálás ráadásul a tűzvésztől is megóv. Más hiedelmek szerint ha a tojás héja megreped a forró vízben, ez új élet keletkezését jelenti. Szászországban a középkor óta úgy tartják, hogy megkönnyíti a szülést, ha a szülő nő olyan vizet iszik, amelyben tojáshéj főtt. Pogány szokásokat elevenít fel az a hiedelem, amely szerint fontos szerepe van annak, hogy milyen a színe a tojó tyúknak. Egy Csehországban elterjedt régi babona szerint ha valaki egy fekete tyúk tojását hét héten át a bal karja alatt hordja, abból kis emberke kel ki, akitől az a képesség származik, hogy láthatatlanná tegyük magunkat. A húsvéti üdvözletek a múlt század óta hozzátartoznak az ünnephez. A régi képeslapok jellegzetes motívuma volt a tojás, a virág, a nyuszi. Sokszor vallásos és profán elemek is keveredtek egy-egy üdvözlőlapon, s a húsvéti állatsereglet a képeslapok révén terjedt el.
