Petőfi Népe, 1998. március (53. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-14 / 62. szám

6. oldal NEMZET SZÜLETETT 1998. március 14., szombat A* 1848-as törvények fontos „czikkelye” volt, miszerint a nemzeti színek és az ország címere ősi jogaikba visszaál­líttattak. A zászlókultusz ismét éledőben van. Új szobor Ópusztaszeren Az Ópusztaszeri Nemzeti Tör­téneti Emlékparkban csütörtö­kön elhelyezték az Árpád-em­lékmű talpazatán a fejedelem új szobrát, amely pontos mása az eredeti, tavaly ősszel leemelt alkotásnak. A cserére azért volt szükség, mert a fejedelem előző szobrát - amely száz évvel ez­előtt puha mészkőből készült - alaposan megviselte az időjá­rás. Időközben ugyan kétszer felújították, de állaga folyama­tosan romlott. Az új (héttonnás) szobrot kemény mészkőből ké­szítette a fővárosi Épület-Kőfa­ragó Kft. Egyúttal restaurálták az eredeti szobrot is, s azt ugyancsak csütörtökön helyez­ték el a Feszty-körkép múze­umépületében. A munkálatok költsége összesen 5 millió fo­rintot tett ki. A felújított Árpád­emlékmű avatására vasárnap délben az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordu­lójának tiszteletére rendezendő emlékünnepségen kerül sor. Ötven éve volt száz éve Az 50 éve volt 100 éve című kiállítás csütörtökön nyílt meg Budapesten a Nádor utcai Cent­rális Galériában. Azt igyekez­nek bemutatni, hogy a Kossuth, Petőfi, Táncsics nevével fém­jelzett 1848-as eszmények mi­lyen torzuláson mentek át a népi demokratikus fordulatot követő évtizedekben. Az új Petőfi-emlékmúzeum bir­tokbavételét hozta a kiskőrösi­eknek a legutóbbi szilveszter. A tavalyi esztendő második felé­ben indult meg az a kezdemé­nyezés, mely a megyei önkor­mányzat tulajdonában lévő szü­lőház „visszavételét” kívánta elérni. A megye és a város tö­rekvéseinek szerencsés találko­zása folytán az év végére ren­deződtek a tulajdonviszonyok, sőt a szülőházhoz tartozó régi múzeum helyett szilveszteréj­szakára új épületben, új anyag­gal nyílhatott meg a Petőfi-em- lékkiállítás. A tárlatrendezésből jelentős részt vállalt magára a megyei múzeum igazgatósága. Kiskőrös története a poéta előtt A december 31-én éjfélkor tar­tott ünnepélyes átadás egyben az 1848-49 es forradalom és szabadságharc 150. évforduló­jára, valamint a költő születé­sének 175., halálának 150. év­fordulójára emlékező országos rendezvénysorozat nyitánya is volt. A tárlat a költő szellemi ha­gyatékának relikviái mellett Kiskőrös helytörténetét és a he­lyi kultuszt is bemutatja. A belépőt angol, német, szlovák és magyar nyelvű is­mertető fogadja Petőfiről, il­letve Kiskőrösről. Az első he­lyiségben kiállított helytörté­neti anyag Petőfi koráig mu­tatja be a település történetét. A környéken talált, a Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő új- kőkorszaki leletek mellett lát­ható az újratelepítés időszaká­ból való térkép, valamint 11. Jó­zsef oklevele, mely városi rangra emeli Kiskőröst. Itt mu­tatják be a település első pe­csétnyomóját, néhány tárgyat a Wattay család hagyatékából és a szlovák vonatkozású emléke­ket is. Az ajtónál lévő Petőfi- szobor vezet át a költő életét, életművét bemutató helyiségbe. A tárgyi emlékek mellett - mint például a Heydte, osztrák tiszt által írt beszámoló a segesvári csatáról -, melyből a történé­szek Petőfi halálhírére követ­keztettek, a modem technika is képviselteti magát egy Petőfi életútját bemutató CD-ROM- mal. A terem másik felében a környék élővilágát bemutató vitrinek, melyek közül egy életnagyságú metszet révén mintha színpadra lépne Petőfi. tátják be. Ebben a helyiségben kaptak még helyet a Petőfi „ajándékok”, a különböző he­lyekről kapott, a költőt ábrázoló tárgyak. Az 1880-ban, Jókai kezde­ményezésére megnyitott szülő­ház is átrendeződött az új mú­zeum megnyitásakor. Az utcai szobában látható a család búto­rai közül az az ágy, melyben Petőfi született. Mellette Petro- vitsék öreg almáriuma áll. A szoba többi berendezési tárgya és a konyha felszerelése ugyan nem a család tulajdona volt, de A költő dicsősége helyben és a világban A harmadik terem a költő ne­véhez fűződő kultusz relikviái- nek bemutatási helye. A főfalon kiterített világtérképen külön jelölik azokat az országokat, melyek anyanyelvűkre fordítot­ták Petőfi verseit. A térkép két oldalán az eddig a városi könyvtárban őrzött gyűjte­mény, különböző nyelveken megjelent kötetekből. Jobbra a helyi kultusz relikviái, melyek közül a legértékesebb az 1913. márius 15-ére, közadakozásból készített billikom. A század eleji nemzeti ünnepeken a szó­nokok ebbe a serlegbe töltött borral köszöntötték az egybe­gyűlteket. Mellette az 1922- ben, a költő születésének szá­zadik évfordulóján kelt alapító okirat, mely a billikom történe­tét örökíti meg. A tárlók a hely- történettel és Petőfi emlékével foglalkozó elődök munkássá­gát, illetve a helyi és országos megemlékezések relikviáit mu­A billikom (serleg) kiürítésével kellett Petőfire emlékezni. korhűsége segít a múlt századi hangulat felidézésében. Az ed­dig is a ház tulajdonában lévő keresztelőkancsó az Evangéli­kus Múzeumtól kölcsönkapott keresztelőmedencével együtt idézi azt a pillanatot, amikor a helyi evangélikus templomban Petrovits Sándort, a bába által gyöngének tartott kisfiút meg­keresztelték. Újabb évszázadok a halhatatlanságban Az idén újabb darabbal bővül a Műfordítói Szoborpark is. A március 15-ei ünnepség kereté­ben leplezik le Tadeusz Nowak lengyel költő és műfordító szobrát, mely a lengyel testvér- város, Tamow ajándéka. Ezzel egy időben nyitják meg a Bem József tábornok, a két nép hőse című időszaki kiállítást. A múzeum dolgozói a tárlat- vezetés mellett több kezdemé­nyezést is indítottak a költő „élővé” tételére. Rendhagyó irodalomóráknak, szavalóver­senyeknek, felolvasóesteknek adnak otthont az új múzeum­ban. A tavasz folyamán iro­dalmi és helytörténeti szabad- egyetemet rendeznek. Részt vállalnak a helyi, Petőfi nevét viselő intézmények, szerveze­tek programjainak összehango­lásában. Török Zsuzsa A számítástechnika is Petőfi Sándor emlékét ápolja... Méltó külsőségek között a Petőfi-emlékkiállítás Új múzeum Kiskőrösön Kecskeméti útlevéllel menekült a szabadságharc minisztere A különszobába vezettem és ott bezártam Sorsfordító napokban, a Habs- burg-ház trónfosztása után fo­gadta el a vallás és kultuszmi­niszteri tárcát a második füg­getlen magyar kormányban Horváth Mihály, az elismert történész, Csanádi püspök. Már kecskeméti káplánként, 1835- 36-ban dolgozott egyik főmű­vén, Az ipar és kereskedelem története Magyarországban a három utolsó évszázad alatt című, később akadémiai nagy­díjjal jutalmazott munkáján. Kecskeméti időzése alatt meg­ismerkedett az irodalomked­velő Horváth Dömével, a tudós Horváth Cyrill testvérével. Aligha gondolhatta, hogy a kecskeméti politikus-jogász 1849-ben egyike lesz élete megmentőinek. Olykor évekig nem látták egymást, olykor - például 1849-ben - évente többször is összehozta őket a sors. A kor­mányzat Debrecenbe költözé­sekor „végtelenül szívesen látta” az odalátogató Horváth Dömét az időközben püspökké szentelt történész - olvasható a szintén kecskeméti Váczy Jó­zsef által 1932-ben közzétett emlékezéseiben. „Utána csakhamar 1849 nya­rán mint kultuszminiszter a fő­városba költözvén, ott is meglá­togattam. Ismét csak szívessé­gét és barátságát tapasztaltam (...) a kormány és közegei már Szegedre kényszerültek vándo­rolni. Horváth Mihály mint mi­nister júliusban Kecskeméten át Szegedre költözvén, házamnál szállásolt, s jó nőmnek szülei családját és őt már leánykorá­ban ismervén, nálunk magát végtelenül jól érezte. Azontúl csak az év vége felé találkoz­hattam vele. Kis ideig 1849. aug. szept. és október hóna­pokban magam is másutt buj­káltam. Titokban haza térvén és szép csöndesen családom köré­ben megvonván magamat, ek­kor történt, hogy egy estve, ba­juszos alakban, egy egyszerű, de jó külsejű ismeretlen lépett be hozzám. Szétnézve halkan tudatta velem, hogy menekvő lévén, egyszesmind meg kívánt látogatni. Mereven ránézvén inkább hangja s alakjárul felis­mertem: megilletődve borul­tunk egymás nyakába. Rögtön az utca felőli különszobába ve­zettem s ott bezártam, a cselé­deknél kinn lévő nőmet bekér­vén, vele a helyzetet és vendé­get előzetes megismertettem s azután együtt áttértünk hozzá.” Horváth Döme a továbbiak­ban az életét mentő volt minisz­ter „a folyosói végszobában” töltött 5 napjáról számolt be. Ittlétét titokban tartották, csak Homyik János főjegyző törté­netírót, közös barátjukat hívták meg. ő szerzett álnévre útleve­let az üldözöttnek. „Az utolsó két estét mind a négyen együtt jó kedélyben és reményben együtt töltvén a 6-ik napon, sa­ját kocsimon elszállíttattam Kun-Szt-Miklósra, folyton pusztákon menve s az ottani de­rék ismerősök segélyével a vendég tovább, de mindig pusz­tákon át a fővárosba tért s on­nan jó emberek segélyével sze­rencsésen külföldre menekült.” Az alkotmányos élet helyre- állítása után hazatért tudós többször találkozott régi kecs­keméti ismerősével és család­jával. Egyszer Eötvös József minisztert is elcsalták egy itteni al reáliskola felállításának ki­eszközlésére. „H. Miskát - 49- ben használt szobájában ismét üdvözültük - megilletődve né­zett körül a szobában és utána rám és Eötvösre együttesen jó nőmre pillantván annak érzé­kenyen a nyakába borult, s Eöt­vös előtt, a ki szinte könybe lábbadt, könnyezve és többszö­rösen kezet csókolt, ismét, meg ismét hálával emlegette az ő iránti jótékony szívességét.” Horváth Döme Batthyány utca 17. számú, az említetteken kívül Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály ottlétének emlékét is őrző házát is elvitte a ‘„városrendezés”. Heltai Nándor A szabadságharc fémpénzei A forradalom kitörésekor az osztrák-magyar veretű törvé­nyes fémpénzeknek három csoportját különböztetjük meg, úgymint aranypénzek, a konvenciós ezüstpénzek és a réz váltópénzek. 1848 elején az eddigi stabil pénzügyi helyzet a francia forradalom hírére megváltozott. Az első felelős magyar minisztérium megalakulása idején az oszt­rák birodalom egész területén beállt a teljes valuta- és hitel­válság. A nép mindenütt el­lepte a beváltópénztárakat és fémpénzt követelt a papírban­kói helyett. Kossuth Lajos számos intézkedést foganato­sított a helyzet javítására, közte a fémpénzverés fokozá­sára. Elrendelte, hogy a bá­nyakerületekből minden ne­mesfémet Körmöcbányára kell küldeni pénzverés céljá­ból. Elrendelték a pénzek ma­gyar nyelvű feliratát, Mária képpel. A dukátokra, a 20 és a 10 ezüstkrajcárosokra végre felkerült a magyar felirat: V. Férd. Magy. H. T. Orsz. Kirá­lya. Erd. N. Fejed., a hátlapon pedig Sz. Mária 1st. Annya. Magy. Or. Védője 1848. szö­veggel. Az intézkedések ellenére a pénzváltás egyre nehezebben ment, mert a fémpénz gyorsan eltűnt a forgalomból. A nép nem azért volt elégedetlen, mert nem volt pénze, hanem azért, hogy nem volt apró­pénze. A fémkrajcár a létszá­mában megnövekedett hon­védsereg zsoldfizetésénél óri­ási szerepet játszott. Sok kel­lett belőle a hadseregben, de a polgári életben is. A lakosság nem tudott sót, petróleumot, olajat vásárolni és nem tudtak napszámot sem fizetni. Kossuth, hogy a gondokon enyhítsen, 1848 májusában megparancsolta miniszteri biz­tosának, hogy minden fellel­hető rézanyagból veressen rézkrajcárokat. Ha lassan is, de még 1848-ban megindult a magyar köriratú réz egykraj­cárosok verése is. Felirata az előlapon: Magyar Királyi Vál­tópénz, hátlapon: Egy Kraj- czár 1848. Az éremképen ko­ronás kétrészes magyar címer van. Az egykrajcárosból 1848- ban 214 459 db, 1849-ben 84 000 db készült. 1849 elején ismét intézke­dés történt az aprópénzhiány megszüntetésére, elrendelték hat pengő krajcáros ezüst és három pengő krajcáros réz­pénz verését is. Ezeket a pén­zeket a Debrecenben székelő kormány Nagybányán verette. Addig is azonban, míg e fém­pénzek forgalomba kerültek, a kormány 30 és 15 pengőkraj­cár címletű kincstári utalvá­nyokat bocsátott ki. K. D. A szabadságharc arany-, ezüst- és rézpénzei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom