Petőfi Népe, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-26 / 48. szám

1998. február 26., csütörtök Petőfi Népe-riport 5. oldal Ipari robbanóanyaggal repítették a levegőbe tegnap éjjel az újságospavilont? Robbantás Kecskemét belvárosában A pavilon nem omlott össze a robbanás után. Mi az indíték? A detonáció a rendőrség jegy­zőkönyve szerint éjjel 1 óra 55 perckor, más források szerint 2 óra 2 perckor történt. A Szövet­ség téri újságospavilon a leve­gőbe repült, az árukészlet a lángok martalékává vált. A közeli épületek nem sérül­tek meg, kivéve a pavilon köz­vetlen közelében lévő földszin­tes játékterem épületét, mely­nek összes ablaka betört. A pavilon szerkezetéből szerte­röppenő falemezek 15-20 mé­terre szóródtak szét a környé­ken - tudtuk meg Rákosi alez­redestől. A rendőrök egyéb­iránt egyetlen szemtanút talál­tak, egy taxist, aki az adott időpontban a közelben tartóz­kodott, s látta a robbanást. A robbantót azonban sajnos nem... A helyszínelés miatt a rend­őrök lezárták a forgalmat a Széchenyivárosból a központ felé vezető útszakaszon. Csak nem sokkal fél tíz után nyitot­ták meg ismét a forgalomnak. Az útburkolatot azonban még ekkor is elszórva üvegszilán­kok borították, s a környéken is láthatóak voltak az éjszakai robbanás apró nyomai. A helyszínelők ekkor még javában dolgoztak. Tóth And­rás megyei főkapitány-helyet­tes, Kubicsek András bűnügyi osztályvezető és Szőllősi Gyula kecskeméti rendőrkapi­tány irányításával a törmeléket, a pavilon romjait vizsgálták át.- Alfától tartottunk, most úgy látszik, bekövetkezett - mondta Szőllősi Gyula, Kecs­kemét város rendőrkapitánya a helyszínen riporterünknek a romokat vizsgálgatva. - Most már itt is robbantgatnak. Még nem tudjuk, hogy pontosan mi okozta a robbanást, de az a tény, hogy akadt pozdorjalap, amely több tíz méterre repült el, sokat elárul. A szakértők nagy erőkkel vizsgálódnak, ahogy azt láthatják. Akik hallották a dörrenést A robbanás egyik fültanújával a bódéval szemben lévő söröző­ben találkoztunk. Az ivó kö­zönségének témája tegnap dél­előtt mi lehetett volna más, mint a robbanás. Az egyik ven­dég hallotta a detonációt. „Amikor felriadtam, azt hittem, hogy a lépcsőházajtó csapódá­­sát hallottam - mondta -, aztán reggel láttam, hogy tulajdon­képpen mi történt. A nagy zajra ébredve megnéztem az órát: 2 óra 2 percet mutatott.” A fel­robbantott pavilonnal szemben lévő garzonlakások egyik hölgy lakója nem áltatta magát azzal, hogy nem robbanást hallott. A durranásra riadva kinézett la­kása ablakán, és rögtön felfe­dezte, hogy a bódé lángol. „Nem kellett sokáig vámom, hogy meghalljam a szirénák hangját. A robbanás után fél perccel már az ablakban vol­tam, de nem láttam senkit.” Találgatások Az ivó egyik vendége már a robbanóeszköz fajtáját is is­merni vélte. Állítása szerint kézigránát okozta a bajt. Ezt nem is vitatták a bennülők, úgy tűnt, számukra az édesmind­egy, mivel robbantottak. A be­szélgetők a közbiztonság hely­zetét vitatták. Nem maradt szó nélkül az a tízmilliárd forint, amit a belügyminiszter a minap a rendőrség támogatására kért. Az ivó vendégei szerint - és itt ne kocsmatöltelékekre tessék gondolni, hanem olyanokra, akik a napi hajtás közben beug­ranak egy kávéra - ha valaki nem tud úszni, az tízmilliárd fe­jében sem ússza át a Dunát. „Ezek pedig - intett fejével az egyik beszélgető a robbanás nyomait vizsgáló rendőrök felé - nem tudnak úszni.” Délben még nem volt biztos, délutánra kiderült, hogy a rob­banóanyag ipari robbanószer volt, s kanóccal gyújtották meg. Néhány perccel a detoná­ció előtt hajította be a tettes a pavilon mellékhelyiségének ablakán. - Kicsit amatőr mun­kára utalnak a jelek - tette hozzá Rákosi alezredes. A nyomozás most természetesen az indítóokokat vizsgálja. A tény, hogy február 4-én már va­laki, vagy valakik megpróbál­ták felgyújtani a pavilont, azt a nézetet erősíti, hogy szemé­lyes bosszúról, ellentétről le­het szó. A tulajdonos hölgy férje, Varga Sándor ismert vál­lalkozó. Elmondták, hogy nincs adósságuk, tudomásuk szerint nincs haragosuk sem, s nem voltak intő jelek sem ko­rábban. Szőllősi Gyula kecs­keméti rendőrkapitány el­mondta: nemcsak ezt az indí­tóokot vizsgálják, elképzelhe­tőnek tartanak más lehetőséget is. Arra a kérdésre, hogy a köz­vetlenül a pavilon mellett ta­lálható játékteremnek lehet-e köze a robbanáshoz, a kapitány azt válaszolta: erről még korai lenne nyilatkozni. Órákig tartott a tömérdek szemét és a romhalmaz eltakarítása. Volt már egy figyelmeztetés? A reggelig tartó helyszínelés során még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy szándékos­ság, vagy véletlen okozta a rob­banást. Riporterünk először a pavilon tulajdonosát, Varga Sándomét kérdezte.- Vart-e elképzelése arról, hogy mi történt?- Őszintén szólva nincs. Nem tartottunk semmi olyas­mit a pavilonban, ami ezt okoz-Varga Sándoraé, a pavilon tulajdonosa. háttá volna... Csak egy elekt­romos fűtőtest volt bent.- Volt-e bármilyen előzmé­nye ennek a robbanásnak?- Hát, három héttel ezelőtt megpróbálták felgyújtani a pa­vilont. Benzinnel locsolták körbe. A rendőrök még nem zárták le azt a vizsgálatot sem. Ennek az esetnek sem volt semmi olyan előzménye, amire az ember gondolhatna. Nem szólt senki, hogy kellene neki ez a pavilon, vagy ilyesmi...- A pavilon mellett áll egy játékterem. Az nyitva volt-e, amikora robbanás történt?- Elvileg éjjel-nappal nyitva van, de én úgy tudom, 11 körül bezárják. Nem tudom, van-e köze az egész esethez... Három éve, hogy mi üzemeltet­jük ezt a boltot. Tegnap a fiam volt itt délután, ő zárta be apavi­­lont. Semmi rendkívüli nem történt. Aztán éjjel jött ez a rob­banás... Bámészkodók, nézelődők A felrobbantott újságospavilont a járókelők alaposan megnézték. Ilyet még nem láttak Kecskemé­ten. Olyan is akadt, aki a Széche­nyivárosból kifejezetten bá­mészkodni jött. Egy 72 éves Kubicsek András a hely­színt vizsgálja. öregúr, miután a rádióban hal­lotta, hogy mi történt, elhatá­rozta, hogy egészségügyi sétája során elruccan a tetthelyre. Míg nézelődött, beszélget­tünk. „Nem csoda, hogy ilyenek történnek. Mióta nyitottak a ha­tárok, ellenőrzés nélkül minden­féle nációk jöhetnek-mehetnek. És robbanthatnak is” - mondta a kisöreg. - A Gergényi úr (a rend­őrfőkapitány - a szerk.) szigorú ember hírében áll, most meg itt van neki ez. Nem tudom, hogyan birkóznak meg az esettel, de nem irigylem a rendőröket. Egy ideig azt hittem, hogy robbantgatni csak külföldön szoktak. Később már szinte természetesnek vet­tem, hogy a fővárosban felrob­bantják egymást a maffiózók, de Pest azért mégse Kecskemét. Hát most már ebben is hasonlí­tunk. Ami szerencse a szeren­csétlenségben, az az, hogy nem sérült meg senki a detonáció be­következtekor. Az oldalt írta és szerkesztette: Bán János, Ökrös Csaba L, í, .Mm ff l»MWBWf 1 'W } SH& Lm -pff i 1 mmk -w ^ W [ T B, j |gg&| A Szövetség tér: a megroggyantott pavilon, s mellette a játékterem. FOTÓK: Walter Péter, galambos Sándor, banczik Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom