Petőfi Népe, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-23 / 45. szám

Mások másképp csinálják Ön milyennek ítéli a magyar nyugdíjreformokat a nemzet­közi gyakorlattal összehasonlítva? - kérdeztük Charles Kovácsot, Central European Operations Inc. ügyvezető igaz­gatóját.- Szeretném előrebocsátani: minden állami biztosítás tu­lajdonképpen adó, tehát maga a nyugdíjjárulék fizetése is egyfajta adózást jelent. Például Amerikában a social security rendszerében a munkáltató és a munkavállaló egyaránt a fize­tés 7,5 százalékát fizeti az állam részére. Lehet, hogy más or­szágokban ezek a befizetések magasabbak, de a kereseti ará­nyokhoz és a későbbi nyugdíjak értékéhez viszonyítva a ma­gyar adatokhoz hasonló arányokat kapunk. Tehát általánosan igaz, hogy az állam által folyósított nyugdíjak csak a minimá­lis megélhetést fedezik. Az egyénnek semmiféle jogbiztonsá­ga nincs az állammal szemben, a társadalombiztosítás állami feladatait ezért el kell különíteni a biztosítási szektor tevé­kenységétől. A nyugdíjpénztár intézménye sajátságosán magyar kép­ződmény. Más országokban biztosítótársaságok és nyugdíj­alapok működnek, amelyeket általában pénzintézetek, illetve néha a szakszervezetek szerveznek. Függetlenül a körülményektől a nyugdíjrendszerek mű­ködése a világ számos helyén aktuális probléma. A szakem­berek a jelenség okait az aktív átlagéletkor csökkenésével il­letve a biológiai életkor növekedésével magyarázzák, úgy vélik, nem lehet figyelmen kívül hagyni sem a családszerke­zet változását, sem pedig az elmúlt évtizedekben globálisan megnőtt munkanélküliséget. Kelet-Európábán ugyanezek a válságjelek láthatóak, amit még az országok szegénysége is tetéz, s a nyugdíjrendszer gyorsabb változtatását sürgeti. Itt már nem lehet az adók és a járadékok további emelésével, az általános szociális szolgáltatások továbbszűkítésével vagy a nyugdíjkorhatár további emelése útján hatékony eredményeket elérni. Kelet-Európábán tovább kell lépni: a nyugdíjrendszer magánosítása látszik az egyetlen gyógy­módnak.- Ön szerint mi hozhat valódi változást?- Fontosnak tartom, hogy az állampolgárok megértsék: számukra nem az állam, hanem a magánvagyon, a megtaka­rítások biztosítják leghatékonyabban a nyugodt hátteret. Ezt hívjuk öngondoskodásnak. Amerikában adókedvezmény formájában ösztönzik az egyéni megtakarításokat. A dél­amerikai példa hasonlítható talán a legjobban a közép-euró­pai helyzethez, mert Chile és Magyarország GDP-je hasonló nagyságú, illetve nagyon hasonló a két ország korábban al­kalmazott nyugdíjrendszere. Chilében 14, Argentínában 3 éve alakultak ki a magánnyugdíjalapok. Ezek a pénzintéze­tek elősegítik a pénzügyi felhalmozást: várhatóan a nyugdíj­ba vonuláskor az állampolgárok számottevő vagyonnal ren­delkeznek majd. Tehát a magánnyugdíjalapok segítik a pol­gárosodás folyamatát egy stabil középosztály megteremtésé­vel. Ezekben az országokban az emberek már sikeresen meg­tanulták, hogy mit jelent a pénz és azzal hogyan bánjanak..- Magyarországon politikai alku volt a jelenlegi nyugdíj­­rendszer kialakítása. Ón szerint mire kell figyelnünk a nyug­díjpénztár-választás során?- Először is figyeljünk arra, hogy ne írjunk alá semmi olyan kötelezettséget, amelyet nem értünk. Másodszor: meg kell vizsgálnunk, hogy ki áll az alap vagy a nyugdíjpénztár mögött. Ha egy bank nevével erkölcsi felelősséget vállal, va­lószínűleg az anyagi felelősséget is vállal a pénztárral szem­ben - bár erre a törvény nem kötelezi. Mi történik a befekte­tő pénzével, ha a pénztár csődbe megy? A nemzetközi ta­pasztalatok alapján a nyugdíjpénzintézetek csődje nagyon ritka esemény, de ha mégis megtörténik, a kötelezettségeket általában más pénzügyi intézmények, vagy az állami fel­ügyeleti szervek vállalják magukra. Harmadik szempontként kérdezzünk meg a nyugdíjpénztár által tervezett működési költségeket. Vizsgáljuk meg, hogy mekkora összegek kerül­hetnek várhatóan a számlára. Ezért fontos a szerződések el­olvasása, amelyben megjelenik, hogy a költségek stagnál­nak, vagy folyamatosan emelkednek. Negyedszer: vizsgál­juk meg, hogy milyen hozam várható a pénztártól, s az mi­lyen befektetői stratégiát követ. Fontos szempont az is, hogy milyen gyakran kapunk tételes elszámolást. Amerikában át­lag negyedévente küldenek értesítést az ügyfelek részére. Hasznos lenne ennek a gyakorlatnak az itteni bevezetése is. Az információ fontos, mert ez biztosítja, hogy egy befektető a választott pénzintézet munkáját és egyéni megtakarításá­nak alakulását nyomon követheti. A biztosítás 3 béralku rasza Már a kisebb cégek is adnak támogatást Az önkéntes nyugdíjpénztárak alapítói között egyaránt találhatunk cégeket, ágazati munkaadói szövetségeket, szak­­szervezeteket, s persze ezeknek a legkülön­félébb kombinációit is. Egyre általánosabb gyakorlat, hogy a munkaadók kiegészítik a dolgozók nyugdíjpénztári befizetéseit, ame­lyek mindenkori összege a béralku tárgya. Sok esetben követi az inflációt is. Arra is van példa, hogy a tagdíj-kiegészítés a béren kívüli juttatások egyik alternatív módon választható formája. A nyugdíjpénztári befizetés támogatása a béren kívüli juttatások részét képezi a leg­nagyobb hazai üzemanyag-forgalmazónál. A 14 ezer dolgozóból 11 ezren tagjai az önkéntes nyugdíjpénztárnak. A tagdíj havi ötezer forint, amiből a cég négyezer forint befizetését magára vállalja. Minden dolgo­zónak van ugyanis egy kerete, amelynek a felhasználásáról maga dönthet, így egyebek között nyugdíjpénztári tagdíjként, üdülési támogatásként, étkezési hozzájárulásként, albérleti segélyként vagy tanulmányi ösztöndíjként is igénybe veheti. A tervek szerint hamarosan önkéntes és magán­nyugdíjpénztárrá alakítják át a mostani önkéntes nyugdíjpénztárat. A szakszervezettel és az üzemi tanáccsal kötött megállapodás szerint a mindenkori tagdíjkiegészítés inflációkövető, és annak pontos összege az éves béralku tárgya az Egis Rt.-nél, ahol a 2600 dolgozóból 2072- en tagjai az egyik nyugdíjpénztárnak, amelynek egyben alapítója is a gyógyszer­­ipari cég. A vállalat tavaly havi 1400 forin­tot, idén pedig már havi kétezret fizet tagdíj­kiegészítésként a dolgozóknak. A nyomdászszakmában két nyugdíj­­pénztár is működik. Ezeken belül külön nyil­vántartási számmal vannak elkülönítve az egyes nyomdaipari cégek dolgozói. A munkavállalóknak legalább havi ezer forintot kell tagdíjként fizetniük, amihez a munkaadók további háromezer forintot tesznek hozzá. Ez általában fix összeg, s nincs összefüggésben az egyéni befizetéssel vagy a munkabérrel. Vannak a szakszervezetek által alapított nyugdíjpénztárak is, amelyek nonprofit szervezetként működnek, céljuk nem lehet nyereségtermelés. Az viszont, hogy az intézményt érdekvédelmi szervezet működteti, növeli annak társadalmi elismert­ségét, tekintélyét, az infrastruktúra biz­tosítása pedig csökkenti költségeit. Nem titkolt céljuk, hogy a kollektív szerződésekbe a béren kívüli juttatások között szerepeljen a munkáltatói hozzájárulás. Egyre inkább szempont, hogy a munkaszerződések ne csak az aktív, hanem a nyugdíjas évekre vo­natkozó elkötelezettséget is tartalmazzanak a munkáltató részéről. Mintegy 17 ezer taggal alapította meg a MÁV három reprezentatív szakszervezete az önkéntes kiegészítő vasutas nyugdíj­pénztárat, majd úgy döntöttek, hogy a kiegé­szítő pénztár keretein belül létrehozzák a kö­telező magánpénztárat is. A MÁV vezetése már közölte: támogatják a pénzintézet mű­ködtetését - mondta lapunknak Borsik János, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének társ­elnöke. Azt is kikötötték, hogy nem kevered­hetnek az önkéntes és a magánpénztár szám­lájára befizetett pénzek. A költségeket úgy csökkentik, hogy a magánpénztárat a kiegé­szítő pénztár infrastruktúrájára, személyi ál­lományára „telepítik”. Árra számítanak, hogy a legerősebb nyugdíjpénztár lesz az övék, és a mintegy 60. ezer vasutas dolgozó nem kerül a kötelező magánpénztárak ható­körébe. Borsik szerint ma nem kell nagy nyomást gyakorolni a munkáltatókra, hogy az önkéntes pénztárakhoz hasonlóan a köte­lező pénztárakba is adjanak támogatást. A ta­pasztalatok is mutatják: számos cégnél felis­merték, hogy kisebb költséget és kevesebb bonyodalmat okoz, ha támogatják a pénztá­rak létrejöttét, hiszen a pályakezdőknek 1998. július 1-jétől kötelező lesz belépni. A munkáltatók már a bértárgyalásokon is úgy gondolkodtak: a nyugdíjpénztár támo­gatása jövedelemnövekedést jelent. A MÁVn szokásos 1 százalék helyett 3 százalékot fizet be a nyugdíjpénztárba a dolgozói után. Hogyan válasszunk PÉNZTÁRAT? Nincs könnyű helyzetben az a sze­mély, aki el kívánja dönteni, hogy a közel 300 pénztár közül hová adja be belépési nyilatkozatát. Az alábbi kér­désekre adott válaszok segíthetnek eldönteni, hogyan válasszunk pénz­tárat. 1. Van-e tevékenységi engedélye a pénz­tárnak? 2. Ki lehet a pénztár tagja, milyen esetek­ben utasíthatja el a pénztár a belépési nyilatkozatot? 3. Milyen szerveződési elvek alapján mű­ködik a pénztár? A. Hogyan érhető el a pénztár, rendelke­zik-e országos hálózattal? 5. Mennyi a pénztárban a minimális tag­díj? Van-e lehetőség ezen felüli befizetés­re? Hogyan alakul a befizetések rendsze­ressége és módja? 6. Hogyan alakul az alapok közötti felosz­tás a tagdíjbefizetés, valamint a tag tag­díjon felüli befizetése esetén? 7. Ki a pénztár szolgáltatást nyújtó szer­ve, vagyonkezelője, letétkezelője, nyil­vántartás-vezetője? 8. Milyen intézményi háttér garantálja a pénztár folyamatos működőképességét? 9. Hány fő a pénztár létszáma, és milyen tervei vannak a létszámalakulást és an­nak ütemezését illetően? 10. A pénztár milyen hozamot tervez, s milyen elvek alapján alakította ki befekte­tési politikáját? 11. Hogyan alakul a pénztár szolgáltatási rendszere? 12. Van-e belépési díj, illetve más pénz­tárba történő átlépéskor milyen költségek terhelik a pénztártagot? 13. A pénztár alapszabálya milyen támo­gatható tagsági köröket ismer el? 14. Milyen lehetőséget biztosít a pénztár a tagdíjfizetés szüneteltetésére? 15. Kik a pénztár tisztségviselői (igazga­tótanács, ellenőrző bizottság, ügyve­zető)? 16. Mekkora a pénztár vagyona? 17. Az adó- és társadalombiztosítási sza­bályok milyen kedvezményeket biztosíta­nak a pénztártagok számára a befizetés, illetve a szolgáltatások vonatkozásában? 18. Milyen gyakorisággal és milyen for­mában történik a tagok rendszeres tájé­koztatása? 19. Hány munkáltatóval kötött szerző­dést a pénztár (esetleges referenciák megjelölésével)? 20. Milyen elvek alapján és milyen idő­közönként történik a pénztárban a hoza­mok felosztása a tagok egyéni számlá­jára? 21. Hogyan érvényesül a pénztáraknál az önkormányzatiság elve, milyen szerveze­ti keretek biztosítják betartását? 22. Tagja-e a pénztár valamilyen pénztá­rakat tömörítő szövetségnek, alapnak? 23. Jelölhet-e a pénztártag kedvezmé­nyezettet a szolgáltatások igénybevéte­lére? Buda pest N yu g díjpén/tárák Ha öreg leszek, nagy lábon fogok élni A lehető „legnagyobb láb ” eléréséhez Önnek arra a nyugdíjpénztárra van szüksége, amelyik rendszeres befizetéseit a legnagyobb biztonsággal és a leghatékonyabban képes gyarapítani. Magas nyugdijának záloga a Budapest Nyugdíjpénztárak hatékonysága. A Budapest Önkéi tes Nyugdíjpénztár vagy a Budapest Kötelező Magánnyugdíjpénztár tagjaként az alábbi előnyöket élvezheti: befizetéseit a Budapest Alapkezelő Rt., az ország egyik legsikeresebb befektetési alap­kezelője gyarapítja; belépési díj nincs és az első bfizetést sem ter­heli többletlevonás; 1befizetéseinek 96%-a kerül jóváírásra egyéni számláján; biztonság garanciája, hogy az alapítók a General Electric csoportnak, a világ legnagyobb tőkecsoportjának tagjai; Ol Budapest Bank 75 fiókjának bármelyikében beléphet és befizetéseket teljesíthet. aktiéi a Részletes tájékoztató füzetünket megtalálja a Buda­pest Bank fiókjaiban. Internet cím: www.bpalap.hu Beléphet a Budapest Bank Rt. rómaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom