Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Közelről Negyedik oldal SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1997. december 21., vasárnap A szeretet nem szűnik meg soha Az ajándékról suttogva beszélünk a nővérekkel FOTÓK: PULAI SÁRA munkahely. Pénzt kapok érte. Hogy mennyit, az attól függ, hogy ott, a messzi Svájcban a kilencek, a zsűri mit dönt azután, hogy összedugták a fejüket.- Hogyan éltek a hétköznapokon?- A feleségem türelemmel megetet, megborotvál. De többet nem tud segíteni. Mi mindketten kora reggeltől késő estig a rokkantkocsiban élünk. Este segítséggel lepihenünk. Halljuk egymás szu- szogását. Minden este imádkozom magamban. Oda vagyok a zenéért - folytatja Károly. - Kovács Kati a kedvencem. A természet, az állatvilág, főleg a kutya, no meg a foci érdekel. A verseket szintén szeretem. Ezt a könyvet Oswald Kollreider - ott a falon az önarcképe - osztrák festőbarátom hozta nekem.- Szépen berendeztétek a szobátokat. Ott már füzérben lógnak a karácsonyi csengety- tyük. Várjátok az ünnepet?- Nagyon. Hogy mivel lepjük meg egymást, azon nagy titokban gondolkodtunk és suttogva kértük valamelyik nővér segítségét. Ilonka is készül. Lelkiekben mindig együtt vagyunk. Nekünk minden nap ünnep. A karácsony azért mégis más. A szobánkban a nővérek segítségével a feleségem feldíszíti a kis fát. Lesz rajta szaloncukor, csokidísz és égők. Először az otthon közös fenyőünnepén veszünk részt. Itt a szeretet, a gondoskodás mindennapos, de szenteste valahogy másképpen érzi az ember. Aztán mi elvonulunk. Boldogok vagyunk. Én este felnézek a feszületre és imádkozom. Elmondom a Hiszekegyet, az Üdvözlégyet és a Miatyánkot. Hálát adok Istennek. Egymásra pillantanak, mosolyognak. Aztán szinte egy időben nyomják meg a rokkantkocsi gombját. Az örökkön mezítelen lábak egymáshoz érnek. Pulai Sára sarkára, hogy a következő évben is adjon a teremtő, s segítsen bennünket az Úristen. Ma már csak a nővéreim élnek. Időnként meglátogatnak bennünket, s mi is hazajárunk hozzájuk. Ilonkával, a feleségemmel együtt. Behunyom a szemem, és látom Károlyék néhány éve házasodtak össze.- Társra vágytam - tűnődik el egy pillanatra. - Reméltem, én is kellek valakinek, hiszen nem vagyok beteg. Masszívnak, elnyűhetetlen- nek érzem magam. Hat éve, hogy megfogadtuk, kimondtuk: Szeretem. El nem hagyom. ígérem. A szeretet nem szűnik meg soha. így éreztem, éreztük, s gondoltuk. Mindenhová együtt megyünk, csak külön-külön kocsiban. Amikor dolgozom, akkor vagyok egyedül - együtt. A munkámhoz nyugalom, csend kell. A mókusecset pedig engedelmeskedik. Az agyam meg olyan, mint a videokamera. Amit látok, hallok, elraktározom, s bármikor visszaidézem. Jobb, mint a fénykép. A • nyáron az egyik kiránduláson nádfedeles házban aludtunk. Becsukom a szemem, s látom.- A szájjal és lábbal festő művészek társasága néhány fős. Válogatott alkotásaikból képeslapokat, naptára- B kát, ajándékkísérő kártyákat, levélpapírokat szoktak az ünnepekre megjelentetni. Miként sikerült a tagok közé kerülni?- Pár éve egy Nagykőrösön rendezett alkotótáborban kötöttem barátságot Fekete Józsival, aki szájjal festett, ő biztatott. Aztán készítettek rólam munka közben egy videofelvételt, amit elküldték Svájcba, majd megkaptam az értesítést, hogy felvettek. Szerződést kötöttek velem. Tavaly harmincöt képet adtam le. Ezért havonta ösztöndíjat kapok. Az eredeti összeA tulipános ládán áll a tyúkanyó. Nem verik ki a szobából, dehogy verik! Ismerős-e valakinek e kép? Petőfi verse, az Anyám tyúkja legtöbbünkben képként ól, most viszont valódi festményként láthatjuk. Lábbal festett képként... A festményt Svájcban egy nemzetközi zsűri érdemesnek találta arra, hogy a közelgő új esztendő kicsiny falinaptárának egyik téli hónapját díszítse. Az eredeti kép Horváth Károly munkája. A bácsborsódi Őszi Napfény Szociális Otthon folyosójának üvegfalas végén betűz a nap. Mintha e fényár is segíteni szeretné a lázasan dolgozó alkotót. ' Károly ugyanis érkezésünkkor is rajzol. Tolószékében előrehajol, hiszen mozgáskorlátozott. Kezeit nem használhatja. Csakalábát. Felesége, Ilona - szintén tolószékhez kényszerítve - kötö- get, hellyel kínál. Mi a rajzoló férfit figyeljük egy ideig, csendben. A speciális tolószékből kinyúló mezítelen lábak egyike a rajzlapot fogja, a másik, ujjai között ecsettel, hol a temperához igyekszik, hol a papírhoz. Az alacsony asztalkán újabb mű születik. Ablak a világra. Nyitott zsalugáteres ablak.- Én már biztos vagyok benne, cserepes muskátli is lesz rajta - mondom Ká- rolynak -, mint az egykori szülőháznál, ahol először találkoztunk. Károly csak mosolyog. Aztán akadozva beszélni kezd:- Díjat nyert szülőház az! Lefestettem, s volt már országos kiállításon. Miske! A tornácok! Több mint egy évig éltem ott egyedül. Azelőtt meg édesapámmal tizenhárom évig. Néhány perc múlva már a karácsonyról beszélgetünk. Nem csoda, napokon belül itt az ünnep.- Amíg édesanyám nem vesztettem el, sokat hallottam tőle az általa is megélt népszokásokat, mint a karácsonykor szalmára ágyazást - mondja Károly. - A családban én voltam a legkisebb. Velem sokáig elhitették a Jé- zuska-történetet, s hogy Ő hozza a fát, az ajándékot. Igaz volt a mákos guba, a bejgli, a szenteste sóban-vízben főtt bableves. Almaszeletet, szem diót, mogyorót, hagymát tettünk az asztal Károly munka közben. Fent az Anyám tyúkja Illusztrációja. get már felemelték. Ezzel ismernek el. Én pedig igyekszem jól dolgozni. A naptárhoz való kép az Anyám tyúkja illusztrációja. Fárasztó volt, aprólékos. Égy hónapi kitartó munkám van benne. Ugye, anya, meghosszabbították a szerződésem? - fordult bizonyításképpen a feleségéhez, majd így folytatta: - Kenyérkereső vagyok. Lábbal festek. Dolgozom. Olyan ez, mint a Együtt várják a karácsony estéjét szeretetben, békességben. Ki száll fel szenteste? Több mint százan lesznek szolgálatban karácsony este a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezrednél. Ők valameny- nyien azért töltik a laktanyában a szentestét, hogy ha egy repülőgép megsérti az ország légterét, Vári Gyula százados fel tudjon szállni. Néhány perce van arra, hogy a riasztást követően megsemmisítse, vagy leszállásra kényszerítse az idegen gépet. A szolgálatért bruttó 600 forintot kap, s közben az életét kockáztatja. Téglás László alezredes, az alakulat parancsnokhelyettese elmondta: karácsonykor a pilóták közül ketten lesznek szolgálatban. Vári Gyula százados bent a laktanyában, készültségben várja a riasztást, Gzimber János százados pedig otthon, a lakásán lesz készenlétben. Ő a tartalék, akire akkor lesz majd szükség, ha Vári századosnak fel kell szállnia. Az ügyeleti helyiségben van televízió, egy rádió és persze annyit olvas az ember, amennyit csak akar. A karácsonyi és a hétköznaopi szolgálatok közt talán csak az élelmezési ellátás terén van különbség. Vári százados egyébként önként jelentkezett erre a szolgálatra, mert tisztté avatása óta eddig minden karácsonyt családi körben töltött. Most úgy érezte, rajta a sor. - galambos Minden kézben gyertya ég Szeretettel várunk mindenkit falukarácsonyl rendezvényünkre - így szól a bugaci embereket, kicsiket és nagyokat, aprókat és aggokat egyaránt Invitáló meghívás a helyi művelődési házba. Karácsony másnapján, délután négy órakor az előkert- ben közösen állítják és öltöztetik fel a fenyőfát azok, akik a díszeket saját maguk készítették. Gyertya viszont minden vendég kezében lesz, amelynek fénye e falubeliek összetartozását, a láng melege pedig a szívükben élő szeretetet jelképezi. „Egymás kezét fogva, dalokkal, énekkel, versekkel feledtessük el a szürke hétköznapokat! Emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek közöttünk, s örüljünk együtt azokkal, akiknek kezét még foghatjuk! Az együtt töltött percek tanúbizonyságát adhatják annak, hogy él még szívünkben a szeretet, mely a legdrágább kincs e földön” - olvasható a nagy gondossággal megrajzolt, díszített plakáton. Az év legszebb hónapja A mélykúti jászoltól a Nagytemplomig A kecskeméti katolikusok olyan lelkipásztort Ismertek meg a 32 esztendős Blnszki Józsefben, aki - többek meglátása szerint - szerencsés arányban ötvözi magában a modern értékeket és a hagyományos papi erényeket. Gyermekkori karácsonyi élményeiről beszélgettünk.- Kedvenc hónapom a december - mondja. - Teológusként ugyan megtanultam, hogy a húsvét a legfontosabb keresztény ünnep, de a karácsony bensőséges hangulata semmi máshoz nem hasonlítható. Már gyermekkoromban olyan mélyen éltem át, amit csak egy történettel tudok érzékeltetni. Mély- kúton laktunk, édesapám gazdálkodott, voltak állataink, istállónk. Karácsonykor eltűntem az udvarról, de édasanyám tudta, hogy hol keressen: befeküdtem a jászolba...- Nálam az ünnep az advent kezdetétől vízkeresztig tart, számomra ez az év legszebb időszaka - folytatja. - Ismerőseim, barátaim sokan születtek decemberben, miként én is. Ebben a hónapban tehát végig emelkedett hangulatban vagyok, s különösen szeretem azt a napot, amikor leesik az első hó. Már középiskolás voltam, amikor egy havas karácsonyi éjszakán fiatal énekkarosokkal hét kilométert gyalogolva mentünk ki Mély- kút-Öregmajorba az éjféli misére, ami szintén kedves emlékem. Miként a meghitt családi esték is, melyeken mindig a felénk megszokott karácsonyi csemegéket, az almát, diót, mézet kóstoltuk végig... B. F. I.
