Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK H ■ • • ■ - WW ■ Virgács helyett baseballütő Túlzottnak tartja a büntetést a bácsalmási rendőr Többszörösen Is emlé­kezetes marad az a Mlklós-napl buli, melyet a bácsszőllősi Szőlős­kocsmában tartottak. Valószínűleg sokáig nem felejtik el a vendé­gek, s a bácsalmási rendőrök sem. Utób­biak közül Is különösen egy: H. Mihály rendőr zászlós, aki annak a félresikerült estének következtében volt kénytelen megválni egyenruhájától. A történtekről egy szemtanú számolt be. A Petőfi Népét ke­reste meg, mert mint mondta, nem bízik a rendőrségi eljá­rásban. A múltbéli tapasztala­tai legalábbis nem túl jók ez ügyben... A legalább harminc vendég már kora este mula­tozni kezdett.- Minden rendben ment, a társaság kezdte jól érezni magát - mondta egy szem­tanú amikor nyolc-kilenc körül egy tizenkét-három fő­ből álló társaság állított be hozzánk. Ismertük őket, leg­többen a bácsalmási őrs tagjai voltak. Őrsparancsnok, he­lyettes, meg a beosztottak. Az első pillanatban látszott raj­tuk, hogy már elkezdték a Miklós-napozást. De ez nem is lett volna baj. Sajnos túl hangosan, botrányosan vi­selkedtek. Egyiküknél volt egy baseballütő, azzal ve­zényelt a zenére.- Ütővel1- Igen. Mi vendégek meg csak pislogtunk egy­másra; így kell viselkednie egy rendőrnek? Csaknem egy óráig tartott ez az egész. Volt, aki megpróbált beszélni velük, hogy ne csinálják már a balhét, mi szükség van erre, de úgy látszik, nem hatotta meg őket. Amikor felszólították őket, hogy távozzanak, a ba- seballütős dühében az asz­talra csapott, hogy csak törtek a poharak. Erre már többen elindultak hazafelé közü­lünk. Eltartott egy ideig, mire annak a rendőrnek a kollégái észbe kaptak, s elkezdték csi- títgatni. Elvették tőle az ütőt, aztán kivitték a kocsijába.- Ennyi történt?Nem sérült meg senki?- Szerencsére nem. A bál ezek után tovább tartott, még a rendőrök közül is maradt egy-kettő, akik szolidan, visszafogottan viselkedtek. A történet hihető is volt meg nem is. Hogy meggyő­ződhessünk róla, egyetlen módon ellenőrizhetjük. Megkérdeztük. A megyei fő- kapitányságon még nem tud­tak az esetről. De mint kide­rült, nem is csoda: feljelentés valóban nem érkezett sem hozzájuk, sem a bajai kapi­tányságra. De ígéretet kap­tunk a szóvivőtől, utánanéz­nek a dolognak. Másnapra minden tisztá­zódott. A gyors vizsgálat Nem utálnak a faluban, de vannak haragosaim eredménye: a Miklós-napi bál Bácsszőlősön valóban bot­rányba fulladt. A szemtanúk elmondása valósnak bizo­nyult. H. Mihály zászlóst a ba­jai kapitányság jelentette fel garázdaság miatt a megyei ügyészségen. A főkapitány pedig méltatlanság címén azonnali hatállyal elbocsá­totta. Aztán az őrsparancs­nokot is. Mert mint mondták, ő is felelős mint vezető. Szerkesztőségünkbe a cikk megjelenését követően szá­mos telefon érkezett. Tudo­másunkra jutott, hogy egy szeszcsempészettel foglal­kozó helyi kis társaság tagjai például pezsgőt bontottak a rendőr leszerelésének halla­tán. Őket ugyanis H. Mihály buktatta meg. De kíváncsiak voltunk arra is: mit szólnak a hírhez a környékbeliek? M. S. helyi vállalkozó:- Véleményem szerint ez egy piszkos ügy. A rendőrség vezetőinek már korábban kel­lett volna ezt a lépést meg­tenni, hogy a kérdéses rend­őrt eltávolítsák. Mindenkinek szemet szúrt az, hogy ez a fia­talember „nagy lábon élő”. Egy helybéli, aki még ■ a neve kezdőbetűjét sem engedte leírni:- Tartok a retorziók­tól, nehogy én is meg­ismerkedjek a basebal­lütőjével. Egy-két autót mindig árult, jöttek- mentek nála a kocsik. Köztudott, hogy régen, amikor még a palackos H gáz volt a divat, akkor rendőr létére ő szerelte be a gázkészülékeket a ko­csikba... A dolog egyre furcsábbnak tűnt. Létezik az, hogy egy rendőr ennyire népszerűtlen legyen saját környezetében? S egyáltalán, hogyan élte meg azt a Miklós-napot, s követ­kezményeit H. Mihály? H. Mihály elismeri, hogy hibázott, hogy többet ivott a kelleténél. Mint mondta, nem szokott alkoholt fogyasztani, de aznap a fia születésnapját is ünnepelte. A történteket csak a kollégái elmondásából ismeri. Ha valakit akaratán kívül megbántott, attól elné­zést kér.- A kocsmában csak jó­kedvünk volt és bohóckod­tunk. Táncoltam, és eközben bizosan rácsaptam a konvek­torra is. Az nem igaz, hogy baseballütőtő lett volna ná­lam. Nincs is ilyenem. Az csak az a bot lehetett, amit a kocsiban szoktam tartani. A vadászathoz kell. Mi a véle­ményem a büntetésről? Na­gyon rosszul esik, hogy 13 év és 2 hónap szolgálat után pén­teken, egyik pillanatról a má­sikra leszereltek. Most hibáz­tam. Meg is érdemiem a bün­tetést. Fenyítsenek meg, vagy vegyenek el egy csillagot. Az elbocsátás túl méltánytalan. Pedig nem vagyok egy csa­vargó, egy tróger, egy senki­házi alak. Ezt itt Bácsalmáson bárki megmondja.- A történtek elismerése nem volt enyhítő körülmény a fegyelmi eljárás során?- Nem volt fegyelmi eljárás. Azonnal leszereltek. A kapi­tány azt mondta: nincs jó hí­red, vagy elmész önként, vagy azonnal leszerellek. Persze tudom, hogy régóta szálka va­gyok a bajai kapitány szemé­ben. Talán azért, mert jobban élek, mint egy átlagos rendőr. Egyébként legalább harmin­cán megkerestek a történtek óta, és elmondták, hogy nem tartják jogosnak azt a bünte­tést, amit kaptam. Engem nem utálnak itt a faluban, persze vannak haragosaim, de ez együtt jár ezzel a munká­val. galambos-bán Iskolabál után számla Diákzsúrok, Iskolabálak szervezői, vigyázat! Új veszedelem fenyegeti az amúgy sem túl vastag iskolapénztárakat. Történt ugyanis, hogy hivata­los, komor hangú levelet ka­pott a tataházi általános iskola a szerzői jogvédő hivataltól. Pénzt kértek. Hogy miért? Idé­zünk: „Tudomásunkra jutott, hogy műsoros előadás (tanfo­lyam, koncert, diszkó, bál, szalagavató, szabadtéri ren­dezvény, egyéb) megrende­zésére került sor.” A hivatal felhívja az iskola figyelmét arra, hogy elmulasztották az iskolai bál után befizetni a szerzői jogokért járó pénzt! Jólnevelt hivatalként még űr­lapot is küldtek, amin minden adatot bekértek. Ki szervezte a rendezvényt, mekkora helyi­ségben tartották, hányán vet­tek részt rajta, milyen jellegű műsor hangzott el... bán Egy kis vér az alkoholban Hideg időben több ittas vezető száguldozik az utakon. A motorosok, autósok hideg elleni vé­dőitalnak tekintik a fe­leseket. Pedig a rendőrök nem csípik az ilyesmit. A Felső-Kiskun­ságban például azonnali jog­sielvétel jár érte. Méltányos- sági alapon visszaadható, ám erre még nem volt példa. Du- navecse belterületén egy sze­mélyautó sofőrjének vérében 3,1 ezrelékes alkoholkoncent­rációt mutatott ki a vizsgálat. Ilyenkor mondják, hogy az al­koholban találtak egy Ids vért. A rendőrök és a detoxikáló or­vosai tudnának mesélni, mi mindenre képes egy piásan el­kapott sofőr. Egy éjszakai raz­zián a hatvanon túl lévő bácsi nem tudta megfújni a szondát. Majdnem a rendőrségi autó elé esett a kismotorról. Mivel a tesztért nem sikerült megfú- jatni, jöhetett az orvos, meg a vérvétel. W. Király Ernő Égből pottyant ezredes Egy 20 éves kalo­csai fiatalember ezredes lett. Néhány héttel később mégis sorkatonaként kellett bevonul­nia. Az ok: Kollár Gábor jócskán túlju­tott ezredik ejtőernyős ug­rásán. Innen a megtisztelő „ezredesi” cím. I 1 Kollár Gábor szárnyal, túl az ezrediken. Ezekben a he­tekben az alapkiképzés nehézségei­vel ismerke­dik. A váloga­tott keret tagja ünnepi ugrásán - társai legnagyobb örömére - telibe találta a célke­resztbe helyezett pezsgőt.- Miért választ magának egy ilyen különleges hobbit egy 15 éves kamasz?- Jött magától. A szüleim is ugrottak. Édesapám a me­gyei ejtőernyősök főnöke volt, a testvéreimmel a repté­ren nőttünk fel.- Nem érez félelmet?- Dehogynem. Főleg az első ugrásoknál kellett ösz- szeszednem magam.- Mit szeretne elérni?- Jól szeretnék szerepelni a magyar bajnokságon, aztán pedig világversenyen kellene eredményt elérni. Jelenleg 1124 ugrásnál tartok, de nem ezek száma a fontos. Bár a tíz­ezer nagyon szép, kerek szám. Kubatovics Tamás Vasárnapi tárca A nagy ajándék-hadművelet Karácsonykor a szeretet egy­beolvad a gyertyák fényével, a kalács illata lengi körül a há­zat, magyarul olyan jól van mindenki, mint sose. Vigyázzunk azonban arra, hogy a látszat a lényegről ne fordítsa el arcunkat. Az én fe­leségem az egy olyan asszony, hogy heroikus konyhaművé­szeti erőfeszítéseit szentes­tére szokta koncentrálni. Van ott minden. Gesztenyével töl­tött pulykamell, kacsasült, töl­tött káposzta, csokoládés és tejszínes sütemények soka­sága, meg miegymás. Ez lenne tehát a fénypont. Akinek gyerekei vannak, az bezzeg tudja, hogy bár tehet az asztalra isteni étkeket, akkor is csak úgy jár, mint mozigépész a filmhíradóval. Mindenki tudja, hogy a lényeg hátravan. Az ajándékok. A gyerekek ímmel-ámmal majszolnak valamit, gondol­ják, ezt is le kell tudni, aztán lehet bontani mindazt, ami a fa alatt van. Olyan ez, mint a pro­tokoll fogadások többsége: va­laki előadja a mondandóját, de már mindenki azt kalkulálja, hogy merre szaladjon, ha ki­nyílik az ajtó, hol mérik a pezsgőt, meg mi van a reklám- szatyorban. Emberi dolgok ezek, hi­szen, mint tudjuk, valameny- nyien gyarlók vagyunk. De még mennyire! Tehát visszatérve a kará­csonyra, a gyerekek buksi feje a csomagokra figyel húsleves­evés közben is. Ezt sajnos gasztronómiailag is tolerálni kell, minden íz csak második lehet ekkor a sorban. A süte­ménynél már félig fölemel­kednek a székről, aztán, ami­kor leteszik a villát, mint a puskagolyó: irány a fa. Innentől kezdve az egész karácsony csupasz merkanti­lizmus, meg kompromisz- szum. Hogy miért? Én például még életemben nem kaptam olyan ajándékot karácsonykor, aminek tényleg örültem volna. Viszont itt bújik elő a családi szeretet ereje. Meg hogy ki mekkorát tud ha­zudni. Azt kell ugyanis mu­tatni, hogy odavagyok telje­sen, ilyet még nem láttam, aki túlzásokba esik, az még azt is hozzáteheti: hogy találtátok ki a gondolatomat? Ez utóbbi már gyanús, javaslom, ne is él­jenek e fordulattal. Egy igazi üzletember úgy viszonylik a karácsonyhoz, mint kiskacsa a csalánbokor­hoz. Látja, hogy előtte a nagy lehetőség, de nem habzsolja föl egyszerre, hanem beosztja. Visszá-visszajár, bele-bele- kóstol, sőt néha szól a többi­eknek is, mivel viszontgesz­tusra számít. Olyan ez, mint az a régi igazság, hogy jobban megy az ékszerészeknek, a ré­giségkereskedőknek, a pé­keknek - folytathatnám -, ha egy utcában tömörülnek. El­lentmond ugyan a józan logi­kának, hogy ha egy utcában negyvenen árulnak szőnye­get, akkor egyenként többet tudnak eladni, mintha csak egyvalaki kínálná ott a porté­káját, pedig tényleg. A karácsonyi ajándékozás is ilyen. Fölvonulnak az árusok, lampionok, girlandok, fenyő­ágakkal díszített sátrak alatt és mindent eladnak, ami van, mert sokkolja a vevőt a hangu­lat. Meg az, hogy ajándékot venni muszáj. Háromféle ajándék van. A szimbolikus, a hasznos, meg az értékes. Vérmérséklet, in­terperszonális viszonylatok, meg pénztárca dolga az egész. Szimbolikus például a Mo­zart csokigolyó díszdobozban. (Bár ez se olcsó). Vagy egy vers a szeretett személyhez írva. Ez utóbbihoz nagyon jó idegzet kell, különösen a befogadó ré­széről. A hasznos, az a gatya, a zokni, meg a pizsama. Nőknél harisnyanadrág. Ezeknek örülni egész embert kíván. Ki­meríti az ember színészi ké­pességeit rendesen. Marad hátra az értékes. En­nek átadásáról sajnos nincse­nek személyes tapasztalataim, bár, amikor a feleségem úgy december elején megkérdezi, hogy mit szeretnék kará­csonyra, mindig azt mondom neki: mindegy, csak jó drága legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom