Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-06 / 285. szám

Tehenek a kastély udvarán Egyházi szálloda a petőfiszállási kúriából? A rendőrök találtak rá a le­gyengült ebre, amikor elju­tottak a Vadkert-Bugyi ré­szen a romtanyához. Bizo­nyos értelemben éppen az állat vezetett nyomra, hi­szen nyüszítését meghal­lotta egy közelben elhaladó ember, aki értesítette a rendőröket. Talán nem is sejtette, hogy nem csak egy eb életét menti meg ezzel. A rendőrök ki is vonultak mindjárt a tűzoltókkal együtt, s kimentették a hat méter mélyben senyvedő zsemleszínű kis korcsot. Ekkor találták meg a két bu­kósisakot is. A soltvadkerti rendőrök szerint a kiskutya csaknem a halálán volt már. Magukhoz vették, most az őrs vendégszeretetét él­vezi. Megszerették, etetik, pátyolgatják. Az eb egyik kedvence Sörös Krisztián járőr, mert legtöbbet vele ta­lálkozik. Az egyelőre névte­len kutyának ugatni még nincs ereje, de már jobban érzi magát. Jókat fut az ud­varon, amikor kiengedik. A rendőrök kedvence Sorsa, úgy tűnik, jól alakul. Többen szeretnék haza­vinni. Az OTP-fiók vezetője is vinné, ha nem lenne sokat távol az otthonától. Soltvadkerten a bankrab­lás még ma is téma. Különö­sen az az OTP-fiók dolgozói között, akik szenvedő ala­nyai voltak e bűnügynek. Bár nagyon megrázta a hölgye­ket az eset, ma már nevetni is tudnak rajta. Segíti ebben őket, hogy a feltételezett el­követők rács mögött vannak. A fiókvezető, Dobszainé Ibo­lya nevetve idézi: Ketten az asztal alatt- Éppen ügyfél, a Fehér Laci volt nálam, amikor ész­leltem a nagy bajt. ő persze semmit sem tudott, csak né­zett rám, mi bajom, amikor rákiáltottam: Laci, hasalj! Megtette. Talán nem harag­szik, ha elárulom, kissé po­cakos, de így is villámgyor­san bevetette magát az asz­tal alá. Én szintén. Közöt­tünk meg a szemétkosár. Azóta ugratnak. Például, hogy a Laci rendezte meg a bankrablást, hogy együtt fekhessünk. Meg cukkol­nak: mi lesz, ha a rejtett ka­mera felvétele előkerül az asztal alatt történtekről?- Utóbb végignézve a fel­vételeket, én is elnevettem magam néhányszor. Például azon a részleten, amikor kol­léganőm csak nézelődik fel az égnek, amikor ránkripa- kodtak, hogy „hasra,,! Azt látni kellene, hogy tekintge- tett felfelé - próbálta utá­nozni Böbe. - Én láttam, hogy remegett a keze annak, amelyik a pénzt elrakta - idézte fel Éva. - Amikor el­mentek, akkor meg azt mondták, tíz percig ne moz­duljunk, mert ott a bomba és robban. Azt gondoltam, mi­ket beszél ez össze-vissza? Aztán felugrottam, s láttam, tényleg van ott valami. Az ajtó felől meg hallottam az üvöltést: „Zoli! A kamerát! Mennyi? Nem sok!” A valósághoz az is hozzá­tartozott - mesélték a lányok -, hogy összesereglett a fél város. A OTP-fiók épület- együttesének lakói hordták a meleg ruhát, ételt, italt számukra. Szükség is volt rá; órákon át kint az utcán álldogáltak a dolgozók is. Főnökükkel együtt már azon is derülni tudnak, hogy kint vették észre: Ibolyát bent hagyták a zűrzavarban. Egyikőjük aztán úgy rohant be érte, hogy a csukott ajtó­nak esett. Végül a bankos hölgyek közölték, mit tartanának igazságos ítéletnek. A két tettest is kútba vetnék egy időre. Szenvedjenek, miként a két sisak társaságában lévő kutyus! Pulai Sára Petőfiszállás határában rogyadozik egy kastély. Az országosan Is Ismert zarándokhelyre, Szent- kútra vezető út mellett sokan állnak meg szá­nakozva, amikor meg­pillantják az Endre-féle kastély. Az udvaron hatalmas tehén­karám, mellette egy még na­gyobb trágyahegy. Mindkettő a helyi Petőfi téesz szarvas­marhatelepének része. Seres Lajosné, Petőfiszállás pol­gármester asszonya el­mondta, tudomása szerint a kastély 1970-ig községi kul- túrházként működött. Ké­sőbb a Szabadság téesz iro­dája, majd szarvasmarhate­lep lett. Az eltelt két évtized alatt egyetlen fillért sem köl­töttek rá. A helyiek azonban úgy lát­Láttam a konyhában, hogy ml minden készül, és ml azt megesszük majd vitézül. Odakünn egy kan meg van lán­colva, két beteges bolha nyársra húzva. Pálmale­vél feldíszítve szalaggal, öreg asszony megkö­tözve madzaggall E lakodalmi rigmus minden csávolyi lakodalmon elhang­zik. Képzeljünk hát magunk elé egy csapat versengő vő­félyt, akik egymást túllicitálva igyekeznek meggyőzni a né­zőket tehetségükről. Baján szik, szívükön viselik az épü­let sorsát. Ugyanis nyomá­sukra a testület öt esztendeje próbálkozik az ingatlan meg­mentésével. Az épületben szociális otthont, vagy a szent hely közelségét figyelembe véve, az egyházzal közösen szállodát szeretnének kiala­kítani. Beálló Sándor, a Petőfi té­esz elnöke szerint az önkor­mányzat megkereste a szö­vetkezetét, de érdemi ajánla­tot nem tett. Ők viszont saját erőből nem tudják, és nem is akarják felvállalni a kastély felújítását. Az épület ugyanis nem műemlék jellegű, ezért - véleményük szerint - valójá­ban értéktelen. Az ügy tehát függőben ma­radt. Úgy tűnik, az Endre-kas- tély lakói még jó ideig a tehe­nek maradnak. Gulyás Sándor ugyanis másodszor hirdettek nemzetközi vőfély- és lako- dalmaszenekar-találkozót. Jelentkezni január 25-éig le­het, de nem árt sietni, mert a 93-as első találkozóra annyi volt a jelentkező, hogy külön selejtezőt kellett tartani. A döntőre, március 28-ra, szombatra önként jelentkező párt keresnek, hogy a ver­senyzők valódi lagziban mér­hessék össze a tudásukat. A vőfélyeknek a vőlegénybú­csúztatótól a nászéjszakára felkészítésig tizenötféle tárgykörben kell jelesked­niük. Gál Zoltán Hogyan élhette túl az eb? Híreink szerint a kiszáradt kútba vetett kutya tizenhét napon át maradt életben. Ezalatt nem evett szinte semmit, s inni is csak any- nyit tudott, amennyi eső­víz a kút alján összegyűlt. Könnyen lehet, hogy egyetlen tápláléka az a néhány bőrszíj volt, amit a mellé hajított bukósisa­kokról leszaggatott. Dr. Hegedűs Dénestől, az Ál­lategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomás munkatársától azt kérdez­tük, hogy lehetséges-e, hogy egy kutya ilyen kö­rülmények között tizenhét napon át életben marad? A doktor úr elmondta, hogy ez elképzelhető. A kutyák hasonló helyzetben nem esnek pánikba, igyekez­nek minél tovább életben maradni. A legfőbb gondot persze a víz pótlása je­lentheti. Jelt adott a kútba dobott kutya Rejtett kamera rögzítette az asztal alatt történteket? A hét egyik szenzációja volt, hogy elkapták a soltvad­kerti bank feltételezett kirablóit. Utóbb derült ki, hogy á két kecskeméti férfi menekülés közben egy kiszáradt kútba dobta bukósisakját, hogy eltüntesse ezzel a bűn­jeleket. S ekkor, ki tudja miért, egy élő korcs kutyát Is a sisakok után hajítottak. Talán abban bíztak, hogy az elpusztult állat szaga elriaszt a környékről mindenkit. Ám kétszeresen Is tévedtek. Egyrészt, mert nyomaikat nem tudták eltüntetni, másrészt mert a szerencsétlen kutya túlélte a kútban eltöltött 17 napot. A nyomra vezető kutya most a rendőrök kedvence, fotó: puiai sara Itt a piros, hol a márka? Az első pillanatban úgy tűnt, súlyos bűncselek­mény történt. Egy cseh kamionos kereste meg kétségbeesve a rendőrö­ket Tompán, miszerint négy ismeretlen megtámadta és ki­rabolta. Elvették tőle 900 né­met márkáját, ami nélkül ba­josan folytathatja útját. A ki­érkező halasi rendőrök nagy vehemenciával kezdtek a nyomozásba, kihallgattak mindenkit a környéken, aki csak tudhatott valamit a meg­kopasztott csehről. Lassan kiderült, hogy a történet nem egészen úgy alakult, ahogy a kamionos előadta. Több tanú emlékezett ugyanis arra, hogy az országutak vándora engedett a csábításnak, s leállt itt-a-piros-hol-a-pirost ját­szani a parkoló környékén. S mint tudjuk, ez a játék köny- nyedén csalja ki az ember zsebéből a bankókat. A cseh kihallgatása során ezt be is ismerte. Csupán kétségbee­sésében ötlötte ki a rablókról szóló mesét. Bán János Hogyan készíti fel a vőfély a párt a nászéjszakára? Vasárnapi tárca Hámori Zoltán írása Át- és átszövi a bűn az éle­tünket. Sokszor azt hisszük, miénk az ártatlanság, a jó­akarat és az igazságszeretet aranyága, közben meg fet- rengünk a bűn legmélyebb bugyraiban. A tévénézőknek különösen ajánlom, hogy magukba nézzenek. A héten terjesztettek elő egy módosítást az ország- gyűlésben, hogy az úgyne­vezett tévé-üzembentartási díj a jövő évtől adónak minő­süljön, és be nem fizetését az önkormányzat szankcionál­A bűnjel: Süsü, a sárkány hatja. Hivatalnokának joga lesz bemenni bárki lakásába ellenőrizni, van-e tévéje vagy nincs. A módosítást persze még majd meg kell szavazni. Ahogy hivatása magaslatán álló honatyáinkat ismerem, meg is fogják. Mit is jelent ez a törté­nelmi horderejű lépés? Tu­lajdonképpen azt, hogy az az éktelen baromság, ami eddig is kötelező volt - mármint a tévéhasználati díj -, vélhető­leg törvényerőre fog emel­kedni. Úgy kell nekünk, ha bá­muljuk üveges tekintetünk­kel a tévét naphosszat! Azért érdekes kérdéseket vet föl ez a dolog. Ugye már sokszor megírtuk, hogy milyen fur­csa azért fizetni, amit nem is használunk. Mondjuk, az MTVl-t, MTV2-t, Duna Tv-t valaki sose nézi, csak a többi ötöt. Mégis csak emezekért fizet. Mert van tévéje egyál­talán. Olyan ez, mintha min­denkinek, akinek gatyája van, az gatyahasználati díjat lenne köteles fizetni a Nagy Állami Mosodának, akkor is, ha maga mossa a gatyáját a patakparton. A probléma súlyára való tekintettel időszerű lenne megszervezni a tévékom­mandót. A borkommandó mintájára, s a dolog társa­dalmi veszélyességét figye­lembe véve. Énnek az lenne a feladata, hogy lecsapjon a megrögzött, sötétben buj­káló tévézőkre. Azonnyom- ban, hatékonyan, kímélet nélkül, a törvény nevében. Elképzelem a leendő kommandóparancsnok je­lentését: - „Sikeres akciót hajtottunk végre. Bejelenté­sek alapján gyanússá vált egy ház. Tévénézés alapos gyanúja merült föl. Az éj leple alatti kivonulásunk a konspirációs szabályok sze­rint történt. Talán ennek is köszönhető, hogy miután körbefogtuk az objektumot, a redőny résein kiszűrődő villódzás egyértelműsítette, hogy bent éppen megvalósul a bűncselekmény. Tévéznek. Összehangoltan betörtük az ajtót, s tetten értük a gátlás­talan tévézőt. Éppen a Süsü, a sárkányt nézte. Elvete­mültségére jellemző, hogy mikor bilincsbe verve elhur­coltuk, még az ajtóból is visszapillantott a képe- nyőre.” Eddig a jelentés. Innen már nincs más hátra, mint hogy lecsapjon az igazságszolgáltatás sújtó karja. Elképzelhető az is, hogy az illegális tévézés szervezett formát ölt Magyarországon. A Keresztapánál a távkap­csoló. Jóérzésű, törvénytisz­telő állampolgárok még a gondolatába is beleborzong- nak, amikor a Keresztapa a kereskedelmi csatorna hír­adójáról átkapcsol a köz- szolgálati Dörmögőék újabb kalandjai című műsorra. A zugtévén. A bűn mélységei feneket­lenek. Végül is hasznos ez az újabb adó, mert eddig mind­össze százegynéhány jogcí­men vontak le tőlünk külön­böző pénzeket. Hogy végkép senki se tudjon kibújni a te­her alól, arra van egy javasla­tom: Aki olyan szegény, hogy már semmilyen adót nem tud fizetni, és tévéje sincs, az minden hónap első szerdáján jelentkezzen a polgármesteri hivatalban egy pofonért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom