Petőfi Népe, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-10 / 262. szám
1997. november 10., hétfő Petőfi Népe-melléklet m. Kecskeméti beszélgetés Kányádi Sándor erdélyi magyar költővel Az égbolt egyetemes, de a szülőföld sajátunk Ebben az évben száz alkalommal találkozott határainkon innen és túl az irodalom, a vers barátaival a Kolozsvárott élő Kányádi Sándor költő. 68 életévét meghazudtolja fiatalossága, lendülete, hallgatóit megragadja kedves öniróniával teletűzdelt előadásmódja. Sikere van a szó nemes értelmében akkor is, ha óvodásokkal, iskolásokkal, akkor is, ha felnőttekkel találkozik. A Forrás irodalmi folyóirat meghívására érkezett a napokban Kecskemétre, s a Katona József Könyvtárban, telt házat vonzó találkozója után beszélgettünk vele.- Köszönthettük önt már Kecskeméten korábban is, de a könyvtárban most van itt először. Hogy tetszik?- Alapvetően építő kedvű ember vagyok, sokszor építettem már, no, persze nem magamnak. Kos Károly mondta egyszer nekem: Építs, fiam, az egyetlen értelmes dolog építeni. Itt pedig a könyveknek építettek egy csodálatos palotát. Nagyon tetszik. Fűzi László, a Forrás fő- szerkesztője is a könyvtárat említette nekem először, amikor Kecskemétre hívott. Ez volt a csalétek.- Meglepte, hogy telt ház fogadta?- Örültem neki, de nem lepett meg, ahogy az sem lep meg, ha csak öt-hat emberrel találkozom, mint nemrég az őrségben. A találkozók haszna, értelme nem abban áll, hogy hányán ülnek velem szemben. Hadd mondjak el erre egy történetet. Kányádi Sándor költő. 1979-ben meghívtak Ceglédre, a Kossuth Lajos Gimnázium lelkes magyartanára szervezte a találkozót. Megérkeztem, s mondták, hogy el kell mennünk a gimnáziumból, mert letiltotta a találkozót az akkori főhatóság. A piactéren volt egy ifjúsági pinceklub, odamentünk. S azzal kezdtem: egy-két szép beszéd elhangzott már itt felettünk, de szerencsére ennél tovább nekünk sem kell süllyednünk. Aztán Horváth Imre-balladá- kat mondtam - gondolván, azokat úgysem ismerik -, s egyet meg is tanítottam nekik. FOTÓ: BANCZIK RÓBERT „Hogy szülőanyja a fekete föld, erre gondolt a liliom, s letört.” No, eltelt pár év, 1996- ban ismét hívtak Ceglédre. Nagy pompával fogadtak, nem száműztek a föld alá. Megkérdeztem a hallgatóságtól, tud- ják-e, hogy egyszer már jártam itt? S akkor a karzatról felhangzott: Ballada, írta Horváth Imre.- Az idén száz irodalmi találkozón vett részt magyarlakta vidékeken. Missziónak tekinti?- Jó a szó, Bálint Tibor barátom szokta mondani, amikor meglát: Itt jön a mi misszionáriusunk! Igen, mondom én erre, akit végül megesznek a bennszülöttek. De komolyra fordítva a szót, az írással foglalkozás olyan, mint a színészet, exhibicionizmus kell hozzá. De ha a színész csak ágál, s nincs a mondandójában képesség és belső indíttatás, akkor hiába lép közönség elé. A misszióról pedig még csak annyit, hogy 1995-ben szűk két hét alatt 29 találkozót tartottam a Nyírségben. Hazafelé készülődtünk, amikor szóltak, hogy indul egy busz Isztambulba, mert van ott egy magyar egyesület. Rodostóba is megyünk, tették hozzá, mire a feleségem megszólalt: Rodostóba én is szívesen elmennék. Hát így töltöttünk három napot magyarok között Törökországban.- Beszéljünk egy kicsit az írásról is. Mióta versel?- Kilencéves voltam, amikor megírtam életem első versét a hős Damjanichról. Nem tudom már, hogy milyen volt az a vers, nekem akkor tetszett. Azt szokták rám mondani, le is írták többen, hogy Petőfitől indultam el, s Petőfi hatása ma is érződik a verseimen. A szülői házban, Nagygalambfalván három könyvünk volt, a Biblia, egy Petőfi-kötet és az éves kalendárium. Mit olvastam volna, ha nem ezeket a könyveket? S nem szégyellem ma sem, ha Petőfit említik a verseimmel kapcsolatban. Szeretnék ma is úgy írni, ahogy Petőfi tudott. Mint ahogy azt sem tartom szégyennek, ha az ember olyan verset ír, amit a szülei is megértenek. Sok minden történt velem azóta, hogy kilencévesen verselni kezdtem, de vershitet nem cseréltem soha.- Gyermekversein nemzedékek nőttek fel. Van különbség gyermekeknek és felnőtteknek szóló vers között?- Ma is megkérdezték tőlem a gyerekek, hogy mit szeretek jobban írni, gyermekverset vagy felnőttverset? S azt mondtam, amit mindig is mondani szoktam, hogy nincs különbség. Csak vers van. Weöres Sándor „gyermekversei” sem gyermekeknek készültek. A verssel más a baj. Munkával jár. S amint azt a Versre való restség című versemben írtam, lusta vagyok. Pedig nem járni, hanem írni kellene.- Miért kellene írni?- Mert volna még mit elmondani.- Talán ostoba a kérdés, de a találkozón is megkérdezték öntől: költőnek tartja magát?- Amikor bemutatnak a gyerekeknek, azt szokták mondani: itt van a költő bácsi. S negyven éve mindig azt mondom a kicsi gyerekeknek, amit ma is: csak az illető halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, amit önmagáról hitt, s amit mások hittek róla. Nekem erre a hitre szükségem van, de magamról még soha az életben ki nem mondtam, hogy költő vagyok.- S a visszajelzés, hogy fogynak a kötetei, szeretik és megzenésítik a verseit? Ez nem elég bizonyság?- Erről van egy történetem. A családom nagy humorérzékkel megáldott família, a versírással gyakran ugratnak a fjaim. A leg-, nagyobb dicséret a kisebbik fiamtól az, hajónak nevezi a versemet. A feleségem pedig azt szokta mondani, ha sikerült írnom valamit: Jaj, Sándor, ez olyan szép, mintha nem is te írtad volna!- Azt mondta a találkozón, szerencsés idők jönnek, mert a könyvek fogságából kiszabadulhatnak a versek. Mire gondolt?- Az Internetre gondoltam, amely lehetővé teszi, hogy a vers mindenkié legyen. Nem kell tőle félni, az irodalom a múltban is hasznosítani tudta a szóbeliséget felváltó írásbeliséget. Úgy gondolom, a világhálózatra való felhurcolkodásunk minden javunkkal legalább olyan fontos a megmaradásunkhoz, mint egykor a kereszténység felvétele volt. Egy dolgot azonban soha nem szabad elfelejtenünk: az Internet lehet egyetemes, mint a költészet, s mint felettünk az égbolt, de a föld, ahol állunk, a sajátunk kell legyen. Azt szoktam mondani némi öniróniával, hogy én tudom, mi a magyar nemzet célja. Meg is osztom ezt a tudást mindig a hallgatósággal. Magával is. A magyar nemzet célja nem lehet más - s most már tegyük félre az iróniát -, mint az Isten által kiválasztott nyelvet megőrizni, továbbvinni az idők végezetéig. Interneten, könyveken, verseken, találkozókon át. Mert a megtalált haza nekünk, magyaroknak csak magyar nyelvű lehet. S üzenem, nincs baj. Aki a fa alatt áll, nem veszi észre, ha a fa növekszik. Én Erdélyből, távolról nézem, s minden szomorúság, csüggeteg panasz, ellenére; látom, hogy nő, a fa. Abfahám Eszter Magyarországi . Ford márkakereskedők Mások előtt vezet. www.ford.hu Bővebb információért érdeklődjön a Ford márkakereskedőknél Vegye igénybe új szolgáltatásunkat a mezőbank TeleBankot: 06 40 222 222 Miért...? Mert éjjel-nappal, a nap 24 órájában az Ön rendelkezésére állunk. Miért...? Mert azonnali információt kap kamatokról, valuta- árfolyamokról. Miért...? Mert pontos információhoz juthat magán-bankszámlája állapotáról, kártyaegyenlegéről. Miért...? Mert lekötési megbízást adhat eseti és ismétlődő jelleggel, kérhet átutalásokat bármely, magyarországi pénzintézetnél vezetett számlára. Miért...? Mert telefonon letilthatja kártyáját, ha elveszett vagy ellopták. Miért...? Mert a TeleBank: JÓL CSENGŐ SZOLGÁLTATÁ A nap 24 órájában
