Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-06 / 233. szám
Damjanich búcsúimát írt, Láhner fuvolázott, Török Ignác szakkönyvet olvasott így peregtek az októberi vértanúk utolsó órái Thorma János: Az aradi vértanúk (1896) Egy hónapon át tartó kihallgatássorozat után, 1849. szeptember 26-án hozta meg a hadbíróság a halálos ítéleteket, amelyeket négy nappal később Haynau táborszernagy jóváhagyott. Az aradi tizenhármakat nem érte váratlanul a döntés. De hogyan búcsúztak az élettől? - kérdeztük a történésztől. 1849. október 6-a napjához valójában tizenöt vértanú neve kapcsolódik, tizenhármat Aradon, kettőt Pesten végeztek ki - mondotta Katona Tamás, az 1948-49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Pesten, az Újépületben várta sorsa beteljesülését a kóspallagi születésű Fekete Imre, akire egy osztrák tiszt elfogása miatt méretett ki a halál. Mellette akarták felakasztani Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. Jaj szó nem hallatszott Batthyány az akasztást, a halál e lealázó nemét, a megszégyenítést nem akarta elviselni, ezért „valami szabadítót” kért a feleségétől. Feltehetően méregre gondolt, ehhez azonban asszonya vagy nem jutott hozzá, vagy nem sikerült férje börtönébe becsempésznie. Helyette egy vánkosba rejtett kicsi tőrt vitt be. Lehet, hogy azt, ami a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható. A halálra ítélt ezzel próbálta meg az ereit felvágni, sikertelenül. Életlen lehetett a kis szerszám, de hegyes, ezért azt a takaró alatt nagy erővel a nyakába szúrta. Másnap reggel rabtartói hatalmas vértócsában, eszméletlenül találtak rá. Ugyancsak meglepődtek, s nem csak a látvány miatt. Nagy önuralomra vallott ugyanis, hogy miközben végezni akart magával, nem hagyta el jajszó sem az ajkait. És ekkor lejátszódott a világ egyik legtragikomikusabb jelenete, küzdelem a halálra ítélt életéért, hogy végre tudják hajtani rajta a halálos ítéletet. Először dr. Beét, a rosszhírű börtönorvost, majd a szintén fogságban lévő Balassi János orvosegyetemi tanárt hívták segítségül. Kávéval, konyakkal úgy ahogy életre térítették a nemes rabot, de hát a nyakon lévő, a kötésen is átvérző seb miatt arról szó sem lehetett, hogy az akasztást végrehajtsák, így a megszégyenítést elkerülte. A halált azonban nem. Börtönéből pap támogatta ki a vesztőhelyre, a mai örökmécses helyére, és eldördültek a fegyverek. A golyó ütötte mellény napjainkban ugyancsak a Nemzeti Múzeumban látható. Nem kevésbé tragikomikus utójátéka a történetnek, hogy a férjétől búcsúzandó Batthyá- nynét először rossz siralomházba vezették be. Nem a férjéhez, hanem ahol Fekete Imre, ez a korán őszbe csavarodott csöppnyi emberke volt kiterítve. A megtört asszony azonnal észrevette a tévedést, riadtan mondta: ez nem az én férjem, ez nem az a siralomház. Siralomház - siralomház - szabadkozott a foglár -, manapság sok van belőle. / Almában zavarták meg Bizony, sok volt. Aradon például pontosan tizenhárom.- Ahányan voltak, annyiféleképpen búcsúztak az élettől, a családjuktól - mondja a neves történész.- Volt például, aki sztoikus nyugalommal vette tudomásul a megváltoztathatatlant. Török Ignác, az agglegény, a remek mérnökkari tiszt életének utolsó óráiban is Vauban, a nagy francia hadmérnök várerődítési munkáját olvasta. Dessewffy Arisztid - akit júliusban az esküvői oltártól szólított a harctérre a kötelesség - aludt. A református pap - belépvén a cellájába - meglepve tapasztalta, hogy a csaták bátor hőse a legédesebb álmát aluszsza. Miért ne - válaszolta az -, hiszen tiszta a lelkiismeretem. Láhner György, a szabadságharcnak ez a különös zsenije, a fegyvergyártás megszervezője a siralomházban olasz származású, gyönyörű fiatal feleségére, Lucia Conchettire gondolt. Milánói csodálatos operai estéik jutottak eszébe, és utolsó óráiban fuvoláján Edgár búcsúját, Donizetti szép muzsikáját szólaltatta meg: „Isten veled, szerelmes szép lelkem.” így köszönt el az ő Luciájától. Voltak, akik búcsúleveleket írtak, mint például Lázár Vilmos, akit jutalomból - mert nem a cári, hanem a császári seregek előtt tette le a fegyvert - „csak” golyó általi halállal büntettek. Damjanich János híresen szép feleségének búcsúimát írt, az aradi foglyok istápolóit, a két Vásárhelyi nővért pedig arra kérte, vigyázzanak helyette a feleségére. Kézcsók a halott Damjanichnak Schweidel Józsefnek, a kis termetű huszár tábornoknak nagy keservesen sikerült kieszközölnie, hogy elbúcsúzhasson katonafiától, Bélától, ki maga is az aradi vár foglya volt. Ráhagy atkozta vagyonkáját is, a pontosan 962 forint 30 krajcárt, majd megnyugvással ment a halálba, kezében feszülettel. Kereszt volt a kezében az utolsóként felakasztott gróf Vécsey Károlynak is. Előtte az óriás termetű Damjanich Jánossal végzett a hóhér, irtózatos nehézségek között, hiszen az alacsony akasztófa alá kellett hajlítani a csaknem kétméteres embert, elhelyezni a törött lábát, hogy a hatalmas testet a lélek valahogy elhagyhassa. Damjanich egyébként az akasztófa felé sántikálva odaszólt a kivégző osztag parancsnokának: .Jellemző, hogy önök ebben gyönyörködnek.” Ő így búcsúzott. Vécsey és Damjanich egy összeszólalkozásból következően, a szolnoki csata óta valósággal gyűlölték egymást. Most, mikor a hóhér végzett Damjanichcsal, a gróf, a cs. kir. kamarás, a dúsgazdag magyar főnemes odalépett hajdani katonatársa és haragosa, a szerb születésű, darabos modorú, szegény volt cs. és kir. százados holttestéhez, és kezet csókolt neki. Megható volt a jelenet. Olyannyira, hogy a háromszögben felállított katonaság soraiból felcsuklott a zokogás. A Maros túlsó partján lévő disznóhizlalda teteje pedig ebben a pillanatban a bámészkodók súlya alatt beszakadt. Ekkor már Vécsey nyakán volt a kötél, és - félrebillent fejével - mintha azt kérdezte volna: „De uraim, mi ez a zaj?”- Emlékezések, történelmi dokumentumok, könyvek, legendák sokasága idézi az aradi hősök utolsó óráit - mondja a történész. Poeltenberg Ernő - elsőnek őt akasztották fel - útban a bitófa alá minden társával kezet fogott és megcsókolta őket. Isten veletek, bajtársaim! Gróf Leiningen-Westerburg Károly így szólt: „Isten veletek, bajtársaim! Nemsokára más, igazabb bíró előtt fogunk állni!” Nagy-Sándor József azt kiáltotta, amikor a hóhér a nyakára tette a kötelet: „Éljen a haza!” A felsorakozott tizenhat katona puskacsöve előtt állva Kiss Ernő így búcsúzott: „Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!” Eldördültek a fegyverek. Három társa holtan esett össze, Kiss Ernő élve maradt, ám felállt, és maga vezényelt újra sortüzet.- Katonák voltak az aradi tizenhármak, megszokták a halált, utolsó óráikban sem féltek tőle - mondja Katona Tamás történész. Deregán Gábor Baja város nagy szülöttje szervezte meg a honvédséget Baján indult Mészáros Lázár - Kossuth Lajos hadügyminiszterének - élete 1796. február 20-án, és ide tért vissza a Rókus-kápolna sírboltjába 1991. március 15-én, miután hamvai 133 esztendeig idegen földben nyugodtak. Mészáros Lázár szülei korán elhaltak. Legszebb gyermekéveit anyai nagybátyjánál, Piukovics János katymári plébánosnál töltötte. Iskoláit Baján, Szabadkán, Pécsett és Pesten végezte. Jogot és egyháztörténetet is tanult, de érdeklődése mindinkább a katonai pálya felé fordult. Amikor Napóleon veresége után megkezdték az újoncozást, Bács megye is kiállította önkéntes lovasosztályát. Ennek lett tisztje Mészáros Lázár, főhadnagyi rangban. Fényes katonai pályát futott be. A császári hadseregben - közrendi embert tekintve egyedülállóan - ezredesi rangot kapott, és kinevezték a szardíniái huszárezred parancsnokává. Közben tudományos munkát is végzett, oly eredménnyel, hogy 1844-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Akadémiai működése kiterjedt a hadtudomány minden ágára, de foglalkozott a mezőgazdasággal, illetve társadalomtudománnyal is. Átfogó műveltségéhez hozzájárult kivételes nyelvismerete is: hat nyelven beszélt és írt tökéletesen. Vitéz katona voltának, hazafias magatartásának, tudományos és közéleti munkásságának köszönhetően Mészáros Lázárt javasolták az első felelős kormány hadügyminiszterének. Ezt a tisztet lemondásáig, 1849. április 15-éig töltötte be. Megszervezte a honvédelmet, de két alkalommal fővezérként is helytállt. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült. Nem ok nélkül: távollétében halálra ítélték, és a kor szokása szerint jelképesen ki is végezték. Törökországba vezetett az útja ezer- hatszáz társával együtt. Később Angliába, Éranciaor- szágba utazott, majd Amerikába hajózott... Nagy vágya, a hazatérés nem valósulhatott meg, mert kegyelmet kérni nem volt hajlandó. Ötesztendei amerikai tartózkodás után Angliába, Eywoodba utazott. Itt érte a halál 1858. november 16-án. Gál Zoltán Izsákon élnek Kossuth Lajos hadügyminiszterének leszármazottai Vécsey Károly tábornok húga volt az üknagymamám Vécsey Károly, az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk egyike 1807-ben, Pest városában született. Bár a birtokok java része odalett a mozgalmas évszázadokban, a her- nádvécsei és hajnácskői Vécsey grófok katonaként jelentős birtokokat kaptak korábban a Habsburg-dinasztiától. Hősünk édesapja, Vécsey Ágoston, lovassági tábornok valóságos belső titkos tanácsos és kamarás, a 3. számú huszárezred tiszteletbeli tulajdonosa és a magyar nemesi testőrség kapitánya volt. A Zweibrücken hercegi családból házasodva gyermekeit a birodalom szolgálatára nevelte. Házasságából egy leánya (Gertrúd) és négy fia született. Mind a négy fiú, köztük Károly is a katonai pályára került, aki császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848-ban azonban szolgálatait a magyar kormánynak ajánlotta fel. Még ugyanazon év december 26-án tábornoki rangot kapott. 1849-ben nagyváradi városparancsnok volt. Április 25-étől az Aradot ostromló sereg vezére, ennek várát július 1- jén el is foglalta. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én seregével leA 77 éves Jávorka András Izsákon él. tette a fegyvert a cári csapatok előtt. Kecskeméten a közelmúltban beszélgettem Jávorka Andrással, aki jelenleg Izsákon él. Elmondta nekem, hogy egyik ükanyja gróf Vécsey Gertrúd volt, nem más, mint az Aradon kivégzett Károly leánytestvére. A solti Vécsey-kastélyban született Gertrúd nemes Mészáros Lázár ’48-as hadügyminiszter felesége lett. Az ő házasságukból származott Ferenc, aki Révbér pusztán volt birtokos. Jávorka András szerint a család ezen ága az önkényuralom idején Szánkra menekült, mivel a révbéri mészárosbirtokot a dinasztia elkobozta. Mészáros Ferenc nemes Lovas Borbálától született leánya Jolán, az izsáki születésű Keserű János felesége lett. Keserű János leányát, Zsuzsannát Jávorka András (sz. 1894.) vette feleségül. (A Jávorka család András bácsi elbeszélése szerint egy kuruc kori hőssel is büszkélkedhet. Jávorka Ádám II. Rákóczi Ferenc mellett szolgált a szabadságharc éveiben.) Az ő házasságukból származik Jávorka András, akivel elbeszélgettem. Zana Tamás
