Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-30 / 253. szám

1997. október 30., csütörtök AZ EURÓPAI UNIÓ KÜSZÖBÉN 7. oldal Egyetértő bizakodás az euro életbelépését illetően A nagyközösség közös pénze Hónapokig úgy nézett ki, hogy nehezen bír kilábalni a bizalmi válságból a tervezett európai közös valuta, az euro. A Franciaországban hata­lomra került szocialisták enyhén szólva nem lelkesed­tek, és legfőbb elkötelezettje, a német Kohl kancellár lelke­sedése is apadni látszott a belső ellenállás miatt. Ám mostanra - jelenti a The Washington Post - az összes európai gazdaságkutató intézet egybehangzó véleménye sze­rint „kitisztult az euro jövő­képe”, és majdnem bizonyos­ságnak tekintik, hogy az eredeti terveknek megfelelően, 1999. január elsején a francia frankot, a német márkát, a holland forin­tot és még legalább nyolc or­szág nemzeti valutáját fel fogja váltani a közös pénz, az euro. A nagy hangulatváltozás többféle tényezővel magyaráz­ható, mindenekelőtt a francia álláspont módosulásával, és az­zal, hogy a németek megoldást találtak belső vitáik elsimítá­sára. De legfőképpen: az euró­pai gazdaság lokomotívja min­den korábbi becsléshez képest gyorsabb ütemben, és megbíz­hatóan zakatol 1997-ben, és minden előrejelzés szerint 1998-ban is. Ä kiszámítható gazdasági növekedés pedig nö­A viták még folynak, de a közös európai valuta már kész. vekvő adóbevételekkel jár együtt, és ebből a kormányok fedezni tudják majd az euro be­vezetéséhez szükséges „maast- richti alapelvek” teljesítését, vagyis a költségvetési deficit és a nemzeti adósság nem halad­hat meg egy bizonyos szintet, az infláció alacsony, a kamat­lábak stabilak. A széles körben elfogadott várakozások szerint Ausztria, Belgium, Finnország, Francia- ország, Hollandia, Írország, Luxemburg és Németország induló tagjai lesznek az euro- klubnak, és - elsősorban a ked­vező gazdasági előrejelzések­nek köszönhetően — azt való­színűsítik, hogy ugyancsak a kezdet kezdetén, 1999. január elsején „klubtaggá” válik Spa­nyolország, Portugália és talán Olaszország is. Viszont akárhogyan is alakul gazdaságuk helyzete, Nagy- Britannia, Dánia és Svédország jó előre deklarálta: ők semmi­képpen nem csatlakoznak a kö­zös európai valutához. Bemutatkoznak a testvértelepülések Waiblingen és Baja Jövőre lesz 10 esztendős a Baja és Waiblingen közötti testvér- városi együttműködés. A kö­zelgő évforduló alkalmat ad arra, hogy megvonjuk ennek a példamutató és mindkét fél számára gyümölcsöző kapcso­latnak a mérlegét. A kezdetek szinte a véletlennek köszönhe­tőek. Tudnivaló, hogy Csávoly- ról nagyon sokan kerültek ki öt­ven évvel ezelőtt, a szomorú emlékű kitelepítések során, Németországba, jelesül Waib- lingenbe is. A Baja közeli köz­ség és a Stuttgart közeli Waib­lingen között megkezdődött a párbeszéd, melybe Baja is be­kapcsolódott. így jött létre, és emelkedett okmányokkal meg­erősített szintre a két, lényegé­ben hasonló lélekszámú város kapcsolata. Waiblingen nagyon szép város. Lakói lokálpatrióta érzelműek, akik különös gond­dal ügyeltek arra, hogy a régi városkép érintetlenebb formá­ban megmaradjon. Az a város­kép, mely 1640 után keletkezett, ugyanis Waiblingen a harminc­éves háború viszontagságai kö­zepette szinte teljesen elpusz­tult. Előtte viszont virágzó tele­pülés volt, 260-ban az aleman- nok lakták. Az szülőfölddel való kapcsolat eredménye az 1980-ban berendezett csávolyi tájmúzeum. A szép gyűjtemény van hivatva a régi haza kulturá­lis örökségét megőrizni a kite­lepítettek körében. A Bajával való együttműködésnek fontos ismérve, hogy a kezdetben hiva­talos jellegű látogatások mára baráti, családi kapcsolatokká váltak. Egy-egy alkalommal kétszáz bajai utazik Waiblin- genbe a testvérvárosi egyesület szervezésében. A waiblinge- niek is részt vesznek minden nagyszabású bajai rendezvé­nyen. Legutoljára a nevezetes halászléfőzéskor köszönthettük őket a Sugovica-parti városban. A kulturális és sportkapcsolatok mellett kiemelkedő például a megyei fenntartású speciális is­kola együttműködése. Az eltérő fejlődésű gyermekeket nevelő intézmény teljes tanműhely-be­rendezést, legutóbb pedig mil­liós értékben számítógépeket kapott ajándékba a waiblingeni testvériskolától. Gál Zoltán Telefon az ezredfordulón A távközlési liberalizáció je­gyében januártól több szolgál­tató közül választhatnak a te­lefontulajdonosok az Európai Unióban. Ezzel megszűnik a lakóhe­lyi kötöttség, a kívánt társasá­got egy kódszám segítségével jelölhetik meg a hívók. 2000- től a szabadpiaci lehetőségek még tovább bővülnek, s az előfizetők megtarthatják a számukat akkor is, ha változ- tatgatják a szolgáltatókat. A brüsszeli elképzelés sze­rint hamarosan a kábeltévék is csatlakozhatnak a távbe­szélő-társaságokhoz. Min­dennek eredményeként várha­tóan javul a telefonszolgálta­tás minősége, és - ami az elő­fizetők számára a leglényege­sebb - csökkenni fognak az árak. A műholdak nem ismernek határokat. Hol van a tavalyi hó? Tanulmányt készíttetett az Európai Unió az úgynevezett üvegházhatásról. Az elemzés szerint kontinensünk nyugati fe­lében 2010-ig 15-35 milliárd ECU-t kellene fordítani a leve­gőt szennyező gázok csökkenté­sére. A gleccserek rövidülnek, az északi területek jégtakarója olvad, s a globális felmelegedés hatására növekszik a tengerek szintje. Az éghajlat változása a jól ismert üvegházhatással ma­gyarázható: az ipari és közleke­dési égéstermékek megakadá­lyozzák a föld hőkisugárzását, fokozatosan emelkedik a hő­mérséklet. Az EU-tanulmány a többi kö­zött rámutat, hogy a legnagyobb gondot a szén-dioxid okozza. A tagországok energiaszükségle­tüket jelentős részben szén, olaj és földgáz elégetésével nyerik, s aligha várható, hogy e téren rö­vid időn belül változás követke­zik be. Ahhoz, hogy áttérjenek a környezetet kevésbé szennyező fűtőanyagokra, hatalmas beru­házásokra, továbbá járművek millióinak átállítására lenne szükség. A számok ezzel kap­csolatban már-már riasztóak: annak érdekében, hogy 2010-ig 15 százalékkal csökkentsék az Unióban a szén-dioxid-, a me­tán- és a nitrogén-oxid-kibocsá­tást, 15-35 milliárd ECU-re lenne szükség, ami a tagorszá­gok nemzeti jövedelmének 0,2-0,4 százaléka. A biztos védekezés. Az EU a szóban forgó tanul­mányt várhatóan a decemberben esedékes környezetvédelmi konferencián ismerteti majd Ja­pánban. Megfigyelők azonban úgy vélik: a kyotói tanácskozá­sig nem születik meg az az ak­cióprogram, amelyhez az euró­pai országok mindegyike csatla­kozna, vállalva a hatalmas kia­dásokat is. Hasonló gondokkal küszködnek Európában Az Európai Unióban augusz­tusban változatlan maradt a munkanélküliség júliushoz ké­pest, aránya rendületlenül az ak­tív lakosság 10,6 százaléka - tűnik ki az EU statisztikai hiva­tala, az Eurostat jelentéséből. A 15 állam közül hat tagországban a munkanélküliség kisebb 7 százaléknál. A legkisebb Lu­xemburgban (3,8 százalék), Ausztriában (4,5 százalék) és Hollandiában (5,6 százalék). A munkanélküliség a legnagyobb Spanyolországban (19,8 száza­lék), majd Olaszország követ­kezik (12,8 százalék). A 25 év alatti korosztályban átlagosan 20 százalékos a munkanélküli­ség az EU-ban. Az Eurostat sze­rint augusztusban 19,9 millióan kerestek munkát hiába az EU- országokban, ez 367 ezerrel ke­vesebb, mint tavaly augusztus­ban. Az alapvető gond nem az, hogy ekkora jelenleg az állásta­lanok aránya. Sokkal problema­tikusabb az, hogy 1983 és 1997 között 8,8, illetve 10,6 százalék között mozgott a fentebb emlí­tett arányszám. Azaz hiába van például jelenleg egy mérsékel­tebb gazdasági konjunktúra az államok szövetségében, ez nem változtat jelentősen a foglalkoz­tatási gondokon. Mibe kerül az Unió bővítése? H a az Európai Unió vég­rehajtó szervének aján­lásait követi, 2006-ig egyetlen tagországának sem kerül pluszpénzébe a bővítés - állítja egy európai bizottsági jelentés, amely a pénzügymi­niszterek egyik októberi ülé­sére készült. A jelentés ada­tokkal cáfolja azokat a német és holland vádakat, hogy az EU-n belül egyenlőtlen a költ­ségvetési terhek elosztása, és az említett országok hozzájáru­lása irreálisan magas. 2006- ban a mai EU-tagországok bruttó nemzeti termékük 1,10 százalékát fizetik majd e kö­zösbe, ha a bizottsági ajánlást - az úgynevezett Agenda 2000 javaslatcsomagot - elfogadják. Ez messze alatta marad a már most is érvényes, 1,27 százalékos plafonnak. Az új belépők hozzájárulása a jelen­tés szerint elérheti az 1,22 szá­zalékot, de ez is elmarad az említett felső határtól. A jelen­tés adatokkal mutatja ki, hogy a tagországok hozzájárulása a közös költségvetéshez az el­múlt években egyre kevésbé aránytalan. Ma már lényegé­ben minden tagország a GDP- jének megfelelő arányban fizet be a közös kasszába. A bizott­ság tagadja azt a nézetet, hogy egyes tagállamok aránytalanul nagy részt vállalnának az EU finanszírozásából. A brüsszeli testület is elismeri ugyanakkor, hogy a közös pénz újraelosztá­sának sajátosságai miatt egyes tagállamok arányaiban keve­sebbet kapnak vissza a befize- tettnél. így például Németország, amely 29 százalékkal részesül a költségvetésből, csupán 14,8 százalékot nyer vissza a közös agrárkasszán és a felzárkózta­tási alapokon keresztül. Fran­ciaország viszont, amely 17,5 százalékot fizet be, ennél va­lamivel többet kap vissza ugyanilyen úton. A bizottság szerint ez még a korábbi reformok következ­ménye, amelyek azonban ki- védhetők az ajánláscsomagban ugyancsak szereplő agrár- és szerkezetpolitikai reformmal. A jelentés Jacques Santer bi­zottsági elnök megbízásából készült. Végkövetkeztetése az, hogy amennyiben a benne sze­replő ajánlásokat a tagorszá­gok elfogadják, a bővítés a je­lenlegi keretből is bőségesen finanszírozható. Az Agenda 2000 javaslatainak elfogadásá­ról az EU állam- és kormány­fői döntenek decemberi lu­xemburgi találkozójukon. Egyébként egy brit lapérte­sülés szerint például Spanyol- ország alig burkoltan az Euró­pai Unió keleti bővítésének megakasztásával fenyegetőzött arra az esetre, ha az új ta­gok felvételének ára az EU szegényebb térségei által élve­zett kedvezmények megvo­nása lenne. Hogy miért is rob­bant ki a vita a tagállamok kö­zött? Arról van szó, hogy a térsé­gek felzárkóztatását segítő kö­zös pénzügyi alapokat új szempontok alapján kellene felosztani. Illetve csak akkor, ha például a kelet-európai or­szágok közül, mondjuk a há­rom legesélyesebb: Magyaror­szág, Csehország, Lengyelor­szág belépne az EU-ba. Ha csak a pénzügyi kérdéseket néznék Brüsszelben, úgy min­denki ellenérdekelt a bővítés további folyamatában. A gaz­dag országok azért hallatják hangjukat, mert nem akarnak ugye több pénzt áldozni. A szegények meg azért, mert a korlátozott támogatási lehető­ségekért több igénylő jelent­kezne. Mint feljebb említettük, a bruttó nemzeti össztermék 1,27 százalékát adják a közös kasz- szába a tagállamok. Támogatá­sokat főként azok az országok kapnak, amelyek fejlettsége az uniós átlag alatt van. Portugália jár a legjobban: a mediterrán ország az 1,27 szá­zalékkal szemben a bruttó nemzeti össztermékének a 4 százalékát kapja vissza fejlesz­tés címén. Ez úgy nagyjából 540 milliárd forintnyi összeg. Görögország 3,97 százalékot, Írország 2,68 százalékot, Spa­nyolország pedig 1,25 százalé­kot kap a közös fejlesztési ala­pokból. Persze hogy az az ér­dekük - mármint az alapok felosztása szempontjából -, hogy náluk jóval szegényeb­bek ne legyenek a tagok. Ak­kor a busás ingyen milliárdok egy részén ugyanis osztozniuk kellene. B. Zs. Az összeállítás a Külügyminisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Barta Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom