Petőfi Népe, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-03 / 205. szám

[997. szeptember 3., szerda Tisztelt Szerkesztőség: m. A kötelességteljesítésen túl \ Kiskunhalasi Semmelweis kórházban feküdtem 11 napig, így rosszullét után, ami ko- noly gondokat okoz egy év óta, 3oros Ferenc háziorvos űr be- ítalásával kerültem a kórházba, thol dr. Katona József osztály- vezető főorvos és dr. Balog Ist­ván alorvos úr mindent megtet- ek a legjobb .terápia érdekében, togy segítsenek sok-sok bete­gen. Az ott dolgozó nővérek ;zinte erőn felül teljesítettek, »okát voltam kórházban, klini- cán, így meg tudom ítélni ezt a kötelességeken túli munkákat. Igaz emberi magatartásnak, tü­relemnek, sok bátorító, nyug­tató beszélgetésnek lehettem tanúja, élvezője. Köszönöm még a kórház re- umatológus doktornőjének, dr. Jeszenszky Valériának segítő, meleg szívű, beteget tisztelő magatartását. Úgy érzem, csak e levélen keresztül hálálhatom meg, amit értem tettek. Kívá­nom, hogy munkájukhoz le­gyen egészségük és kitartásuk. Kovács Béláné, Borota Megváljék, míg odaérek Már több olyan levelet is ol­vastam lapjukban, melyben a kecskeméti buszsofőrök lel- ketlenségéről, nemtörődöm­ségéről volt szó. Én is tapasz­taltam már hasonlót, és sze­rencsére az ellenkezőjét is. Mindennap utazom a kecs­keméti Volán járatain, de a munkabeosztásom és munka­időm miatt nem tudok mindig pontosan érkezni a buszmeg­állóba. Ez persze nem akkora gond délután, mert a járatok szerencsére elég sűrűn járnak. Am sajnos az esti orakban néha loholnom kell. Lehet, hogy azért, mert este későn hamarabb érkezik a megál­lóba a járat - biztos a kevés utas miatt -, de ha a sofőrök látják, hogy a busz mögött pár méterrel robogok, hogy elér­jem, meg szokták várni, míg odaérek. Nem sürgetnek, nem türelmetlenek, pedig biztosan ők is sietnének már munkájuk végeztével a családjuktól. Köszönöm nekik! Név és cím a szerk.-ben Naponta megélt retteges \ bűnüldözés a rendőrség lolga, viszont azt tapasztaljuk, íogy hatékony közrend, köz- úztonság nincs. Az idős, véd­őien emberek szinte retteg­tek, mert szőkébb környeze- ükben naponta megélik a ta­tásokat, rablásokat, fosztoga- ásokat. A földművelő ember­iek meg sem éjjel, sem nap­Kutyástábor mmáron hatodik alkalommal cerült megrendezésre dr. Léba 5va nemzetközi munkabíró, tronzkoszorús mesterkiképző vezetésével ez az egyhetes idzőtábor. Sajnos a Duna ára- lása miatt nem lehettünk a régi, ól bevált helyünkön, a Duna- tarti focipálya mellett. A pol­gármester úr. Kovács Péter se­gítségével megkaptuk a vas­kón túli sportpályát. A tábor nagyon jó, családias tangulatban zajlott le. Kora eggeltől sötétedésig kemény idzések folytak: reggel hattól tyomozás, délelőtt fegyelmező, iélután őrző-védő gyakorlatok. \ vizsgákra, versenyekre való elkészülést nagyban segítette a íemzetközileg előírt, szabvány néretű labdarúgópálya. Persze, pal nincs nyugalma, mert a megtermelt áruit, a felnevelt állatait a kétlábú dúvadak fosztogatják és értékesítik. Hát ezt hozta a rendszerváltás? Pedig össztársadalmi érdek lenne a törvények betartása és betartatása. Név és cím a szerkesztőségben Dimavecsén a pihenésre, nyaralásra is jutott idő, hiszen az égiek kegyesek voltak hozzánk, és végig jó időt biztosítottak. Július 27-étől augusztus 1- jéig tartózkodott körünkben Rombouts Manuel belga segéd, aki fiatal kora ellenére nemzet­közileg elismert szaktekintély és négy világbajnok kutya fel­készítő segédje. Rengeteget ta­nultunk tőle, mindenkivel kü- lön-külön foglalkozott a kutyák adottságait figyelembe véve. Hétvégére jött le Balkányi Lajos nemzetközi munkabíró és versenysegéd, valamint Mészá­ros Máté, aki Németországban tanulja a segédelés csínját-bín- ját. Darics Boglárka, Dunavecse 35 éves osztálytalálkozó Mátételkén A közelmúltban a mátételki iskolában találkoztak azok az egykori diákok, akik 1962- ben ballagtak innen. A 35 éves osztálytalálkozó résztvevői: Babarczi Eszter, Balatoni Tibor, Bánóczky Nándor, Bori Ilona, Gajdos Mária, Garas Éva, Kurtyák Antal szervező, Piukovics Márta, Szabó Erzsébet, Nagy József, Oszlánszki József. Tanáraik: Pálmai Lajos igazgató, Piu­kovics Lászlóné, Patarcsity Péter, Tóthné Szalai Éva, Milánkovics Katalin, Tósaki István, Pi­ukovics Lászlóné. fotó: berki erika Pár seprő és rugalmas hozzáállás kellene A Széchenyivárosban a hulla­dékot hetente kétszer szállítják el. Én is mint közös képviselő a heti háromszori szállítás helyett kétszeri szállítást kértem díj- csökkentést remélve. Belügyminisztériumi vagy önkormányzati rendelet értel­mében a kukák, illetve a konté­nerek mellé helyezett hulladé­kot a kommunális üzem dolgo­zóinak tilos elszállítani, viszont az ott hagyott szemétért a köz­terület-felügyelet a tulajdono­sokra büntetést szab ki, ha idő­ben nem takarítják össze. Egy pénteki napon megvár­tam a szemétszállító autót, hogy a konténer mellé helyezett szeméttel teli zsákokat és a kar­tondobozokat magam dobjam a szemeteskocsiba. A szállítók kinevettek és otthagytak. Mondván, őket is ellenőrzik, csak a konténert üríthetik, a mellé helyezett szemetet nem vihetik el. Felháborodásomban azonnal kimentem a kommuná­lis üzem illetékes ügyintézőjé­hez és elmondtam a történteket. „Jogszabály” - mondta ő. Ve­gyek, vagy béreljek több kon­ténert vagy fizessek többet és akkor majd elszállítják a konté­nerek mellé helyezett szemetet is. Én már annak is örülök, ha a közösköltség-fizetési napokon a hideg vízre Valót is össze tu­dom szedni. Társasházunknak megfelelő számú konténere van, ami az itt lakóknak elég is lenne, de saj­nos a szemben lévő házakból is gyakran ide hordják a szemetet. Tudomásul kell azt is vennünk, hogy mindig vannak és lesznek olyan emberek, akik rendszere­sen a tartály mellé rakják a hul­ladékot még akkor is, ha az be­leférne, ezért egy ilyen rendelet elfogadhatatlan. Az önkor­mányzat a Széchenyi város ar­culatát akarja megváltoztatni. Úgy gondolom, mi mindent megteszünk a környezetünk szebb arculatáért. Évek óta egy pár lakótársammal, akik még nem fáradtak bele a reményte­len harcba, rendszeresen rend­ben tartjuk házunk táját és nem csak négy méteren belül, ha­nem a közterületet is. Tőlünk nyugatra, Európa felé a köztisz­tasági dolgozók seprővel és la­páttal a kezükben gondoskod­nak arról, hogy a szemét mara­dék nélkül el legyen szállítva. Nálunk is ezt kellene alkal­mazni az egyre emelkedő sze­métszállítási díj ellenében. Ta­lán egy pár seprő és az illetéke­sek rugalmasabb hozzáállása segítene. Név és cím a szerkesztőségben Mi lesz télen, amikor a fagy is besegít? Figyelemmel kísértem a Petőfi Népében megjelent cikkeket, melyek a tiszaugi híd felújí­tása körül alakultak ki. A közúti igazgatóság képvi­selőjének állásfoglalását nem tudom elfogadni, mivel meg­ítélésem szerint a két hét híd- lezárás alatt a nem megfelelő munkavégzésnek köszönhe­tően alakult ki a jelenlegi ál­lapot. Már nem is lepődtem meg azon, hogy augusztus 30-án a híd felé közeledve 10 km/h táblát láttam. A híd Bács-Kis- kun megyei felén kb. 2-3 m2- es területen az út burkolata feltört, mindenfelé bitumenda­rabok voltak találhatók. Kérdéseim: mennyibe került a híd burkolatának „felújí­tása”, mibe fog kerülni az ál­landó javítgatása, esetleges közúti baleset esetén ki vál­lalja a felelősséget és a legfon­tosabb, hogy mi lesz télen, amikor a fagy is besegít? Hulej László, Kecskemét Sétaút törlőruhával Az elmúlt napokban - a parki dolgozók elmondása szerint - ötven pihenőpadot varázsoltak újjá Kecskeméten, a Széche­nyivárosban. Kimondottan örülnek ennek a jó levegőn pi­henni vágyók, és köszönik a meglepetésül szolgáló gondos­kodást. A baj csak az, hogy nem sokáig használhatják a szép pi­rosra festett padokat, hacsak nem visznek magukkal vizet és törlőruhát az ülőfelület megtisz­tításához. A szépet nem isme­rők, vagy kedvelők ugyanis úgy használják azokat, hogy előbb felállnak rá, hogy leülhessenek. Egyszer megkérdeztem a Nyíri úti, Széchenyi István ne­vét viselő iskola tanulóit, hogy miért nem rendeltetésszerűen használják a padot, mire ők azt válaszolták: mert sáros az ülő­rész. És milyen „igazuk” volt! Három évvel ezelőtt az iskola igazgatónőjéhez fordultam, aki válaszlevelében ezt írta: „Ész­revételeit köszönöm, kérésének megfelelően intézkedem.” Az­óta minden maradt a régiben. Csak csodálkozni lehet azon, hogy az igazgatónő nem érzé­keli, hogy a huliganizmus eme gyengébb megjelenése legalább annyira elkeseríti az embereket, mint a megélhetés nehézségei. A Juhar utcai óvodások nap mint nap ezt látják, és előbb- utóbb beléjük ivódik ez a maga­tartás. Megszokják, mert azt hi­szik, hogy így van jól. Tisztelettel: Lédeczi József, Kecskemét Mivel az iíj tanév most kezdő­dött, reméljük, és bízunk benne, hogy az új diákok új szokásokat hoznak magukkal, s ezzel hatni tudnak régi társaikra is. Le­gyünk egy kicsit több bizalom­mal irántuk, hisz azt ők is tudják - vannak olyan érettek -, hogy a környezet szépsége, tisztasága milyen fontos. (A szerk.) Akihez naponta járunk A piac melletti újsá­gosbódénál nap mint nap egy mosolygós hölgy, Bera Ferencné Könyves Éva kínálja az újságokat. Évike húsz éve hírlapárus, 17 évesen kezdte a szak­mát. Nagyon szeret embe­rekkel foglalkozni, nem is tudja az életét másként elképzelni. Amikor dél­előttös, mindennap 4 óra­kor kel. Amikor megte­hette, még az iparoskó­rusban is énekelt. Ma már erre nincs ideje, hiszen munkája mellett három fiút nevel. Olvasószolgálat Kétszáz nyertest keresünk! Szerencsékártya-játékunk őszi fordulója ezen a héten indul. A Petőfi Népében megjelenő nye­reményszelvények kitöltésével egész hónapban be lehet kap­csolódni a játékba. Korlátlan számban beküldhetők a cédu­lák, egyenként vagy egyszerre vagy átadhatók a lap kézbesítő­inek, terjesztési ügynökségein, a helyi szerkesztőségben, il­letve az Olvasószolgálatnál. A nyereményszelvények közül kétszázat húzunk majd ki az ok­tóberi sorsoláson, melyek be­küldői értékes ajándékokat nyernek. A Szerencsekártya-já- ték fődíjai: egy műholdvevő szett, amely a TV2 vételére is alkalmas, egy hifitorony, vala­mint egy CD-lejátszó. Kisorso­lunk még további 197 db Petőfi Népe-nyereményt is a játékban részt vevő előfizetőink között. Ingyenesen hívható informá­ciós telefonszámunk: 06- 80/480-756. (Hétfőtől péntekig, naponta délelőtt 8 és 11 óra kö­zött.) Készül a lekvár Naponta érkeznek olvasóinktól a csábító színű, különböző mé­retű üvegekbe töltött lekvárok. Az ízükről még nem tudunk nyilatkozni, hiszen azt szakértő zsűri hivatott minősíteni. Az biztos, hogy a beérkezési határ­időig (szeptember 15-éig) szép számban sorakoznak a szer­kesztőségben. Három kategóri­ában mérhetik össze a háziasz- szonyok a saját főzésű lekváro­kat: barack-, szilva- és vegyes gyümölcslekvár. Akár mindhá­rom kategóriában is lehet pá­lyázni. A fődíj egy-egy mázsa cukor, a második helyezettek 50-50 kg, a harmadik díjasok 25-25 kg cukrot kapnak. Várjuk a tetszőleges méretű üvegeket és kérjük, ne felejtsék el ráírni a beküldő (készítő) nevét és cí­mét! Telefonáljon ingyen! Átvállaljuk a hívás díját, ha hét­főtől péntekig, délelőtt 8 és 11 óra között telefonálnak olvasó­ink a 06-80/480-756-os számra. Olvasószolgálatunk munka­társa várja a megrendeléseket, a lap terjesztésével kapcsolatos kérdéseket és észrevételeket. Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom