Petőfi Népe, 1997. szeptember (52. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. szeptember 1., hétfő Naptár Szeptember 1., hétfő. Névnap: Egyed, Egon. Névnapozóknak Egyed: görög ere- detű név, jelentése: pajzshordozó. E- gon: germán ere­detű név, jelentése: híres, fényes. Köszöntjük a név­napjukat ma tartó Áron, Izabella nevű olvasóinkat is! Évforduló 1879-ben e napon született Balogh Ru­dolf fényképész, a magyar fotóművé­szet úttörője. 1914-ben ő indította útjára a Fotómű­vészet című szaklapot, majd 1930-tól a Fotómű­vészeti Hírek szerkesztője volt. Munkatársa volt a Vasárnapi Újságnak és az Est Lapoknak is. Jelentős szerepe volt a hazai ama­tőr fotómozgalom szerve­zésében. Képein a magyar falut, az Alföldet, a falun élő emberek mindennap­jait örökítette meg. Ökumenikus naptár Az ortodox és a gör. kát. naptárban ma Mikeás prófétára emlékeznek. Ma­gyarországon Egyed napja a vadászidény kezdete, ame­lyet vadászkürtök jeleznek. Segítség a mentősöknek Egy országos mozgalom kere­tében öt Bács-Kiskun megyei mentőállomás kap úgynevezett félautomata defibrillátort a hir­telen szívhalálozás - elsősor­ban az infarktus - veszélyének csökkentése érdekében. Kérdésünkre dr. Lückl Jenő, a megyei mentőszervezet meg­bízott vezetője elmondta: a ké­szülékek a bácsalmási, a duna- vecsei, a kiskőrösi, a kiskunfél­egyházi és a tiszakécskei men­tőállomásra kerülnének. Ám az országos akció indításának konkrét időpontjáról egyelőre nincs információja. A készülé­kekre - amelyeket esetkocsik­ban helyeznének el - óriási szükség volna, ugyanis segítsé­gükkel gyorsan, még időben le­hetne újraéleszteni a betegeket, így a szívrohamok okozta halá­lozás csökkenthető lenne. Cserépsípok, ha megszólalnak Új időszaki kiállításra várja szeptember 6-ától a látogatókat a kecskeméti Szórakaténusz Já­tékmúzeum és Műhely. Cserép­sípok címmel Josif Hertea ro­mán népzenekutató gyűjtemé­nyének legszebb darabjait tár­ják az érdeklődők elé. Ä kiállí­tást a gyűjtő és Kalmár Ágnes művészettörténész rendezi. A megnyitó szeptember 6-án 10.30-kor lesz, megnyitót Sá- rosi Bálint népzenekutató mond. A tárlathoz kapcsolódva szimpoziont is rendeznek a Szórakaténuszban, mely dél­előtt 9-kor kezdődik. Téma: a cserépsípok története. Dugár János fazekasmester cserépsí­pokat is készít. A Kecskeméti Református Egyházközség a Kodály- iskola elköltözésével birtokba vette az Űjkollégiumot (fel­vételünkön). így - az általános iskola mellett - immár itt kezdheti a tanévet a Református Gimnázium is. A Károli Gáspár Református Tudományegyetem levelező jogi kara pedig az Ókollégiumba költözhet, fotó: galambos Sándor Derűs is lehet az időskor A mindennapi gondjainkat ott­hon felejtjük. Ide felvidulni, szórakozni járunk - állítják a felsőszentiváni idősek klubjá­nak tagjai. Mándity Istvánná klubvezető elmondta, nagyon örülnek, hogy a faluban az idén nyáron felújították az otthont, ahová eddig is szívesen bejár­tak. A nyugdíjas tanárnőtől tud­juk, hogy a klubnak 97 tagja van. Közülük mintegy negyve­nen szinte minden délután ösz- szejönnek. Énekelnek, mal­moznak, kártyáznak, hímeznek és rendszeresen tornáznak. A névnapokról, a jeles ünnepekről sem feledkeznek meg, de ren­deztek már versmondó versenyt is. A legnépszerűbbek a gyógy­fürdő-látogatással egybekötött országjáró kirándulások. A kitelepítettekre emlékeztek Mi, Hol, Mikor? • A Kecskeméti Fotókör ma délután 17 órától tartja összejö­vetelét a kecskeméti Táncsics Mihály Művelődési Házban. • Augusztus 29-én nyitották meg és október 19-éig látható a Kecskeméti Díszítőművész Kör kiállítása a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban. Ö Szeptember 7-én, délután 18.45-től Kolos István ad orgo­nahangversenyt a kecskeméti római katolikus nagytemplom­ban. • A kecskeméti Katona József-emlékház keddtől szombatig délelőtt 10-től 14 óráig fogad látogatókat. Augusztus 24-31-éig tartott a helyi és a megyei önkormányzat rendezésében a Császártöltési Napok programsorozata, amely Pólyák Ferenc fafaragó művész kiállításának megnyitójával kezdődött. Pénteken a sportpá­lyán és a játszótereken a peda­gógusok vezetésével sportnapot tartottak, majd délután a csá­szártöltési öregfiúk és a Bács- Kiskun megyei játékvezetők fo­cimeccse következett. Este pe­dig a Kissori pincesoron mint­egy hatvan termelő nyitotta meg pincéjét az érdeklődők előtt, hogy kóstolót kaphassanak a jó­fajta császártöltési nedűkből. Az, hogy az idei óbor búcsúz­tató helyszínéül ezt a pincesort választották, annak is köszön­hető, hogy a szájhagyomány szerint a 253 éve érkezett első telepesek itt léptek be a későbbi Császártöltés területére. Augusztus 30-án került sor az egyhetes ünnep legrangosabb rendezvényére. Á helyi temp­lom falán Katona Tamás törté­nész és Wiedner István polgár­mester közösen leplezték le az ötven esztendővel ezelőtt a köz­ségből ki-, és az ide betelepített polgároknak emléket állító márványtáblát. Császártöltésről 69 német ajkú családot hurcoltak el az egykori NDK területére. Ottho­naikat hátrahagyva, csak egy 50 kilós batyuban vihették maguk­kal a legszükségesebbeket. Ez­zel egy időben hasonló módon a felvidéki magyar lakta települé­sekről 184 családot telepítettek át Császártöltésre. Nemere István: Szabadok szerelme lii11 krimiregény 33. Az utcán két részeg férfi jött, összekapaszkodva halkan dúdoltak. Az egyik olykor jól hallhatóan csuklott, ilyenkor meg is állt, mintha e művelet­hez jelentős koncentrálásra lenne szükség. Egy autó állt nem sokkal odébb, mellette egy férfi várakozott. A kocsi­nak támaszkodva cigarettázott és nézte a közeledőket. Azok dadogva beszéltek, csuklottak, úgy közeledtek hozzá. A vára­kozóban gyanú ébredt, de csak halványan. Volt valami ama­zokban, ami nem tetszett neki - de nem tudta, mi az. Olyan filmszerűen voltak részegek, mint azok az ottani színészek, akik csak tettetik az ittassá­got... De akkor már ott voltak mellette, imbolyogva, nyála­sán motyogva... Aztán csak egy pillanat, és vége. A kocsinál várakozó pa­sas még látta, hogy az egyik „részeg” feléje mozdul, majd akkora ütést kapott a fejére, hogy azonnal elájult. A két férfi egy pillanatig nézte a jár­dára zuhanó testet, aztán meg­változott a mozgásuk, a beszé­dük. Hisz valójában nem vol­tak részegek.- Az egyiknek vége. Gyere, rögzítsük a fickót a saját kocsi­jához, nehogy idő előtt eltá­vozzon.- Ráadásul engedély nélkül. A főnök nem örülne neki - tette hozzá a másik és a zse­bébe nyúlt. Közben valahol a közelben mások is lopakodtak, nesztele­nül. * Paul hallott egy kis katta­nást. Az ajtó kinyílott. „Csak Tina ne kiáltson ré­mületében!” -fohászkodott és teste megfeszült. Minden erejét összeszedte. Az ujjai úgy ráfo­nódtak fegyverére, hogy bizto­san elfehéredtek, kiment belő­lük a vér. Ugyanaz a vér, amely most halántékában dobogott, akárcsak délután a víz alatt. A rés lassan tágult. Óvatos lehet az első, tisztában van a veszély- lyel. No és abban reményked­nek, ha csöndben jönnek be, ta­lán meglephetik őket...? Fegy­ver is van náluk, ez biztos, vi­gyáznia kell. Itt csak a gyorsa­ság, a meglepetés segíthet. Amikor már látta a pasas fe­jét is, még kivárt. Felemelte kezét, jó magasra, hogy nagy lendületet adjon az ütésnek, így lesz annak jókora súlya is. Az első ismeretlen óvatosan beljebb lépett, a sötétségben még nem láthatott olyan jól, mint Paul. Amikor az ismeret­len elvált az ajtótól és még egy lépést tett előre, Paul lesújtott. Ugyanakkor bal kézzel elkapta a férfi vállát. Az ütés a fejét érte, és összecsuklott. Ez már nem ment zajtalanul. Paul lee­resztette a magatehetetlen tes­tet, érezte, hogy amazok nyug­talankodnak. Mert már nem csak egy, hanem több idegen is állt a szoba előtt.- Gyertek! - suttogta hango­san. Talán elhiszik, hogy amaz szólt. Hogy csak megbotlott valamiben, innen eredt az előbbi nesz. Sikerült leütnie a másodikat is, bár az csak rövid időre vesztette el az eszméletét. Odarogyott társa mellé, ám tapogatózott a sötétben. Paul- nak nem volt ideje vele fog­lalkozni. Kintről valaki tom­pán kiáltott. Ugyanakkor az idegenek már látták őt is, egy erős kéz csapott rá, valaki tá­volabb lőtt. A golyó nagyon közel süvített el hozzá, meg is rendült egy pillanatra. Ugyan­akkor furcsamód ez erőt adott - úgy látszik, az idegenek el­szánták magukat mindenre, már azzal sem törődnek, hogy zajt csapnak, hogy felébred­nek a szomszédos házak la­kói...? Akkor villámgyorsan szeretnék befejezni az akciót! Valami torlódás támadt az ajtónál. Még egy lövés dör- rent, lábak dobogtak. Paul le­guggolt, aztán hirtelen felug­rott és belefejelt a közeledő árny mellébe. Az feljajdult, valamit leejtett és kisodródott a küszöbön. Ott valaki ütése­ket osztogatott. Többen is küzdöttek egyetlen hang nél­kül? Csak csapásokat oszto­gatva? Az ellenfél is kapott egyet és többé nem volt ellen­fél. A kéz újra felemelkedett... (Folytatjuk) Vendégkommentár Tanévnyitó gondolatok Dr. Glatz Ferenc köszöntője Gratulálok. Gratulálok Kecskemét minden adófizető polgá­rának, annak a polgári közösségnek, amely nem sajnálta a pénzt, nem sajnálta a törődést, a fáradságot, hogy ezt az épü­letegyüttest ilyen állapotba hozza. 1989 júniusában mint az akkori kormány művelődési mi­nisztere látogattam Kecskemétre. A város és az egyház ve­zetése már akkor tárgyalt arról, hogyan lehetne az egyházi oktatás életre keltését, a világi oktatás rendjének megőrzését és a magyar zenei és általános képzést egy nevezőre hozni. Bejártuk akkor a Ferenc József laktanya romos épületét, s azt mondtuk, ha 10 éven belül sikerül ezt megvalósítani, ak­kor Kecskemét dicsőségét zengheti a kultúra. Nem tíz, csupán nyolc év telt el, s ma megcsodálhattam ezt a gyönyörű épületet. Azt az épületet, amely ismét arról győ­zött meg, hogy a folyamatosság, a kultúra megőrzése egy nemzet életében mennyire fontos. Nem szabad hát kiszol­gáltatni a pártpolitika napi cselvetéseinek. Kodály városában vagyunk, s Kodály nemcsak Kecskemét szülötte, hanem szinte, ha úgy tetszik, kulturális védőszentje is. Úgy vélem, ma a kodályi örökséget át kell értelmezni. Kodály Zoltán nemcsak a magyar nemzeti kulturális ha­gyományok legnagyobb őrzője a XX. században, hanem egyetemes gondolkodója is Európának. Ma, amikor annyit beszélünk nemzeti kultúráról és európai integrációról, feltesszük a kérdést: milyen lesz, milyen le­gyen a XXI. század kultúrája? Mi lesz velünk akkor, kis nemzetekkel? Én nem szeretném egy olyan kultúrában meg­élni a XXI. századot, s nem szeretném, ha unokáim olyan XXI. századot élnének meg, amelyből hiányoznak a nemzeti hagyományok. Mi, csakúgy, mint Kodály Zoltán, egy sok­színű Európát akarunk, a kis- és nagynemzetek kultúrájának egymás mellett élését. Ne feledjük el, hogy azért tartjuk mi, mindannyian életben a magyar iskolarendszert, mert hiszünk abban, amiben Ko­dály hitt: az egyszer megélhető életben nemcsak az anyagi, hanem a lelki javak is örömet adnak, gazdagítanak. Meg­győződésem, hogy a XXI. század iskolarendszere azokra az alapokra épül, amelyeket a gazdag és sokszínű kecskeméti iskolarendszer is megtestesít. Hadd köszönjem meg hát minden magyar állampolgár és a Magyar Tudományos Akadémia több ezer fős köztestülete nevében, hogy ebben a városban, ebben az iskolában ilyen szellemi alapozást készítettek elő a következő évezred szá­mára. (Részletek dr. Glatz Ferenc megnyitó beszédéből.) Forró nyom és az idő vasfoga Mindenki által ismert, de sosem látott tárgyakból rendeztek kiál­lítást a hét végén a Katona Jó­zsef Színházban. Az érdeklődés óriási volt, hiszen ki ne szeretné végre közelebbről is megszem­lélni mondjuk a radai rossebet, a fészkes fenét vagy éppen az idő vasfogát? Az egész agyrém egy baráti beszélgetés keretében Búzás Mihály győri bábszínész fejé­ben fogant meg, úgy két évvel ezelőtt. Két fővárosi barátja, Túri Erzsébet és Zugman Zol­tán segítségével aztán kivitelez­ték azt, ami kivitelezhetetlen. Egészen jól sikerült. A kiállítás folyamatosan bővülő anyagát fesztiválokon, táborokban, egyetemi, főiskolai napokon tekintheti meg a nagyérdemű. A kecskeméti Színházi Évadnyitó Napok keretében megrendezett tárlat természete­sen egy látványos bemutatóval vette kezdetét. Az elvont fo­galmak iránt érdeklődők itt végre megláthatták, hogy pél­dául miként kell fittyet hányni, zöld ágra vergődni, számot vetni és színt vallani. A kellően felcsigázott közön­séget aztán maguk az alkotók vezették végig a kiállításon. Egy rögtönzött véleménykuta­tás alapján a megnyitó résztve­vőinek leginkább az idő vas­foga, Deákné vászna, a fűzfán fütyülő rézangyal, a fába szorult féreg, a halál fia, a kezes bárány, az írói véna, a templom egere és a rossz nyavalya nyerte el a tet­szését. - galambos ­A fába szorult féreg. Háttérben a rossz nyavalya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom