Petőfi Népe, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-15 / 190. szám

4. oldal Világtükör 1997. augusztus 15., péntek Sikeres koncerteket adott a héten a híres Edinburghi Fesz­tiválon a Budapesti Fesztivál- zenekar. Fischer Iván vezényle­tével az együttes két alkalom­mal lépett fel az idén 50 éves, nagy hím kulturális rendezvé­nyen. A szólista Schiff András zongoraművész volt. Nagyra értékelik dr. Tóth Lorándnak, a Magyar Köztár­saság távozó rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagy­követének a tevékenységét - hangsúlyozza Kárpátalja me­gye állami közigazgatásának a sajtóközleménye, amit a diplo­mata Ungváron tett búcsúláto­gatásáról adtak ki. Ugyanakkor Kárpátalja magyar közvélemé­nyét nyugtalanítja az ultra­nacionalista ukrán párt, az UNA-UNSZO vezetőinek az a bejelentése, hogy az országos szervezet fennállásának hatodik évfordulója alkalmából augusz­tus 17-én Ungváron tartandó központi ünnepség csúcspont­jaként nyilvánosan elégetik a megye területén élő kisebbsé­gek nemzeti lobogóit. Budapestre érkezik Horn Gyula meghívására szeptember 19-én Benjamin Netanjahu az izraeli kormányfő. A hírt mind­két ország fővárosában meg­erősítették. Konkrét eredményeket vá­runk Jasszer Arafattól - közölte a Közel-Keletre készülő Made­leine Albright amerikai kül­ügyminiszter. Washingtonban azt tartják a leglényegesebbnek, hogy az erőszakos cselekmé­nyek szűnjenek meg és a terro­rista csoportokat számolják fel. Izrael ezenközben feloldotta két újabb, a nyugati Jordán-vi- dék palesztin önkormányzati területein fekvő város, Rámal- láh és Hebron zárlatát. Palesz­tinok azonban változatlanul nem léphetnek Izrael földjére. Törökország elhalasztja Iz­raellel közösen tervezett had­gyakorlatát a Földközi-tenge­ren. Ezt Hoszni Mubarak egyip­tomi elnök jelentette be szer­dán. A hadgyakorlatot a nyár folyamán tartották volna meg. Még ebben a hónapban ha­zatér Pekingből Kambodzsába Norodom Szihanuk, az indokí­nai ország uralkodója. Értesülé­sek szerint a király végül is haj­landó volt teljes jogú társmi- niszterelnöknek elfogadni Ung Huotot, aki épp az ő fiát vál­totta fel a kormányzásban. A kínai államtanács az 55 éves Liao Hujt, a „belkínai” ügyek eddigi igazgatóját ne­vezte ki a Hongkong és Macau ügyeit intéző hivatal vezetőjévé és a hongkongi ügyek legfőbb irányítójává. Az új igazgató Lu Pinget váltja fel, aki 1990-től állt a hivatal élén. Kanada nem örül a cseh romáknak Tömeges kivándorlási hisztéria tört ki a cigányok között Kanadának nem áll szándékában megkönnyíteni a csehor­szági romák számára a menekültstátus megszerzését, de az egy éve megszüntetett vízumkényszert sem állítja vissza az esetleges bevándorlási hullám megfékezése végett. Ezt René Mercier, a kanadai bevándorlási minisztérium szóvivője közölte. A cseh Nova televízió az elmúlt héten ugyanis olyan riportot sugár­zott, amely valóságos Eldorá- dónak tüntette fel Kanadát a csehországi cigányok szá­mára. Ezt követően Prágában megrohamozták a repülőjegy­irodákat torontói és montreali jegyekért; a járatokra szinte minden hely elfogyott. Kanada bécsi nagykövetsé­gének menekültügyi kérdé­sekben illetékes diplomatája elmondta: országa csak azok­nak nyújt védelmet, akik tény­leges diszkriminációra hivat­kozva kérik a menekültstátust, és csak akkor, ha az adatok helytállóságáról a kanadai szervek is meggyőződtek. Az emigrálóknak beszélniük kell angolul vagy franciául, és egészségesnek, szakképzett­nek, megfelelően iskolázott­nak, valamint büntetlen előéle- tűeknek kell lenniük. A Lidové Noviny című prá­gai lap csütörtöki szerkesztő­ségi cikkében egyebek között így ír: „A cigányok hátrányos megkülönböztetése olyan szó- kapcsolat, amely elfogadha­tatlan Václav Klaus miniszter- elnök kormánya számára. Ho­gyan lehetséges mégis, hogy tucatnyi rasszista indíttatású gyilkosság után sem ismerte el legalább a roma probléma lé­tezését?" A lap szerint a kor­mány csak most, a tucatnyi rasszista indíttatású gyilkos­ság után érzékeli a helyzet komolyságát. Az észak-csehországi Ustí nad Labem egyik romaszerve­zete felháborodott egyes újsá­gok fajüldöző hangvétele mi­att, amelyet a cigányok terve­zett exodusával kapcsolatban ütöttek meg. Ötven éve független a világ legnagyobb demokratikus országa, India A Gandhi név mítoszára vágynak FOTÓ: FEB/REUTER Az első kormányfő, Nehru hazaérkezik lányával, Indira Gandhival Amikor az új indiai köztársasági elnököt, a páriák kasztjából államfői posztra került Narayanant megkérdezték, mit tart a függetlenségének augusztus 15-én ötvenedik születésnapját ünneplő ország legnagyobb teljesítményének, így válaszolt: „Megőriztük az egységet és a demokráciát.” Találó és tömör jellemzése ez a fél évszázadnak. Amikor India a brit korona legfényesebb gyémántjából független állam lett, 350 millió lakosa volt. Ma a népesség 950 millió lelket számlál, és évente 18 millió fő­vel gyarapodik. Tizenöt hivatalos nyelve van, s emellett 379 dialektusban be­szélnek. Etnikai csoportok, val­lási közösségek sokasága talál­ható területén, amelyet nem vé­letlenül neveznek hindusztáni szubkontinensnek. A hindu-muzulmán ellenté­tek véres háborúba torkolltak ­önálló ország lett Kelet- és Nyugat-Pakisztán. Miközben azonban Indiában az iszlám százmillió híve nyugodtan gyakorolhatja hitét, a vallási alapokon szerveződött Pakisz­tán is kettészakadt: a keleti or­szágrészből Banglades lett. India egyúttal a világ leg­nagyobb demokráciája, hiszen Kína jóval népesebb ugyan, de nem sorolható ebbe a kategó­riába. Pedig Indiának olyan válságos időszakokkal kellett szembenéznie, mint Mahatma Gandhi, később Indira Gandhi és Radzsiv Gandhi meggyilko­lása, s a szikhek lázadása az Aranytemplomban. A fejlődő világban azonban India volt az a ritka kivétel, amely nem ka­cérkodott a diktatúrával, kö­vetkezetesen kitartott a de­mokrácia alapelvei mellett. Az ötvenedik évfordulón mindenki egy éppen ötven­éves, olasz születésű özvegy­asszony válaszára vár. A negyven éven át hatalmon volt, megtépázott, de még mindig a szavazók harmadára számító Nemzeti Kongresszus Párt minap felkínálta az elnöki tisztet Sonia Gandhinak, Ra­dzsiv özvegyének. Ha igent mond, a mitikus Gandhi név visszatérése könnyen meg­bolydíthatja az indiai belpoli­tikát az 51. esztendőben. Réti Ervin Lehet, hogy megpróbál az erő pozíciójából tárgyalni Mit hoz magával Meciar? Ma délelőtt 10 órakor a győri konferencia-szállóban két­órásra tervezett tárgyalást tart szlovák kollégájával, Vladimír Meciarral Horn Gyula kormányfő. A tanács­kozást sajtótájékoztató, majd díszebéd követi. A találkozót - érthető módon - kitüntetett figyelemmel kíséri az osztrák közvélemény is. A Die Presse című napilap szerint Győrött nem lehet érdemi eredményekre számítani, leg­feljebb az Esztergom és Pár­kány közötti híd építésének ügyében várható előrelépés. A cikk szerzője megjegyzi: Meciar megpróbál az erő pozí­ciójából tárgyalni: értésre adta, hogy Magyarország Szlovákia jóindulatára van ráutalva, ha azt akarja, hogy a NATO-felvétel után szárazföldi kapcsolata le­gyen a többi tagállammal. Kovács László külügyminisz­ter a találkozó előtt azt nyilat­kozta, hogy az elmúlt időszak­ban számos szakértői megbe­szélésre, államtitkári találko­zóra került sor, és ő maga is ta­lálkozott szlovák kollégájával, így most a két kormányfő köz­vetlen tanácskozásán a sor. * Kövér László, a Fidesz alelnöke és Bába Iván, az MDF országos választmánya elnöke óvja a magyar miniszterelnököt attól, hogy engedményeket tegyen. Szerintük már az is kompro­misszum, hogy tárgyalóasztal­hoz ül a nemzetközileg elszige­telt szlovák kormányfővel. A győri napirend Felhó'tlen derűlátással nemigen vádolhatok azok a magyar külügyi vezetők, akik az elmúlt napokban a mai Horn-Meciar-találkozó ki­látásairól nyilatkoztak. A higgadt visszafogottságnak alapos oka van: sem az utóbbi néhány, felemásan zárult, s a megvalósítás so­rán még a vártnál is soványabb eredményeket hozó magyar-szlo­vák csúcs, sem a mostani győri vizitet megelőző' pozsonyi jelzések nem jogosítanak fel különösebb optimizmusra. Budapesten tehát aligha remélhetnek áttörést a nem hivatalos kormányfői munkata­lálkozótól, inkább egyfajta tisztázó hatású párbeszéd lehet a cél. A szlovákiai magyar kisebbség sérelmei, a két éve tartott tátrai miniszterelnöki tárgyalások beváltatlan ígéretei, a nagy vihart ka­vart szlovák nyelvtörvény, a kétnyelvű bizonyítványok ügye, a tor­zóként figyelmeztető párkányi Duna-híd roncsa - ez mind intő jel. Azt mutatja, hogy a jelenlegi pozsonyi vezetésben nincs érdemi szándék a kapcsolatok javítására, s hogy a Meciar-kabinet illeté­kesei még mindig nem értik: a kisebbségi politikában tapasztalható mulasztások hozzájárultak ahhoz, hogy a NATO és az Európai Unió kirostálta Szlovákiát az esélyes tagjelöltek első köréből. Miért kell akkor Győr? Miben reménykedik Horn Gyula? - te­szik fel sokan a kérdést. A válasz egyszerű: bármilyen kis esély nyí­lik is a haladásra, azt meg kell ragadni. Az alapszerződést pedig - mondta találóan épp az egyik szlovákiai magyar pártvezető - nem felmondani kell, hanem teljesíteni. Szondy Gábor Zsidóarany az USA-ban is? Svájci bankokban fialt dollármilliók Az Egyesült Államok is gaz­dagodott a vészkorszak áldo­zatainak vagyonából. A The New York Post a wa­shingtoni kormány dokumen­tumaira hivatkozva azt állítja: a második világháború után Amerika 5,5 millió dollárt ha­gyott olyan svájci számlákon, amelyek betétei európai zsidók egykori elrabolt vagyonából származnak. A pénz annak a másfél mil­liárd dollárnak a része, amelyet svájci bankok 1939-40-ben az Egyesült Államoknak utaltak át, mivel az alpesi ország okkal félt attól, hogy a hitleri biroda­lom megszállja. Roosevelt elnök egy évvel később befagyasztatta a svájci kontókat, nehogy szorongatott­sága miatt Bem hitelt nyújtson a náciknak. A háború után a svájci bankok csaknem az egész összeget visszakapták. Washingtoni nyomásra most Svájcban beismerték: a va­gyonnak legalább harmada olyan zsidóké, akik elpusztul­tak a koncentrációs táborokban. Az amerikaiak a háború után az 1,5 milliárdból 100 milliót német pénznek nyilvánítottak, és megtartották jóvátétel fejé­ben. Amikor a zsidó kárpótlási és háborús jóvátételi bizottság a pénz egy részét kérte, Washing­ton hatmilliót megígért, ám csak ötszázezer dollárt utalt át. A holocaustpénzek ügyében folyó vizsgálat vezetője, Al­fonse D Amato szenátor szerint az Egyesült Államoknak „mél­tányos jóvátételt” kell fizetnie. Anyakönyvi Hírek KALOCSA Születtek (máj. 28.—júl. 31. között anyakönyvezettek): Ajtai József (a. n.: Nyári Ágnes), Nyárasdy Gitta (Bá­lint Erzsébet), Váradi Tamás (Bósza Edit Éva), Bátor András István (Vörös Ildikó), Sebők Luca (Magó Katalin). Zoltán Endre Géza (dr. Andriska Mari­etta), Karakó István Róbert (Pudner Mária Tünde), Varga Noémi (Mészáros Tímea), Tóth Tibor (Marton Gabriella). Radics Enikő (Kolompár Erzsébet), Radics Sándor Tibor (Kolompár Er­zsébet), JCiss Bernadett Fatime (dr. Szarka Bernadett Terézia), Maros Kitti (Bencze Erika), Zsinka Áron (Magó Zsuzsanna), Mindszenti Lukács (Varga Judit), Sipos János Gábor (Vancsics Il­dikó), Gömböcz Martin Csaba (Sima Mária). Karászi Fanni (Kovács Éva), Tóth Evelin (Horváth Mariann), Szabó Attila (Szabó Krisztina), Lázár Dániel (Herczeg Ágnes), Galambos Krisztián (Szegedi Zsuzsanna), Benedek Szandra (Vén Csilla), Bakula Bence (Kapitány Erika). Vedres Gabriella (Herda-Nagy Katalin), Bagó-Soós Pat­rik (Kothencz Annamária), Debreczeni Nikolett (Fodor Anikó Olga), Hofstad- ter Kitti (Láng Tünde), Csapiár Cintia (BakulaTímea), Balázs Ádám (Knódel Margit), Ádám Noémi (Bondarenko Zsanna), Sipos Klaudia (Mészáros Má­ria), Pacskó Norbert (Kővári Zsu­zsanna), Tóth-Albert Tibor (Horváth Judit), Csontány Csenge (Szőnyi Il­dikó), Rékasi Dániel (Csapai Julianna), Koós Máté (Knódel Katalin). Lakatos Sándor (Garbacz Szilvia), Balázs Ale­xandra (Migovk Valéria), Bolvári Fanni Ildikó (Arth Ildikó), Arnold Luca Stefánia (Kerekes Hilda), Berényi Kinga (Szakái Anikó), Pécsi Gitta (Ho- dován Erika), Marassi Mariann (Oro- vecz Márta Gizella), Korsós Anita (Széli Györgyi), Juhász Kamilla (Hed- rich Krisztina Eszter), Vörös Norbert Ferenc (Hollósi Bernadett), András At­tila (Kővágó Katalin), Szabadi Antal László (Szűcs Klára), Ugri Melinda (Varga Erika), Kőszegi Enikő Teréz (Csepregi Erzsébet). Dudás Nikolett (Posztobányi Rózsa Olga), Rakiás Ákos (Kiss Erika), Mező István (Bara­nyai Éva Melinda), Szösz Milán (Szí­jártó Szilvia). Házasságot kötöttek: Szabó Zoltán és Csomány Ildikó Erzsébet), dr. Ka­tona János és Sáfrán Krisztina. Rácz Róbert és Péteri Tímea. Horváth Róbert és Posztobányi Mária, Luspay Endre és dr. Tamási Ildikó, Kovács Sándor és Szépvölgyi Edit, Lakatos István és Ma­lik Mónika, Nyeste Arnold és Petrecz Edina, Harsányi Pál és Vörös Éva, Tor- ják Attila Lajos és Csupor Linda, Fo- nyódi Péter és Temyák Orsolya, Klop- csek Attila és Csomós Erika, Tóth Fe­renc Tibor és Kis-Vén Zsuzsanna, Olasz Gábor és Farkas Angelika, dr. Tóth Norbert Ignác és Juhász Andrea, Kacsora Gábor és Ruzsinkó Beáta, Si­pos László Attila és Farkas Anna, Tóth Sándor és Tóth Gabriella. Meghaltak: Németh László (Kalo­csa), Nagy Imréné Krizsán Hona (Szalkszentmárton), Hodován Jánosné Koprivanacz Mária (Dusnok), Csada Pálné Mészáros Erzsébet (Géderlak), Csóti László (Kalocsa). Borbély Gá- bomé Decsi Julianna (Szalkszentmár­ton), Matos András (Öregcsertő), Szabó Károly (Kalocsa). Boldog Béla (Kalocsa), Juhász Csaba (Nyíregy­háza), Járki Ferencné Vén Mária (Ka­locsa), Martonovics Béláné Dómján Ju­lianna (Solt), Szabó László (Kalocsa), Katus Józsefné Vén Borbála (Kalocsa), Vén Lajos (Szakmár), Szabó István (Gara). Bugyi József (Dunavecse), Vö­rös Gyuláné Harangozó Erzsébet (Bá­tya), Springer Ádámné Farkas Katalin (Solt), Szefcsik Ferenc (Kecel), Nemes Lajosné Dávid Zsófia (Úszód), Molnár István (Miske), Szigeti Andrásné Tóth Margit (Kalocsa), Gyurcsó Mihályné Nagy Julianna (Harta), Holló Géza (Solt), Dobler Ferencné Fuszenecker Mária (Szakmár), Mezei József (Kalo­csa). Rendes Lajos Nándorné Friedl Olga Aranka (Hajós), Nyerlucz Erzsé­bet (Soltvadkert), Kleer Gézáné Farkas Erzsébet (Bátya), Jakab János (Kalo­csa). Jakab Ferenc Imréné Lajkó Jolán (Kalocsa), Baksa László (Kalocsa), Krastek Andrásné Bohner Mária (Ha­jós), Bán Ignácné Balogh Julianna (Új­telek), Szekeres Lajosné Inoka Anna (Tass), Szarvas Ferenc (Hajós), Szalai Ferenc (Foktő), Bugyi Andrásné Kon- koli Zsuzsanna (Újsolt), Bata János (Solt), Káveczki Antalné Magyar Ilona Verona (Dunaegyháza), Pandur La­josné Mácsai Katalin (Homokmégy), Csontos Lajos (Fülöpszállás), Szigeti Gergelyné Balog Ilona (Kalocsa), Vár­szegi Béláné Vörös Mária (Fájsz), Greksa Lászlóné Vörös Ilona (Kalo­csa), Fabó Jánosné Nagy Irén (Duna­egyháza). Tamási István (Solt), Basa Lajos Vince (Bátya), Fekete László György (Dunapataj), Lakatos Imréné Tóth Éva (Dunapataj), Lengyel Ist­vánná Ambrus Erzsébet (Soltvadkert), Mátis Gyuláné Gaál Jolán (Tass), Ha­szán Péter (Bátya), Váróczi Istvánná Szász Zsuzsanna (Kalocsa), Dorkó László (Tompa), Varga Imréné Papp Etelka (Apostag), Suba Sándomé Nagy Eszter (Miske), Gáspár János (Kalo­csa), Béla Sámuelné Tóth Mária (Solt), Kun Gábor (Solt), Bagó Lajos (Öreg­csertő), Novotnik Mihály (Dunapataj), Bagó István Lajos (Kalocsa), Bálint Jenő János (Kalocsa), Farkas Ferenc (Kalocsa), Kolompár László (Solt), Mikó Zsigmondné Enisz Mária (Harta), Vitéz Zoltán (Foktő), Kecs­keméti Kálmán (Jánoshalma), Szaba­dos Károlyné Orbán Julianna (Duna­egyháza), Petrecz Károly (Miske), Illés Lászlóné Homicsek Erzsébet (Kalo­csa), Romsics Mária (Kalocsa), Farkas Istvánná Dora Margit (Kiskőrös), Mis- kolczi János (Miske), dr. SUdi Istvánná Bagoly vári Margit Mária (Úszód), Ke­resztes Sándorné Hunyadi Margit (Ka­locsa), Fekete Lajosné Karászi Viktória (Fájsz), Tumó Lajos Péter (Fájsz), Asz­talos Istvánná Kis Mária (Dunapataj), Nédó Ferenc (Kalocsa), Simon János (Harta), Szalontai István (Fájsz), Be- nedikti Gyuláné Rafai Ilona (Dunaegy­háza), Nebl János (Hajós), Németh Fe­rencné Kálóczi Mária (Kalocsa), Hajdú János (Kalocsa), Rideg Sándomé Kará­szi Marcella (Kalocsa), Unyi László (Kalocsa), Varga István (Dusnok), dr. Spekner Dénes Endre (Kalocsa), Pó­lyák Lajos (Kalocsa), Ónodi Mátyásné Vas Mária Piroska (Kalocsa), Jancsó Istvánná Palenyik Julianna (Foktő), Hegedűs József (Bátya), Nagy János (Kalocsa), Karászi Sándor (Fájsz), Keszthelyi Árpádné Kolompár Irén (Dunapataj), Anisity Simon (Fájsz), Nádaski Pál (Kalocsa), Szluka Julianna (Szalkszentmárton).

Next

/
Oldalképek
Tartalom