Petőfi Népe, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-12 / 60. szám
1997. március 12., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Egyhavi járadékba került a munkahelykeresés Az alábbi történet arról is szól, hogyan lehet elkölteni egyhavi járadékot munkahelykeresésre. Persze, amikor az ember munkanélküli, munkát keres. Amikor az rt. által megbízott, ún. fejvadász cégkiíregy megfelelő pályázatot, reménykedik. Nosza, rajta, elkészíti az önéletrajzát és elküldi (150 Ft-ért) a céghez, amely egy Bács-Kis- kunnal szomszédos megye megyeszékhelye. Nehéz napok következnek, mígnem megérkezik a telefon és mehetek másnap elbeszélgetésre. (Ez kb. 3500 forintomba került.) Plusz egy háromórás tesztet is ki kell tölteni. Na jó, oldjuk meg. Ezt nem lehet, majd a kolléganő a következő héten felhív és megbeszéljük az időpontot. Ez is eljött és újra elutaztam. Ismét 3500 forint. Osztoznak az ember feje felett, aki éjszakákon át nem alszik, hiszen hét hónapja keres állást. Mígnem jön a telefon, benne vagyok a kiválasztottak társaságában és mehetek az rt. központjába. Na, hát elérkezik a nap, amikor Budapestre utazok (ez 4000 forint) és ott az rt. alkalmazottja 12 percet foglalkozik velem. De az állás már el volt döntve. Gratulálok annak, akinek sikerült elnyernie. Sajnálom azokat, akik velem együtt stresszben éltek négy hétig és tízezer forintnál többet költöttek ajáradékukból. Ma már van munkám. És mindez azon a napon történt, amikor nekem kellett megkérdeznem, elnyertem-e az állást. Pedig ígéretük alapján telefonon tájékoztatják az embert a meghallgatás után 3 napon belül. Név és cím a szerk.-ben Európai Magyarországért Tudod, hogy bármikor összefuthatsz egy ifjúsági csereprogram hét kanadai és hét magyar résztvevőjével Kecskemét utcáin? Ez a program a budapesti Európai Magyarországért Alapítvány és a mont- reáli székhelyű Canada World Youth szervezésében jött létre abból a célból, hogy fiatalokat aktívan bevonjon egy közösség életébe és minél több hasznos képesség megszerzésére sarkallja őket. Három hónapot töltöttünk ebben a csodás városban, de lassan ideje, hogy búcsút mondjunk, ugyanis március vége felé, 26-án véget ér programunk. Éppen ezért a résztvevők szeretnének köszönetét mondani mindazért a segítségért, amit a város adott nekünk. Köszönet a munkahelyeknek, ahol sok minden új dologgal ismerkedhettünk meg, a befogadó családoknak, akikkel az alatt a hosszú idő alatt családtagként élhettünk és persze mindenki másnak is, aki valamilyen szinten részese és segítője lett a csapatnak. Nagyon sokat jelentett számunkra ebben a városban élni és sok élményt megélni. Köszönjük. Thank you! Lang Zoltán, Nagykanizsa Jean-Philippe Bosset, Quebec Kanada Kinél van a kutyám? Önökön keresztül szeretném megkeresni azt a két főiskolás fiút, akik február 10-én délelőtt, 11-11.30 óra között a Dömötör állatorvosi rendelőbe vittek egy fekete labrador kutyát. Súlyosan mozgássérült vagyok. Kutyám február 9-én, vasárnap délelőtt elveszett. Azóta mindenütt kerestük, így tudtuk meg, hogy valaki megtalálta, de nem tudta, hová vigye. A kutya nagy termetű, barna színű, kajla fülű, sima szőrű. Fajtája labrador retvier, törzsszáma: 3605. Kérem, ha valaki tud róla, értesítsen és jutalom ellenében hozza vissza. Név és cím a szerkesztőségben Negyedéves előfizetés Soltról, Érsekcsanádról és Kunszállásról megegyező tartalmú levél érkezett a szerkesztőségbe. A levélírók eddig havonta fizették a Petőfi Népét, ezután inkább negyedévre szeretnék. Márciusban, amikor a kézbesítők jelentkeznek a következő számlával, célszerű áttérni a negyedéves előfizetésre. Ezzel nagyobb megtakarítás érhető el (18%-os), sőt a „Többszörös esély” című akciónk sorsolásán a negyedévre vagy hosszabb időszakra előfizetők kétszer vesznek részt. A levélíróknak tehát most lesz alkalmuk áttérni haviról a negyedéves előfizetésre, kérjük, jelezzék ezt a kézbesítő munkatársainknak. Rejtvény a rejtvényben Úgy érzem, ez a fajta rejtvény még talán nem ismert a rejt- vényfejtők tisztes táborában, ezért hát írok róla. Rendszeres vásárlója és megfejtője voltam a szolnoki „Unaloműző” lapkiadó rejtvény kiadványának. A megfejtéseket annak rendje-módja szerint postáztam, beküldtem. így tettem ezt az 1995/5. sz. füzet megfejtéseivel is. Szerencsém volt (vagy mégsem!), nyertem egy porszívót. Örültem (korai volt) és vártam a nyereményem. Eljött a március is, porszívó sehol, írtam egy ajánlott levelet ez ügyben, választ nem kaptam. Áprilisban ismét írtam, ezúttal személyre szólóan, cégvezetőfőszerkesztőnek címezve, lenne szíves utánanézni: miért nem kaptam még meg a nyereményem! Választ nem kaptam, ellenben elküldték a cég reklámfejlécével ékes értesítéseit, miszerint a közjegyző jelenlétében megtartott sorsoláson tényleg nyertem. Küldtek még egy két példányos átvételi elismervényt is, mondván, a csomag átvétele után, kitöltve szíveskedjek a címükre visszaküldeni. Énnek dátuma 1996. május 8. volt. A porszívó azóta sem érkezett meg. Ismét írtam a fő- szerkesztő úrnak (mert hát három a magyar igazság) októberben, de talán ne is mondjam, választ-porszívót erre sem kaptam. Hogy miért? Hát ezért dupla rejtvény ez. Kis Kálmán, Kecskemét Alapítvánnyal a közlekedésbiztonságért Rá kellett ébrednem az utóbbi pár évben, hogy az emberi segítőkészség meglehetősen alacsony szintet üt meg Magyar- országon, úgy közösségi, mint egyéni szinten. Hogy miért mondom ezt? Tizenöt évig hivatásos gépkocsivezetőként bejártam az egész országot. Sajnos na- gyon-nagyon sok balesetet vagy baleseti helyszínelést is végig kellett néznem akaratlanul is. Ahogy teltek az évek, mindig csak az járt a fejemben, hogy miért is van ez a rengeteg baleset. Természetesen sokszor eszembe jutott az is, mi van, ha engem ér baleset? A közlekedési szakértők mindig csak azt hangoztatták, hogy szigorítani kell az ellenőrzéseket és jobb utakat kell építeni. Valóban csak ennyit tehetünk azért, hogy kevesebb baleset történjen? Eszembe jutott egy ötlet, aminek a kivitelezhetősége egyáltalán nem olyan egyszerű. Javaslom: hozzunk létre egy alapítványt a Magyar Közlekedésbiztonságért s az alapítvány legyen hivatott a rádióban, tévében oktatóműsorok, KRESZ-tanfolyamok szervezésére. Biztos vagyok abban, hogy egy alapítványi forma nagyon sok visszaélésre adhat lehetőséget. Ám, ha tisztességes, jó szándékú emberek a létrehozói, kezelői, akkor csak hasznos lehet. Főleg, ha tízmillió ember érdekeit szolgálja. Sajnos mi, emberek általában úgy vélekedünk: amíg minket nem ér baj, addig nem érdekel, hogy másokkal mi történik. Amikor mégis megtörténik, sokszor odaadnánk az életünket is egy-egy szerettünk egészségéért, életéért, de hiába, már késő. Én bízom abban, levelem közlése után akad néhány segítő szándékú embertárs, aki támogatna a fent említett alapítvány létrehozásában anyagiakkal is, nemcsak erkölcsileg. Juhász-Tóth Lajos, Kunszentmiklós A gyógyítás, az ápolás nincs megfizetve Ritkán tudom elhatározni magam, hogy a félegyházi városi kórházba menjek gyógykezelésre. Úgy gondolom, gyógyíthatatlan betegségem speciális klinikai osztályra tartozik. Mégis amellett döntöttem, hogy megkérjem a helyi kórház belgyógyász orvosait, tegyék lehetővé felvételemet. Megható volt látnom, tapasztalnom, hogy a belgyógyász doktor úr fáradhatatlanul megtett mindent, amit tehetett, hogy enyhítsen panaszaimon az adott lehetőségeken belül. Nem rajta múlott, hogy többet nem tehetett értem. Biztos vagyok abban, ha körülményei lehetővé tennék, hogy tudását bizonyíthatná bármelyik klinikán, megállná a helyét. Tudom, hogy különc vagyok és sok Se pénz, se mintaanyag Már többször olvastunk a Petőfi Népében egy bizonyos gyöngyfűzést reklámozó cégről, ami szerintünk egy szélhámos banda. Ugyanis már sokan beleug- rottunk a feneketlen tóba, hiszen kifizettünk 5900 Ft-ot az anyagért, de hasznunk nem lett belőle. Hiszen küldtek egy mintaanyagot, ami a rossznál is rosszabb. Aztán küldtek egy új anyagot, amit meg is csináltunk. Szerintünk jó volt, szerintük nem. Azóta két hónap is eltelt, de se anyag, se pénz. Kérdezem önöket, ez nem csalás? Gondos Lászlóné, Ladánybene (A szerk. megjegyzése: A Petőfi Népében megjelent hirdetések tartalmáért felelősséget nem vállalunk. A feladók szándékát, igazát nem vizsgáljuk.) mindent veszek észre akaratomon kívül. De hangsúlyozom, nem rosszindulattal teszem. Ha mégis érzékeltem az ápolást illetően apróbb hibákat, vágytam, hogy jóindulattal, ja- vítóan felhívjam a figyelmet. Nem tudtam megtenni. Elgondolkoztatott az, ugyan én képes lennék-e vállalni azt, amit ott fiatal kislányok végeznek 18- 19 évesen. Naponta többször a halállal találkozni, a tehetetlen betegek lemosása, ágytálazása, ápolása milyen felelősséget ró rájuk. Tisztelettel, alázattal viseltetek irántuk ma is, amikor már itthon vagyok. Szégyenkezem magam előtt, mintha én is részese lennék annak, hogy mindezt miért. Éhbérért! Ami igazán kifogásolható, az az étel nem éppen higiénikus Február 26-án utaztunk Hévízről Kecskemétre a Kunság Volán autóbuszával. Utunkat kissé kellemetlenné tette a gépkocsivezető dicséretre egyáltalán nem méltó magatartása. Hat éve járjuk ezt az utat, de szerencsére csak kétszer utaztunk ezzel a pilótával. A többieket kivétel nélkül csak megelégedéssel lehet említeni. Amíg a csomagot a csomagtartóba tettük be, a feleségem elkövette azt a hallatlan fegyelemsértést, hogy fellépett az autóbuszra. A gépkocsivezető ezért erélyesen rendreutasította. A nejem elnézést kért, mire az volt a válasz, hogy nem elnézést kell kérni, hanem a szabályokat be kell tartani. Mindketten hosszú évtizedek óta gépkocsit vezetünk és általában figyeljük a forgalmat. Történt Simontomyán, hogy a fénysorompó piros jelzése ellenére áthaladtunk a keresztezésen. Majd később Fülöpszállás- ról az 52-es útra jó lendülettel kikanyarodtunk megállás nélkül, a szállítása a konyhából az osztályra. Gondolom, pénz kérdése. De az osztály tisztaságára, a mindennapi ágyhúzásra nem lehet panasz. Meg kell említenem a kecskeméti Tüdőkórházban lévő szigorú fegyelmet is. A főorvos orvosként, emberként is példátlan. Nem gépesíti el, nem em- berteleníti el a gyógyítást. Gyógyíthatatlan betegként, kisnyugdíjasként bocsánatot kérek a magam és mindazok nevében, akik miatt a gyógyítás, az ápolás nincs méltánylást érdemlően fizetve, ők nem kémek, ápolnak és gyógyítanak. Nagy László szavaival élnek: „Nékem a kérés nagy szégyen, adjanak úgy is, ha nem kérem.” Térjék Sándorné, Kiskunfélegyháza stoptáblát figyelmen kívül hagyva. A végállomáson mindezeket szóvá tettük. A válaszok a következők voltak: nem emlékszik rá a gépkocsivezető, hogy kétszer durván rászólt a feleségemre (utaztunk körülbelül nyolcán). A vasúti átjáróban azért nem állt meg, mert ezt a lendülete nem tette lehetővé (mellesleg a veszélyes helyeket úgy kell megközelíteni, hogy bármilyen körülmények között, ha kell, meg lehessen állni.) A stoptáblánál pedig azért nem állt meg, mert nem volt kedve hozzá (ezt már ingerült vállrándítások közepette közölte). Az udvariatlanságát be lehet tudni kellő intelligencia hiányával. A közlekedési szabályok durva megszegésére semmilyen magyarázat nem lehet. Utasok testi épségéről, biztonságáról van szó ilyen esetekben, amilyenekből sajnos már tragédiák származtak. Egy nyugdíjas házaspár, név és cím a szerkesztőségben Dicséretre nem méltó- Egy védett pattantyús futrinka széttaposva ezer forint, egy letört tavaszi nünüke nyolcszáz, egy eldobott cigarettacsikk ezerötszáz forint. Akit naponta várunk Benyus Istvánná háztartásbeliből lett a Petőfi Népe kézbesítője Kocsé- ron. A munkába - melyet akkor kezdett, amikor a lap megjelent e Pest megyei községben - besegít férje és egyik unokatestvére. Minden hajnalban fél 5-kor indul otthonról, és általában hét órára végez is a bel- és külterülettel. Biciklivel hordja az újságot. Mint mondta, a reggeli kerékpározás is segíti az egészsége megőrzésében. Olvasószolgálat tovább folytatódik „Ajánljuk magunkat - ajánljon ön is!” című akciónk első fordulója véget ért. A Petőfi Né- pébem megjelent szelvényeken előfizetőink új előfizetőnek ajánlották barátaikat, ismerőseiket, akik közül szinte mindenki be is fizetett legalább egyhavi díjat a kézbesítőnknek. Az eredményes ajánlók között ma sorsoljuk ki az első tíz ezer forintos ajándékcsomagot. Az akció folyamatos, továbbra is váijuk az ajánlatokat. A következő sorsolást egy hónap múlva tartjuk. A harmadik esély áprilisban A „Többszörös nyerési esély” című akciónk sorsolásán minden előfizetőnk neve és címe automatikusan szerepel. Kétszeres eséllyel indulnak a negyedévre és az attól hosszabb időszakra előfizetők, és háromszor is kiválaszthatja a számítógép nyertesnek azokat, akik lakossági folyószámlájukról fizetik elő a Petőfi Népét. A sorsolást - három fordulóban - április 17-én tartjuk, így mindenkinek van még lehetősége az esélyeit növelni. Találkozzunk szombaton is! Március 15-én, e hét végén, szombaton, nemzeti ünnepünkön, amikor nem jelennek meg más lapok, a Petőfi Népe előfizetői a megszokott módon odasétálhatnak a levélszekrényhez, és ahogy máskor is, ott találják az újságot. Előfizetőinknek friss olvasnivalót adunk az ünnepen is - ez a Petőfi Népe ajándéka. Sajnos technikai okok miatt - mivel az árushelyek zárva tartanak - az ünnepi számot csak az előfizetőinkhez tudjuk eljuttatni. Olvasószolgálatunk száma Kérdése, észrevétele, javaslata van a lappal kapcsolatosan? Vagy szeretne előfizetni? Akkor hívja a 76/480-756-os vagy a 76/481-391-es telefonszámot, munkatársunk várja a hívását! Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.
