Petőfi Népe, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-05 / 284. szám

Ki pakolja tele a gyerekek csizmáit? Mikulás, Karácsonyapó, Fagyapó Ma este a gyermekek nagy iz­galommal várják a Mikulást. Sok családban már elkezdő­dött a karácsonyi ünnepre történő felkészülés is. Színes mellékletünkben a mikulás­kor és a karácsonykor szoká­sos ajándékozási hagyomá­nyokról, az ünnepi készülő­désről írunk. Az európai gyerekek túlnyomó többsége hisz abban, hogy a Jé­zuska, a Mikulás vagy a Télapó szállítja karácsonykor az aján­dékokat és a karácsonyfát - ál­lapította meg egy közvéle­mény-kutatás. Magyarországon ez másként van. Nálunk ugyanis Miklós- nap előtti este érkezik a nagy- szakállú Mikulás, s ő tömi tele a gyerekek ablakba kitett, kipu­colt cipőit, csizmáit ajándékok­kal. A gyerekek pedig másnap reggel találják meg a csomago­kat. Bizonyos szokások sajnos elhalványulnak. így például az európai gyerekek már csak rit­kán írnak levelet a Jézuskának, a Weihnachtsmannak, a Gyed Maroznak és a Father Christ- masnak. De aki rászánja magát az írásra, az a levelét a kályha, a radiátor vagy a kandalló mögé dugja, mert onnan gyűjti be a Télapó. A Jézuska biztosan komolyan veszi a gyerekek kí­vánságait. Egy nyolcesztendős angol kisfiú azt írta neki a saját és az ötéves öccse nevében, hogy minden karácsonyi aján­dékot a nagymama házába hoz­zon. Az expresszlevél szomorú előzménye az, hogy betörtek a két kisfiú szüleihez és így - ír­ták - „Jézuska, baj van, kirá­molták az egész lakást”. Mivel kettejük hite a Jézuskában ren­díthetetlen, megfogalmazták a levelet és a nagyihoz kérték az újabb csomagokat. De a Télapó munkájába is becsúsznak hibák. így eshetett meg az is, hogy egy angol hölgy, költözködés közben, csak most fedezett fel egy 1906-ban írt, a Father Christ- masnak szánt levelet, amelyet a Nagyszakállú nem talált meg. Ma este az összes gyereket csak egyvalaki érdekli: a nagyszakállú Mikulás. Csak óvatosan puhatolózzunk a családban Nem mindegy, mi kerül a fa alá A karácsony előtti hetekben szinte nyüzsögnek az embe­rek az üzletekben. Ilyenkor minden évben megfogadjuk: soha többé nem hagyjuk az utolsó napokra, hetekre az ajándékvásárlást. Ezután majd év közben, apránként megveszünk min­denkinek mindent. Minden bölcs és idegcsillapító fogad­kozásainkat nem tartjuk be, dühödten futkározunk egyik üzletből a másikba, s a végén kényszerűen olyan dolgokat veszünk, ami biztosan nem szerez majd örömet. Ahhoz, hogy megfelelő ajándékot tudjunk választani, ismernünk kell a megajándé­kozott ízlését, érdeklődési kö­rét, és főképpen titkos vagy közismert vágyait. Az igazi ajándék meglepetés is, és ha nem tudjuk biztosan, kinek mi szerez örömet, óvatosan puhatolózzunk: néha egy-egy elejtett megjegyzés is ráve­zethet erre bennünket. Elvben sohasem ajándéko­zunk olyan tárgyat, ami ma­gunknak nem tetszik. Az ajándék olykor lehet haszná­lati tárgy, máskor olyan do­log, ami szokatlanságával szerez örömet. Az ajándéko­zásban mindig legyünk tapin­tatosak. Személyi tárgyakat, ruházatot, kiegészítőket, fe­hérneműt csak közeli család­tagnak illik ajándékozni. Ha könyvet választunk, tudnunk kell, kit milyen iro­dalom érdekel. Ne adjunk olyat, amelynek tartalma sért­heti vagy megbánthatja a megajándékozottat, például helyesírási kézikönyv, idegen szavak szótára stb. Az ajándékkal legtöbbször meglepetést akarunk szerezni. Arra vigyázzunk azonban, hogy ez kellemes legyen, kü­lönösen, ha drága ajándékról Vajon mindenki örül-e majd az ajándékának? van szó, amit családtagnak szánunk. Ha például a férj ru­haanyaggal óhajt kedveskedni feleségének, legjobb, ha együtt választják ki. Ajándék helyett lehetőleg ne adjunk pénzt. Általában szülők szokták borítékba tenni az 'ajándékravalót a fia­tal házasoknak. Ez akkor fo­gadható el, ha olyan ajándé­kot, amit előre megbeszéltek, nehéz beszerezni. Barátok és barátnők ne lep­jék meg egymást túl drága ajándékkal. Elfogadható áron már nagyon tetszetős, ízléses tolikészlet, levélpapír, emlék­tárgy, dísztárgy, könyv vá­lasztható. Ha a barátnők jól ismerik egymás ízlését, koz­metikai cikkeket és hasonló, praktikus ajándékokat is ad­hatnak egymásnak. Tulajdonképpen nem is könnyű telitalálatot elérni az ajándékozás során. Ám tapin­tattal, odafigyeléssel és szere­tettel, meg persze szerencsé­vel, sikerülhet. Védelmezője szegénynek, rabnak, péknek, gyereknek... Ki lehetett a jóságos nagyszakállú? Remélem, nem virgácsol meg a kedves, öreg Mikulás, ha most azt írom, hogy egyesek szerint nem is ő a 4. században élt mi- rai püspök, a Mikulásnak tartott Miklós, aki december 6-án hunyt el 345-352 között. A jó­ságos fehérszakállú egy másik pap lehetett: az ugyanott két­száz esztendővel később élt névrokon, a likiai Nikolaosz apát. Tény viszont, hogy a bizánci egyház csoda- és jótevőként őrizte meg a kora keresztény szenteket, ekként a Miklósokat is. Velence haditengerészei pe­dig 1100 májusában keresztes hadjáratot indítottak a mirai Hagiosz Nikolaosz-templom meghódításáért, hogy megke­ressék Szent Miklós kőkopor­sóját; amikor pedig megtalál­ták, visszahajóztak Velencébe, és a csontokat elhelyezték a Santa Niccolo dt Lido kolos­torban. Utóbb azonban kiderült, hogy őket már többen is meg­előzték: szaracénok, bizánci császárok, továbbá az apuliai Bariból jött tengeri rablók. Ez utóbbiak például 1087. május 8-án értek haza Szent Miklós csontjaival, s az olasz Bari vá­ros azóta is Miklósnak tisztelgő zarándokhely. Az viszont senki által sem vitatott, hogy a csoda­tevő és szentéletű Miklós a leg­sokoldalúbb védőszentje a ke­reszténységnek. Szegények, el­esettek és megesettek gyámolí- tója, az igazság bajnoka egy személyben. Kimentette az igazságtalanul elítéltet a hóhér karmaiból, a szegény szüzeket a bordélyból, helyreállította a viharba jutott tengerészek hajó­ját, megsokszorozta a gabonát, így aligha véletlen, hogy az év­századok során védőszentjük­nek tekintik kereskedők, rabok, mészárosok, pékek, patikusok, tolvajok, tutajosok, hídverők, halászok - és nem utolsósorban a kisgyerekek. Szent Miklós kultusza nem­zetközivé vált: templomok, ko­lostorok névadója, az oroszok fő védőszentje, New York pat- rónusa. De leginkább a gyere­kek jóságos, ajándékosztó ba­rátja. Püspöksüveges, pásztor­botos alakja sok helyütt össze­mosódott a karácsonyt jelké­pező Télapóéval. Nálunk és a környező (fő­ként nyugati) országokban ön­álló, immár népmeséi hőssé is magasztosult, aki minden év­ben eljön gyerekeinkhez, uno­káinkhoz, hogy hirdesse a lélek jóságát, megjutalmazza az ér­demeseket, megfeddje-megsu- hintsa az érdemteleneket. Ahol az egész december a Mikulásé A prémmel szegélyezett vörös palást nem éppen ideális viselet például a Mexikói-öböl decem­berben is meleg partján, de egy valamit is magára adó Mikulás némán tűr és szenved az ügy ér­dekében. Ilyenkor nincs olyan amerikai áruház Alaszkától Ka­liforniáig, amely ne alkalmazna egy vagy akár több Mikulást, mert minden amerikai család fo­tóalbumának dísze az a felvétel, amelyben a legifjabbak Mikulás ölében ülnek. Mikulás ugyanis - ellentétben az európai gyakorlat­tal - nemcsak december 6-án éj­jel jelenik meg, hanem az egész hónap az övé. Az amerikai gye­rekhit szerint nem a mennyből érkezik, hanem egyenesen az északi sarkról. A csúcsforgalom miatt gyakran kénytelen a szán helyett autón járni, s a forgalmas sarkokon állva kedvezményre jogosító vásárlási utalványokat osztogat, vagy pénzt gyűjt jóté­konysági célokra. A Mikulás csak a rendesen kitisztított csizmákat, cipőket pakolja tele ma este ajándékokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom