Petőfi Népe, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-05 / 284. szám
Ki pakolja tele a gyerekek csizmáit? Mikulás, Karácsonyapó, Fagyapó Ma este a gyermekek nagy izgalommal várják a Mikulást. Sok családban már elkezdődött a karácsonyi ünnepre történő felkészülés is. Színes mellékletünkben a mikuláskor és a karácsonykor szokásos ajándékozási hagyományokról, az ünnepi készülődésről írunk. Az európai gyerekek túlnyomó többsége hisz abban, hogy a Jézuska, a Mikulás vagy a Télapó szállítja karácsonykor az ajándékokat és a karácsonyfát - állapította meg egy közvélemény-kutatás. Magyarországon ez másként van. Nálunk ugyanis Miklós- nap előtti este érkezik a nagy- szakállú Mikulás, s ő tömi tele a gyerekek ablakba kitett, kipucolt cipőit, csizmáit ajándékokkal. A gyerekek pedig másnap reggel találják meg a csomagokat. Bizonyos szokások sajnos elhalványulnak. így például az európai gyerekek már csak ritkán írnak levelet a Jézuskának, a Weihnachtsmannak, a Gyed Maroznak és a Father Christ- masnak. De aki rászánja magát az írásra, az a levelét a kályha, a radiátor vagy a kandalló mögé dugja, mert onnan gyűjti be a Télapó. A Jézuska biztosan komolyan veszi a gyerekek kívánságait. Egy nyolcesztendős angol kisfiú azt írta neki a saját és az ötéves öccse nevében, hogy minden karácsonyi ajándékot a nagymama házába hozzon. Az expresszlevél szomorú előzménye az, hogy betörtek a két kisfiú szüleihez és így - írták - „Jézuska, baj van, kirámolták az egész lakást”. Mivel kettejük hite a Jézuskában rendíthetetlen, megfogalmazták a levelet és a nagyihoz kérték az újabb csomagokat. De a Télapó munkájába is becsúsznak hibák. így eshetett meg az is, hogy egy angol hölgy, költözködés közben, csak most fedezett fel egy 1906-ban írt, a Father Christ- masnak szánt levelet, amelyet a Nagyszakállú nem talált meg. Ma este az összes gyereket csak egyvalaki érdekli: a nagyszakállú Mikulás. Csak óvatosan puhatolózzunk a családban Nem mindegy, mi kerül a fa alá A karácsony előtti hetekben szinte nyüzsögnek az emberek az üzletekben. Ilyenkor minden évben megfogadjuk: soha többé nem hagyjuk az utolsó napokra, hetekre az ajándékvásárlást. Ezután majd év közben, apránként megveszünk mindenkinek mindent. Minden bölcs és idegcsillapító fogadkozásainkat nem tartjuk be, dühödten futkározunk egyik üzletből a másikba, s a végén kényszerűen olyan dolgokat veszünk, ami biztosan nem szerez majd örömet. Ahhoz, hogy megfelelő ajándékot tudjunk választani, ismernünk kell a megajándékozott ízlését, érdeklődési körét, és főképpen titkos vagy közismert vágyait. Az igazi ajándék meglepetés is, és ha nem tudjuk biztosan, kinek mi szerez örömet, óvatosan puhatolózzunk: néha egy-egy elejtett megjegyzés is rávezethet erre bennünket. Elvben sohasem ajándékozunk olyan tárgyat, ami magunknak nem tetszik. Az ajándék olykor lehet használati tárgy, máskor olyan dolog, ami szokatlanságával szerez örömet. Az ajándékozásban mindig legyünk tapintatosak. Személyi tárgyakat, ruházatot, kiegészítőket, fehérneműt csak közeli családtagnak illik ajándékozni. Ha könyvet választunk, tudnunk kell, kit milyen irodalom érdekel. Ne adjunk olyat, amelynek tartalma sértheti vagy megbánthatja a megajándékozottat, például helyesírási kézikönyv, idegen szavak szótára stb. Az ajándékkal legtöbbször meglepetést akarunk szerezni. Arra vigyázzunk azonban, hogy ez kellemes legyen, különösen, ha drága ajándékról Vajon mindenki örül-e majd az ajándékának? van szó, amit családtagnak szánunk. Ha például a férj ruhaanyaggal óhajt kedveskedni feleségének, legjobb, ha együtt választják ki. Ajándék helyett lehetőleg ne adjunk pénzt. Általában szülők szokták borítékba tenni az 'ajándékravalót a fiatal házasoknak. Ez akkor fogadható el, ha olyan ajándékot, amit előre megbeszéltek, nehéz beszerezni. Barátok és barátnők ne lepjék meg egymást túl drága ajándékkal. Elfogadható áron már nagyon tetszetős, ízléses tolikészlet, levélpapír, emléktárgy, dísztárgy, könyv választható. Ha a barátnők jól ismerik egymás ízlését, kozmetikai cikkeket és hasonló, praktikus ajándékokat is adhatnak egymásnak. Tulajdonképpen nem is könnyű telitalálatot elérni az ajándékozás során. Ám tapintattal, odafigyeléssel és szeretettel, meg persze szerencsével, sikerülhet. Védelmezője szegénynek, rabnak, péknek, gyereknek... Ki lehetett a jóságos nagyszakállú? Remélem, nem virgácsol meg a kedves, öreg Mikulás, ha most azt írom, hogy egyesek szerint nem is ő a 4. században élt mi- rai püspök, a Mikulásnak tartott Miklós, aki december 6-án hunyt el 345-352 között. A jóságos fehérszakállú egy másik pap lehetett: az ugyanott kétszáz esztendővel később élt névrokon, a likiai Nikolaosz apát. Tény viszont, hogy a bizánci egyház csoda- és jótevőként őrizte meg a kora keresztény szenteket, ekként a Miklósokat is. Velence haditengerészei pedig 1100 májusában keresztes hadjáratot indítottak a mirai Hagiosz Nikolaosz-templom meghódításáért, hogy megkeressék Szent Miklós kőkoporsóját; amikor pedig megtalálták, visszahajóztak Velencébe, és a csontokat elhelyezték a Santa Niccolo dt Lido kolostorban. Utóbb azonban kiderült, hogy őket már többen is megelőzték: szaracénok, bizánci császárok, továbbá az apuliai Bariból jött tengeri rablók. Ez utóbbiak például 1087. május 8-án értek haza Szent Miklós csontjaival, s az olasz Bari város azóta is Miklósnak tisztelgő zarándokhely. Az viszont senki által sem vitatott, hogy a csodatevő és szentéletű Miklós a legsokoldalúbb védőszentje a kereszténységnek. Szegények, elesettek és megesettek gyámolí- tója, az igazság bajnoka egy személyben. Kimentette az igazságtalanul elítéltet a hóhér karmaiból, a szegény szüzeket a bordélyból, helyreállította a viharba jutott tengerészek hajóját, megsokszorozta a gabonát, így aligha véletlen, hogy az évszázadok során védőszentjüknek tekintik kereskedők, rabok, mészárosok, pékek, patikusok, tolvajok, tutajosok, hídverők, halászok - és nem utolsósorban a kisgyerekek. Szent Miklós kultusza nemzetközivé vált: templomok, kolostorok névadója, az oroszok fő védőszentje, New York pat- rónusa. De leginkább a gyerekek jóságos, ajándékosztó barátja. Püspöksüveges, pásztorbotos alakja sok helyütt összemosódott a karácsonyt jelképező Télapóéval. Nálunk és a környező (főként nyugati) országokban önálló, immár népmeséi hőssé is magasztosult, aki minden évben eljön gyerekeinkhez, unokáinkhoz, hogy hirdesse a lélek jóságát, megjutalmazza az érdemeseket, megfeddje-megsu- hintsa az érdemteleneket. Ahol az egész december a Mikulásé A prémmel szegélyezett vörös palást nem éppen ideális viselet például a Mexikói-öböl decemberben is meleg partján, de egy valamit is magára adó Mikulás némán tűr és szenved az ügy érdekében. Ilyenkor nincs olyan amerikai áruház Alaszkától Kaliforniáig, amely ne alkalmazna egy vagy akár több Mikulást, mert minden amerikai család fotóalbumának dísze az a felvétel, amelyben a legifjabbak Mikulás ölében ülnek. Mikulás ugyanis - ellentétben az európai gyakorlattal - nemcsak december 6-án éjjel jelenik meg, hanem az egész hónap az övé. Az amerikai gyerekhit szerint nem a mennyből érkezik, hanem egyenesen az északi sarkról. A csúcsforgalom miatt gyakran kénytelen a szán helyett autón járni, s a forgalmas sarkokon állva kedvezményre jogosító vásárlási utalványokat osztogat, vagy pénzt gyűjt jótékonysági célokra. A Mikulás csak a rendesen kitisztított csizmákat, cipőket pakolja tele ma este ajándékokkal.
