Petőfi Népe, 1996. november (51. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

1996. november 27., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Meggátolt haltelepítés A Sporthorgász Egyesületek Bács-Kiskun Megyei Szövet­ségének kezelésében lévő víz- területeken megtörténtek az őszi haltelepítések. A vizek­be került (több mint 20 millió forint értékben): amur (2 nya- ras) 24 553 kg, ponty (2 nya- ras) 15 083 kg, ponty (3 nyaras) 52 409 kg. A telepítésnek ked­vezett az időjárás, az útviszo­nyok megfelelőek voltak, a hal­állomány veszteség nélkül át­vészelte a szállítást. A telepítési terven a szalk- szentmártoni kavicsbányata­vaknál kellett módosítani. A november 1-jére tervezett hal­kihelyezés során a Szalkszent- márton-Dunaűjváros, Komp úttól délre eső tóhoz meggátol­ták a halaskocsi bejutását. A megyei • szövetség az üzemtervi előírásoknak megfe­lelően e tóba is 3 nyaras pon­tyot kívánt telepíteni, de a kerí­tés kapuját a terület őre nem nyitotta ki. A területet megvá­sárolta a Murai Kavicsbányák Ipari Kereskedelmi Kft. és bérbe adták a Riviéra Balaton Kft.-nek. Az érvényben lévő halászati törvény szerint a halászati jogot a MOHOSZ határozatlan időre megkapta, amelyet a megyei horgászszövetség gyakorol. A jog gyakorlásában gátolták a BACS-HOSZ-t, melyről jegy­zőkönyv készült és a teljes halmennyiséget a bekerítetlen tavakba telepítettük. Kovács Sándor agronómus Visszaadták az életet Kecskeméten, a Hunyadiváros­ban él egy evangélikus család. Élethivatásul választották az idős emberek gondozását az őszikék Otthonházban, a megye első privát nyugdíjasotthoná­ban. Itt él közel egy éve az én 87 éves nagynéném is, saját fürdő­szobás lakrészében, akit rend­szeresen látogatok. Két hete hosszú kórházi kezelés után hozta őt vissza a mentő a Görbe utcába. Amikor meglátogattam, azt hittem, utoljára látom. Nem így történt! A szeretetteljes, tü­relmes, gondos ápolás, amiben itt minden lakó egyformán ré­szesül, visszaadta őt az életnek. Nagynéném kikelt az ágyból. Köszönöm az őt gondozók segítségét, gratulálok példaér­tékű munkájukhoz. Muraközy Jánosné, Kecskemét Új körülményekhez új törvényeket! November 18-án a kunszent- miklósi közmeghallgatáson két kérdést tettem fel a rend­őrkapitány úrnak. Utólagos visszajelzések alapján voltak, akik nem egészen értették, mi­ről volt szó. Szabadjon megje­gyeznem, a rendőrkapitány ér­tette és kielégítő választ adott. A kérdések a következők voltak: Milyen arányban van­nak a bűnelkövetők között a visszaesők? Mindenkinek vi­lágos, hogy milyen rengeteg munkája van a rendőrségnek. Mivel a teremben jelen volt Komáromi István képviselő úr is, lényegében számára szeret­tem volna érzékeltetni, hogy mennyire helytelen a kor­mánypárti képviselők maga­tartása, mikor elzárkóznak a kiszabható büntetések súlyos­bításától. A súlyos büntetés­nek nemcsak elrettentő ereje van, de ameddig a bűnöző hű­vösön van, nincs vele gondja a rendőrségnek, és nem viszi el mások, évek alatt összekupor- gatott javait. Megoldható-e, hogy a rend­őrök a mellékutcákban is jár- őrözzenek? A kukoricabetaka­rítás idején nagyon sokan hor- dogatták zsákkal kerékpáron vagy személygépkocsival a termést. A probléma csak az, hogy nem a sajátjukat. Higy- gyék el, hogy akiket meglop­tak, azoknak ez nagyon kelle­metlen volt. Két okból. Az el­követőket a törvények, jogsza­bályok gyengesége miatt nem lehet kellőképpen megbün­tetni. Másodsorban, senki nem azért dolgozik, hogy más azt ellopja. A rendőrkapitány megígérte, hogy lehetőségeik szerint megoldják a mellékut­cák ellenőrzését. A témához kapcsolódóan - úgy gondolom - nagyon nagy probléma van a parlamentben a képviselők ítélőképességével. Vannak olyan esetek, amikor vissza kellene állítani a halál- büntetést. Pl. bérgyilkos. Hu­mánusak vagyunk vele és nem lehet kiszabni rá a halálbünte­tést. Nincs tanúvédelem. Saj­nálom, hogy ennek a jelentő­ségét még nem fogták fel. Nem védi a törvény megfelelően az intézkedő rendőrt. De sorol- Iiatnánk a törvényi, jogszabá­lyi hiányosságokat. A körülmények megváltoz­tak és a törvényeket ennek meg­felelően kell kialakítani. Remé­lem, egyszer a parlamenti kép­viselők - akinek nem inge, ne vegye magára - is eljutnak odáig, hogy ezt észreveszik. Ruszkovics János, Kunszentmiklós Visszakapható-e a befizetett egyházi adó? Becsülettel megőszült család­apa vagyok és most szeretném az egyház segítségét kérni. Negyven évig az egyház nem kapott az államtól egyetlen fil­lért sem. Mi, hívők fizettük az egyházadót. Az egyház ma már több ingatlannal rendelkezik, ugyanis visszakérte és -kapta, mondván: a hívek építették vagy anyagilag támogatták. Kérdem én, visszakaphat­nánk-e az egyháznak befizetett adónkat? Az én családom há­rom generációig emlékszik, hogy fizetett. Nem kértem volna soha, ha a család jól állna anya­gilag, de sajnos nem így van. Annak idején, mikor eltartottuk a papokat, örültek és azt mond­ták: „jobb adni, mint kapni”. Nagyon szeretném, ha a re­formátus egyháztól Varga László tisztéletes úr válaszolna erre a levélre, persze a nyilvá­nosságon keresztül. Zs. J., Kecskemét Vigyázzunk a kutyáinkra! Elkeserítőnek találtam a hangu­latkeltést a kutyaügyek körül, s ha a kutyáknak megadatott volna a beszédképesség, bizto­san találtak volna módszert, mellyel védekezhetnének a hangulatkeltő újságírók, ripor­terek, a szubjektív „Objektív” és Selmeczi Gabriella ország­gyűlési képviselőnő felszólalá­sai, írásai ellen. így barátjukként a bosszúság s az irántuk érzett szeretet íratja velem e sorokat, mert ők nem törölhetik el halálbüntetéseiket, melyeket rosszindulatú, hozzá nem értő önkormányzati, or­szággyűlési képviselők, önbí­Kellemes meglepetés Tapasztalataim szerint min­denki, főleg a nők, imádnak vá­sárolni. Ez velem is így van. De soha nem megyek be olyan üz­letbe, ahol tudom, hogy nem be­csülik meg a vevőket. A közelmúltban vásároltam magamnak egy divatos pulóvert. Egy hónap és egy-két felvétel után azt vettem észre, hogy hátul teljesen kikopott. Gondoltam - bár nincs meg a blokkja -, hogy megpróbálom visszavinni, hát­A marcona nővér így emlékszik Több felvilágosító cikket! Személyesen reagálok a no­vember 20-án megjelent Mar­cona nővér a gyermekosztályon című cikkel kapcsolatban. Amennyiben nem sérti az or­vosi titoktartást, elmondanám, hogy a november 15-16-ára vir­radó éjszaka 0 óra 0 perckor be­érkező beteg gyermekkel az ún. hozzátartozó nem tudta meg­mondani pontosan, honnan ér­kezett, illetve a gyermek hol la­kik (Orgovány-Helvécia). Mindettől függetlenül az ellá­tást nem tagadtuk meg. A szár­mazás nem tartozik ránk. Csak ha beutalóval érkezik, akkor a gyermekosztályra kell külde­nünk felvételre, és ez a nővér kötelessége. A gyermekorvosi vizsgálat után természetesen fel is küld­tük a gyermekosztályra felvé­telre. Az úr - gondolom a segítő szomszéd, aki behozta a gyer­ráskodó jóemberek hoznak és hajtanak végre. Közben pedig gyermekgyilkosok, visszaeső bűnözők esnek kegyelem alá. Hát ezektől óvjon minket a sors, a rendőrség, ne pedig a ku­tyáktól, melyekre nem az ölés a jellemző, s akiket a gazda irá­nyít s akik tetteikért nem von- * hatók felelősségre egyedileg sem, nemhogy az összes kutya, legyen az akár pitbull. Vigyázzunk mindannyian ku­tyáinkra, magunkra s ne csinál­junk a bolhából elefántot, mert az nem csíp, de agyonnyom. Dr. Kalló András, Kunszentmiklós ha kicserélik. Vissza is vittem. Már az elején azzal kezdtem, hogy mi is történt. A bolt veze­tője nem mondott semmit, csak azt, hogy nyugodtan hagyjam ott a pulóvert és az árán választha­tok valamit. Megdöbbentem, s azon gon­dolkodtam, vajon minden bolt­vezető így jár-e el ilyen esetben? Vagy csak ő a kivétel? Prónai Bernadett, Kecskemét meket - nyomdafestéket nem tűrő hangon elküldött minden egészségügyi dolgozót, ahova ő gondolta és akarta. Nem volt kí­váncsi semmire sem, csak meg­fenyegetett bennünket, hogy el­intézi mindenki sorsát. Szíve joga. A beteg gyermek (két hóna­pos), állapotát tekintve, már két hete köhögött és fulladt, de ek­korra már életfontosságú volt, hogy a nagynénje behozza az ügyeletre. Tekintettel a vizsgá­lat eredményére, azonnal felvet­tük a gyermekosztályra. Dr. Mészáros Imréné, Kecskemét (Levélírónk a történteket nem cáfolta, csak - mint közölte - pontosította a dolgokat. Egyben több egészségügyi felvilágosí­tó cikk közreadását szorgal­mazta.) Kedves nővérek Évek óta rendszeresen járok be­tegségem miatt a Kecskeméti Repülőkórházba. Először a kar- tonozóban kell jelentkezni. Másfél éve még csak két ablak működött, ma három van. Az első kettőnél igen barátságos két személy dolgozik. Sajnos ugyanez a harmadik ablaknál ülőről nem mondható el. E két hölgy nevét is tudom, mivel nekik van névtáblájuk, Fara­góné Marika és Szabóné Judit. Valószínű, a harmadik hölgy nem meri a nevét elárulni, de talán jobb is, mert elég agresz- szívan beszél a betegekkel. Én e két hölgynek szeretném megköszönni a mosolyukat és azt a kedvességet, ami vél a bete­geket fogadják. Nagy ritkaság egy kórházban, hogy az első em­ber, akivel találkozunk, köszön, megköszöni, ha a kártyát meg­kapja és elköszön a betegtől, ha elmegy. Sok ilyen Marika és Ju­dit kellene a megyei kórházba is. Kristóf Károlyné, Kecskemét Nem fizettek v a telefonra Az Emitel Távközlési Rt. faxon küldött választ a november 5-ei számban megjelent, Telefonra várnak a kaskantyúiak című írásra. Egyebek között cáfolták, miszerint a községbeli polgárok már befizették a pénzt. „Egyet­len várakozó sem fizetett be pénzt a társaságnak!” - közölték nyomatékosan aláhúzva. Emel­lett ígérték, hogy Kaskantyún 1997-ben bevezetik a legkor­szerűbb technológiákat. Rászorulók? A helyi autóbuszjáratokon ol­vastam a díjszabási tájékoztató 3. pontjában, hogy kik utazhat­nak ingyen. Természetesen örü­lök, hogy van ilyen lehetőség, mindemellett meglepődve ta­pasztaltam, hogy az országgyű­lési képviselők is szerepelnek a felsorolásban. Úgy gondolom, hogy a magyar társadalomban találtak volna másik „rászorul- tabb” réteget is, akinek lehe­tővé tegyék a térítésmentes uta­zást. Varga Brigitta, Városföld Hiányosságok a könyvtárnál Befejeződött a kecskeméti Ka­tona József Könyvtár építése, és már régóta megnyitotta ka­puit az olvasóközönség előtt. Sokak kedvenc intézménye lett. Az épülettel barátkozunk még egy ideig, de nyilván megszokjuk, és előbb-utóbb magunkénak fogjuk érezni. Barátkozunk, mert még ma is van, aki nemtetszését fejezi ki az épülettel kapcsolatban, de most már inkább a kivitele­zésre vonatkozóan. A bejárat előtt állva egy- szercsak azt látom, majd hal­lom, hogy a térburkolást seprő munkások megállnak a lépcső előtt, akik közül az egyik csak mondja a magáét. Mint később kiderült, a ta­nult szakmája műköves. Nem értem (mondja ő), hogy milli- árdokat költöttek az épületre, a főlépcső kezdő lépcsőfokát meg „testidegen” betonlapok­kal burkolták le, mellé nem is azonos méretű belépővel, s így a munkavédelmi szabály­nak sem felel meg. De azt sem helyesli, hogy a feljáró lejtő térdfalának márványbur­kolata alatt nyersen hagyott beton „ékeskedik”. Ez azt bi­zonyítja, hogy ő máris magáé­nak érzi a könyvtárat! Én meg azt találtam kirívó­nak, hogy a kerékpárokat a lejtőt kísérő korláthoz láncol­ják, veszélyeztetve a már­ványburkolatot, ugyanakkor tompítva a főbejárat hangula­tát. Jóllehet, az arra rászorulók fogódzóként is használnák - ha tudnák - a korlátot, ha hozzáférnének. Nem lenne-e célszerűbb a másik oldalon bőségesen rendelkezésre álló területen helyet biztosítani a kerékpároknak? Az épület előtti gyalogos- forgalom meg olyan benyo­mást tett rám, mintha mind­annyian mennénk keresztül- kasul. Lédeczi József- A téli fűtésszámlán is rengeteget spórolnánk - meg talán egyszerűbb lenne - ha az európai helyett inkább az af­rikai csatlakozást erőltetnénk. Akit naponta várunk Gyulai Lajos több mint két évtizede postás. Mint­egy apai örökségként vá­lasztotta ezt a hivatást. (Édesapja távirat-kézbesí­tőként nemrégiben ment nyugdíjba.) Körzete a 21- es - Damjanich, Bagi László, Batthyány utca páratlan oldala, Rávágy tér, Muraközy J. u., Belső- Szegedi út ahol tegnap az egyik lépcsőházban kaptuk lencsevégre. Olvasószolgálat Levél Lajosmizséről... „Négy éve minden nap megvet­tem a lapjukat. A múlt héten felkeresett a kézbesítőjük. Az első szóra előfizettem. Remé­lem, ezentúl részt vehetek a Szerencsekártya-játékon!” - írta egy lajosmizsei olvasónk. Örülünk, hogy az előfizetőink között üdvözölhetjük. Várjuk a téli játékunkra szelvényeit! ...Tompáról... „Még sosem nyertem semmit, akármilyen kis ajándék jó lenne! Tizenkét éve előfizetem a la­pot.” így kezdődik egy Tompá­ról érkezett levél. Decemberben új játékok is indulnak, új nyerési eséllyel, de a hónap közepén sor­soljuk ki „többszörös esély” címmel meghirdetett akciónk nyerteseit. Sok szerencsét kívá­nunk! ...és Soltvadkertről „Úgy látom, a kirándulások szervezésekor csak a kecskeméti előfizetőikre gondolnak. Min­dig olvasom a híreket az újabb utakról, csak azt nem tudom, vi­dékről hogyan lehet részt venni ezeken.” A következő PN-túrák közül egyre többet úgy szerve­zünk, hogy nem Kecskemétről indul a busz, ha megfelelő számú érdeklődő ezt igényli. Kérjük, figyelje az erről szóló híradása­inkat! Közeleg a Szerencsekártya! A tél sem maradhat nyeremény- játék nélkül. Decemberben indul és jövőre ér véget a népszerű Szerencsekártya-játék, melyen - a szokásos módon - minél több, újságból kivágott szelvény beküldésével lehet részt venni. Advent Bécsben December 14-én, sok olvasónk kérésének megfelelően, Bécsbe indul a PN-túra, ahol a városné­zés mellett lehetőség adódik a karácsonyi bevásárlásra. Mind­azoknak, akik az előző alka­lommal lemaradtak, még egy ki­rándulást indítunk Opuszta- szerre. Érdeklődni a Tom Utazás 76/485-881-es telefonján lehet. Olvasószolgálatunk a 76/481 - 391-es, illetve a 480-756-os számon várja a lappal kapcsola­tos kérdéseket, észrevételeket. Címünk: Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom