Petőfi Népe, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-02 / 230. szám
1996. október 2., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Fenyegetésből nekünk is jut A Petőfi Népében megjelent „Kényszerített szolgáltatás” című cikk adott alapot levelemre. Nálunk Hartán is folyik a csatornázás, a gáz- és a telefonvezetés. Itt is megy a fenyegetőzés, hogy akár a bírósághoz is fellebbezhetünk. A község hatvan százaléka nem járult hozzá a csatorna fizetéséhez. Van olyan utca (egy km hosszú), ahol csak hatan fizették be, ugyanis a többi mind munkanélküli és nyugdíjas. A csatomázóbrigád jól be- fürdött a munkával, hiszen olyan rész is van a faluban, ahol már háromszor csinálták a csatornázást, ugyanis pont ellenkezőleg folyik a szennyvíz. A brigád eltűnt azóta, a vezetőjük meg elvitt 80 millió forintot. Terveztem, hogy írok a környezetvédőknek is, ugyanis három telep is van, ahonnan szennyezik Harta területét. De azt hallottam, hogy a költségeket nekem kellene fizetni, ha a szennyezett területeken fúrást, vagyis talajmintát vesznek. Pedig találnának bőven szennyezett dolgot, elég lenne csak az ivóvizünket megnézni. V. J., Harta Mi is számítunk a segítségre A Petőfi Népe szeptember 18-i számában, „Nincsen világ a Világ utcában” címmel megjelent levélre szeretnénk választ adni Beregszászi Lászlónénak. Ez a panasz számunkra érthetetlen. Szeptember 9-én jelentette a hibát, 11 óra 10 perckor. Szerelőink 11 -én javították meg a köz- világítást lakásuk közelében is. Tehát amikor telefonon is sürgette 11-én a javítást, teljesen megalapozottan mondtam önnek, hogy nem kell utánanéznem, minden hibacím a szerelőknél van és elvégzik a javítást. A levél megjelenésének estéjén a helyszínen győződtünk meg, hogy minden lámpa üzemel. A Világ utca 6. előtti lámpa pislogott, azt kicseréltük. Tisztelt fogyasztónk kifogásolta telefonbeszélgetéskor a stílusomat. Amit ön állít, az ugyan nem felel meg a valóságnak, de a leírtak ellen védekezni nem lehet. Nálunk mindig a fogyasztónknak van igaza. Tisztelettel két dologban kérem a segítségét: Ha hibát észlel, jelezze és mi igyekszünk lehetőségeink szerint azt kijavítani. Saját, illetve kollégái és ismerősei velünk kapcsolatos rossz tapasztalatát szíveskedjen velünk megosztani, hogy azt kiküszöbölhessük. Ennek érdekében szívesen fel is keressük. Szeretnénk ugyanis, ha szolgáltatásunkkal elégedettek lennének. Meleg László, kir. vez. főmérnök Az ajándék is meghibásodhat, de ez nem mindig akadály A kecskeméti Vásárhelyi Pál Általános Iskola nyolcadik osztályos diákjai vagyunk. Nagy örömünkre harmadik éve tanulunk számítástechnikát. Azért tartjuk fontosnak ezt, mert ma már az élet minden területén nélkülözhetetlenné vált a számítógépek alkalmazása. Eddig IBM 286-os gépeken szerezhettük meg az alapismereteket. Mivel a nyolc számítógépen több mint száz diák dolgozott évente, bizony azok elhasználódtak. Ráadásul az új típusok megjelenésével a mieink elavulttá váltak. Visszatérve a nyári szünetről, nagy meglepetés várt minket: az iskolánk által vásárolt új gépek mellé a Mól Rt. négy darab komplett IBM 286-os számítógépet ajándékozott nekünk. Azonban alig vettük birtokba a gépeket, az egyik monitor meghibásodott. A Mól Rt. ennek megjavítását is magára vállalta. Ám Magyarországon ezt nem sikerült megoldaniuk, ezért Hollandiába vitték, ahol kiderült, a monitor használhatatlan. Hogy tanulásunk a megszokott mederben, zavartalanul folytatódhassék, a Mól Rt. egy új készüléket adott a régi helyébe. Ezúton ígérjük, hogy igyekszünk minél jobban kihasználni a megfiatalodott számítógéppark nyújtotta lehetőségeket. Egyben köszönjük a Mól Rt. munkatársainak önzetlen segítségüket, és munkájukhoz ezúton kívánunk sok sikert. A nyolcadikosok nevében: Gondi Kitti Szomszédra bízzam a gyerekem? Végső elkeseredésemben írom ezt a levelet, pusztán azért, hogy mások is láthassák, a bácsalmási önkormányzatnak, az óvodavezetésnek, mennyire „fontosak” a gyerekek. Júliusban jómagam és még tizenegy szülő véletlenül megtudtuk, hogy a központi óvodában megszűnik a magycsoport, s gyerekeinket a város többi óvodájába helyezik át. Az én gyermekem négy éve járt a központi oviba, ismerte az óvónőket, a környezetet. Úgy gondolom, iskolakezdés előtt ez a változás törést jelent neki. Gondot jelent továbbá, hogy munkabeosztásom miatt iskolás gyermekemnek kell.majd hazahoznia a kicsit az oviból. Nem mindegy, hogy a korábbi egy helyett három forgalmas útszakaszon kell átkelniük. Azonnal érdeklődtem a vezető óvónőnél, aki először is felháborodott amiatt, hogy valaki „kiszivárogtatta” a hírt. Szülőtársaim nagy része csak az új óvónő családlátogatásakor értesült gyermeke áthelyezéséről. Érthető, hogy nem igazán barátságosan fogadták, pedig ő nem tehet semmiről. Miután a vezető óvónővel nem sikerült érdemben tárgyalni (azt vágta a fejemhez: Nem tud egy sarokkal odébb menni?), a művelődési osztályhoz fordultam. Ott azt a tippet adták, a gyerekem helyett kérjem meg a szomszédasz- szonyt, hogy kísérje haza a picit. Ezekután a polgármesternél jártam, levelet írtam a képviselő- testületnek, de az üggyel érdemben senki sem foglalkozott. A polgármester válaszában azt írta, az áthelyezésnél a vezető óvónő figyelembe vette többek között a csoport összeszokottságának elvét, a szülők kérését. Ha ez így történt volna, akkor a szülők nem „kiszivárogtatás” útján értesültek volna az áthelyezésekről. Úgy gondolom, tizenkét, iskolakezdés előtt álló kisgyermek sorsa ez esetben nem sokat számított. Számomra az egész ügyben a vezető óvónő magatartása volt a legbántóbb. Sértő a művelődési osztály javaslata, illetve a jegyzőnő megjegyzése: „Csak nem képzeljük, hogy a város a kedvünkért új óvodát épít?” Nem. Azt valóban nem. De azt, hogy emberségesebben beszéljenek velünk, érdekeinket figyelembe vegyék, véleményünket meghallgassák - azt viszont igen. Bárkányi A., Bácsalmás Ultimátum, felszólítás a Matávtól Mindenkinek megvan a maga története a Matávról. Az enyém a következő: egy pénteki mapon kaptam egy 15 napos felszólítást az elmaradt májusi számla miatt. Megnéztem, a májusit valóban elfelejtettem befizetni, az összes többi rendben volt. Másnap reggel rohantam a postára, és befizettem a számlát. Ne higgye azonban senki, hogy a Matávot meghatotta gyorsaságom: kilenc nappal azután, hogy a pénzt befizettem, egy amúgy kellemes őszi reggelen kikapcsolták a telefonunkat. Kíváncsiságom nem ismert határokat, két dolgot nem értettem: 1. Miért gondolja úgy a Matáv, hogy több mint egy héttel a befizetésem után joga van kikapcsolni a telefont? 2. Ha ne adj’ Isten nem fizettem volna be, akkor sem érthető, miért nem várja ki a Matáv a saját maga által meghatározott 15 napos határidőt? Az ügyfélszolgálaton először közölték, hogy elkerülhető lett volna az egész cécó, ha nem a postánál, hanem az ügyfél- szolgálatnál fizetem be a pénzt. Igen ám, mondom én, de az ügyfélszolgálat szombaton zárva tart: a posta meg nyitva van. Minél előbb, annál jobb, nem? Nem! Újabb értékes információt kaptam: a postának három teljes hétig tart, mire feldolgozza, hogy én biz’ befizettem a számlámat. Nem semmi - mondom magamban. Ennyi idő alatt még füstjelekkel is ezerszer sikerülne a postától legalább 50 méterre, csaknem egy épületben lévő Matávot valahogy értesíteni. Azért megvárhatták volna a törvény által előírt 15 napot, próbálok érvelni igazam mellett. Igen, azt tényleg megvárhattuk volna - jegyzi meg az amúgy kedves, udvarias ügyintéző hölgy. - De nem várták meg! Gyenes Gézától, a Matáv illetékesétől újabb infokat kapok. Elmondja, hogy akkor szoktak kiküldeni ilyen, 15 napos felszólításokat, ha már nem használ a könyörgés. Addig egy 30 napos felszólítást postáznak ki, vagy telefonálnak, hogy uram, ön elfelejtett befizetni egy számlát! Ha ez sem segít, jöhet az ultimátum: a 15 napos felszólítás. De maguk rögtön az ultimátummal kezdték - mondom erre. Először elfelejtettek értesíteni a hátralékról. Másodszor még a 15 napomat is elfelejtették kivárni, a vonalat viszont nem felejtették el kikapcsolni. Ebből az következik, hogy az adott helyzetben BÁRMIT is teszek, a MATÁV akkor is kikapcsolja a vonalat! Tanulság: még véletlen se legyen feledékeny az ember, mert a Matávnál semmiképp nem lehet feledékenyebb. Bán János Kicsivel több megértést, rendőr úr! Mindenekelőtt leszögezem, tisztelem a rendőröket, hivatásom is olyan volt, hogy többször rájuk voltam utalva. Ezúttal azonban nem dicsérni akarok: Szeptember 12-én, 10 óra felé, mikor már a piac vége felé közeledett, pár kiló birsalmát akartunk vásárolni. A diszkont- áruházzal szemben találtam egy olyan üres helyet, ahol a megállást nem tiltja tábla. Naponta látom, hogy más autósok is megállnak ott. A vásárlás is csak pár percig tartott volna. Azonban amint ki akartunk lépni kis Trabantunkból, egy nagy termetű rendőr erélyesen ránk szólt: azonnal hajtsak a (fizető) parkolóba. Ahogyan neki, úgy nekem, nyugdíjasnak a húsz forint is pénz. Harmincnégy éve vezetek, több százezer kilométert megtettem, motorkerékpárral, autóval, hál’ Istennek nem sok dolgom volt a rendőrséggel, ez a rendreutasítás viszont rosszul esett. Büntesse meg a szabálytalanul, ittasan sebességet túllépő vezetőket, de ez az úr gondolkodjon el egy kicsit és ne fájjon neki az, ha valaki szabályosan meg tud állni, ahol nem kell fizetni. JDr. K. L., Kecskemét Méhek miatt romlott meg a jószomszédság Hogyan keserítheti meg a méz az ember életét? A recept abban a levélben olvasható, amelyet a lajosmizsei Kasnyik Páltól kapott a Petőfi Népe szerkesztősége. A gondok pár éve kezdődtek, amikor a szomszéd méheket telepített saját kertjébe. Előbb csak öt-hat kaptámyit, de ma már van vagy huszonöt belőlük. Ott állnak Kasnyikék portájának határa közelében. A szorgalmas rovarok tavasszal ellepik a környéket, a legnagyobb sűrűségben persze Kasnyikék kertjét, hiszen az van a legközelebb. Nem is lehet megfelelő ütemben haladni a tavaszi munkákkal, mert a méheknek nincs ínyére kaptáraik közelében az emberi szorgoskodás, s ezt rendszeres szurkálással igyekeznek tudomására hozni - állítja Kasnyik Pál. De nagyobbik problémájára idén augusztus vége felé derült fény, amikor szalmát szállítottak haza, és lerakás közben a méhek megtámadták a rakomány tetején segédkező 17 éves nagyfiút, röviddel később pedig a segítségére siető édesanyját is. Húsz perc múlva már az ügyeletes orvos előtt álltak, dagadt fejjel. Kasnyikné állapota volt a súlyosabb, őt be kellett szállítani a kecskeméti kórházba, ahol kiderült, hogy allergiás a méhmé- regre, akár életveszélybe is kerülhet tőle. Most szerencséje volt, hogy csupán egyetlen szúrást kapott. Ettől kezdve látják másképpen helyzetüket Kasnyikék. Már nem csak kellemetlen szurkálá- sokról van szó, hanem esetleg életveszélyről is. Hogyan lehet ilyen helyzetben védekezni? - kérdezik mind lapunktól, mind a lajosmizsei önkormányzat illetékesétől. Azt szeretnék, ha a szomszéd kitelepítené méheit a környékről, de legalább az ő kertjük mellől vinné távolabbra. Ám erre nem hajlandó - állítják. A szomszéd, Tóth János szerint nem pontosan úgy áll a dolog, ahogy Kasnyikék állítják. Az ugyan lehet, hogy a méhei máskor is megszúrhatták valamelyik szomszédot, de egyik eset sem volt ilyen súlyos, mint az augusztusi. Most inkább az fordulhatott elő, hogy a hazaszállított tavalyi szalmába darazsak fészkelték be magukat, és lerakodás közben ezt a fészket bolygatták meg. És bizony, a darázsméreg veszélyesebb, mint a méheké. Az is igaz, hogy a méheit azokban a napokban szállította haza, mert nyárra mindig kitelepíti őket. Őszre-télre azonban kénytelen hazahozni a kaptárakat, mert a mai világban már mindent lopnak, még méheket is. Hogy azért a béke mégis helyreálljon valamelyest, Tóth úr ígéretet tett: jövőre korábban kezdi meg a kitelepítést, és az ideinél később fejezi be, vagyis késő tavasztól kora őszig nyugalmuk lesz a szomszédoknak. Ha még ez is kevés, fontolóra veszi, hogy a szomszéd kertje felől állít egy legalább két méter magas védőfalat, hogy a méhek kénytelenek legyenek távolabbra szétszóródni. De talán lehetősége van egy kissé távolabbi telken is elhelyezni a kaptárakat. Szóval, keresi a megoldást, hiszen neki sem mindegy: elrom- lik-e a két évtizedes jószomszédság, vagy sikerül kibékülni. Jó lenne azonban, ha a szomszéd is megértené, hogy ennek nem lehet az ára a méhészet felszámolása. Nemcsak azért, mert már több évi munkája fekszik a kialakításában, hanem azért is, mert - munkanélküli lévén - most ez az egyetlen, valamire való jövedelemforrása. A helyszínen járva és a haragos szomszédokkal beszélgetve egyre inkább bizonyossá vált bennem, hogy az elmérgesedett helyzetre nem a hatalmi (ön- kormányzati) szó lenne az orvosság. A helyi rendelet megengedi, hogy belterületen is tarthasson valaki akár 35 kaptámyi méhet, azzal a feltétellel, hogy a szomszédok felől legalább két méter magas kerítésnek kell megakadályoznia, hogy a rovarok ne közvetlen környezetüket lepjék el. Igen ám, de Kasnyikék és Tóthék portája már nem belterület (tehát elvileg még a válaszfal sem kötelező), amiből az következik, hogy nincs a helyzetre érvényes, kötelező rendelet. Kétségtelen viszont, hogy Kasnyikék panaszkodása jogos, még akkor is, ha az ominózus augusztusi kellemetlenséget esetleg nem a méhek okozták, hiszen nem nagy öröm a tavasziőszi kerti munkákat sűrű döngi- csélésben, szúrásveszélynek kitéve végezni. De igaza van Tóth úrnak is, amikor ragaszkodik jövedelemforrásához. Itt tehát most már minden a kölcsönös belátáson múlik. Azon, hogy a két szomszéd szót ért-e egymással. Hogy sikerül-e, tavaszra elválik. Lakatos Attila Akit naponta várunk Jókhel László hat évvel ezelőtt hírlapkézbesítőként kezdte a postai munkáját Kecskeméten. Hordta, vitte természetesen a Petőfi Népét is. A fiatalember elmondása szerint legfőbb feladatának érzi, hogy egy kis színt vigyen az emberek életébe. Érthetően így a jó híreket szereti továbbítani. Bevallotta, hogy a körzetében - 8-asban - lévő címzettek „cserébe” neki is segítenek, ha ő éppen úgymond padlón van. Olvasószolgálat Sorsolás 15-én! Alig egy hét múlva lejár az őszi Szerencsekártya-játék szelvényeinek beküldési határideje. Sok-sok előfizetőnk kérdésére válaszoljuk, hogy az előfizetői kódszám a számlájukon található, ezt kell beírni az öt kis négyzetbe. Azonban, ha valaki nem találja vagy elfelejti felírni, attól még részt vesz a sorsoláson. Egy színes televízió és 199 darab színes esernyő talál majd gazdára. Játék az árushelyen vásárlóknak Míg a Szerencsekártya-játékot mindig az előfizetőinknek szervezzük, ezúttal gondoltunk azokra is, akik minden nap vagy esetenként az újságárusnál veszik meg a Petőfi Népét. A megyét négy régióra osztottuk és körzetenként egy-egy hétig tart a játék. Elhelyezzük a Petőfi Népében az adott régió egy nevezetessége fotóját, négy részre vágva, egymás utáni számokban. Ezeket a darabokat kell kivágni, összeilleszteni, és a hírlapárus-pavilonban kapott részvételi szelvényre ragasztva a szerkesztőségbe juttatni. Leadható a pavilonban is, ahol a Délhír Rt. munkatársa készséggel válaszol a kérdésekre. | Q V AKASZTÓ <« EGÉSZ ÉVBEN «amfrEBs-, BRAMAC TETŐCSEREPEK az AKKER-PLUS KFT.-tői! Alpesi cserép 25%-os \k me?n°neydel Pannon cserép 30%-os október 26-áig! 8 raklap felett Ingyenes házhoz szállítás! Ha már egyszer építkezik... Cím: Akker-Plus Kft. Akasztó Tel.: 78/451-040 Fax: 78/451-248 Kiskőrös, Dózsa György u 67. Tel.: 78/413-164 Fax: 78/413-224 Soltvadkert Tel.: 78/381-032 Fax: 78/481-254
