Petőfi Népe, 1996. szeptember (51. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28 / 227. szám
DÉL-ALFÖLDI OTTHONUNK | A települések arculatának változásairól Békés megyében lódás” iránti társadalmi igény fejlesztéskényszerei a falvakban is jelentkeznek, amik — spontán folyamatok lévén és a kellő mértékű szabályozás korlátozott eszközrendszere következtében — a településképre többnyire kedvezőtlen irányban hatnak. Az anyagi hátrányokból így arculatot, környezetet, szellemiséget negatívan meghatározó, a kulturális, építészeti, gazdasági és általános településfejlődést hosszú időre gátló körülmény válik. Nagyon fontos ezért az ön- kormányzatok területfelhasználást érintő tevékenységének tervszerűségét, szabályozottságát, a helyi érdekeket tükröző fejlesztéseinek nagyobb távlatra előre meghatározását megfelelő eszközökkel biztosítani. Fontos, hogy egy létrehozni vagy letelepülni szándékolt ipari, mezőgazdasági, turisztikai vagy szolgáltató vállalkozás beleilleszkedjen környezetébe, s ne feszültséget eredményezzen annak társadalom-, gazdaság- és térszerkezetében. Mik lehetnek ezek az eszközök? A településigazgatás ismert alapdokumentumai — a település fejlesztési koncepciói, fejlesztési programjai, valamint az általános és részletes rendezési tervek — az igazgatás kellő szakértelemmel bíró személyi háttere, az önkormányzás korszerű dologi eszközei. A fejlesztési tevékenység irányainak és tárgyainak meghatározása, ütemezése helyi társadalmi közügy, a dokumentumok létrehozásának kikényszerítése és helyi törvényerőre emelése úgyszintén, az előkészítés és megvalósítás megszervezése pedig a választott települési képviselő-testület felelőssége, a végrehajtás a Megőrzendő hagyományaink szép példája a mezőhegyesi városközpont FOTÓ: SUCH TAMÁS közhivatal és közintézmény rendszerében dolgozó közalkalmazottak és köztisztviselők kötelessége. Sok múlik a helyi civil közösségeken, létezésükön és aktivitásukon, hiszen egyrészt a problémák jelzőjeként, a helyi elvárások közvetítőjeként, másrészt az orvoslási folyamat szervező és .kontroll közreműködőjeként is szerepelhetnek a település fejlődését alakító folyamatokban. Számos ilyen jól körülhatárolt tevékenységi körű, érdekközösségen alapuló szervezet kell a települések megfelelő arculatának kialakításához, hagyományainak és épített környezetének emberi léptékű megőrzéséhez. Juhász Attila József tanácsos, Békés megye önkormányzati hivatala A hely, ahol megtelepszünk és tevékenykedünk, fontos a számunkra. Lakó-, munkakörnyezetünk, életterünk formálásában érdekeltek vagyunk. Tényleges alakulására viszont sokszor nincsen kellő ráhatásunk, nincs a döntésekbe érdemi beleszólásunk. A települési konfliktusok többsége az élettér eltérő használatából, az igények más-más eszközökkel történő kielégítéséből adódik. Vannak jó és rossz példák a települések arculatának megváltozására, így eredményes javítására, vagy ellenkezőleg, hosszú időre tönkBékés megye településhálózata, településeinek szerkezete és épületei alföldi típusúak, hagyományaikban és kultúrájukban egyaránt kevéssé városiasak, többségükben természet közeli, vidékies jellegűek. Az 1989-90-es évek változásait követő időszak tapasztalata szerint ezt az értékes, sérülékeny másságot sok tényező veszélyezteti. Jelentősebbek ezek közül az általános értékválság és a társadalmi átré- tegződés hátrányos jelenségei, az igazgatási-jogi rendszer átmenetisége és olykor zavaros egyaránt jelentős munkanélküliséggel sújtottak, ugyanakkor történelmi léptékű a helyi szolgáltatási háttér térségi elmaradottsága, az életviszonyok fejlesztését lehetővé tévő gazdasági alapok egysíkúsága, illetve gyakran csaknem teljes hiánya. Az ebből következő jövedelem-, tőke- és fejlődés-feltételi hiányok halmozódása visszahat a helyi társadalomra, gazdaságra és téralakításra, vagyis a település egész szerkezetére és működési jellemzőire. Közismert a főváros—vidék fejlettségi különbségek fokozódása, A városias arculatformálás számos jó példájafellelhető a megyeszékhelyen is FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER retételére is, ezért szükséges néhány gondolatban vizsgálni ezek vélhető okait, felhívni a helyi társadalom figyelmét a jelenségek befolyásolásában való aktív részvétel lehetőségeire. működése, a gazdaság változásával járó érdekkonfliktusok térbeli és települési hatásai, a fejlődés szabályozatlan és ellenőrizetlen folyamatai. A nagyfalvak és kisvárosok ami az ország nyugati és keleti fele, a nagyváros—város és a város—falu között is érvényesülő tendencia. Ugyanakkor az egységesen megfogalmazott — jogos — „urbanizáA népi építészet kapocs a múlt és a jelen között Az egykori Békés vármegyének hat századon át az egyik legnépesebb települése volt a nagy tanyavilággal rendelkező Békés város, mely jó ideig a megye székhelyéül is szolgált. A település a tenger szintje felett 86 méter magasan fekszik, majdnem azonos szinten a Kettős- Körös átlagos vizének szintjével. A szabályozás előtt, a múlt század végéig szinte minden esztendőben meglátogatta a békésieket az ár. A kialakult építészeti stílusok, szokások az évszázadok során így itt is a természethez igazodtak. Békés nem dúskál műemlékekben, viszont számos műemlék jellegű, városképi szempontból fontos épülettel rendelkezik. Szép számmal lelhetők itt fel a népi építészet emlékei, melyeknek egy része ma már védett, s hamarosan újabb épületek kapnak oltalmat. Talán a feltárt, az utókornak megmentett helyi értékek adták annak idején, az országban elsőként elkészült tájház avatása kapcsán, az ötletet a szervezőknek a még meglévő rejtett építészeti kincsek felkutatására, bemutatására. A napokban, a millecen- tenárium jegyében a város adott otthont a háromnapos X. Országos Népi Építészeti Tanácskozásnak, mely az idén a,,Helyreállított népi műemlékek a Kárpát-medencében" címet viselte. A kétévente megrendezett tanácskozásra több mint 150—az ország minden részéből, a szomszédos országokból, sőt a tengeren túlról is—múzeológus, néprajzkutató és építész fogadta el az invitálást. A konferencia foglakozott a magyar népi kultúrával, parasztházakkal, stílusjegyekkel, építési anyagokkal, hogy csak néhányat említsünk, a teljesség igénye nélkül. — A telek — mely többnyire szabálytalan alakú volt — alatt a békési magyar ember a házat értette és érti tartozékaival együtt. A honfoglaláskor az építészet az elit, valamint a hagyományos népi építészet irányában fejlődött — tájékoztat Apáti Nagy Lajos, a békési polgármesteri hivatal műszaki főelőadója, majd a házak építőanyagáról beszél. A lakóházak építkezési anyaga évszázadokon át a határban található anyag volt. A vidék épületei egykoron vertfelből, vályogból, később téglából készültek. a tetőfedéshez többnyire nádat, majd a múlt század derekától egyre inkább cserepet használtak. Más-más stílus jegyeket viseltek magukon a tanyasi, illetve a városi épületek. Ma már kevés az elmúlt korokat idéző épület a városban. A városrendezés, a lakásépítési programok nyomán átalakul(t) Békés arculata. — Sajnálatos módon elkoptak a régi, a népi építészeti emlékek, az új divatirányzat hódított. Csak példaként említem: a ’60-as évek végén a sátortetős kockaházak jöttek divatba, egy évtized múltán e vidéktől tájidegen, kétszintes, lapos tetős, majd a tetőtér beépítéses házak egész sora épült. Néhány éve örömmel fedezem fel, hogy a helyi tervezők visszanyúlnak a múltba, a régi építészeti hagyományokhoz: egyre több osztott nyílászárót terveznek, alkalmazzák a gyönyörű párkánydíszeket, vagy a filagóriaszerű beépítéseket, a folyosóknál és a teraszoknál pedig az apácarácsokat. Mind többen a természetes építő anyagokból valósítják meg házaikat, reneszánszát éli a fafödém, a vályog és a hódfarkú cserép, valamint a vidékre jellemző színdinamika, vagyis a fehér-barna, a tört fehér és a sárga különféle árnyalatai — sorolja a műszaki főelőadó, aki építéshatósági feladatokat is ellát. Keserűen beszél a svájci, az osztrák és a svéd típusú, magazinokból „kiollózott” épületekről, melyek önmagukban szépek, de más életstílust, más kultúrát tükröznek. Ellenük semmit nem tehet, ugyanis az építési előírásoknak megfelelnek. Legfeljebb nem illenek a tájba ezek az épületek. A városban az utóbbi esztendőkben jó ízléssel nyúl vissza a múltba, s ezen jegyeket mind jobban magukon viselik a Papp László és K. Szabó Gábor helyi építészek tervezte épületek. — Ä város mennyire óvja a múlt építészeti értékeit, emlékeit? — Minden évben sok-sok milliót költünk ezen épületek fenntartására, megóvására és állagának megőrzésére. Ehhez a munkához önzetlen segítséget nyújt a Városvédő Egyesület is. A megóvásra szánt emlékek felkutatásában tevékenyen részt vesznek. Hamarosan két épületegyüttest nyilvánítunk védetté: az egyik a református parókia, a másik pedig a Kettős-Körös mentén, a város határában a századfordulót megelőzően épült szivattyútelep, melyet ipari műemlékké szeretnénk nyilvánítani. Ez utóbbi gyönyörűen karbantartott, üzemképes létesítmény. Sokan nem is tudják, milyen kincsek vannak még a városban, közvetlen környezetükben egy-egy régi ház homlokzatának díszeiben, vagy eredeti köroszlopos, boltozatos folyosó formájában. Szekeres András Az oldalt összeállította és szerkesztette: Muzslai Katalin
