Petőfi Népe, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-08 / 185. szám

4. oldal Világtükör 1996. augusztus 9., péntek Elhalasztották Borisz Jelcin orosz és Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök csütörtökre tervezett találkozóját. A meg­beszélés elnapolását Jelcin zsú­folt munkaprogramjával indo­kolták. Az orosz államfő ta­nácsadói bejelentették: pénteki ünnepélyes beiktatása után Bo­risz Jelcin szabadságra megy. A frissen érkezett orosz csa­patok csütörtökön „tisztogató” műveletekbe kezdtek a csecsen főváros egyes kerületeiben. Oleg Lobov első miniszterel­nök-helyettes, az orosz elnök teljhatalmú csecsenföldi képvi­selője közölte, hogy a szövet­ségi erők folyamatosan kiszo­rítják Groznijból a támadókat, más körzetekben pedig a hely­zetet ellenőrzésük alatt tartják a törvényes hatóságok. Ismeretlen tettesek szerda délután Szarajevó Dobrinja ne­gyedében megsebesítettek egy szerb rendőrt - jelentette be az IFOR-erők szarajevói szóvi­vője. Szerdán a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői és eu­rópai megfigyelők jelenlétében a muzulmánok és a horvátok Mostar közelében kicserélték az utolsó 13 hadifoglyot. Warren Christopher ameri­kai külügyminiszter a jövő héten Európába látogat, hogy a szeptemberben megrendezendő boszniai választásokról tárgyal­jon. Hétfőn kezdődő kőrútjának első állomása a brüsszeli NATO-központ lesz, majd Genfbe utazik, ahol találkozik a bosnyák, a horvát és a szerb el­nökkel. Az amerikai diplomá­cia irányítója csütörtökön föl­keresi Szarajevót. Feszültté vált a légkör csü­törtökön az észak-írországi Londonderryben, miután az északír ügyekkel megbízott londoni miniszter előző este be­tiltotta egy protestáns szervezet szombatra tervezett felvonulá­sát. A menetet hagyományosan minden évben megrendező pro­testáns legényegylet képviselői nem zárták ki annak a lehetősé­gét, hogy mégis sor kerül a fel­vonulásra. A helyi cégbíróság csütörtö­kön kimondta a legendás Gdanski Hajógyár csődjét. A Szolidaritás bölcsőjének szá­mító nagyüzem adósságai már szinte csillagászati összegekre rúgnak. Alkoholbehozatal. Az orosz kormány tilalma értelmében 1996. október 1-jétől tilos be­hozni az országba, 1997. január 1 -jétől forgalmazni sem szabad olyan külföldi eredetű szeszes italokat, amelyek „orosz gyártók jelzésével vannak ellátva, és így alkalmasak a fogyasztók megté­vesztésére az adott termék szár­mazási helyét illetően”. Magyar és román papok az egyházak testvériségéről Mesterségesen keltenek feszültséget A romániai magyar és román egyházi személyiségek úgy vé­lik, hogy az Erdélyben zajló magyar református világtalál­kozó nem ösztönöz nemzetiségi konfliktus kirobbanására - adta hírül a bukaresti rádió. Mózes Árpád evangélikus püspök a magyar reformátu­sok világtalálkozójának ko­lozsvári rendezvényeivel kap­csolatban kifejtette: az evan­gélikus és református egyház között testvéri kapcsolat van, a feszültség légkörét Kolozsvá­ron mesterségesen teremtették a város vezetői. Bartolomeu Ananie, Ko­lozsvár és Felek görögkeleti püspöke hangsúlyozta: nem hiszi, hogy a kolozsvári ren­dezvények nyomán nemzeti­ségek vagy felekezetek közötti konfliktusok támadnának. A rádió beszámolt arról is, hogy a marosvásárhelyi Vár­templomban csütörtökön Ká­dár Zsolt egri lelkész szolgált az istentiszteleten, majd tu­dományos előadásokra került sor a református oktatási ha­gyományokról. A kolozsvári rendőrség szerdán éjfélkor szabadon en­gedte Kiss Csabát, azt a fiatal­embert, aki a világtalálkozó szerda délutáni rendezvényén magyar zászlót akart kitűzni a Farkas utcai templomban. A 31 éves munkanélküli 140 ezer lejes (mintegy 7 ezer forintnak megfelelő) bírsággal sújtották azon a címen, hogy meg akarta zavarni a közren­det, és nem voltak nála szemé­lyi iratok. Kiss Csaba a rend­őrség épületét elhagyva vála­szolt az újságírók kérdéseire. Közölte: a zászlót Magyaror­szágról hozta, és kitűzését sa­ját maga határozta el, kezde­ményezésében senki sem be­folyásolta. Lórántffy Zsuzsanna nagy­váradi szobrának leleplezésé­vel kapcsolatban Mihai Sturza polgármester az Adevarul című lapnak nyilatkozva el­mondta: mivel a püspökség megígérte a hiányzó engedély beszerzését, a hatóság eláll az „enyhe törvénysértés” bünte­tésétől. Zöldségeken vitatkoztak. Botrányba fulladt az ingyenes zöldségosztás, amellyel a francia parasztok akarták felhívni a párizsiak figyelmét az alacsony felvásárlási árak miatt válságba jutott mezőgazdaságra. A fővárosiak megtámadták a termelőket. fotó: feb/reuter Szorgalmas, előzékeny és nagyon olcsó Robot gondozza a betegeket Jeevesnek hívják az egyik londoni kórház új betegápo­lóját. Mindössze 152 centi­méter magas, törzse szögle­tes, és acélmerevítője is van. Napi 24 órát dolgozik szor­galmasan, közben sosem morgolódik, nem szeszélyes, minden mozdulata kiszámít­ható és pontos. Ráadásul na­gyon olcsó is. A britek Jeevesnek hívják a tökéletes ápolót. A kórház legújabb munkatársa azonban nem ember, hanem gép: ke­rekeken járó, fura szerkezet. Kifejlesztője Joseph Engel­berger, akit az ipari robotok atyjaként tisztel a műszaki vi­lág. A gondozórobot munkába állításának első tapasztalatai igen kedvezőek. Jeevesnek ki­lenc infravörös érzékelőszerve van, számítógépről táplálják be elektronikus agyába a kór­ház adatait. Szükség esetén még szóra is bírható. Ha kór­lap- vagy vérmintabegyűjtő, ágy tálhordó útja során aka­dályt észlel, például egy toló­szék áll előtte, fémes géphan­gon, de nagyon udvariasan így szól: „Utamba akadály került. Kérem, távolítsák el a tárgyat.” Amikor Jeeves érzé­keli, hogy szabad az út, meg­köszöni az előzékenységet, és megindul. Motorjai halkan zümmög­nek, szögletesen veszi a ka­nyarokat, a betáplált alaprajz szerint, a folyosók középvona­lán araszol előre. Mindezt ti­zenkét órán át bírja, ekkor ki kell cserélni az akkumuláto­rokat. A lemerülteket feltöltik, de Jeeves nem lép ki a szol­gálatból. Megnyílik az udvari átkelő Öt év múltán ismét szabad lesz az út Augusztus 15-én megnyitják az Udvar-Knezevo közötti határátkelő helyet, amely a délszláv háború miatt 1991 óta nem használható - kö­zölte a zágrábi rádió. A határátkelő megnyitásáról csütörtökön Eszéken ma- gyar-horvát tárgyalást tartot­tak, amelyen részt vett Jacques Klein kelet-szlavóniai ENSZ- kormányzó is. Magyar részről Rádi Gyula, a Belügyminisztérium nemzet­közi főosztályvezetője, vala­mint a Határőrség és a Vám- és Pénzügyőrség illetékes vezetői vettek részt az eszéki megbe­szélésen. A horvát küldöttséget Ivica Vrkic, a kelet-szlavóniai horvát kormányhivatal elnöke vezette. Jacques Klein leszögezte: az ENSZ-kormányzat fő célja az, hogy a korábbi megállapodá­soknak megfelelően a területet visszacsatolják Horvátország­hoz, s hogy megőrizzék sok- nemzetiségű jellegét. Az udvari határátkelő terve­zett megnyitását a kormányzó különösen fontosnak nevezte, mivel a térség évek óta el van szigetelve. Elismerte, hogy a határnyi­tást különböző félelmek előzik meg, de hangsúlyozta: itt az ideje, hogy megteremtsék a fel­tételeket a menekültek visszaté­réséhez és az áruforgalom be­indításához. Titkosrendőr figyel a fedélzeten Az El Al ügyel a repülésbiztonsági előírások betartására Az El Al izraeli légitársaságról köztudott, hogy rendkívül szigorúak a biztonsági előírásai. Számos utas panaszolta már, hogy addig kérdezgették poggyászvizsgálatkor, amíg majdnem bevallotta nem is létező bombáját. Az El Al által alkalmazott módszerek többsége olyan költséges, hogy a nyugati légi- társaságok - teljes szervezeti átalakítás nélkül - nem tudják alkalmazni. 1. Az El Al nem átallja akár órákig késleltetni egy gép in­dulását, ha a személyzet azt veszi észre, hogy az egyik poggyásznak nincs gazdája. A nyugati társaságokat szorítja az idő, ezért fordulhatott elő, hogy egy izraeli biztonsági szakember álbombát rejtő csomagokat is feljuttathatott három amerikai gépre. 2. Az izraeliek a más jára­tokról átszálló utasokat és poggyászaikat is ellenőrzik. 3. Az El Al személyzete - ha csak teheti - maga készíti elő az ételeket és takarítja ki a repülőgépet. Ha erre nincs mód, szakképzett izraeli biz­tonsági őrök felügyelik a repü­lőtéri alkalmazottakat. 4. Minden El Al-járaton ott ül a repülőtársaság egy fel­fegyverzett titkosrendőre, aki­nek az a feladata, hogy az uta­sok viselkedését figyelje. 5. Mivel a bombák gyújtó­szerkezetét általában a lég­nyomásváltozás hozza műkö­désbe, az izraeliek dekomp- ressziós kamrában is átvizs­gálják a csomagokat. 6. Az El Al kémiai érzéke­lőkkel vizsgál meg minden egyes poggyászt, hogy a rönt­gensugarakkal érzékelhetetlen bombákat is felfedezhessék. 7. A legfontosabb: az utasok szűrése kikérdezéssel, amelyet kimerítő alapossággal és szak­értelemmel végeznek. Kártérítést követel az áldozat nővére Perben Savoya hercege A savoyai házból származó olasz trónkövetelő, Viktor Emmanuel herceg ügye ha­marosan a Strasbourgban működő európai emberi jogi bíróság elé kerül. A történet tizennyolc eszten­dővel ezelőttre nyúlik vissza. Az akkor 41 éves herceg jachtjával a Korzikától délre fekvő Cavallo üdülősziget partjainál horgonyzott. A felső tízezer közelben tartózkodó tagjai között éjjel kisebb vita bontakozott ki. Viktor Emma­nuel ekkor két figyelmeztető lövést adott le a sötétben. Az egyik golyó repeszda- rabja eltalálta az ugyancsak a közelben horgonyzó jacht ka­jütjében alvó Dirk Hamert. A 20 éves fiú négy hónappal ké­sőbb meghalt. A herceget, hosszas jogi huzavona után, 1991-ben egy párizsi bíróság illegális fegyvertartásért hat hónap szabadságvesztésre ítélte, a halált okozó testi sér­tés vádja alól azonban fölmen­tette. Birgit Hamer, az áldozat öt évvel idősebb nővére nem nyugodott bele az ítéletbe, és az európai emberi jogi kon­venció 6. paragrafusa alapján hárommillió márka kártérítést követel a francia államtól. Ez a passzus kimondja, hogy minden állampolgárnak joga van kártérítést követelnie az őt ért sérelemért. Marylin Monroe élete és halála Természetes frissesség és szépség árad belőle. Egy igazi hollywoodi sztár a legintimebb pillanatokban sincs egyedül. Hadseregnyi ember veszi körül és ha nem elég erős, az őrületbe kergeti. Ahogyan ez „Amerika nagy szőke hajas babájával” is tör­tént. Csillogását és kudarcait megismerhetjük Donald Spoto könyvéből, amely a Magyar Könyvklub egyik legújabb ki­adványa. 1. „Természetes frissesség és szépség árad belőle...” A film­gyárat, amely igényt tartott a Marilyn Monroe nevű remény- teljes újonc szakmai szolgálata­ira, eredetileg egy Wilhelm Fried nevű magyar származású bevándorló alapította, aki a századfordulón egy brooklyni egypennys szórakozóhely tu­lajdonosa volt. Az első világ­háború végén nevét William Foxra változtatta, s röviddel ezután filmvállalatot alapított, majd nyugatra tette át működé­sének székhelyét, Hollywood­ban kölcsönzött és mutatott be filmeket. Ám 1935-re a nagy gazda­sági válság és egy súlyos bal­eset következtében lehanyatlott a Fox szerencsecsillaga. Csődbe ment, és a Fox Film Corporation egyesült a Twenti­eth Century Picturesszel, ame­lyet évekkel korábban a nagy­tőkés Joseph M. Schenck és Darryl F. Zanuck alapított. Marilyn Monroe-t a filmgyár akkor szerződtette, amikor a közelmúlt nagy sikerfilmjei (Laura; Ház a 92. utcában; Bíz­zad az égre) nyomán több mint huszonkétmillió dollár folyt be a kasszába. Az év azonban úgy zárult, hogy egyetlen szerepet sem kapott, még csak egy pará­nyi kis szerepet sem valamelyik tömegjelenetben. Jóllehet nem kellett volna naponta jelentkez­nie a filmgyárban, mégis min­dennap megjelent a műterem­ben. „Elszántan igyekezett ma­gába szívni mindent, ami csak lehetséges”, állítja Snyder, aki az egész filmiparban (később a televízióban is) híres smink­mester volt, s hamarosan az ifjú színésztanonc tanítója és ta­nácsadója lett. Marilyn megbí­zott benne, s hálás volt neki, amiért türelmesen megismer­tette a filmkozmetika titkaival. „Rögtön láttam, hogy rettenete­sen bizonytalan, s hogy dacára modellmúltjának, úgy véli, nem elég csinos. Sokat kellett győz­ködnöm, amíg fölismerte, mi­lyen természetes frissesség és szépség árad belőle, s milyen jól fel lehetne használni őt fil­meken.” Snyder és Marilyn Monroe között tizenhat éven át, Marilyn karrierjének első napjától élete végéig tartott ez a szerelmi kapcsolat által nem komplikált, mély és megingathatatlan ba­rátság. 1946 végén és 1947 ele­jén mások is észrevették a Fox- nál, mennyire vágyik rá Ma­rilyn, hogy dolgozhasson, mennyire szeretné, ha bevon­nák a filmgyár életébe; Marilyn számára ugyanis egy szerep­megbízás azt jelentette volna, hogy befogadják abba a körbe, amelyből, úgy érezte, ki van rekesztve. John Campbell, a filmgyár egyik újságírója, emlékezik, hogy naponta megjelent a sajtó­irodában testhez álló pulóver­ben, s kérdezősködött, melyek a használatos reklámeljárások. Campbell helyes lánynak tar­totta, nem akart udvariatlan lenni, de mivel az igazgatóság­tól nem kapott utasítást a rek­lámozásra, kissé terhesnek érezte buzgó érdeklődését. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom