Petőfi Népe, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

1996. augusztus 31., szombat Sport 9. oldal Labdarúgó-világbajnoki selejtező a finnek ellen Csank titkolódzik Csúcsforgalom volt pénteken a Népstadion toronyépületé­ben. A finnek elleni vb-selej­tezőre (Népstadion, 18.30 óra) készülődő magyar labda­rúgó-válogatott a vasárnapi mérkőzés színhelyén tartotta az edzését. A játékosok ez­után a családtagjaikat fogad­hatták, míg Csank János szö­vetségi kapitány és a keret há­rom tagja, Urbán Flórián, Sá­fár Szabolcs és Orosz Ferenc az újságírókkal találkozott. Buzánszky Jenő, az MLSZ alelnöke köszöntötte az újság­írókat. A hivatalos köszöntő után a magyar válogatott szö­vetségi kapitánya, Csank Já­nos „tollbamondta” a tatai edzésnapok történéseit.- Az idő meghozta a kel­lemetlen választ a még meg­lévő kérdésekre, a mérkőzésre kijelölendő 18 játékos kilétére- így Csank János. - A har­madik számú kapus, Vezér Adám nem ül le a kispadra vasárnap, Bánfi János megsé­rült a felkészülés során, Lip­csei Péter sem tudta teljes in­tenzitással végezni a felada­tokat. Teljes felépülésére várni kell. A későbbiekben a sérülé­sek miatt még a keretbe sem került játékosokról szólt, Hajdú Attila, Illés Béla, Lisz­tes Krisztián, Vincze István és Kiprich József nevét említette- később behívhatja őket. A következő játékos, akiről részletesen szólt Csank, Sán­dor Tamás volt.- A régi idők nagy egyéni­ségeihez hasonlítható Tamás játéka. Mindent tud a labdá­val, „lát” is a pályán, csak a futóteljesítménye lehetne je­lentősebb - mondta Csank. - Az edzőtáborozás során ked­vező benyomást keltett. Való­színűleg pályára lép a finnek ellen. Csak azt nem tudom: kezdőként vagy csereként? A részletes, alapos kapitá­nyi beszámoló után Czékus Lajos, az MLSZ főtitkára is­mertette a válogatott vb-selej­tezőbeli premizálását. A játé­kosok jól járnának győzelmek esetén: közel 400 ezer forint nettó összeget tehetnének zsebre. A döntetlen a felét éri. Kivételt jelent az azerbaj- dzsániak elleni pontosztozko­dás - azért nincs „bonusz”. Az újságírók azonnal meg is kérdezték a jelenlévőktől, elégedettek-e az összegekkel? Urbán Flórián, a magyar válogatott csapatkapitánya válaszolt:- Nem foglalkozunk anyagi kérdésekkel, a beígért jutalom mértékével. Csak a játékra összpontosítunk. Nyerni akarunk, ki kell jutni a franciaországi vb-döntőbe. Több szó nem is hangzott el a premizálásról. Inkább a vasárnap pályára lépő kezdő­csapat összeállításáról érdek­lődtek a sajtó képviselői.- A finn „alapember”, Litmanen távolmaradása szerkezeti módosításokat von maga után - válaszolta Csank János. - Mracskó vagy Plókai kaphatta volna feladatul az Ajax játékosának felügyele­tét. Mivel eldőlt, hogy nem játszik Litmanen, Mracskó egy más játékost őriz. A pályára lépő tizenegyről Csank nem mondott biztosat. Érzése szerint már az eddigi gyakorlások, edzőmérkőzé­sek során „összeállt” a gárda gerince. Az a nyolc-kilenc já­tékos, akinek a helye biztos lehet a kezdők között. Taktikai okokra hivatkozva azonban nem nevezte meg kezdőcsapatát. Vár. (Hátha ezen múlik a győzelem.) Az ígéret szép szó... A jövőben profi ökölvívóként folytatja? Mizsei György nem adja fel Mizsei György kislányával, Viviennel és fiával, Gyurival. Nagy felháborodással fogadta a félegyházi közvélemény mi­napi, pingpongosokról szóló cildcünket. A telefonálók több­sége hihetetlennek tartotta, hogy az önkormányzat és a vá­ros vállalkozói képtelenek megoldást találni az asztalite­niszklub anyagi gondjainak or­voslására. Többen Ficsór József pol­gármestert is felhívták, mert írásunk alapján elsősorban az önkormányzattól várják a prob­léma megoldását. A polgármes­ter cáfolta, hogy letett volna ar­ról, hogy közvetítsen, ameny­nyiben segítőkész támogató akadna. Azt azonban megerősí­tette, hogy okulva a korábbi eredménytelen próbálkozások­ból, többé valóban nem fog tá­mogatásért a város vállalkozói­hoz fordulni. Az elmúlt másfél­két hónap alatt kétszer kezde­ményezett ilyen jellegű tárgya­lást, ám mindkét esetben csak három vállalkozó jelent meg a megbeszélésen. A pingpongosok ügye nincs lezárva. Jelenleg is vannak fo­lyamatban lévő tárgyalások. Már csak az a kérdés: hoznak-e eredményt? Sz. A. Atlanta nem hozott szerencsét a félegyháziak 71 kilós ökölvívó­jának, Mizsei Györgynek. Már a második meccsén kikapott né­met ellenfelétől. A barcelonai bronzérmes bokszolót a napok­ban otthonában kerestük fel, hogy megkérdezzük olimpiai szerepléséről, további terveiről.- Mi volt az oka, hogy nem sikerült megismételnie a barce­lonai sikert?- Barcelonában szerencsém volt, Atlantában kevésbé. Na­gyon erős ágat fogtam ki, a leg­jobb ökölvívókkal kellett meg- küzdenem. Ott volt a kubai, a háromszoros világbajnok ro­mán (Vastag), ráadásul a német. Ha más ágba kerülök, éremmel jövök haza. Nem így történt. Pedig eleinte még bíztam, Nagyot változott a Bajai TK ELMA immár A-csoportos női kosárlabdacsapatának kerete. Megyeri és Weidinger vissza­vonult, Szabó Noémivel nem hosszabbított szerződést a klub, Illést pedig felvették a testneve­lési főiskolára, így a B-csopor- tos TFSE csapatában folytatja pályafutását. Érkezett Berkó Edit Szekszárdról, Horváth Edit Zalaegerszegről (az olasz Pes- cara gárdájában is játszott), Bobvos Nanetta Szarvasról és Merecicki Éva Diósgyőrből. Völgyesi Vandát felvették a ba­jai tanítóképző főiskolára. Vége a felkészülésnek, amikor megvertem az ausztrált. Aztán jött a német. Balkezes, zárt bunyós. Rossz volt bok­szolni vele. Egyszerűen nem tudtam kimozdítani. Az volt a baj, hogy' nem támadott, így kénytelen voltam én kezdemé­nyezni. Ez viszont neki jött jól. Tudta, mit kell bokszolnia elle­nem.- A vereséget kudarcként élte meg?- Végül is nem. Csak az bánt, hogy nem sikerült érmet szereznem. Sajnálom, hogy so­kaknak csalódást okoztam, de nem tehetek róla. Egyszerűen nem jött össze. Az az egy vi­gasztal, hogy a válogatott edzője, Szántó Imre is belátta, nem volt mit tennem...- Hogyan tovább? szombaton kezdődik a bajnok­ság. Idegenben, az MTK ellen. Mi sem természetesebb annál, hogy Pump Gábor edzőnek fel­tettük a költői kérdést: hogyan sikerült a felkészülés, mit vár „lányaitól” az A-csoportban?- Szerintem jól sikerült - vá­laszolt határozottan Pump mes­ter. - Először történt meg, hogy a légiósok is együtt készültek a csapattal. Változott a játékunk is. Éddig egy nagyon agresszív, „harapós”, keményen véde­kező, labdaszerzésre képes csa­pat voltunk. Most zárt játékra tértünk át, behúzódunk a palánk alá, összezárunk, besegítünk- Még maradt egy esélyem: jövőre Budapesten rendezik meg a vb-t. Mindenképp ott akarok lenni. Szeptemberben már megkezdem a felkészülést. Igaz, a résztvevők nagyjából ugyanazok, mint Atlantában. De bízom benne, hogy hazai pá­lyán sikerül megvernem őket. Hogy aztán mi lesz, még nem tudom. Számos elképzelésem van. Az is lehet, hogy profiként öklözöm tovább. Viszont a csa­láddal is több időt szeretnék töl­teni. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy én közben hónapokig különböző edzőtáborokban vol­tam. Amikor hazajöttem, azt sem tudták, ki vagyok. És itt a fiatal feleségem... Úgyhogy, még semmi sincs eldöntve. Szász András egymásnak, s nagyon sokat számítunk magas játékosaink blokkjaira. Sajnos hátrányt je­lent, hogy nem ismerjük az el­lenfeleket. Nem véletlenül szoktak az újoncok A-csopor- tos edzőkkel erősíteni. Feljutó csapat csak a bennmaradást tűzheti ki célul, nem érdemes nagyokat álmodozni. Ha sze­rencsénk van, akkor jobban szerepelhetünk, ám mindig benne lóg a levegőben a sérülés veszélye, ami hatalmas gondot jelentene számunkra. Ezzel a játékosállománnyal kötelező a bennmaradás, gondolni sem akarunk a kiesésre. Lőrinczi Mélykúton játszanak A labdarúgó NB III. Alföld­csoportjában szereplő Csont FC feladta kisszállási pályaválasz­tói jogát és vasárnap Mély­kúton játssza bajnoki mérkőzé­sét a helybeli csapat ellen. A ta­lálkozó 16.30-kor kezdődik. Vereség a sógoroktól Az ausztriai Bad Vöslauban játszott barátságos mérkőzést a magyar férfi kézilabda-váloga­tott. A 350 néző előtt megren­dezett találkozón 23-21-es ve­reséget szenvedett Kővári Ár­pád szövetségi kapitány kézi­labda csapata. Menedékjogot kértek Öt, az ifjúsági atlétikai világ- bajnokságon részt vett afrikai versenyző politikai menedék­jogot kért Ausztráliában. A négy etióp és egy Szomáliái at­léta elhagyta küldöttségét, és je­lentkezett a sydneyi bevándor­lási hivatalnál. A versenyzők egyelőre három hónapig legáli­san tartózkodhatnak az ország­ban, ennyi ideig érvényes ugyanis a vízumuk. Követik a szurkolók Igencsak megnövelte Michael Schumacher népszerűségét az olasz Ferrari-szurkolók köré­ben a Belga Nagydíjon elért győzelme. A kétszeres világ­bajnok német pilóta monzai tesztelésére ugyanis nem keve­sebb mint 15 000 itáliai rajon­gója volt kíváncsi. A Forma-1- es Olasz Nagydíjra Monzában, szeptember 8-án kerül sor, ame­lyen Schumacher is versenyez. Négy évre eltiltották A Bolgár Atlétikai Szövetség négy évre eltiltotta a verseny­zéstől az Atlantában dopping­vétségen ért Iva Prandzsevát. Az atlétanő doppingtesztje Me- tadienon használatát mutatta ki, és a B-próba ezt megerősítette. Prandzseva az olimpián hár­masugrásban 14,92 méteres eredménnyel harmadik lett, tá­volugrásban pedig 6,82 méter­rel hetedik. Nyári elfogadta Nyári Sándor elfogadta a felké­rést a férfi röplabda-válogatott vezetőedzői posztjára. Nyári eddig másodedzőként tevé­kenykedett Garamvölgyi Má­tyás mellett, aki augusztustól az ankarai Emlak Bankasi csapa­tának trénere lett. A megálla­podás részleteinek kidolgozá­sára a jövő heti szegedi nem­zetközi tornán kerül sor, ahol elbúcsúztatják Garamvölgyi Mátyást is. Gerhard Berger az ang­liai Silverstone-ban tesz­telt. A Forma-l-es autós gyorsasági világbajnok­ságban, a Benetton színe­iben versenyző osztrák pi­lóta 1:28.14 perc alatt szá­guldott végig a pályán. A McLaren-Mercedes autó­ját tesztelő francia Alain Prost 1:28.04 perces ide­jével nála is gyorsabb volt. 8—^WM ' Végh Antal olimpiai naplója: Ötkarikás szemmel (1.) Sorkoszt és túlsúly (Részletek az író hamarosan megjelenő könyvéből) M a, 1996. július 19-én megnyílt a 26. nyári olimpia. Színpom­pás tévéközvetítés. Micsoda ünnep. A világ találkozik önmagával. Méltó, szép együttlét. A földkerekség színe-java együtt. Öt világ­rész kézfogása. Ragyogó na­pok várnak ránk. Sejtelmes éjszakák, kékesen vibráló ab­lakok. Gyönyörű és felejthe­tetlen, amit olykor az emberi­ség alkot. Hajói emlékszem, a minap egy idős, fogatlan, meggyötört arcú, elnyűtt ruhájú, testben és lélekben romos polgártársunk kérdezte a televízióban: az a sportoló, aki elmegy a nagy versenyekre és költségbe veri a hazáját, miközben nem nyer, csak téblábol a teljesítmények árnyékában. Szóval, hogy az ilyen versenyzőkkel nem kel­lene visszafizettetni a ráfordí­tást? És ha a sportvezetőket kény- szerítenék a visszafizetésre? Akik felkészítenek, akik válo­gatnak, akik döntenek a sporto­lók részvételéről? Akik kivi­szik az érdemteleneket és itt­hon hagyják az utazásra érde­meseket? Ha volna ilyen szá­monkérés, menten kevesebben nyúlnának a karmesteri pálca után. Bizony, a válogatások és az utaztatások menetében nem egy visszásságot látunk. És itt nem arról van szó, hogy aki esélytelen a pontszerzésre, az kussoljon csak itthon. Mert jövő is van, meg a versenyzői rutin megszerzése. Az a tollas­labdázó lány, aki egyetlen le­játszott mérkőzésért utazott At­lantába, végül is szerzett pon­tot. Igaz, nem olimpiait. Az első szettet még 0:11-re veszí­tette el, a másodikat viszont már csak 1:11-re. Majd a leg­közelebbi olimpián jobban megy neki. De az talán túlzás, hogy ezzel az egyszem tollas- labdázóval egy tollaslabda­sportvezető is utazott. A magyar olimpiai küldött­ség józanabb tagjai közül sokan mondják, hogy érdemesebb lett volna az úgynevezett kis sport­ágakat „összecsapni”. Ame­lyiknek a képviseletében egy­két versenyző indult, azt nem kellett volna sportáganként egy-egy vezetővel a kísértetni. Tízüknek-húszuknak elég lett volna egy főnök is. Néhány ki­rívó példa. A legszebb egy lóé... Még itthon megpatkolták és az egyik szeget rosszul verték a patájába. A pata érzékeny, ha­mar meg tud sérülni. És nehe­zen is gyógyul. Csakhogy a ló kísérői test­ben és lélekben már felkészül­tek a nagy utazásra. Keresem a legudvariasabb kifejezést, ezért úgy fogalma­zok, hogy elhallgatták a ló sán­taságát. Miközben a paci hajó­zott az újvilágba. Az egyik for­rás szerint hatmillióba, a másik szerint nyolcmillióba került, hogy átkelhetett az óceánon, toronyiránt Atlanta felé. És aki a paripát megülte volna? Dallos Gyula eleddig ötöd­ször tett esküt, de olimpián még soha-soha, egyetlen alkalom­mal sem indult. Csak jött és ment, meg látott és hazaérke­zett. Aztán készült a következő olimpiájára. Most is jóreménnyel vágott neki az útnak. Hátha lova sán­taságát nem veszi észre az ame­rikai állatorvos. Pechje volt, de kint, a magyar adófizetők pén­zéből volt pechje. És lehet, hogy Sydneyre is benevez? Hogy a magyar lovassport ve­zetői onnan se maradjanak le? Bátorfi Istvánnak, a gyer­mekgyógyászból lett ping­pongedzőnek nem jutott hely a hivatalos küldöttségben, mégis eljutott Amerikába. Saját költ­ségén „kísérte” két olimpikon gyerekét, a hatszoros Európa- bajnok Bátorfi Csillát és a szin­tén tehetséges Bátorfi Zoltánt. Mert ő edzi őket. Gondolni sem akarnak a kiesésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom