Petőfi Népe, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-24 / 197. szám

Szívtipró sztárok a filmvásznon A filmvászon hősei mindig is férfiak voltak. Akár bevall­juk, akár nem, őértük vál­tunk jegyet a moziba. Az el­múlt évtizedek kiemelkedő csillagait egy amerikai szak­lap szedte csokorba. Jean Gabin Yves Montand Robert Redford Demi Moore vetkőzős filmje Bruce Willis szemrevaló nejének új filmje alapo­san felka­varta a kedé­lyeket bemu­tatója után. A leánya visszaszerzé­séért küzdő, s ezért sztriptíztán­cosnőnek felcsapó asz- szony törté­nete a film­vásznon meglehető­sen eroti­kusra sikere­dett. A kor- határ-megál- lapító bizott­ság a lehető legszigorúbb korhatárhoz kötötte a filmet. A közönségnek persze több sem kellett: tódult a mo­ziba, hogy a cenzorok ol­lóján túlju­tott meztelen jelenetekben csodálhassa Demi Moore testét. Demi Moore Ismét divat az álomfejtés A színhely a huszonegyedik szá­zadot idézi: iroda-felhőkarcoló Chicagóban, a huszonharmadik emeleten. Ki hinné, hogy itt, a villámliftek és a legmodernebb komputerek között közép-, sőt ókort idéző álomfejtés folyik? Főként gazdasági vezetők, me­nedzserek és igazgatók között jött divatba ismét az álmok elemzése. A szakma egyik csá­szára, Peter Mudd pszichiáter gyűjti maga köré az említett tó­parti palotában azokat, akik éj­jeli álmainkat fejtik meg. Ezrek igyekeznek bejutni Blanche Gal- lagher katolikus apáca „szeán­szaira”, hogy tőle megtudják, mit jelenthet az, amit álmodtak a minap. Gail Devers amerikai olimpiai bajnoknő is részt vett Ausztriában a Gugi at­létikai versenyen. Miután megnyerte a 100 méteres síkfutást, már csak orrát vakargatta valószínűtlenül hosszú körmeivel. Újjáépítik Shakespeare színházát, a valaha tűzvészben elpusztult legendás londoni Globe-ot. A rekonstrukciós munkák jövő tavasszal fejeződnek be, de addig is tartanak ideig­lenes bemutatót, ideiglenes színpadon. S mi mással is kezdhetnének, mint a mester egyik drámájával, a Két veronai nemessel. FOTÓ: feb-REUTER Gregory Peck és Audrey Hepburn Humphrey Bogart James Dean és Natalie Wood A csikkek veszélyesek New York város vezetése kese­rűen panaszolja, hogy a dohá­nyosok a járdákat úgy kezelik, mint egy nyilvános hamutartót. A hanyagul eldobott csikkek pe­dig a csapadékvíz útján a fo­lyókba, a tengerekbe jutnak, ahol a kátrányban és nikotinban feldúsult cellulózból és acetát- ból álló filterek különös ökoló­giai problémát jelentenek. Már bálnák gyomrában is találtak mérgező cigarettavégeket; a fil­terek hatása a növényekre egy­aránt káros. A legutóbbi nagyta­karításon önkéntesek 800 358 csikket gyűjtöttek össze a part­vonalon. Az Egyesült Államok tengerpartjának teljes hosszára vonatkoztatva ez évente több mint 12 millió filtert jelent. Tollgyűjtők napjai Hol vannak már azok az idők, amikor a gyűjtők egy oldtimer autócsodáért vagy netán egy Fa- bergé ékszertojásért epeked- tek... A mostani sláger a toll. Na persze nem a néhány centes (fo­rintos) műanyag írószer, hanem az igazi: a drága és főleg antik töltőtoll, ráadásul lehetőleg Montblanc, Cross vagy Water- man márkajellel. A maguk tollá­val ékeskedő gyűjtők nemrégi­ben rendezték meg szokásos évi találkozójukat Washingtonban. A kiállítók száma negyven szá­zalékkal nőtt tavaly óta - mintha modem Don Quijote-ként, harci töltőtollukkal a vállukon csatába indulnának a komputerek ellen. Egy márkás töltőtoll már csak azért is komoly érték manapság, mert igazi megtiszteltetés kézzel írott levelet kapni. Cary Grantért akarta ott­hagyni a férjét Sophia Loren. Az amerikai színész sármja még a hűvös Grace Kellyt is levette a lábáról. Hitchcock áradozott róla, a nők pedig megbolondultak érte. Gregory Peck Amerika leg­szebb férfija volt a maga idejé­ben - és talán a legunalmasabb is. De ez volt az erőssége. O volt az a gentleman, akiben mindenki bízott, és akinek a vállán kisírhatták magukat a hölgyek. Yves Montand mindent a nőknek köszönhet. Edith Piaf csinált belőle énekest, Simone Signorét színészt. Marilyn Monroe az ágyába fogadta az egykori utcai csavargót. A franciák még elnöknek is meg akarták választani, de ahhoz - állítólag - túl okos volt. James Dean összesen négy filmet forgatott, mégis bekerült a halhatatlanok közé. Az örök lázadó típusát testesítette meg, és ezzel nemzedékek bálvá­nyává vált. A cinikus mosoly azonban érző lelket takart - et­től volt olyan zavarbaejtő. Humphrey Bogart ala­csonynak, csúnyának és köze­pes tehetségűnek találta ma­gát. Hollywood moguljai szin­tén. De 42 éves korában meg­kapta élete szerepét a Casa­blancában, és ezzel egy csa­pásra a legnagyobbak közé emelkedett. A magányos és ta­lányos hősöket tudta a legjob­ban életre kelteni, pedig a magánéletben kedves és köz­vetlen volt. Jean Gabint a külseje iga­zán nem predesztinálná a hős­szerelmes szerepkörre, mégis mindenki szerette Franciaor­szágban. Hazájában a legna­gyobbnak tartották, mert akármit alakított filmjeiben, a figurából hús-vér embert tu­dott faragni. Robert Redford színházi színész volt, Hollywood csak viszonylag későn fedezte fel mosolyát, amely rajongói sze­rint „elűzi a felhőket”. Red- ford igazi profi, akármilyen figurát alakít, mindent elhi­szünk neki. Gyakorlott malackodók Egy idős házaspár nyerte a 19. malacvisító világbajnok­ságot. A viadalon a nyugdíjas korú aranyérmesek - a zsűri egybehangzó véleménye sze­rint - kimagasló teljesít­ménnyel utasították maguk mögé riválisaikat azzal, hogy utolérhetetlen hűséggel utá­nozták egy üzekedő disznópár hangorgiáját. Mint a győzte­sek elmondták, hosszú út ve­zetett a dobogó legfelső fo­káig: otthonukban évek óta, éjt nappallá téve gyakorolják a malackodást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom