Petőfi Népe, 1996. május (51. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-24 / 121. szám
1996. május 24., péntek Petőfi Népe-Riport 7. oldal Azt sírtuk: Anya! Anya, hol vagy? A mai fiatalok nagyszüleik elbeszéléseiből tudnak a borzalmas napokról. 1947 augusztusát írtuk. Az aratáson, cséplésen már túl voltunk. Fülledt, meleg napok voltak. Az akácfa levele összesodródott a hőségtől. Ember is, állat is igyekezett árnyékba húzódni. A tanya udvarában a kutyák a fal hűvösébe húzódtak. Furcsa volt az az augusztus. Valami megfoghatatlan volt a levegőben. Már az is furcsa volt, hogy szabad volt játszani. Tanyán élő kislánynak rengeteg dolga akad. Friss vizet vinni a jószágnak, zöldet vágni a kacsáknak, kimosni a vályút, vizet húzni, söprűért, lapátért szaladni, ha anya kéri. Játszani alig marad idő. Pedig egy öreg kost a nővéremmel betanítottunk bú- jócskázásra. Mi elbújunk, ő pedig bégetve keres bennünket, körbejárva a tanyát. Anyám most ezért sem pöröl. Pedig máskor még verést is kaptunk, mert egy ilyen nagy lánynak máson járjon az esze. Most anyánk gondosan megmosdat, közben mondja, hogy ha odaérünk a rokonokhoz, illedelmesen viselkedjünk. Nővérem komolyan bólint. O tudja, érti, miről van szó, én nem. Kiöltözve, kéz a kézben indulunk a vonathoz. Visszanyúlok a babámért, de anyám kis batyukat nyom a kezembe helyette. Később kiderül, hogy a télikabát is benne van. Anyám aznap kenyeret sütött. Míg a tehenet megfejte, megkelt a tészta. Mindent egyedül kell csinálnia, mert a két lányt „biztos” helyre küldte. Szinte minden nap azzal kelt, hogy vajon mit tudhatnak a gyerekek, mit érezhetnek mindebből? KITELEPÍTÉS! Szorongva nézett ki a konyhából minden kutyaugatásra. Az nem lehet, hogy pár kilós csomaggal csak úgy kitegyék az embert a saját házából! És hová viszik őket? Mit csomagoljon, mi a fontos? Milyen világ ez? Soha nem politizált, ráadásul a népszámláláskor magyarnak vallotta magát. De a neve német. Azt mondják rájuk, hogy a svábok az okai a háborúnak. Jaj, ha rajta múlt volna, soha nem lett volna háború! Hiszen a férjét is elvitték katonának, és milyen nehéz volt egyedül a tanyán a gyerekekkel. Berakja a kenyeret a forró kemencébe. A férje elment a szőlőbe. Teherautó zúg, rendőr, fegyveres civil közelít a tanya felé. Anyám csak áll, sírni sem tud, aztán megrogynak a lábai. Úgy kell felrakni a kocsira. A rendőr sajnálja meg, megkeresi az engedélyezett, és több hónapja összekészített csomagot, és indul is a kocsi. A kenyeret a szomszédok vették ki a kemencéből, mesélték, hogy szép magasak lettek. Apám a kukoricásból látta meg a kocsit, rajta a feleségét. Mit tegyen? Ha felfedi magát, őt is elviszik, a gyerekek meg rokonoknál bujkálnak. Menjen a felesége után, vagy maradjon a gyerekek közelében? Bennünket választott. Összeölelkezve sírtunk, jajongtunk: Anya! Anya, hol vagy? Lejegyezte: Pásztor Erzsébet BMX-virtuóz vagy kábítószernepper? Elvonókúra és világbajnokság előtt A kecskeméti Sinkó Lajos nevét néhányszor már ismertté tette a siker. Az egyik legeredményesebb hazai BMX- versenyző mögött vagy két tucat országos bajnokság, néhány Európa-bajnokság, két világbajnoki második helyezés, és csapatban egy világbajnoki cím áll már. Mégis, legutóbb egy igen dicstelen ügy miatt kapta fel nevét ismét a sajtó. A rendőrség május 6-án őrizetbe vette, és a nála talált 95 darab Extasy tablettát lefoglalta. A huszonegy éves fiatalember a napokban kezdi meg féléves ká- bítószer-elvonó kúráját, ám érdekes módon, emellett már készül a júliusi-augusztusi BMX- világbajnokságra. Kölnbe. Karján még valószínűleg akkor is látszani fognak azok a csúnya sebek, melyeket akkor szerzett, amikor ki akarta vetni magát a rendőrség ötödik emeletének ab- lakából. Először azt kérdeztem tőle, hogyan alakultak így a dolgok a megnyert versenyek után, s miért is kell félnie a kábítószermaffia bosszújától?- Először is, nem kell félnem semmitől - kezdi Sinkó Lajos, miután rögtönzött bemutatót tart nekünk BMX-tudásából. - Nincsenek ilyen kapcsolataim, mint ahogy milliós nyugati kocsim sincs. Pontosabban semmilyen kocsim se, de mindegy. Ami sajnos igaz, belekeveredtem egy nagyon csúnya kábítószer- ügybe. Elég keményen szedtem az Extasy tablettákat, és hát ez lett a dologból.- Kezdjük az elején. Mióta szed ilyen tablettákat?- körülbelül egy éve. Kezdetben én is egy-két szemmel kezdtem, aztán fokoztam magamnak az adagot.- Hol jutott először Extasy- hoz? Egy kis bemutató elvonókúra és világbajnokság előtt. FOTÓ: GALAMBOS- Mint szinte mindenki: szórakozóhelyeken. Egyébként a mai napig állítom, jobb, és kevésbé ártalmas, mint az alkohol. Nincs másnap hányinger, nincs fejfájás. Amikor beszedem, az érzékeim „kitágulnak”, laza, és feldobott leszek tőle. Mint mindenki, én is bulikban szedtem, tánchoz. Eszméletlenül felpörög tőle az ember.- Ez túl szép. Mintha kártékony hatása nem is lenne.- Persze nem tesz jót az embernek. Ráadásul volt. hogy egy- egy este 10-12-őt is beszedtem a tablettából. Akkor már szinte az egész testem el volt varázsolva. Szóval, van miről leszoknom.- Honnan volt magának erre pénze? Tíz tabletta már 10-20 ezer forint. Mindez egyetlen este?- Mindig megvolt a munkahelyem. Dolgoztam szórakozóhelyeken is, végül is volt miből költeni.- Sokan élnek tablettákon ?- El se hinnék, mennyien. Lent a bulikban minden második-harmadik srác szedi. Nem mentegetni akarom magam, de a tabletta semmivel sem kártékonyabb. mint az alkohol. Azt miért nem tiltják be? Csak mert azt többen használják?- Hogyan találtak rá a rendőrök? A hírek szerint 95 darab tablettát találtak magánál, amiből egyértelműen az a következtetés adódik, hogy forgalmazó is ezeket!- Nem, én csak fogyasztó vagyok. Azt a 95 tablettát Pestről hozta egy ismerős. Azért vettem egyszerre ennyit, mert így 850 forintért hozzá lehetett jutni darabjához. Egyébként a szórakozóhelyeken elkérnek egyért 2000-et is. De én nem adtam el őket; magamnak vettem mindet. A rendőrökhöz hogy ért el a dolog? Egyszerűen feldobott valaki. De már mindegy, túl vagyok rajta.- Túl van egy öngyilkossági kísérleten is. A rendőrség ötödik emeletéről akart kiugrani, csak az utolsó pillanatban sikerült valakinek elkapnia. Ahogy elnézem, a karján még egy ideig őrzi ennek a nyomait.- Erről nem nagyon szeretnék beszélni. Az eset az első napon történt, ahogy bevittek a rendőrségre. Mi tagadás, nagyon megijedtem, arra gondoltam. hogy nem bírok ki egy napot sem a börtönben. De nem sikerült, hála Istennek. Hülyeség volt, beismerem.- Ha eljár az elvonókúrára, komoly sansza lesz arra, hogy a lehető legenyhébb büntetéssel megússza a dolgot. A törvény a drogfogyasztást nem bünteti, csak a drogkereskedelmet.- Igen, tudom, és feltett szándékom, hogy végleg lemondjak a tablettákról. Inkább a BMX! A kölni világbajnokságon nem szeretném beérni dobogós helyezésnél rosszabbá!! Bán János Az eljárás befejezéséig az orvosok nem nyilatkoznak az esetről Rejtélyes gyermekhalál a kórházban Szerenád Petőfi szobránál A kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola - a volt tanítóképző, testnevelési gimnázium, Petőfi Sándor Gimnázium - emlékbizottsága 1996. május 25-én jubileumi ünnepsége keretében „ősballagást” is tart. Én a közel 50 évvel ezelőtti tanítóképzői ballagásunkra emlékezem. Az édesanyát azon a szerda reggelen senki sem állította meg a kórház általános sebészetének folyosóján. Amikor belépett a kórterembe, azt hitte: kislánya huncutkodik vele, azért bújt a takaró alá. Közelebb lépve látta, hogy Viki halott. Előző este még úgy búcsúztak: holnap reg-* gelre biztosan jobban leszel. A kislány halálára egyelőre nincs magyarázat. Illetve több is van, ám ember legyen a talpán, aki ma, az eset után tíz hónappal elfogadható magyarázattal szolgál a szülőknek. Ha elfogadható valaha is a halál ténye. 1995. július 31-én, hétfőn hajnalban a történet ártatlanul kezdődött, s egyszerűnek tűnt. A tízéves L. Viktóriának megfájdult a hasa, magas láza volt. Édesanyja bevitte a kecskeméti megyei kórház gyermekorvosi ügyeletére, ahonnan továbbküldték őket a kórház általános sebészetére. A gyermekorvos ugyanis úgy vélte: fennáll a vakbélgyulladás gyanúja. A műtétre azonban csak órákkal később, este 8-kor került sor. Másnap, kedden kimerült, lázas volt a gyermek. Hányt és szédelgett. Édesanyja éjszakára nyugtalan szívvel hagyta ott. Mi történhetett? Azt, ami szerdán hajnalban történt, illetve azt, hogy végül is miért halt meg Viki, a boncolási jegyzőkönyvhöz csatolt szakvélemény és a későbbi orvosszakértői vélemény másként magyarázza. A szülők ugyanis az első sokk után úgy döntöttek: választ kérnek kérdéseikre. A megyei rendőr-főkapitányság államigazgatási eljárás keretében vizsgálta az ügyet, majd a boncolási jegyzőkönyvet alapul véve, lezárta azzal, hogy orvosi szabályszegés. illetve mulasztás nem törten:. A gyermek „halálának közvetlen oka a vírusfertőzés talaján kialakult heveny bal- szívfél-elégtelenség volt.” A szülők értetlenül fogadták a határozatot. Mit jelent a szívelégtelenség? Miért nem szerepel a határozatban az, ami a halottvizsgálati bizonyítványban feketén-fehéren ott áll: a halált hányadékbele- helés idézte elő. S mivel kérdéseikre nem kaptak választ, a határozatot megfellebbezték. Új eljárás kezdődik Akkor már 1996 januárját írtuk, amikor az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya az első államigazgatási eljárás határozatát megsemmisítette, s új eljárásra utasította a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályát. Új orvosszakértőt rendeltek ki, aki azt állapította meg: „a halál közvetlen oka hányadék- belégzés okozta fulladás volt.” S mivel - tette hozzá - a haldoklás perceiben szakszerű orvosi ellátásban a gyermek nem részesült, halála visszafordíthatatlanul bekövetkezett. Ám a szakértő azt is megállapítja: nem az újraélesztés szakszerűtlensége, illetve annak következményeként került hányadék a légutakba. Az újraélesztést végző orvosok a szakmai szabályok betartásával jártak el. Majd összegzi véleményét:,^. Viktória gyógykezelése kapcsán orvosi, foglalkozási szabályszegés nem történt.” Az ügy egyelőre itt tart, a második eljárás még nem fejeződött be. Szülői kérdések A szülők számára azonban a talány talány maradt, miért halt meg Viki? S kérdéseiket továbbra is felteszik: A műtét után, ahogy azt az altatóorvos javasolta is: szoros megfigyelés alatt tartották-e a kislányt? A műtétet követően, a haláláig eltelt alig 36 órában megkapta-c mindazokat az ellátásokat, amelyeket állapota - láza, hányása, gyengesége - indokolt? Kapott-e elegendő infúziót? Odafigyeltek-e az anya kétségbeesett kérdéseire? S legfőképpen, miért nem kérték ki a műtét után gyermek- orvos véleményét? A szülők ugyanis az ügyben eddig összegyűlt kórházi és egyéb dokumentumokra, az általuk felkért, több, meg nem nevezett orvosszakértő véleményére, a tanúvallomásokra, s nem utolsósorban az anya személyes kórházi tapasztalataira támaszkodva úgy gondolják: „a kórházi kezelés során nem kellő körültekintéssel és szakszerűséggel jártak el a gyógykezelést végző személyek. A kezelés során az orvosi vizsgálat nem terjedt ki a gyermek minden panaszára és az észlelt kóros tünetekre. Ez vezetett oda, hogy a gyermek folyadékháztartása felborult, s a kiszáradás okozta görcsroham következtében lépett fel a fulladás.” Ezt a véleményüket a szülők az ügy kezdete, tavaly augusztus óta fenntartják. Mi az igazság? A gyermek elvesztése az életéért szerdán hajnalban egy órán át küzdő orvosokat is megviselte. Lapunk természetesen megkereste őket, s nyilatkoztak is. Ám a cikk elkészülte, az őket érintő szövegrész megtekintése után úgy döntöttek: sem a vakbélműtétet végző orvos, sem az éjszakai ügyeletes, sem a kezelőorvos nem kíván nyilatkozni az esetről mindaddig, amíg az államigazgatási eljárás be nem fejeződik. Nem dolgunk, nem is tudunk igazságot tenni ebben a rejtélyes ügyben: miért halt meg a tízéves kislány? Hiszen e kérdésben maguk az orvosszakértők is másként foglaltak állást, s másként vélekednek a szülők is. Az viszont biztos: valami nem működhet emberhez méltóan abban a kórházban, ahol senki sem értesíti gyermeke haláláról az édesanyát. Ábrahám Eszter Megsimogattam a málló vakolaté Hattyú-ház falát, kerestem a mészárszék küszöbét, ahol a süvölvény kölyök ugrándozott, bosszantván a székálló legényeket. A temetőben tapogatva sila- bizáltam a korhadó, málló, re- ves lejlákat, keresve a „daj- kánf’-ét, hogy odaülhessek a gazbenőtte sírhalomra, mint valaha az a „kisgyermek”, aki fűzfasípot fújva - „lovas és .... ló” - nyargalászott, s ha elfáradt, dajkája ölébe bújt. Kerestem a kortársakét, s ha ilyet találtam, buzgón jegyeztem nevet és dátumot, táblát és sort, bokrot és fát, mint támpontot, bízva abban: az alant porladó tán látta őt. Szépséges volt az élet! Vége lett a tanévnek - az utolsónak -, a vizsgákkal tonnás teher gurult le vállainkról. Alig tudtunk magunkkal mit kezdeni. Megigézett a szabadság szele. Kilencen, végzős kollégisták, összeölelkezve a hatalmas platánok alatt, tánclépésben lementünk a vasútállomásra. s hogy legyen valami értelme iemenetelünknek: vaslappal borított mázsán - együtt, egyszerre - megméretkez- tünk... Szép emlékek... S az esti program... Szétrebbenés előtt - így szólt a határozat - elmegyünk szere- nádozni. Mire végére értünk kötelességünknek, a keleti égbolton már megtört az éj sötétje. Pitymallott, hajnalodon. A kisváros még nyugodtan aludt. Kart karba öltve, éppen az ALFÖLD legszebb, majolikadíszes városházája előtt vonultunk..., amikor Czirkó Marci megkérdezte tőlem:- Hát te nem adsz senkinek szerenádot? Mese nem volt, engedelmeskedni kellett.- Rendben van! Nem bánom! Annak adtok szerenádot, akinek én akarom? Az „igeri’-től zengett a főtér.- Akkor gyertek velem! De mindent bele! Átmentünk a kihalt, a várost átszelő főútvonalon, megálltunk a Petőfi-szobomál. Bein- tés nélkül indult a kórus, s váltott át úgy, hogy majd megszakadt a szív: „Szép hazámba ismerősök mennek...” Fa leszek, ha fának vagy virága..." Nincs senki olyan, mint az én anyám...” „A virágnak megtiltani nem lehet...” S jöttek, jöttek, egymás után a szebbnél szebb Petőfi-dalok fogyhatatlanul - s mi mondtuk- mondtuk „mindent bele” módon, hogy csak úgy rengett- zengett-harsogott a tér, a főtér, Kiskunfélegyházánk főtere. Az ablakok egymás után nyíltak - kinyíltak -, s kócos fejek, de mosolygós arcok jelentek meg és itták a dalokat. Rácz Sándor néprajzkutató > t
