Petőfi Népe, 1996. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-22 / 119. szám

1996. május 22., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Drága pénzen vett bosszúság Miért a megkülönböztetés? A Petőfi Népében olvastam a minap, hogy kitüntették azt az édesanyát, aki öt fiúgyerme­ket nevelt fel katonának. Kér­dezem én a honvédelmi ille­tékest, miért tesznek édes­anyák közt ilyen nagy kü­lönbséget? Miért néznek le engem és azokat, akik például hat, hét, nyolc, illetve több gyermeket vállalnak, és azok többsége leány. Ne feledkez­zenek el róla, hogy az én hat lányom szüli és neveli majd önöknek a katonákat. Mert „egyedül nem megy”... Nyolcgyermekes édesanya vagyok, hat lányé és két fiúé. És én is érzem magam olyan édesanyának, mint az a kitün­tetett öt fiúgyermekes... Név és cím a szerk-ben. Az alkalom szüli a tolvajt A klábertelepi lopással kapcso­latban, amely az április 26-ai lapban jelent meg, szeretnék írni egy pár sort. Tudomásunk van róla, hogy ez a téesz csőd­ben van, árulják a Klábertelep összes romos épületét. Miért fi­zetnek akkor éjjeli és nappali őrt? Szerintünk nincs ott semmi érték, legalábbis kívülről nem látszik. Ezeket a raklapokat is csak olyan vihette el, aki tudott hollétükről és könnyen hozzá­juk fért. Semmit nem írtak róla, Május első felében tartják min­denfelé az egyik legszebb ün­nepet, az anyák napját. Mint sokszoros nagymama, több he­lyen voltam e szép ünnep al­kalmából. Volt olyan intéz­mény, ahol nem az anya jósá­gát, szeretetét említették meg­emlékezésükben a tanuló gye­rekek, hanem az anya frizurá­ját, bársonyos arcát, csinossá­gát. Nem úgy a fogyatékos gye­rekeknek a Máltai Szeretetszol­gálatnál rendezett anyák napi ünnepélyén, melyet két gyógy­pedagógiai tanárnő rendezett. Arra tanították, nem kevés ál­dozattal a fiatalságot, hogy mi­lyen nagyon szereti őket anyu­Nemcsak a városkassza, hanem a bajai polgárok jó részének zsebe is teljesen üres. Ez utób­bira lett figyelmes az a német fiatalember, aki a Magyaror­szági Németek Általános Mű­velődési Központjában tanít. A pedagógusnak főleg az tűnt fel, hogy milyen sokan vizsgálják nagy érdeklődéssel a kukák tar­talmát. Éppen ezért felkereste a családsegítő központot, és fel­ajánlotta segítségét. Abban egyeztek meg, hogy minden hónapban felajánl a fizetéséből 10 ezer forintot a családsegí­tőknek, akik egy-egy rászoru­hogy lakat alatt volt-e vagy sem? Először is ki kellene vizs­gálni az ügyet, nem egyik nap­ról a másikra nagy port verni és azóta félelemben tartani az ot­tani lakókat. Igaz, vége a fűtési idénynek és most már úgysem jönnek rá, kik melegedtek vele többször. Kár másokat ártatla­nul hibáztatni. Vonják felelős­ségre az őröket, miért kapták tulajdonképpen a havi munka­bérüket? Név és cím a szerk.-ben kájuk, együtt sírnak velük és együtt mosolyognak, ha úgy adódik. Minden fiatal az édes­anyjára nézve mondta el a szép köszöneteket, sugárzott az ar­cuk az örömtől, hogy ők is ad­hatnak valamit anyukájuknak, kik épp oly sokat szenvednek az életben, mint gyermekeik. Ezúton szeretném megkö­szönni a két gyógypedagógiai tanárnő és a Csongrádi utcai otthon minden dolgozójának áldozatos munkáját, akik fog­lalkoznak a fogyatékos fiatal­sággal, hogy míg a szülők dol­goznak, nyugodtak legyenek, szeretteik jó kezekben vannak. Varga Z.-né lónak adják át ezt az összeget. A német tanár - aki nem sze­retné nevét nyilvánosságra hozni - első ízben egy összeg­ben 40 ezer forintot adott. Eb­ből a hajléktalanok szállásá­ba szárítógépet vásárolnak. Egyébként szerinte is elgon­dolkodtató, hogy Baján ennyire magára hagyják a mindennapi megélhetésért kukázó szegé­nyeket, és kíváncsian várja a családsegítőkkel együtt, hogy most lesznek-e - esetleg ma­gyar, azon belül bajai - követői a jótékonysági felajánlásának? Géczy Zsolt Egy gyászoló család történetét írom le, és kérem önöket, te­gyék közzé az újságban azért, hogy más emberek is tanulhas­sanak ebből az esetből: Az elhunyt pesti lakos volt. Pesten hunyt el és ott intéztük az elhamvasztását is. Pesten vá­sároltuk meg az ehhez szüksé­ges kellékeket és a hamvasztás után kértük Kecskemétre szállí­tását. Kecskeméten a meglévő sírhelybe történt az urna elhe­lyezése. Itt a temetkezési válla­latnál vásároltunk több aprósá­got, többek között az umatartó betonkockát is. Az ügyintéző még külön rá is kérdezett, hogy kérjük-e? Természetesen kér­A Baján meghalt egy ember című írására reagálok. Nem azért, mert feltűnési viszketeg- ségben szenvedek, vagy mert elvárom, hogy levelemet ígére­tükhöz híven leközöljék. Egy­szerűen csak úgy éreztem: ír­nom kell. Nos, a cikkről annyit, nagyon is egyetértek a szerzővel. Vala­hogyan így fogalmazom meg a bajai esetről véleményemet: ha a vízi rendőrök ott voltak és tét­Gyakran tapasztalom saját munkaterületemen, hogy a köz­érdek nehéz szolgálatában álló, korántsem túlfizetett munkatár­saimnak és kollégáimnak mi­lyen jólesik, ha a bajban lévők­kel szemben tanúsított ember­ségükért néhány kedves kö­szönő szót kapnak. Erre gon­dolva kérem e néhány sor köz­zétételét az újságban. Nemrég kisunokánk meglá­togatására készültünk. Hajnal­ban megdöbbenve észleltük, hogy a lakásunk előtt álló sze­mélygépkocsink helye üres. Természetesen azonnal telefo­non jelentettem a rendőrségnek, Köszönet a gondoskodásért Április 27-én Tabdi művelődési házában voltunk csoportos ki­ránduláson Kecskemétről. Ez­úton szeretnénk köszönetét mondani Csemák Ferencnek és a buszon utazó segítőtársaknak az utazás során odaadó gon­doskodásukért. A művelődési házban megrendezett műsorért, ebédért és a talpalávaló zenéért Pulai Sárának, Turzai László­nak. Külön tisztelet Szedlák Lipót polgármester úrnak. D.-né, Kecskemét Fortuna kegyeltje Régen volt, amikor 1953-ban 29-en a kecskeméti Állami Taní- tóképzőből a szélrózsa minden irányába szétröppentünk. A sors engem nagyon sok városba (kis időre más országba) szólított, s tíz évig újra itthon, szeretett szü­lővárosomban, a Kodály-isko- lában igyekeztem tanítani. A Pe­tőfi Népét vagy mikor, mi volt a neve, mindig járattam. Sok rejt­vényt, feladatot megoldottam, de nyernem nem sikerült. Most nagyon boldog vagyok, hogy rám mosolygott a szerencse. Á tollal még több rejtvényt fejtek, a könyv épp aktuális, nagy hasz­nát veszem mindennek. Köszö­nöm, Fortuna! Skrabánné, Budapest Szerkeszti: Szász András tűk és helyben ki is fizettük. A szertartás után kivonult a temetésen megjelent gyüleke­zet a sírhoz, és akkor ért a meg­lepetés, amikor az urnát el akar­ták helyezni, mert az umatartó nem volt ott, és ha nem figye­lünk oda, képesek úgy bele­tenni az urnát a földbe. Ázonnal szóltunk az ott lévő nyolc em­bernek, hogy rögtön intézked­jenek. Roppant kellemetlenül éreztük magunkat, mert leg­alább húsz percet vett igénybe, mire umatartót tudtak szerezni. Az elhunyt a Belügyminiszté­rium alkalmazásában állt és onnan is voltak résztvevők a szertartáson, nekik is meglehet lenül nézték, hogy egy felelőt­len vagy ittas ember a Sugovica vizébe fullad és nem tettek semmit, akkor gyávaságukról, közönyükről állítottak ki bizo­nyítványt. Jómagam az ’50-es években sokat fürödtem a Sugovicában, a „Vén Diófától” a Dunáig. Te­hát nagyjából ismerem a helyi viszonyokat. Nem oly széles, hogy egy kötélre erősített men­tőövet ne lehetett volna a ful­ahol hajnali négy óra tájban Kovács rendőr zászlós, az ügyelet vezetője fogadott, hogy felvegye a jegyzőkönyvet. El nem tudom mondani, hogy ért­hetően elkeseredett hangula­tomban mennyire jólesett előr zékenysége, kedvessége, meg­értő magatartása. Olyan érzé­sem volt, mintha számára is ez az én kellemetlenségem jelen­tené pillanatnyilag a legna­gyobb problémát. Szó sem volt hivatalos merevségről. Egy megértő és segíteni akaró em­ber ült velem szemben, nem pedig egy rutinmunkát végző hivatalos közeg. A minap a kecskeméti földhiva­tal Nagykőrösi utcai irodájába kellett néhány perces - de szá­momra nagyon is fontos - ügy miatt betérnem. Munkaidőm két óráig tart, így hiába igye­keztem, három óra után öt perccel sikerült odaérnem. Igaz, az ügyfélfogadás dél­után három óráig tart, mégis bemerészkedtem. Az ajtóval szemben ülő hölgy barátságo­san közölte velem: „nincs már félfogadás”. Nagyon elkesered­tem, de azért megkértem, szí­a véleményük a dolgokról. Azt is furcsának tartom, hogy egy urna elhelyezéséhez nyolc em­bert küldenek oda, mikor még egy földbe koporsós temetés­hez sincs szükség ennyi em­berre. Tanulság: még ilyen hely­zetben is kell olyan ember, aki ezekre a dolgokra odafigyel, mert ha nem, ilyen kellemetlen helyzetbe kerül. Annak elle­nére, hogy egy vagyont kell ki­fizetni ezekért a dolgokért, ilyen szolgáltatásban van része. Nem elég az a mérhetetlen fáj­dalom, még ilyen dolgok is ne­hezítik a helyzetet. Özv. Bene Lászlóné dokió fiúnak bedobni, főleg a vízi rendőrök motorcsónakjá­ról. Ha nem volt náluk mentőöv, az nagy hiba, mert szerintem nemcsak az orvhorgászokat kell elfogni, hanem más feladatuk is lehet és kell legyen a vízi rend­őröknek. A bajai rendőrökben és más szemtanúkban nem volt egy embermentési, vagy nem tudom minek nevezzem, ösz­tön? Lakatos Lajos, Dunaszentbenedek A hivatalos formaságok ilye­tén elintézése után sem volt annyira álmos éjszakai szolgá­lata végefelé, hogy ne lett volna ideje még egy kicsit beszél­getni, tájékoztatni a hasonló ügyekről és a kilátásokról. Akárhogyan is fog az ügy folytatódni és lezárulni, Kovács zászlós úr - a legigazibb érte­lemben - magatartását sokáig nem fogom elfelejteni. Sok ilyen rendőr kellene. Azonkívül azon is érdemes lenne elgon­dolkozni: vajon mindig ilyen emberségesek vagyunk ma­gunk is bajbajutottakkal? Laczay András dr. veskedjen néhány percre meg­hallgatni. Kedves volt és meg­hallgatott. Mi több, még arra is volt ideje, hogy minden - szá­momra - fontos dolgot elmond­jon, felvilágosítson. Nagyon jóleső érzés volt tapasztalni, hogy vannak még irodák, hiva­talnokok, akiknek jut idejük munkaidőn túl is foglalkozni embertársaik gondjaival. Em­berséges, udvarias magatartását ezúton köszönöm! Fekete Gábor né, Kecskemét- Engem nem érdekel, milyen változások voltak, van­nak a politikában, itthon még most sincs szólásszabadság. Meg vagyok értve?! Anyák napi köszöntő helyett Sok a nélkülöző ember Baján Emberségből - színjeles Gyávaság vagy csak közöny? Kerékpártúra a jövőért! Egy mozgássérült fiatalem­ber, Gyetvai Zoltán a fejébe vette, hogy nem hagyja any- nyiban! Megtesz mindent azért, hogy a társadalom fi­gyelmét ráirányítsa a mozgás- sérült emberek problémáira. Támogatók segítségével ala­pítványt hozott létre, nyáron pedig kerékpártúrát szervez a Nagyalföldre, amely július el­sejétől 19-éig tart. Ä tervezett útvonal: Kecskemét, Szarvas, Szeged, Baja, Harkány, Keszthely, Zamárdi, Agárd, Szelidi-tó, Kecskemét. A tú­rához - amelynek megvalósu­lását az érintett városok pol­gármestere közül több is tá­mogatja - fiatal fogyatékos, mozgássérült társakat keres. Olyanokat, akik nem sportol­nak ugyan rendszeresen, de a napi távokat szívesen végig­kerekezik. Hiszen nem a stopperrel mérhető teljesít­mény, hanem a tett, a részvé­tel a fontos. S az, hogy a túrán részt vevők ráirányítsák a fo­gyatékos sorstársakra a fi­gyelmet. Egyelőre két fiatal jelent­kezett a túrára, amely ingye­nes. Nem kell hozzá más, csak egy kerékpár és egy sá­tor. Azok, akik szívesen je­lentkeznének a túrára, illetve azok, akik az út sikeréhez, a mozgássérültek ügyéhez bár­mely csekély adománnyal szeretnének hozzájárulni, az alábbi címen tehetik: Gyetvai Zoltán, Orgovány, Béke út 1. Telefonszám: 76-376-062. Így is lehet emberrel bánni t Olvasószolgálat Folytatódik az utazási játék Az IBUSZ-szal közös játékunk 3 nyereményutazására már 2 nyertesünk van. A harmadikat a rejtvény múlt héten kezdődött fordulója után sorsoljuk ki. Ők hárman a saját nyereményüket húzzák majd ki a játék végén: ki utazhat Korfu szigetére, me­lyikük Olympic Beach-re és ki nyaralhat az olasz tengerpar­ton? PN-gyermeknap Lehet még jelentkezni a tartal­masnak és érdekesnek ígérkező legújabb Petőfi Népé-s kirándu­lásra, melynek programjait a gyerekek számára állítottuk össze, de a szülők és nagyszü­lők is jól szórakoznak majd. A szervező Tom Utazás előfizető­ink jelentkezését kedvezmé­nyes áron várja a 76/478-102- es telefonon, illetve a Kecske­mét, Akadémia krt. 2. alatt. Gyerekjáték Még elküldhető a szerkesztőség címére a gyerekekkel szerve­zett új akció pályázati szelvé­nye, ami a hétfői újságban meg­található. Csupán fel kell rá írni olyan rokon, szomszéd vagy ismerős nevét és címét, aki elő­fizetne a Petőfi Népére. Már az első előfizető-jelölt (ha az őt felkereső kézbesítőnél előfizet) ajándékot ér, a másodikért újabb ajándékot küldünk, a harmadik pedig sorsoláson való részvételre jogosítja a beküldőt. Játékprogramokhoz jutnak a legszerencsésebb ifjú olvasó­ink. Kérjük a szülőket és a nagyszülőket, hívják fel a gye­rekek figyelmét az akcióra, és kicsit segítsenek a cédulák ki­töltésében és beküldésében! Minden eshetőségre Olvasószolgálatunknál ismét kapható Petőfi Népé-s póló, számítva az igen forró nyárra. Persze záporok és zivatarok is várhatók, ezért továbbra is szé­les színválasztékkal esernyőt is kínálunk, előfizetőinknek ked­vezményes áron. Megvásárol­hatók az olvasószolgálatnál (Kecskemét, Szabadság tér 1/A), ahol készséggel várjuk minden olvasónk észrevételét, kérdését, javaslatát. Telefon­számunk: 76/480-756, vagy 76/481-391/270-es mellék. Kedves Olvasóink! Bevallom, attól féltem, ha be­köszönt a jó idő, megcsappan­nak majd a levelek. A tavaszi munkák miatt nem marad ide­jük olvasóinknak a levélírásra. Hála Istennek, nem így tör­tént! Változatlanul szép szám­ban áradnak a levelek szerkesz­tőségünkbe. A levél ugyan sok, de a hely sajnos kevés. Nem fér be minden levél azonnal. Ezért továbbra is kérjük kedves olva­sóink megértő türelmét. Min­denki levelére sort kerítünk. A szerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom