Petőfi Népe, 1996. május (51. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-14 / 112. szám
1996. május 14., kedd 7. oldal Pénz, Mezőgazdaság, Piac Össze kell fogni a dülőutak rendbetételére A gazdák figyeljék az árpa- és zabtáblákat Napokon belül aktuálissá válik a rovarölő szeres permetezés a tavaszi árpa- és a zabvetéseknél, mert a peterakás után rövidesen kikelnek a veresnyakű árpabogár, népies nevén vetésfehérítő bogár lárvái. Egy-két nap alatt egész táblákat képesek károsítani, mert kiszívják a növény leveleinek nedveit és az kifehéredik. Mike István gazdajegyző arra hívja fel a gazdák figyelmét, hogy folyamatosan figyeljék a vetést, és ha kell, azonnal avatkozzanak be. A gazdajegyző arról is szólt, hogy az eső következményeként egyre több a gyomos búzatábla. Érdemes gyomirtó szerezni, ha még nem fejlődött ki a növény zászlólevele. Ajó búzatermés érdekében nem szabad sajnálni a vegyszerre szánt pénzt, mert a termés értékesítésekor ez megtérülhet, hiszen a növény jobban fejlődik. A kukoricatermesztéssel foglalkozók is gyakrabban menjenek ez idő tájt a földekre, mert a barkóbogár megjelenése várható, melynek jelenlétét a friss hajtás leveleinek kicsip- kézéséről állapíthatjuk meg. Ha nagyobb területen vesszük észre a károsodást, az egész táblát permetezni kell, ellenkező esetben elég a földterület széleit permetezni. Egyébként mind a kukoricánál, mind a napraforgónál most végezzük el a gyomirtást. Az utóbbi napok esőzései a legtöbb csapadékot Vaskúton hozták. Gara egyes részein is elfogadható a mennyiség, de már Bácsszentgyörgyön kevesebb volt az égi áldás. Az esők hatására rendkívül rosszak a dülőutak, nehéz rajtuk a közlekedés, szinte dupla időbe kerül egy-egy táblára való kijutás, sőt törnek a gépek is. Mike István összefogást javasolt a gazdáknak, hogy legalább aratásig hozzák rendbe a földutakat, így talán elkerülhető lesz a nagyfokú szemszóródás. P. Z. A kertészek az elvesztett külpiacok visszaszerzéséért A kertészet 3,5-4 millió embernek nyújt biztos megélhetést, köztük több tízezer kisnyugdíjasnak, akik számára szinte ez az egyetlen lehetőség a pénzük kiegészítésére. Ugyanakkor a kertészet jelentős nyersanyagforrása is az élelmiszeriparnak, évente 750-800 ezer tonna friss termékkel látja el a hazai és a külpiacokat. Az ágazat évi 600 ezer tonnás termeléséből mintegy 500 millió dollár értékben exportál is - nyilatkozta lapunknak Szent-Miklóssy Ferenc, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnöke. A kertészek számára nagyon fontos lenne a korábban elvesztett külpiacok visszahódítása. Mint például az orosz piacé, ahová korábban jelentős mennyiségű árut - gyümölcsös zöldségfélét, ezekből készült konzerveket - szállított Magyarország. Oroszország fogadókésznek mutatkozik a kereskedelmi kapcsolatok felelevenítésére, mert - mint azt a nemrég hazánkban járt Gelij Smeljov professzor hangsúlyozta - a 150 millió lakosú ország ellátásához szükség van az áruválaszték folyamatos bővítésére. Az oroszok elsősorban a már jól ismert fagytűrő gyümölcs- félék, zöldségfélék, szaporítóanyagok, különféle kertészeti technológiák iránt mutatnak érdeklődést. U. G. Amerikai alma Japánban Végre Japánba is szállítható amerikai alma, csak az a kérdés, hogy minek? Hiszen senki sem tart rá igényt. Az amerikai almabehozatallal kapcsolatos japán tilalom feloldásának második esztendejében az előző évinek egytizedére csökkent az Egyesült Államokból származó almaimport - közölték tokiói kormányforrásból hétfőn. 1995 decembere és 1996 márciusa között 803 tonna amerikai almát vámkezeltek, szemben az egy évvel korábbi 8497 tonnával. Tisztségviselők azzal magyarázzák a fejleményt, hogy az amerikai alma túl drága és az íze sem olyan jó, mint a japáné, ráadásul annak a kockázata is nagyobb, hogy veszélyes vegyszert tartalmaz. A japánok inkább a nagyobb cukortartalmú, leves Fudzsi almát szeretik, s az Amerikából származó Deli- cious típust túlságosan fanyarnak tartják. Irányárak a gabonapiacon A zsöllyeszékek ezrével készülnek a keceli Építő- és Faipari Kft.-nél, amely a Stílfa és a Modus V. összeolvadt cége. Amíg az előbbi belső építészettel, addig az utóbbi építési kivitelezéssel foglalkozik. A kijevi, ukrajnai színházakban e kisvárosban gyártott székeken ülnek. De itt gyártják a megyei könyvtár asztalait is. Ez azon kevés munkahelyek egyike, ahol a foglalkoztatott létszám nem fogy, hanem csak nő. Tavaly negyvenen, az idén már kilencvenen dolgoznak itt. fotó: pulai Sára Munkanélküliség Jánoshalmán Jánoshalmán a képviselő-testület egyik utóbbi ülésén foglalkozott a város munkaerő- és foglalkoztatási helyzetével. A településen jelenleg 910 a regisztrált munkanélküliek száma, ami több mint 20 százalékos rátának felel meg, a megyei 11-gyel szemben - tájékoztatott dr. Pál László, a megyei munkaügyi központ bácsalmási kirendeltségének vezetője. Közülük hétszáznak fél évnél régebben nincs munkahelye. Jövedelempótló támogatásban 533 fő részesül, s az utóbbi időben számuk csak gyarapodott. Ahhoz, hogy ezek az emberek szeptembertől is kaphassák a jövedelempótló támogatást, 90 napos munkaviszonyt meg kell, hogy szerezzenek. Ez közel félezer embert érint. Legnagyobb részük szakképzetlen. 1994-től a városban közhasznú munkavégzés keretében összesen 63 főt foglalkoztattak az önkormányzat intézményeiben. A jövedelempótló támogatásban részesülők java részét közösségi munkavégzés keretében foglalkoztatja az ön- kormányzat. A településen több cég tudna még munkaerőt alkalmazni, de nincs jelentkező. Akit a munkaügyi központ kiközvetít, igyekszik kibújni a munkába állás alól, mert anélkül, hogy lenne munkahelye, alig néhány ezer forinttal jut kevesebb jövedelemhez. A városban egyre erősödik, hogy többen olyanok is kapják a jövedelem- pótló támogatást, akinek nagyobb, gazdálkodásra alkalmas földterülete van vagy más jövedelemszerző tevékenységet folytat. Az önkormányzat most ezek felderítésén dolgozik. A közeljövőben várható a támogatások folyósításának felülvizsgálata. Ezt már az idei költségvetési rendelet elfogadásakor több képviselő sürgette. Jövedelem- pótló támogatásra ugyanis a város az idén több mint 20 millió forint saját erőt tervezett. Blázsik Sándor Tiltakozás az exportkorlátozás ellen Babér és pályadíj „A gazdasághoz persze pénz kell, A pénzt azt ingyen osztogatják: - Kár, hogy kinek van már, csak annak: Ezt másképp úgy hívják: kamatláb. Kinek még nincs, próbál szerezni, Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya És abból áll, hogy minden ember Amit csinálhat, azt csinálja.” Nemcsak a termelőknek, hanem a gazdaság más szereplőinek is jelentős károkat okoz, hogy az agrárkormányzat kiszámíthatatlan, két-három havonta változó intézkedéseket hoz - summázta tömören véleményét legutóbbi ülésén a Gabonatermelők Országos Választmánya. A gabonatermelők számára továbbra is a garantált ár, és annak időben való meghirdetése adja a biztonságot. Ezért a választmány a piaci folyamatokat tükröző irányár nagyságára, és a szabályozók működésére javaslatokat kíván tenni a terméktanácsnak és a földművelésügyi tárcának. A választmány indítványozni fogja a gabona úgynevezett kétlépcsős árának bevezetését is. Ennek lényege, hogy az aratás idejére a minisztérium által javasolt árat az aratást követő harmadik hónaptól a készletfinanszírozás és a tárolás költségeivel havonta megnövelt ár váltja fel. Az étkezési búza esetében a szakemberek csak átmenetileg tartják elfogadhatónak a gabonaexport keretek közé szorítását. A kukoricakivitel korlátozása ellen viszont határozottan tiltakoznak. U. G. Valószínűleg nem a koncesz- sziós autópályákról írta fenti versét Karinthy Frigyes, de a költő látnoki szavai máig ki- kezdhetetlenek, mint a beton. Vagyis szilárdak és időtállóak, akár a koncessziós autópályák lesznek. Magyarország mindenben o- lyan a világban, mint Móricka az iskolában. Na, nem azért, mert mindenről ugyanaz jut az eszébe, hanem, mert olyan különleges. A magyar ember akkor kezd el igazán dolgozni (munkaidő után), amikor más éppen abbahagyja, akkor privatizálnak az országban, amikor másutt rájönnek az államosítás előnyeire, másutt kel a nap, itt lemegy. Éppen akkor. Kiváltképp jó példa az úgynevezett autópálya. Azért úgynevezett, mert másutt természetesen nem így hívják, ami még nem lenne nagy baj. De ennek a magyar fogalomnak van egy különös vonása. Magyarországon már a hatvanas években is építettek autópályát, pont úgy, ahogy később a többit is. Azaz felébe. Itt nálunk ahány autópálya van ez idő szerint, az mind elkezdődik valahol (ami azért egy úttól minimálisan elvárható), s nem ér véget sehol. Illetve egy bizonyos ponton abba lett hagyva. S ez nem azért alakult így, mert a magyar lelkűiét direkt kedvez a dolgok félbeszakításának, hanem azért, mert mindig és mindig elfogyott a pénz. Mármint a továbbépítésre szánt pénz. Ennek folytán megszakadt a folytonosság a Balatonnál, Dabasnál s az osztrák határtól nem messze. Csodájára is járt a világ a töredék magyar autópályáknak! Hiába, a Lo- uvre-nak van egy Milói Vénusza, az is töredék, meg az etruszk vázák is hiányosak, mi meg autópályákban vagyunk ilyen archaikusak. Aztán néhány évvel ezelőtt megtört a töredékek varázsa. Kiadták az autópálya-építést koncesszióba. Megmondom ő- szintén, nem tudtam, mit jelent az a szó, hogy koncesszió, viszont becsületemre legyen mondva, ahelyett hogy úgy csináltam volna, mintha tudnám, megnéztem a szótárban. Csakhogy rossz helyen néztem először. Az 1968-ban kiadott Kislexikonban ugyanis azt írták, hogy az extraprofit megszerzésének egyik eszköze, melynek során az elmaradott országok területét állami jóváhagyással kisajátíthatja egy imperialista kizsákmányoló, meghatározott célból és kialkudott összegért. Aztán mostanában megnéztem a Larousse-t, azután meg a Cambridge enciklopédiát, s ezek valóban finomabban fogalmaztak, de a lényeg azért ugyanaz volt. Az állam átadja a területet meghatározott célra és időre, a befolyó haszon fejében. Na már most, nálunk ez a koncessziós autópálya, mint olyan. Persze jó magyar szokás szerint ez is olyan furcsa, mint a félbehagyott többi. A Bécs felé tartó betonút néhány kilométeres szakaszának igénybevétele annyiba kerül, mint az átlag egynapi magyar fizetés. Bruttóban. A Hatvan felé tartó pálya beígért díja annyi lesz, hogy csak azok fognak közlekedni rajta, akiknek már sofőrre is telik. Állítólag idén megépül a Kecskemétig tartó szakasz is. Itt hadd álljak meg egy pillanatra. Az ég különös kegyelme folytán én Kecskeméten élek, és sok helyen azt olvasom, hogy ez a város egy sziget a nagy magyar recesszióban, ide jönnek a beruházók, itt a legmagasabbak az ingatlanárak, mindenki tegye össze a két kezét, aki itt lakik. Mit mondjak, én össze is teszem. De azért, ami az autópályát illeti, nem vagyok oly derűlátó. Ugyanis akár magamból indulok ki, akár másokból, mindig arra jutok, hogy az autópálya fölépítése igazán nem Kecskemétnek kedvez, hanem Lajosmizsének. Hogy miért? Mert arra megy a kerülőút. És bizony 1993-as árakon öt forint kilométerenként - mint ahogy bejelentették - az ma már bőven tíz forint fölött van, úgyhogy, mint föntebb említettem, akinek nem telik sofőrre, annak autópályadíjra sem fog. Azaz inkább Lajosmizse felé indul Pest irányába. Direkt anyagi okokból. Végül is nem akarom én ezt a koncessziót eleve halálra ítélni. Pusztán az vele a bajom, hogy pont olyan ez itt Magyarországon, mint minden. Ä cégek, részvénytársaságok, nyugati beruházók mindig arra hivatkoznak, hogy még néhány fillérrel alatta marad produktumaiknak az ára a világpiacihoz képest. Tehát racionális az emelés, ha már Európához akarunk mi is tartozni. Arról viszont oly szívesen feledkeznek meg, hogy éppen azért vannak itt, fektettek be, terjeszkednek Magyarországon, mert itt a bérek jó esetben ötöd-, még jobb esetben tizedannyiak, mint bárhol Nyugat-Európában. Na most ezek a magyar emberek hogy fizessék ki az európai autópályadíjakat, amikor az építőknek felét sem adják annak, amit kint fizetnének egy út- munkásnak? Pedig, aki itt dolgozik, az itt él, következésképpen itt utazik. Tehát itt költi a pénzét. Már amennyi neki van. Tehát egy koncessziós hiába fizet keveset az útépítőnek, s kér sokat az úthasználatért, ha nincs, aki fizessen. Mi marad akkor? Nekünk Lajosmizse, Táborfalva, az útszéli bögrecsárdák. Az útszéli lányokról már nem is beszélve, akik a legjobb szeizmográfként tudják előre, hogy hol fog haladni a fősodor. Ha a koncessziósok zsebében kuncog a krajcár, az nem a mi hibánk, de nem is csak a mi bajunk lesz. Hámori Zoltán ÚJ székházba költözött a Rónasági Takarékszövetkezet kecskeméti fiókja. A múlt héten avatták a Kőhíd utcán a megye legnagyobb takarékszövetkezetének új helyre költözött kirendeltségét. Az avatőn Bán János, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója beszélt a kétmilliárdos mérlegű szövetkezet jelentőségéről, majd Losonczi Gáborné ügyvezető igazgató és Jeneiné Deák Edit kirendeltségvezető nyitotta meg az új fiókot.
