Petőfi Népe, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-09 / 59. szám
1996. március 9., szombat Petőfi Népe Riport 7. oldal A szavannáktól a Nagyalföldig Carlos anyanyelve portugál, de folyékonyan beszéli a spanyolt, a magyart és az olaszokkal is szót ért. S bár megjelenésében nincs semmi rendkívüli, az utcán mégis megfordulnak utána, s ha valahol megjelenik, szájtátva bámulják. Pedig nem szenved feltűnési viszketegségben, nem harsány vagy hivalkodó. Mégis van valami megkapó benne. Valami megnevezhetetlen egzotikum. Lehet, közvetlensége teszi. De az is valószínű, hogy fürtökbe csavart ébenfekete haja, csokoládébarna bőre váltja ki a csodálatot. Carlos ugyanis színes bőrű. Neve sem hétköznapi: Teixeira Guilherme Carlos Dos Reis. Barátainak csak Gigi. A gyökerek ••• Carlos szülőhazája Angola. A nagy, afrikai ország a Zaire (Kongó) és a Kunene folyók torkolata között. Ott született valamennyi őse, déd- és nagyszülei, apja, anyja és tizenegy testvére. Es ott látta meg a napvilágot ő is szülei hatodik gyermekeként 1971 áprilisának utolsó napján. Angola akkortájt még portugál gyarmat volt. Ám alig négy esztendővel születése után a szavannák népe kivívta függetlenségét és kikiáltotta az Angolai Népköztársaságot. S hogy a törékeny demokrácia ne legyen tiszavirág-életű, pártfogói is kerültek: a nagy és erős Szovjetunió, az egész keleti tömb és a távoli, de annál testvéribb Kuba. Telt-múlt az idő, és a kis Carlos szépen nőtt, cseperedett, mígnem elérte az iskoláskort. Beíratták egy luandai iskolába, ám alig volt harmadikos, amikor apja úgy határozott, fiát Kubába küldi. Hogy a hír hal- lattán örült vagy bánkódott, arra már nem emlékszik Carlos. Csak arra, hogy egy nap felültették egy hatalmas repülőgépre, és irány a Karib-tengeri szigetország! Az afrikai kisfiú kezdetben ámult és bámult, csodálta a számára új, ismeretlen világot. De hamar beleszokott új környezetébe, a kollégiumba, iskolába. Megkedvelte pajtásait, megszerette az atlétikát és rövidesen Carl Louis, a világbajnok sprinter személyében már példaképe is volt. Attól kezdve még büszkébben viselte nevét: Carlos, mint a nagy Carl... Újabb állomás Jóformán észre sem vette és kijárta az általános iskolát. S hogy szorgalma ne bizonyuljon hiábavalónak, a bizonyítvány mellé egy Magyarországra szóló ösztöndíjat is átvehetett. Carlos búcsút intett hát Havannának és mindenestől áthurcol- kodott Európába. Pontosabban Debrecenbe: itt tanulta meg nyelvünket. Mert ugye minden a nyelvtanulással kezdődik. Ä tizenöt éves afrikai fiú első hónapjai keservesen teltek a cívis városban. A latin nyelvek dallamosságához szokott fülének furcsa, pattogóan kemény volt a magyar. És meglehetősen idegenül érezte magát a sok fehér között élete újabb állomásán, a szabadszállási katonai szakközépiskolában is. De aki ilyen kalandokra vállalkozott, abban hatalmas ambíciók munkálkodnak. És Carlos kitartónak bizonyult. Kitartása meg is hozta gyümölcsét, és az időközben nyurga sihederré cseperedett fiatalember kiváló eredménnyel végezte el a harckocsi- és har- cigépjármű-technikumot. Közben egészen népszerű lett. Újra együtt... Története azonban még korántsem ért véget. Mi több, akkor kezdődött el igazán. Mert ahogy ilyenkor lenni szokott, megismerkedett egy helybéli lánnyal, Orsolyával, és attól kezdve már minden a jól ismert séma szerint alakult: egymásba szerettek és elhatározták, összeházasodnak. Az esküvő előtt Carlos azonban még egyszer hazautazott, hogy bejelentse a nagy eseményt szüleinek. A d'oktorék könnyes szemmel fogadták a hírt, s ölelték keblükre férfivá érett fiukat. Aztán mindketten útra keltek, hogy megismerjék új menyüket. És ugyancsak útra keltek a világba szétszóródott testvérek, s ha rövid időre is, de újra együtt volt a család. Aztán elmúlt az ünnep. Elutaztak a szülők, rokonok, és az élet ment tovább... És mentek a fiatal házasok is: Szabadszállásról Kecskemétre. Merthogy ott akadt munka az időközben apává avanzsálódott Carlos számára: a megyei vértranszfúziós állomáson. Itthon - otthon Lakást is sikerült szerezniük. Igaz, havi harmincezerért, de hát manapság mindennek ára van. Akárcsak a népszerűségnek, amely nem sokat váratott magára: Egy délelőtt Carlos a vértranszfúziós állomás kapujában süttette magát a nappal, amikor néhány fiú társaságában arra ment egy lány. Hiába volt fiúkkal, a lány annyira nézte a színes bőrű fiatalembert, hogy az már kifejezetten bosszantó volt.- Mit bámulsz? - kérdezte Carlos. - Nem láttál még négert?... Szó szót követett és a fiatalokról kiderült, zenészek. Egy hét múlva Carlos már a Digital Scream tagja volt. És jöttek a fellépések, turnék, és jöttek az aranylemezek: szám szerint kettő. Közben megszületett második fia is. Minden együtt volt hát: szép feleség, mellé két szép gyerek, ráadásul siker. Kívánhat-e ennél többet egy 25 éves fiatalember? Aligha. De hát Carlos nem is volt soha elégedetlen... Itt és most... És azóta sem változott. Csak két dologra vágyik: saját lakásra és magyar állampolgárságra. Mert megtanult magyarul. Nemcsak társalogni, viselkedni, gondolkodni is. S bár hazája Angola, otthona már Magyarországon van. Nem vágyik vissza Afrikába, de azért gyakran gondol haza. Lelki dolgai megkettőződtek. Más bánkódna emiatt, de Carlos rájött, ez a kettősség nem hiba, inkább erény. Egy pozitív tudathasadás. Egyik énje vigyázza a másikat és figyelmezteti, kordában tartja. így olyan jelenségeket is képes feldolgozni, amelyekre másnak nincs rálátása. Rengeteg dolgot megérez, amire mi, magyarok képtelenek vagyunk. Nem gyötri kisebbrendűségi komplexus, mert nem tulajdonít jelentőséget bőre színének. A legfontosabb - állítja -, hogy az ember elégedett legyen önmagával. Az ilyen ember általában másokkal is elégedett. És Carlos legtöbbször elégedett... Szász András Együtt a családi Carlos, Orsolya, Alex és Norbi. A szerző felvétele forgatása, mert maguk is szereplői lesznek a filmnek. Az Alán Parker rendező áldal dirigált stábnak ugyanis szüksége volt egy énekkarra. Mintegy huszonöt kórust hallgattak meg, s választásuk a kecskeméti gyerekekre esett. A forgatókönyv szerint egy templomban forgatnak majd, ahol egy dalt énekelnek Evitának, azaz Madonnának. A héten Kecskeméten járt Greg Kyle, a produkció magyar- országi casting directora, azaz a szereposztásért felelős rendezője, és felvételeket készített a díszteremben próbáló gyerekekről. A videoszalagot és a fotókat még aznap eljuttatták Argentínába, hogy Alán Parker és stábja felkészülten érkezzen a magyar forgatásra. Hacsak valami közbe nem jön, a Durányik László tanár úr által felkészített gyerekek márciusban az amerikai film szereplői lesznek, s elmondhatják, hogy egyazon jelenetben szerepeltek a világhírű Madonnával. Bán János Ötven-hatvan kecskeméti diák lesz Madonna partnere a fdmvásznon. Az Evita című musical felvételeit a napokban még Argentínában forgatják, de a stáb nemsokára átköltözik Európába, pontosabban Magyarországra. Mint hallani lehet, az argentinok nem nagyon örülnek annak, hogy Madonna személyesíti meg nemzeti hősüket, Éva Peront, de az amerikai stábot mindössze az érdekli, hogy a felvételeket mihamarabb befejezhessék. A tervek szerint ugyanis március második felében már Budapesten akarnak dolgozni. A kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei általános iskolások már egészen biztos, hogy közvetlen közelről látják, hogy milyen is a hollywoodi musical A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola diákkórusa. A SZERZŐ FELVÉTELE Egy vásznon Madonnával Írország, bombariadó idején Páncélozott járőrkocsi egy belfasti utcán. Nemrégiben tíz magyar könyvtáros két hetet töltött Eszak-írországban és Anglia keleti részében. Éppen azokon a napokon jártak a ködös Albionban, és a nyugtalan Belfastban, amikor a londoni bombamerénylet miatt ismét feszültté vált a helyzet. A kecskeméti Mikulás Gábor, a tanítóképző főiskola könyvtárosa így idézi fel a kinti hangulatot:- Különös volt számunkra az állandó feszültség; az utcákon golyóálló mellényt viselő rendőrök cirkáltak páncélozott kocsikkal, gépfegyverekkel. Mi könyvtármenedzseléssel kapcsolatos előadásokat hallgattunk a belfasti könyvtárakban, s bizony ezeket az előadásokat száfntalan alkalommal megzavarták a város felett átdübörgő helikopterek.- Más jeleit tapasztalták-e a rendkívüli állapotnak?- Érdekes módon az egyetemen, ahol természetesen katolikusok és protestánsok vegyesen tanulnak, szinte feltűnően kerülték a merényletet, és az egész írországi helyzetet taglaló kérdéseket. Egyszerűen nem beszéltek róla. A járőrök, a fegyverek viszont ott vannak állandó figyelmeztetésként. Belfastot egyébként fal osztja ketté: a peace wall, mely a katolikus és protestáns városrészeket választja el. Jellemző módon a falakkal szomszédos házaknak még az ablakait is befalazták, vagy berácsozták, és a kapun éjszaka senki sem haladhat át. Mindez kísértetiesen emlékeztetett minket a berlini falra. Láttunk hatalmas tűzfalakon falfirkákat is, melyeken a szembenállók üzengettek egymásnak, nem mindig szalonképes szavakkal.- A tanulányutat nem zavarta meg rendkívüli esemény?- Szerencsére nem, bár amikor a város leghíresebb szállodájával szembeni sörözőben üldögéltünk, ahol köztudottan a legtöbb bomba robbant, kicsit féltünk, s behúztuk a fejünket. Annak a könyvtárnak az egyik fele, ahol előadásokat hallgattunk, éppen egy IRA-merénylet nyomán égett le korábban. A legelké- pesztőbb talán mégis az volt, amikor megtudtuk, hogy egy korábban közös temetőből már régen külön temetőbe költöztették a katolikusok és a protestánsok hozzátartozóinak maradványait. Úgy tűnik, ez nem is balkáni találmány...- A rendkívüli állapottól eltekintve sikeres volt az útjuk?- Igen, hiszen számos hasznosítható ötlettel gazdagodtunk az élményeken túlmenően. Ezek jelentős részét az új megyei könyvtárnál is hasznosítani lehetne.- bán Beszélgetés D. Nagy Lajossal Az egyhangúság, a monotónia megöli az emberi lelket- Hogyan telnek a napjaid?- Köszönöm, jól. Talán azért, mert nincs két egyforma napom. így az életem sem egyhangú. Szerintem az egyhangúság, a monotónia megöli az emberi lelket.- Vannak-e terveid? Közelebbi és távlati tervekre gondolok.- Most éppen egy könyvön dolgozom, Bikinitől a Monoki- niig címmel. Márciusban kezdem el az országos turnét. Két hónapja jelent meg egy lemezem, ezért új anyagon majd csak a tavasz után gondolkodom.- Elégedett ember vagy?- Igen. Szerintem minden ember boldogsága akkor teljesedhet ki, ha a munkája és a hobbija ugyanaz. Vagyis amikor azzal foglalkozhat, amit szeret, és ráadásul meg is tud élni belőle.- Van-e mindig aktuális mondanivalód?- úgy érzem, hogy van. Csak akkor állok elő valamilyen új témával, ha biztosra veszem, hogy az érdekel valakit. Az emberek kétségbeesve keresik a kiutat ebből a huszadik század végi káoszból. Csak az anyagiakat hajkurásszák. Szerintem pedig nem ez a megoldás. A felborult egyensúlyt csakis az emberek egymás közötti viszonya tudja helyreállítani.- A világgal együtt te is változol?- Azt hiszem, ez természetes. Mindenki változik a világgal. És ez alól én sem vagyok kivétel. Csak remélem, hogy az emberek nem abba az irányba változnak, amelybe a világ. A világ ugyanis nagyon kemény lesz. Sok ember visszatér ős- primitív mivoltába.- Rolls frakciós korodban Magyarország első számú közellenségeként tartott nyilván a hatalom. Azóta konszolidálódtál?- Ezt nem így fogalmaznám. Valóban első számú közellenség voltam, mert nem szerettem a kommunistákat, a kommunista hatalmat. De az a világ szerencsére elmúlt. Ebben az esetben a világ változott, én maradtam... Nagy Gábor
