Petőfi Népe, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-27 / 73. szám

1996. március 27., szerda 7. oldal Futhatok a pénzem után? Már a buszjegyeket is hamisítják? Március 8-án fiammal utaz­tunk a kecskeméti 38-as jára­ton. Felszálltunk a buszra és annak rendje-módja szerint lekezeltük a jegyünket. Kis idő múlva az egyik székről felállt egy ellenőr és sorra el­lenőrizte az utasokat. Amikor hozzánk ért, egy ideig for­gatta, nézegette jegyeinket, majd legnagyobb meglepeté­semre megkérdezte: hol vet­tük, ugyanis „hamisak”. Az­tán még kérdezett egy-két dolgot és elkérte a személyi igazolványomat. Akkor helyben nem bünte­tett meg, de az a félelem, amit átéltem, a mai napig is ben­nem van. Azt a szégyent, megaláztatást sohasem fogom elfelejteni. (A kétségbeeséstől sírógörcsöt kaptam.) Mindez azért, mert valakik a haszon reményében hamis buszje­gyeket árultak. Azóta rettegve telnek nap­jaim, várom, mikor jön a csekk. Ezt, úgy érzem, nem lehet ennyiben hagyni. Ezért is írtam meg. Utólag megjegyzem, a „ha­misnak” bizonyult buszjegye­ket az Aranyhomok Szálló melletti, korábban öngyújtó- szaküzlet helyén nyílt bérlet- pénztárban vettem. T. M.-né, Kecskemét (Tudom, sovány vigasz, de higgye el, kedves asszonyom, manapság mindent hamisíta­nak: paprikát, üzemanyagot, útlevelet, pénzt, letéti jegyet, bélyeget... Még a rendőrök étkezési utalványait is. Leg­alábbis Kiskunfélegyházán nemrég találtak néhányat.) A szerk. megj. Szánalom helyett támogatást! Tavaly július 11-től idén január elsejéig az egyik solti bisztró­ban dolgoztam. Decemberben mintegy 300 órát, ráadásul éjjel - 80 forintos órabérért! Dolgoz­tam szenteste, karácsonykor, szilveszterkor, újévkor... Aztán hirtelen megszűnt a munkaviszonyom. Hogy miért küldtek el, a mai napig nem tu­dom, ugyanis soha nem indo­kolták meg. Ez még rendben volna, de a fizetésemet, mintegy 24 ezer forintot sem voltak hajlandók kifizetni. Pedig háromszor is bementem érte. Végre nagy ne­hezen postáztak 12 200 forin­tot, de még mindig tartoznak 11 800 forinttal. Úgy lettem felvéve, hogy egy hónap próbaidő után be le­Március 21-én, a tavasz első napján történt: kertvárosi há­zam körül megkezdtem a tava­szi munkálatokat. Épp a slagot húztam ki a kerítés előtti gyepre, amikor N. mérnök ta­nár úr feleségével, gyerekei­vel és rövidszőrű kutyájukkal elsétált előttünk és becsönge­tett szemközti szomszédunk­hoz. A kutya láttán Rexi névre hallgató rövidszőrű keverék ebem kiszökött mellettem és farkcsóválva sietett üdvözölni társát. Ha engedték volna! Ku­tyám láttán ugyanis a mérnök tanár úr egyik - kerékpározó - fia odaszólt apjának: „Apu, egy kutya!” S noha a két állat két méter­ről szemlélte egymást, a mér­nök tanár úr ráförmedt ku­tyámra, „aki” visszaosont a ke­rítésen belülre. A mérnök tanár urat azonban ez nem nyugtatta meg. Magából kikelve kiabálta: „agyonverem a kutya gazdá­ját”. A hatás kedvéért még két­szer elismételte. Egyszerűen nem akartam el­szek jelentve. A mai napig nincs egészségügyi kártyám, aláírni pedig csak a kollektív szerződést íratták alá velem, azt is úgy, hogy amennyiben meg­tagadom, nem kapok fizetést. Volt kollégáim közül is töb­ben reklamáltak már, ugyanis nekik is tartoznak. Négy volt munkatársam közül csak egy volt bejelentve. Állítólag azért tartják vissza utolsó havi fizeté­sünket, mert loptunk. Tehát még a becsületünkkel is játsza­nak! Ez enyhén szólva is, több mint megalázó. Két családom van. Nekem a fennmaradó összegre is szük­ségem van. Azért a pénzért ugyanis megdolgoztam! Név és cím a szerkesztőségben hinni: azért akarnak agyon­verni, mert az amúgyis barátsá­gos öreg kutyám rá mert nézni egy másik ebre. Semmit se szóltam, mert egyszerűen lebénultam a döb­benettől. Másnap átmentem a szom­szédasszonyomhoz, akinél vendégeskedett a bátor mérnök tanár, és megkérdeztem, jól hal­lottam-e, amit mondott. Kedves szomszédom bocsánatot kért a tanár úr viselkedéséért. Kérdem én, 52 évesen, hogy lehet egy diplomás ember, aki ráadásul oktatóként dolgozott egy iskolában - ennyire „em­berszerető”? Ha ilyen szellemre neveli diákjait és gyermekeit, akkor milyen nemzedék fog felnőni az ilyen tanítás alatt? Nem tudom, hogy tanult-e vi­selkedéstant vagy etikát az is­kolában ez az ember, de azt hi­szem, hogy lenne még mit ta­nulnia a diplomája mellé: egy kis önmérsékletet és a másik ember iránti megbecsülést és tiszteletet. G.-né, Kecskemét Tragédia, esetleg egyszerű bal­eset, vagy csak a sors keserű fin­tora okozta fogyatékosságukat? Ki gondolkozott el ezen a met­róaluljárókban kéregető, az ut­cán bicegő ifjak láttán? Szép hazánk erősen védi a fogyatékos sportolók érdekeit, olyannyira, hogy az olimpiájuk pénzhiány miatt kishíján elma­radt. Ezeknek a fiataloknak a kórházból kijőve nehezebb új­rakezdeni az életet, mint azt bármelyik kívülálló sejtené. Terhére vannak barátaiknak, pán találniuk sem könnyű. Ér­tük alakult tavaly a Takarékszö­vetkezetek a Mozgássérült Fia­talokért Alapítvány. Alapítója Konfár József, aki az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója, s aki rég­óta figyelemmel kíséri a moz­Emberségből elégtelen Nemrég egy megbotránkoztató jelenetre lettünk figyelmesek a kecskeméti Klapka utcában. Egy sárga színű taxiból kiszállt egy nagy darab ember és neki­támadt egy kerékpárját toló fia­talembernek. Mindenféle rút szavakkal illete, majd késsel megfenyegette. Mindezt a taxi­ban ülő utasok szeme láttára. Hogy lehet ilyet csinálni az utasok előtt? Amikor inkább az lenne a taxis dolga, hogy jó példát mutat az utasoknak - emberségből, jóakaratból... Szabóné, Kecskemét V Vajon a jó példa követőkre talál? A Naplemente Idősek Klubjá­nak néhány lelkes tagja, élükön a klubelnökkel, kigazolták és tisztává tették a hetényi köz­pont környékét. Meglátták az ottani fiatalok és ők is az idősek példáját követték. Bizony ráférne a Széchenyi- városra is, de talán egész Kecs­kemétre, hogy a hetényiek pél­dáját kövessük. Ne várjunk mindent az önkormányzattól! Rendszerint a 14-es busszal járok a városba, amelyre a Március 15. utca 42. számú ház előtti megállóban szállók fel. Mindig az jár az eszemben, mi­lyen érzés lehet az ott lakóknak a buszmegálló környéken szét­szórt szemetet látni. Lehangoló a szétszórt szemét és cigaretta- csikk látványa. ígérem, levelem megjelenése után összetoborzom nyugdíjas­társaimat és közösen összetaka­rítjuk a buszmegálló környékét. Az emberektől viszont azt ké­rem, a jövőben kevesebbet szemeteljenek. Közeleg húsvét, legalább ennyit tegyünk Jézus szenvedésének emlékére. Urbán Antal, Kecskemét Szerkeszti: Szász András gássérültek sorsát. Az alapít­vány ügyvezető titkára, Gyetvai Zoltán egy évig volt kórházban. Most túrákat szervez, hogy sors­társai fizikai és lelki állapotát javítsa a baráti környezettel és a kemény bringázással. Legújabb tervük, hogy körbekerekezzék Magyarországot. Nyáron vág­nának neki az 1800 kilométeres útnak. S várják azoknak a moz­gássérült sportolóknak a jelent­kezését, akik vállalnák ezt a ke­rékpáros körutazást. Jövő nyári tervük pedig az, hogy kikere­kezzenek Párizsig. Munkálko­dásukban nem a versenyzés a cél, hanem az esély megadása a gyengébb fizikumúaknak is. Vannak, akik nem élik túl a sérüléseiket. Gyászruhát öltünk, eltemetjük, megsiratjuk őket. De akik életben maradnak, azo­Bár feleségem 57 éves, még nincs tizenöt év munkaviszo­nya - legalábbis így hisszük. Hogy biztosak legyünk a dol­gunkban, bementem a kecske­méti Nyugdíjfolyósító Igazga­tósághoz tanácsot kérni. Tudtam, hol volt, de azért a biztonság kedvéért megkérdez­tem a portán: helyén van-e még a nyugdíjjal kapcsolatos iroda? A hölgy, mindegy, hogy tele­fonközpontos vagy útbaigazító, nagyon kedvesen elmondta: az iroda már más helyre költözött. Meg is mutatta, hová. Vettem a A napokban - két barátnőmmel - betértünk vásárolni az egyik nyárlőrinci gyógyszertárba. Több mindent vettünk, majd fi­zetésre került a sor. Ekkor ért a meglepetés. Az én nyugtámon ugyanis, melyet kézhez kaptam ez állt: „magidíj 20 forint”. Nem vagyok garasoskodó, de azért a pénzért én nem kap­tam semmit. Ráadásul két ba-, rátnőm számláján ez az összeg nem szerepelt. kát kiveti a társadalom, ahelyett, hogy megfognánk a kezüket és kirántanánk őket abból a tá­tongó fekete szakadékból, ahonnan visszasírjuk halottain- kat. Ez a levél nem azért íródott, hogy bárki is sirassa kirekesztett fiainkat, hanem hogy akár jó szóval, akár egy bátorító mo­sollyal vagy - aki teheti - ado­mányokkal segítse őket. A számlaszám. melyre az adomá­nyok, támogatások befizethe- tők: Takarékszövetkezetek a Mozgássérült Fiatalokért Ala­pítvány 52400016 - 10004586. Azok, akik az alapítványt támo­gatni szeretnék, Gyetvai Zol­tánhoz is fordulhatnak a 76/376- 062-es számon. Cséplő Éva, Szigetszentmiklós sorszámot, egy kis ablakon be­néztem és a bent ülő hölgy in­tett, menjek csak be. Igencsak meglepődtem, hogy ilyen gyor­san elmondhatom kérdésemet. Előadtam, miért is jöttem. Itt köszönöm meg kedvességét, barátságos útbaigazítását. A nevét sajnos nem tudom, de azt igen, hogy az új helyre egy igazán barátságos előadó került. így is lehet a nyugdíja­sokkal bánni. Mindenütt ez lenne számukra az igazi öröm. Név és cint a szerkesztőségben Ezek után talán joggal kér­dezhetem: miért e megkülön­böztetés? Miért van az, hogy egyesek fizetnek, mások pedig nem? És mindez hogyan oldható meg, ha mindent egyazon szá­mológépen összegeznek? Több nyárlőrinci lakos észrevétele (Már többször felhívtuk olva­sóink figyelmét, hogy névtelen leveleket nem közlünk. Ez volt az utolsó alkalom.) A szerk. Melyiket a kétszázötvenből? Félidejénél tan a tavaszi Sze- rencsekártya-játék, amelyben kétszázötven előfizetőnk nyer majd az április 17-ei sorsolá­son. Ajándékcsomagokat, asz­tali órákat, videomagnót és fagyasztószekrényt nyernek a legszerencsésebb pályázók. Kérjük, hogy a részvételi szel­vényekre ne felejtsék el ráírni az előfizetői kódszámot (ami a számlán, a név fölött talál­ható). Hány éves az idén az Ibusz? Túlságosan egyszerű lenne rejtvénynek ez a kérdés, de a fél évszázados kecskeméti Ibusszal közös nyereményjáté­kunk feltett kérdéseit sem ne­héz megválaszolni. Aki szeret utazni és szívesen nézegeti a katalógusokat, az Ibusz, a Tan- Túra és a West Travel nyári ajánlatai között a megfejtést is megtalálhatja. A prospektu­sokhoz hozzá lehet jutni a kecskeméti irodában (Kossuth tér 3.) és az önkormányzati könyvtárakban. Olvasóink az első szelvényt lapunk múlt csü­törtöki, a következőt a holnapi számában találják meg. A ki­töltött és kivágott cédulákat a negyedik megjelenés után, egyszerre kell eljuttatni az ott megadott címre. A nyeremé­nyek csábítóak: egyhetes üdü­lés Korfu szigetén háromcsil­lagos szállodában, félpanzió­val, repülőúttal két főre; tízna­pos üdülés Olympic Beac-en apartmanban, két személyre; egyhetes olasz tengerparti üdü­lés négy fő részére. Szerencsés játékot kívánunk! Itt a páros, de hol a páratlan? Nem egy új játék címe, nem is követendő példa az, ami­re egy előfizetőnk hívta fel a figyelmünket: „Sajnálom a kézbesítőt - írja -, és min­denkit, aki eligazodni próbál”. A házszámok követhetetlenek. Kisebb-nagyobb ugrásokkal, vegyesen találhatók párosak és páratlanok. Ha egyáltalán fel vannak tüntetve. Ahol nincs kitéve a házszám, lehet ta­lálgatni - mint a Vitray-mű- sorban -, hogy a következőt szorozni kell hárommal, osz­tani kettővel, vagy egysze­rűen az utca túloldalán folyta­tódik a számozás? így van ez Tompán. Hol lehet előfizetni? Olvasószolgálatunk telefon­számai: 76/481-391 és a 76/480-756. Ezeken a telefon­számokon jelezhetik észrevéte­leiket és tehetik fel a lappal kapcsolatos kérdéseiket. De ugyanezeken a számokon akár meg is rendelhetik a Petőfi Népét. Címünk továbbra is vál­tozatlan: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.- Ugyan, biztos úr, sajnos nem vagyok részeg. Beülök az autómba, beindítom a motort, megfogom a kormányt, aztán sity-suty kilopták alólam az egészet... Nem mindegy, ki tartozik? A társadalombiztosítási pénz­tár kiskunhalasi kirendeltsége nem nagyon áll a helyzet ma­gaslatán. Legalábbis a követ­kező történt ezt bizonyítja: Tavaly ősszel kaptam egy értesítést, hogy a 1994-es esz­tendőről - mint vállalkozó - 700 forint túlfizetésem van. Vállalkozásom 1994. decem­ber 15-én megszűnt, tavaly márciustól a férjem tb-jén va­gyok. Saját jogú befizetésem nincs. Tavaly november 16-án feladtam egy ajánlott levelet a tb kirendeltségének, melyben kértem a visszafizetést. Vá­laszt azóta se kaptam, viszont öt alkalommal beszéltem ügy­intézővel. Mindig ugyanaz volt a válasz: a pénz már úton van, csak én nem találkoztam vele. (Elkerültük egymást...?) Egy ajánlott levél és az öt telefon igencsak elvitte már a 700 forintot. Arra sem kaptam választ, hogy ez az összeg mennyi lenne azóta - kama­tostól -, ha történetesen én tartoznék. Visszafizetésnél vajon érvényes-e a kamat? Az APEH, ha késve térít vissza, rendes kamatot is fizet. Úgy, mint a tartozásnál. Már az is eszembe jutott, lehet, a bajok gyökere abból ered, hogy a tb-től nem sok embernek jár visszafizetés, ezért nem ismerik a módját a visszaadásnak, csak a behaj­tásnak. Császár Istvánná, Jászszentlászló Diplomával mért emberség? Sajnos, nem tudom a nevét Meddig kell még vámunk? A megye több mint ötezer egészségügyi dolgozója várja már a sokszor és sokfélekép­pen beígért béremelést. Ennek érdekében a szakszervezetek minden társadalmi, politikai, parlamenti fórumon felemel­ték a hangjukat. Az ágazatban dolgozók béraránya a közalkalmazottak közül is a legalacsonyabb, a ranglistán a 17. helyen áll. Tűrhetetlen és elfogadhatat­lan, hogy évtizedek óta fo­lyamatosan csökken, szinte már a létminimum alatti a munkánk után járó illetmé­nyünk. A fenti okok és körülmé­nyek miatt szakszervezetünk is teljeskörű. minden dolgozót érintő béremelésben gondol­kozik és ezt fogja képviselni. Természetesen az ágazaton belül vannak ’ kiemelkedő szakmák, ahol egyéb forrás­ból kell differenciálni. Az EDDSZ és a kormány által aláírt bérmegállapodást tá­mogattuk. Várjuk az egészségügyi béremelés fedezetét, hogy az intézet vezetésével leüljünk az elosztás módjáról. Bár már itt tartanánk! Rózsavölgyi Ferenc, a kórházi alapszervezet titkára En sem loptam a pénzemet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom