Petőfi Népe, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-24 / 20. szám
1996. január 24., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 5. oldal Megaláztatás a hivatalban Aki manapság vállalkozásra adja a fejét, fel kell készüljön arra, hogy a hivatalokban válogatott megaláztatások érik. Az ügyintézők zöme tudniillik biztos abban, hogy az ügyfelek vannak őérte. És nem fordítva. Különösen igaz - sajnos - ez az APEH-ben és Megyei Egészgégbiztosítási Pénztárnál dolgozók egy részére. A hangnem általában kioktató, nyegle, és mindent megtesznek azért, hogy éreztessék az ügyfelekkel a kiszolgáltatottságot. Erre csak a legutóbbi példa, ami velem az egészség- biztosítási pénztárnál történt. A Kuruc körúti székházban az a rend, hogy a biztonsági őrök nem engedik fel az ügyfeleket. Hanem bejelentik lentről telefonon az ügyintézőnek, hogy várják. Pénteken éppen 45 percet kellett vámom a huzatos előtérben arra, hogy értem jöjjön az elfoglalt hivatalnok. Közben ügyfelek, ügyintézők jöttek, ügyintézők mentek. Idővel már a biztonsági őr is furcsállotta, hogy én csak állok és várok, mint a Bálám szamara. Végül eltelt a 45 perc, értem jött a hivatalnok és felvitt az épületbe. Biztosan sok dolga volt, de biztosan sok lett volna nekem is. Hiszen azért is dolgozok, hogy a ráérős ügyintézőnek munkája, fizetése legyen... H. N.-né, Kecskemét Nem mindig a polgár fizet Emlékezetes klubévforduló Január 12-én este tapasztaltam ellenőrzésem során közvetlenül a közvilágítás bekapcsolása után, hogy a Széchenyiváros- ban egyes területeken nem világítanak a lámpák. Este a szerelők helyben gyújtották be a nem üzemelő körzeteket. Másnap a szerelők keresték a hibát, amit csak üzemelés alatt lehet behatárolni, tehát be kellett kapcsolni ezt az áramkört. A Úgy jártam, hogy a kamránkban lévő padlásra akartam felmenni a létrán: kicsúszott alólam és eltörött a jobb hátsó VIII. bordám. Hogy biztos legyek benne, elmentem az ambulanciára s ott kétórás várakozás után a röntgenfelvétel igazolta fájdalmamat. A vizsgáló doktor úr gondolt arra (január 11-én), hogy esetleg valami belső elváltozás is előfordulhat, és beutalt január 15- ére mellkasröntgentre. Kaptam egy nagy papírt, azon minden rajta volt, a baleset leírása, diagnózis s az is, hogy mikor kell megjelennem a fent említett helyen. Én kis naiv, úgy gondoltam, háromnegyed 8-ra odamegyek, és gyorsan végzek. Ott is voltam, de ekkor ért a meglepetés. Közölték, először menjek a kartonozóba, onnan a sebészetre és mindenütt mondjam el a panaszom. Szót fogadtam és mentem. A sebészet előtt vártam egy órát, majd megkaptam a beutalót hiba napján idegen kivitelező dolgozott a Margaréta Otthon mellett a közvilágításon és rosz- szul végezte feladatát, ez az oka, hogy hiába működött jól az au- tomatikánk, a Széchenyiváros- ban nem volt minden rendben. Ez a fogyasztás sajnos a Démász számlájára megy, nem a lakosság és nem az önkormányzatéra. Meleg László, kirendeltség-vezető (enélkül a röntgent nem lehetett megejteni). Újabb húsz perc: bevették a papírt. Majd... egy jó óra múlva behívtak. Fél perc alatt kész voltam és vártam... Tizenegy óra után végre megkaptam a papírt. Elolvastam, s mivel „kicsit konyítok” a gyógyításhoz, láttam, nincs különösebb baj. Mivel a sebészfőorvos visszarendelt s pont összefutottam vele az ajtóban, gondoltam, bátorságot veszek és megmutatom, hogy nincs különösebb baj, de az, hogy ott megnézze, talán túl emberi lett volna. Közölte, várjam meg, míg beveszik a papírt. Megvallom őszintén, nem vártam meg. Hazafelé az járt az eszembem, hogy ha csak nem nagyon szükséges, peches ember ne menjen az SZTK-ba se. S pénteken hallgatva Bokros pénzügyminiszter urat, valóban úgy érzem, valami baj van az egészségügyben. Dr. K. L., Kecskemét Szombaton Kalocsán, a Helyőrségi Művelődési Otthonban bensőséges ünnepen emlékeztek meg a hivatásos és rendvédelmi szervek nyugdíjasklubja fennállásának 25. évfordulójáról. Az összejövetelen, melyen jelen volt Kalocsa város polgármestere, a helyőrségparancsnok, a Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság képviselője és más magas rangú vezetők méltatták az elmúlt negyedszázad tevékenyNéhány szó utcatörténelem A minap egyik unokámmal dolgunk akadt a Kerámia Stúdióban és odamenet alkalmam volt „megcsodálni” a még általam eddig nem látott, szinte luxuskivitelű utcatáblákat. A Fráter utcához érve azt tapasztaltam, hogy az utolsó névadók nem honorálták az utca nevének eredeti lényegét, mert bizony ehhez sem a György (Martinuzzi György, pálos szerzetes, váradi püspök, Sza- polyai János bizalmasa, János Zsigmond gyámja. A szerk. Kutyakérdés Felesleges részletezni a kutyák, e hűséges négylábúk jelentőségét: házőrzők, kiváló nyomvezetők, hű társak a vadászaton, eredményes vakvezetők, enyhítik a magány szomorúságát. Túlzás tehát azt állítani, hogy az emberek többsége kutyaellenes lenne, ugyanakkor nyilván sokan örömmel vennék, ha eltűnnének a gazdátlan, falkába verődött, éhen kórászoló kutyák. Kecskemét város önkormányzata tett is már intézkedést ez ügyben. A testület úgy határozott, hogy a Környezetünk Állataiért Alapítvány kezdeményezésére már építés alatt álló „Állatmenhely” létesítéséhez egymillió forinttal hozzájárul, a fenntartásához pedig évente további egymillió forint támogatást nyújt. Kérdés: ha haszonnal lehet majd működtetni a gyűjtőhelyet, akkor miért adták ki vállalkozásba? De mi a garancia arra, hogy mindig biztosítható lesz a fedezet? A vadaskertet éppen a pénzhiány miatt akarják megszüntetni. Az ilyen és hasonló kérdések azért vetődhetnek fel, mert a közvélemény előtt nem ismeretes a cél, vagyis, hogy mi fog történni az ott összegyűjtött állatokkal. Gyanítható, hogy a men- hely piaci módon nem fog működni, mivel egy tányér étellel az utcán bárki szerezhet háziállatot, amelyet kutyának nevezünk. Lédeczi József Szerkeszti! Szász András ségét, egyben megemlékeztek mindazokról, akik bár nagyon készültek, de sajnos már nem lehettek jelen ezen a jeles évfordulón. Ezt követően előléptetésekre, jutalmak átadására került sor. Megható volt, amikor a hosszú évek alatt megkeményedett arcvonások megremegtek az ajándéktárgyak átadásakor. Az est emelkedett hangulatát csak fokozta a Honvéd Műmegj.) vagy akár a Loránd névnek semmi köze nincsen. Mint idős embernek emlékezetemben él még az 1920-as évekből származó ismeret- anyag, melyet a már akkor is korosabb szabómestertől, a Fridrich bácsitól hallottam. Ugyanis a Piarista Kegyesrend azon műhelye, ahol az atyák részére a reverendákat varrták, már a 18. századtól kezdve a Déllő, eredetileg Delelő utca 4. szám és a Fráter utca 17. sz. (két utcára szóló) épületben Földrajzi tanulmányaim alapján úgy tudom, hogy az Alföld távol esik a Kárpátoktól. Nos, lehet, hogy ez valóban így is van, de ez mégsem akadályozta meg önöket abban, hogy kinyújtsák felénk segítő kezüket, amikor hallottak az itt élők nehéz helyzetéről és az adományokat nemcsak hogy összegyűjtötték a mi szegény és rászoruló gyermekeink számára, hanem el is szállították majdnem „házig”. Szeretnék köszönetét mondani mindazok nevében, akik ebből az adományból részesülnek, őszinte hálával gondolunk mindannyiuk áldozatos munkájára. A jó Isten áldása kísérje a továbbiakban is mindannyiuk életét és cselekedetét. Kedvenc költőmmel, Petőfi Harmincöt éve már, hogy előfizetője vagyok kedvenc lapomnak, a Petőfi Népének, így már veterán olvasójuknak számítok. Régebben mindig alaposan megkésve jutott el hozzám az újság, olyan is megesett, hogy csak az esti órákban kézbesítette a postás, mert valahol „elakadt”. Amióta az önök terjesztési módszere megváltozott, azóta reggel fél ötkor már megis- merkedhetem a friss hírekkel, tudósításokkal. S ez napról napra így történik az időjárásvészegyüttes fergeteges operett-összeállítása. Csak köszönet illeti azokat a „szponzorokat”, akiknek segítsége révén gazdagon szervírozott vacsora várta a megjelenteket. Ha csak pár órára is, a gond, a kései kor nehézségei helyét elfoglalta a jókedv, a fiatalos vidámság. A késő éjszakába nyúló vidámság alatt gyakori volt a fogadkozás: A harmincadik évfordulón veled, ugyanitt! Szabó János volt, nagyobb méretű, szinte teremnek is beillő helyiségben feküdt és az ott dolgozó mestereket frátereknek (testvéreknek) hívták. Ezekről a fráterekről kapta az utca az eredeti nevét. Félreértés ne essék... A magam részéről semmi kifogásom nincsen Martinuzzi György neve ellen, csupán a történelmi hűség kedvéért vagyok bátor az ismeretanyagot elmondani. Horváth István, Kecskemét Sándorral sokszor perlekedtem gondolatban, amikor az Alföld e versét olvasva azt írta: Mit nekem ti zordon Kárpátoknak... stb. és az Alföldet istenítette, dicsérte. Én mint született kárpátaljai lokálpatrióta igen zokon vettem ezt. Eddig. Mert önök segítőkészségükkel bebizonyították, hogy Petőfi az Alföldet a puszták emberének szemével nézte és látta olyan szépnek, ahogy leírta. És mert a puszta népe végtelenül jóindulatú, jó szándékú, becsületes nép, el kell hinnem, amit a nagy költő írt róla és fejet kell hajtanom az Alföld előtt és a bugaci emberek előtt! Hálás köszönettel és tisztelettel: a beregszászi városi gyermekkönyvtár vezetője tói függetlenül, köszönhető Csengődi Pálné terjesztőnek. Bravúrosan, fáradságot nem kímélve végzi éjszaka kezdődő és hajnalban befejeződő munkáját, s úgy érzem, hogy éppen ezért rászolgál a dicséretre a nagy publikum előtt. Az igazat megvallva nem tudom, máshol hogyan folyik a lapterjesztés, de úgy vélem, kevés hely akad a megyében, ahol ilyen korán kelő munkatárs dolgozna, mint itt, Solt- vadkerten. Gyuricza József, Soltvadkert Olvasószolgálat Holnap közöljük a nyertesek névsorát Szerencsekártya-játékunk sorsolása óta számos telefonhívást kaptunk. Sokan arra kíváncsiak, szerepel-e a nevük a nyertesek listáján. Már csak egy nap türelmet kérünk a pályázóktól: a nyertesek névsorát és nyereményüket a holnapi Petőfi Népében közöljük. Ezt követően a szerencsések néhány napon belül meg is kapják az ajándékot, amit a kézbesítőink házhoz visznek. Újra a PN-kártyáról A múlt szerdai Olvasószolgálat rovatban közzétett felhívásunkra sok előfizetőnk ellenőrizte a PN-kártyaként szolgáló előfizetési számláját. Aki valamilyen okból még nem kapta meg, jelentkezett is gyorsan a 76/480-756-os telefonon. Előfizetőink jól ismerik, hogy ez a számla nemcsak az előfizetést igazolja, de 300 üzletben engedményes vásárláshoz is használható, sőt egyes nyereményjátékainkhoz is szükség van (és lesz!) rá. Busójárás Mohácson Még lehet jelentkezni a február 17-ei egynapos mohácsi kirándulásra a Tom Utazási Irodánál (telefon: 76/478-102). Előfizetőink kedvezményes, 1995 Ft- os részvételi díja az utazás mellett az ebéd árát is tartalmazza. A télűző programra február 17- én, szombaton 7 órakor indul a busz Kecskemétről a városháza elől, ugyanide 20 óra körül érkezik vissza. Lehetőség van a közlekedési útvonal mentén is felszállásra, ezt azonban előzetesen kérjük, szíveskedjenek az utazási irodával megbeszélni. Előkészületben A busójárás látványos forgataga után egy távolabbi kirándulás következik, melynek a szervezése folyamatban van. A világhírű velencei karneválra látogatunk el február végén. Előfizetőink PN-kártyájukkal ezen a túrán is kedvezménnyel vehetnek részt. A tudnivalókat néhány napon belül az újságban ismertetjük. Törteiről kérdezik Ezekben a napokban több olyan olvasónk is megkapja a Petőfi Népe tiszteletpéldányát, aki nem előfizető. Közülük sokan kérdezik - mint egy törteli érdeklődő is tette -, hogyan válhatnak előfizetővé. Ennek több módja is lehetséges: a lapban található megrendelőlap beküldése, jelentkezés a kézbesítőnél vagy a terjesztési ügynökségen. Olvasószolgálatunk is örömmel fogadja a megrendelést! Továbbra is várjuk kérdéseiket, észrevételeiket és a megrendeléseket a 76/481-391-es telefon 270-es mellékén.- Ezennel átnyújtom önnek a legbecsületesebb adófizetőnek járó Nagy Balek-rendet... Valami még sincs rendben Az egyszerűtől a bonyolultig Gyermekem a Kecskeméti Vízmű Sport Club keretein belül úszik, és mint ilyen, fényképes belépő használatára jogosult a mindennapos edzések igénybevétele céljából. Az uszoda vezetője a minap egy új találmánnyal állt elő. Á fényképes belépőt - amit idáig elég volt felmutatni a ruhatárban - most ott először is le kell adni. Edzés után a ruhatáros nénik kikeresik, odaadják az elcsigázott gyermeknek, aki hajszárítás után leadja a belépőt a pénztárban, természetesen miután kivárta a sorát. Másnap szépen sorban áll a pénztárban a fennt említett belépőért, amivel kb. napi 5-10 perc ideje megy el összesen, mert nem elég, hogy sorban áll, végig kell várnia a pénztáros telefonálását, ki kell várnia, míg az 50-60 belépő közül előkerül a megfelelő. Lehet, hogy pont emiatt lekési a buszt vagy az edzést, mert ezeknek a gyerekeknek, akik iskola, napközi, vagy otthoni tanulás előtt-után rohannak edzésre, minden másodpercük ki van számolva. Többszöri érdeklődésem és felháborodásom után a pénztárosok és a ruhatárosok is elmondták, hogy szerintük is teljesen felesleges időtöltés ez az egész hercehurca mindkét fél részéről. Várom az illetékes vezető ésszerű és főleg meggyőző válaszát, hogy ettől az új rendelkezéstől mit vár, merthogy az uszoda látogatottsága ettől nem nő, az biztos. Mellékesen megjegyzem - tudomásom szerint -, 1996. február 1-jétől a fényképes belépők árát többszörösére kívánják emelni. Ilyen szolgáltatások mellett...?! Krasnyánszki Zoltánná, Kecskemét Köszönet a Kárpátok aljáról Aki rászolgált a dicséretre i
