Petőfi Népe, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2., kedd Petőfi Népe 7. oldal Interjú dr. Balogh Lászlóval, a megyei közgyűlés elnökével Ez a történet az emberekről szól A területfejlesztést a megye kezébe kellene adni. • • Ötvenezer vállalkozás a megyében A megyében a vállalkozá­sok és a szervezetek száma egy év alatt több mint háromezer­rel nőtt és 1995. szeptember 30- án meghaladta az ötvenezret (50 908), melynek háromne­gyedét az egyéni vállalkozók tették ki. A megyei gazdasági szervezetek az országban mű­ködő szervezetek 4,6%-át je­lentik. Szeptember végén 4609 jogi személyiségű vállalkozás mű­ködött, 15 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A vál­lalkozások 87%-át a korlátolt felelősségű társaságok, 9 szá­zalékát szövetkezetek, és alig több mint 2%-át a részvénytár­saságok képviselik, viszont az rt.-k közel egynegyede 300 fő feletti létszámot foglalkozta­tott. A 20 fő alatti létszámmal dolgozó vállalkozások aránya meghaladta a 84 százalékot. A közepes létszám-kategóriában a vállalkozások 15 százaléka (21-300 fő között) tevékeny­kedett. Gazdasági ág szerint legtöbben (38%) a kereskede­lem, közúti jármű és közszük­ségleti cikkek javítása, karban­tartása ágban működtek. Közel egynegyedük az iparban, egy- tizedük a mezőgazdaság és er­dőgazdálkodás, hat százalékuk az építőipar területén tevé­kenykedett. A jogi személyiség nélküli vállalkozások száma szeptem­ber végén megközelítette a 44 ezret, melynek 87%-át az Mintegy 40 ezer egyéni vállalkozó dolgozott tavaly a megyében. egyéni vállalkozások képezik, zömében kisiparosok és kiske­reskedők, valamint szellemi szabadfoglalkozásúak. A betéti társaságok részaránya 11 %-ot tett ki (4760 vállalkozó) és kö­zel fele kereskedelmi tevé­kenységet folytatott. A társasá­gok száma egy év alatt két ti­zeddel növekedett. A nonprofit szervezetek száma meghaladta a kétezret és többségük az egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgál­tatás területén végezte munká­ját. A költségvetési és társada­lombiztosítási szervezetek száma 574, melynek 43 száza­léka az oktatás, háromtizede a közigazgatás, 13%-uk az egészségügyi és szociális ellá­tás területén tevékenykedett. Bács-Kiskun megyében a csődtörvény életbe lépése óta (1992. január 1.) 216 jogi sze­mélyiségű vállalkozás került csődeljárás alá és tették közzé a Cégközlönyben. A csődöt je­lentett vállalkozások 59%-a kft., 6%-a részvénytársaság, 26%-a szövetkezet és 9%-a át­alakulásra kötelezett szervezet (vállalat) volt. Gazdasági áganként egyharmada az ipar, háromtizede a kereskedelem, kéttizede a mezőgazdaság, tíz százaléka az építőipar, 4 száza­léka az ingatlanügyletek és egyéb szolgáltatások ágazatból került ki. A megyében szep­tember végéig a felszámolás és a végelszámolási eljárás alá ke­rült jogi személyiségű vállal­kozások száma 597 volt. Mind­két eljárásnál a korlátolt fele­lősségűtársaságok tették ki a 75 százalékot. A szövetkezetek 17%-kal, az átalakulásra köte­lezett szervezetek (vállalatok) 5%-kal. a részvénytársaságok 3%-kal részesedtek a felszámo­lási, illetve végelszámolási el­járásból. Marosi Tibor főtanácsos, KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága Az MNB idei monetáris politikája így év elején, a családfőtől az or­szágvezetőig, mindenki számve­tést készít. Hogy sikerült a tavalyi év, valóra váltak-e a tervek, mi­lyen tanulságokkal járnak a sike­rek és a kudarcok, s ezek tükré­ben mi tervezhető idén. A legna­gyobb megye, Bács-Kiskun, csakúgy, mint az ország, moz­galmas évet hagyott maga után. A tavalyi gondokról, eredmé­nyekről és az idei tervekről be­szélgettünk dr. Balogh Lászlóval, a megyei közgyűlés elnökével.- A közgyűlés politikai alapelvei­nek alighanem legfontosabb pontja: cél az itt élő emberek életkörülményeinek javítása. Megfelelt ennek a célnak a me- gvei önkormányzat tevékenvsége 1995-ben?- Ez nagyon nehéz kérdés. Azért nehéz, mert az emberek még ma is azt hiszik, hogy a megyei önkor­mányzatnak akkora a hatásköre, mint a megyei tanácsnak volt, és legalább annyi pénze van. Ugye a tanács volt az, amely a beruházá­soktól az egészségügyi, szociális gondoskodáson át az oktatásig szervezte a megye életét. Nos, 1990 óta ez az úgynevezett középszint kérdése megoldatlan. Európában az ilyen területi önkormányzatok több lábon állnak, a területfejlesztés és a minden rendű-rangú intézmények fenntartása tartozik hozzájuk. Ná­lunk úgy alakult, hogy a politikai csatározások miatt a megyéket olyan „lebegtetett” állapotban tart­ják, s csak egy feladatkörük van, ez pedig az intézményfönntartás. Ez nem túl látványos dolog. Ha az em­berek az önkormányzatok eredmé­nyeire gondolnak, elsősorban a gázhálózat-fejlesztés, a vízműrend­szer jut eszükbe. Nyilván nem gon­dolnak arra, hogy nekünk a megyé­ben van itt huszonkilenc intézmé­nyünk, például szociális otthonok, szerencsétlen sorsú gyerekek isko­lái, ahol nagyon sok rászoruló em­ber ellátását biztosítjuk.-Szavaiból némi keserűséget érzek. A bajok oka ezek szerint a közigazgatás szervezetlensége, il­letve törvényi hibák ön szerint?- A jogalkotó szerencsétlen mó­don azzal, hogy a megyei jogú vá­rost kivette a megyei közgyűlésből, szembeállította a két testületet egymással. Meggyőződésem, hogy ha a törvény nem veszi ki a megyei jogú várost a megyei szervezetből, akkor ez az ellentét létre se jön.- Mégis miben jelentkezik a középszintű közigazgatás zavara, mert hiszen az állampolgárnak nincs tudomása hatáskörökről, hogy kinek mi a feladata.?- A zavar abból fakad, hogy nincs normális munkamegosztás a megyei önkormányzat, a megyei jogú város és a minisztériumok ki­helyezett hivatalai között. Például a kormányhivatalok száma öt év alatt harminchétre gyarapodott. Gon­dolja el, ezek egy-egy minisztérium kinyújtott karjai. Ezek itt dolgoz­nak ugyan a megyében, de alig tu­dunk valamit a munkájukról. Es ők se a miénkről. Ennek tükrében va­lóban az állampolgár nem tudhatja, hogy melyik ügyét hol intézik. Mondok egy példát, arra, hogy mi­lyen bonyolult tud lenni egy-egy közigazgatási feladat. A megyei kórháznak a megye a tulajdonosa. De miből állnak a tulajdonosi jogo­sítványok? Kinevezi a kórházigaz­gatót. Aztán a fölújítások - nálunk például minden évben beázik a kórház teteje, ez egy abszolút ter­vezhető költség -, új gépek beszer­zése. Másrészről viszont a finanszí­rozás a társadalombiztosítás fel­adata. Ugyanakkor a szakmai fel­ügyeletet a tisztiorvosi szolgálat látja el. És akkor még hátravan a minisztérium, amely csak-csak ál­lást foglal, aztán mi kezdjünk vele, amit tudunk. Mit érez ebből az ál­lampolgár? Régebben bejött a me­gyeházára elintézni az ügyeit, segé­lyért, mezőgazdasági támogatásért be tudott jönni. Nos ez, mint az elő­zőekből kitűnik, ma már bonyolul­tabb. A törvény úgy fogalmaz, hogy az önkormányzatnak feladata mindennel foglalkozni, ami köz­ügy. De nem tud. Mert nincs hatás­köre, meg nincs pénze.-Jó, ön azt mondja, nincs pénze, én meg azt mondom, hogy a megyei önkormányzat csaknem ötmilliárd forinttal gazdálkodik. Ennek kapcsán visszatérnék kiin­duló kérdésemhez: mi történt, mire költöttek 1995-ben? Mit könyvelhetnek el sikernek?-Nagyon sok minden történt. Abból az ötmillárdból kettőmilliárd a megyei kórházé. A maradék há- rommilliárdbó! huszonkilenc in­tézményt tartunk fenn, de számos egyéb feladataink is vannak. Siker­nek értékelem, hogy a választások után a bizottságok külső tagjait terü­leti alapon sikerült kiválasztani, en­nek eredményeképpen a megyei közgyűlés munkáját érdemivé tud­tuk tenni. A politikai csatározások az idő haladtával már a közgyűlésben is egyre szelídebbek voltak. Talán furcsának tűnik, de az in­tézményi átalakítást is ide sorolom. A mi intézményi hálózatunkban négyezer-ötszáz ember dolgozik, ezeknek az embereknek a szociális biztonságát garantálni nem kevés. Éppen ezért dologi oldalról próbál­tunk inkább takarékoskodni. A múlt év legnagyobb sikerének egyébként azt tartom, hogy a térség legnagyobb gondját a Homokhátság vízháztartá­sának problémáját sikerült az ország elé tárni. 1970 óta nincs annyi csa­padék, amennyi kellene, ez a homok­talajú régió, hétszázezer ember megélhetését érinti a vízháztartás, a gazdálkodás és az életföltételek sem biztosítottak, ha nincs víz. Ez, hála istennek, országos ügy lett, sajnos egyelőre csak egy tanulmánytervre tettek félre pénzt a költségvetésből, százmillió forintot. Becslések sze­rint az egész rekonstrukció har- mincmilliárdba kerülne. Nagyon jó dolog, hogy ebben a kérdésben egyetértés volt a képviselők között, politikai hozzáállástól függetlenül. Sikernek tartom az onkológiai in­tézet építését. Ha fölépül, akkor kor­szerű technikával körülbelül egy­millióembert tud majd gyógyítani az intézmény. Ez sem csak Bács-Kis- kunra vonatkozik, nagyobb régióra terjed ki. Ez azért is nagy eredmény lesz, mert a daganatos betegségek gyakoriságát tekintve a megye saj­nos élenjár az országban. A másik az új kecskeméti dializáló. Nagyon so­kat jelent, hogy nem kell majd más megyékbe elmenni a betegeknek. Ide tartozik a megyei könyvtár. Ez most az ország legnagyobb kulturá­lis beruházása, s idén elkezdi műkö­dését. Amikorsikerül valamitfölépí- teni, az egy nagyon jó érzés. De az­tán mi lesz a fönntartással? Én bízom abban, hogy Kecskemét megyei jogú város testületé elismeri, hogy ki kell vennie részét a fenntartásból. A tárgyalások folynak, én optimista vagyok.- A sikereket, melyek tulaj­donképpen igazán az idén hoz­nak valódi eredményt, számbavet- tük. Milyen hosszú a kudarcok lis­tája?- Egy bizonyos időnek el kellett telnie ahhoz, hogy a közgyűlés munkája az ésszerűség irányába mu­tasson és politikai felhangok helyett inkább szakmai érvek kapjanak hangsúlyt. Ezt tanulni kellett, s saj­nos nem tudtunk mások hibájából tanulni, mert ugyanazokba a göd­rökbe léptünk bele, amibe a nagyvá­rosok. A másik nagy kudarc: Ez a kor­mányzat azt ígérte annak idején, hogy a területfejlesztésben a me­gyének feladatai lesznek. Nos, a minisztérium a megyének érdemi hatáskört nem ad. Pedig heteken be­lül meglesz az egész megye terület- fejlesztési koncepciója. Mi élünk itt, megválasztottunk egy testületet, itt vannak a szakemberek, mindig is a megyék vállalták föl a területfej­lesztést. Minél tovább húzódik a te­rületfejlesztési törvény elfogadása, annak egyre nagyobb kárát látja a vidék. Mert vidékre csak ezen ke­resztül jöhet a fejlesztési pénz. Na­gyon nehéz lesz ennek a törvénynek az elfogadása. Sajnos kudarc az is, hogy nem kaptuk meg az államtól azt a pénzt, ami ahhoz kell, hogy az intézményeket megfelelően fenn tudjuk tartani. Ennek a megszorító politikának azok az emberek isszák meg a levét, akik a legjobban rászo­rulnak a segítségre. A tervezetthez viszonyítva hat-hét százalékkal ke­vesebb pénzből tudtunk gazdál­kodni. Spóroltunk, autókkal, eszkö­zökkel. Törekedtünk viszont arra, hogy az ellátás ne romoljon.- Ezzel már át is tértünk az idei feladatokra. Mit tart legfonto­sabbnak a tervek közül?- A már említett beruházások mellett a félegyházi kórház fertőző­részlegének kialakítását, a kiskun- halasi, garai, bácsalmási szociális otthonok fejlesztését, az oktatásban pedig a bajai speciális iskola varro­dájának és festőműhelyének meg­építését említhetem. Ez utóbbit Baja testvérvárosa finanszírozza, a megye 18 millióval vesz részt az építésben, ami egyébként 180 mil­lióba kerül. A többit a testvérváros fedezi. A megyei kórház veszélyes hulladéképítőjének a fölépítésére is elfogadták pályázatunkat. Az idei tervek között az úgyne­vezett önként vállalt intézmények további segítése is szerepel. A zo­máncművészeti alkotótelep, a ke­rámiastúdió, a Forrás folyóirat ki­adása és a csillagvizsgáló érdemel elsősorban említést. Ez a megyei mecenatúra Bács-Kiskun legszebb hagyományai közé sorolandó. Végül a megye egyre bővülő nemzetközi kapcsolatainak idei fel­adatait említem. Az Európai Me­gyeszövetség stockholmi gyűlésére tavaly a volt szocialista országok közül először a magyar szövetséget hívták meg, sőt elfogadták, hogy jövőre itt legyen a közgyűlés. A megye egyébként hét régióval tart kapcsolatot, melyek közül a dán és az angol a leggyümölcsözőbb. A dániai Viborg megye kistérségi ag­rárprogrammal vesz részt az együttműködésben.- Mint látszik, feladatok idén is lesznek bőven. Vajon, visszaka- nyorodva a bevezetőben föltett kérdésemhez, mi a jóslata, javul-e idén e táj lakóinak élete.-Tavaly már ahhoz is optimiz­mus kellett, hogy reggel fölkelve az ember kinyissa a szemét. Számítok arra, hogy idén lesz valami látszatja erőfeszítéseinknek, hiszen végül is ez az egész történet az itt élő embe­rekről szól, csak akkor van értelme a munkánknak, ha jobbá válik az életük. Hámori Zoltán A Magyar Nemzeti Bank a sta­bilizáció kulcsfontosságú té­nyezőjének az infláció mérsék­lését tartja 1996-ban. Az ár­emelkedés csökkentéséhez a jegybank a fölös likviditást semlegesítő politikájával tud hozzájárulni. Az MNB számí­tásai szerint az ipari termelői árak a tavalyi 27 százalékos növekedés után az új évben 17- 20 százalékkal emelkednek, miközben az év végére, decem­berre az éves árindex 16-19 százalékra mérséklődik. Ha­sonló lesz a helyzet a fogyasz­tói áraknál, amelyek egész év­ben 19-21 százalékkal emel­kednek, viszont a decemberi ár­index már csak 16-19 százalék lesz. Ennek figyelembevételé­vel hirdette meg a leértékelési ütemet a központi bank. Míg tavaly a második félévben havi 1,3 százalékkal csökkent a fo­rint árfolyama a konvertibilis valutákhoz képest, az idén ez 1,2 százalék lesz. Mindezt a Magyar Nemzeti Bank 1996. évre kidolgozott monetáris po­litikai irányelvei tartalmazzák. A központi bank szerint az infláció lassulásának fontos fel­tétele az ésszerű jövedelempoli­tika folytatása. Amennyiben si­kerül elérni, hogy az érdekelt felek a jövő évre várt infláció­sáv aljának - 19 százaléknak - megfelelő béremelésben álla­podjanak meg, akkor esély van arra, hogy az infláció mérsék­lődése következtében a bérek vásárlóereje ne, vagy alig vál­tozzék. Ellenkező esetben a vártnál nagyobb nominálkere- setek felpörgetik az inflációt, ami azt eredményezi, hogy ugyanaz a reálbérszínvonal egy magasabb áremelkedés mellett jön létre. Az MNB szerint az új évre meghirdetett 1,2 százalékos havi leértékelés összhangban van a gazdasági peremfeltéte­lekkel. Idén már nincs szükség egyensúlyjavító, kiigazító in­tézkedésekre, sőt arra sem, hogy a leértékelés a tavalyihoz hasonló mértékben javítsa az exportőrök versenyképességét. Belga cukorrépa- vetőmag Mindeddig Belgiumból szerez­ték be a kiváló minőségű vető­magot a viharsarki cukorgyá­rak, az új évtől viszont meg­kezdődik a belga cukorrépa-ve­tőmag hazai termesztése - tájé­koztatták a sajtót a Békés Me­gyéért Vállalkozásfejlesztési Alapítványnál. Az alapítvány által kiírt pályázatra nyolcán je­lentkeztek, közülük négy elégíti ki maradéktalanul a követel­ményeket. Ez a négy vetőmag- termesztő gazdaság 1996-ban megkezdheti a kiváló minőségű vetőmag előállítását. Két to­vábbi pályázó várhatóan 1997- től felel meg a magas követel­ményeknek. A békéscsabai székhelyű alapítvány a belga érdekeltségű SES-Beta Kft.-vei állapodott meg a cukorrépa-vetőmag ter­meltetésének megszervezésére. A termesztés kétlépcsős mód­szerrel történik: az első eszten­dőben csak dugványt állítanak elő, azt ősszel kiszedik a föld­ből és prizmában teleltetik, majd a második évben a dug­ványok elültetésével nyerik az értékes magot. A termeltető kü- lön-külön köt szerződést dug­vány- és magrépatermesztésre. Nem nyernek a kereskedők Az általános forgalmi adóról szóló törvény legutóbbi mó­dosítása szerint a régi és az új fogyasztási adótételek közötti különbözetet a vállalkozá­soknak be kell fizetniük a költségvetésbe. Ezzel meg­szűnik az a lehetőség, hogy a fogyasztási adó emelkedése előtt nagyobb tételeket hal­mozzanak fel a kereskedők, amin az adóemelés beépítését követően külön hasznot tehet­tek zsebre. A fogyasztásiadó-törvény módosítása értelmében a téte­les fogyasztási adók átlagosan 15 százalékkal emelkednek 1996. január 1-jétől. A régi és az új fogyasztásiadó-tételek közötti különbözetet az 1996. január 1-jei leltározással alá­támasztott, továbbértékesítési célú nyitókészlet mennyisége után kell kiszámítani és azt a vállalkozásoknak a január hónapot tartalmazó áfabeval­lásukban befizetendő adóként kell bevallaniuk. Ennek meg­felelően azoknak az áfafize­tésre kötelezetteknek, akik 1996. január 1-jén olyan fo­gyasztási adóval terhelt ter­méket tartottak készleten, amelyet 1996. január 1. előtt szereztek be, de csak ezt kö­vetően értékesítenek, a fo­gyasztási adó régi és új tétele­inek különbözetét - a készle­ten lévő mennyiségre vonat­kozóan - áfaként kell befizet­niük a költségvetésbe. A ren­delkezés nem vonatkozik a csak százalékos fogyasztási adót tartalmazó termékekre, (mint például a parfüm, a rá­gógumi, a pörkölt kávé, a fű- szerpaprika, az ékszerek és a személygépkocsi), kiterjed viszont a hatálya az üzem­anyagokra és az egyéb kő­olajszármazékokra, szesz­gyártási termékekre, szeszes italokra és a cigarettára. Azoknál a-termékeknél, ame­lyeken százalékos és tételes adó is van, mint például a ci­garetta, a készletre jutóan csak a tételes forintösszeg változását kell megfizetni. A tételes fogyasztási adóhoz ha­sonló módon kell eljárni az útalap-hozzájárulás ügyében is az üzemanyagoknál. A fo­gyasztási adó növekménye mellett ez esetben az útalap­hozzájárulás növekményét is be kell fizetni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom