Petőfi Népe, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Körkép a megye gyermekvédelmi intézményeiről ............................... i ...............................................—......................................——.................................... ...............................................................................................................— C saládias nevelés a kunfehértói gyermekotthonban Anya és kislánya egy helyre került Mind a hárman egy családhoz tartoznak. Simon Sándomé, a kunfehértói gyermekotthon igazgatója nagyon szerényen beszél az intézményéről, holott joggal büszkélkedhetne vele. Különbül néz ki, mint egyik-másik család otthona. Habár az igazgatónő szerint az ágyak már több mint 20 évesek, az íróasztalokat is ki kellene cserélni, az idegen számára mindez nem tűnik fel. Olyan szépen megkíméltek minden bútort az ott lakó gyerekek, hogy még a hatéves szekrénysorok is vadonatújnak tűnnek. A szobák barátságosak és ragyognak a tisztaságtól. Az ablakokon szép függönyök, a falakon képek. Kis asztalkák, fotelok. De nem egyformák. Minden „család” másként rendezkedett be. A bútorok is eltérőek. Családot alkotva A család elnevezés nem tévedés. A kunfehértói otthon volt az első, ahol - annak ellenére, hogy az épület nem alkalmas erre - kialakították a családias nevelést. Ez azt jelenti, hogy az otthonban lévő hatvanhét állami gondozott gyermek és fiatal családokat alkotva él együtt. Minden család nyolc-tíz gyermekből áll, s az őket nevelő pedagógusról nevezték el. Az egy családba tartozók együtt étkeznek, tanulnak, s természetesen egy szobában laknak. Az intézeten belül tehát több kisebb közösség működik, mégpedig úgy, mint egy igazi család. A terhes leányt is befogadták Ezt az intézményt több mint negyven éve nyilvánították gyermekotthonná, de akkor még csak felső tagozatos lányok részére. Ekkor az otthonon belül volt az iskola. Később felépült az általános iskola, s a lányotthonban meginők csecsemőjükkel együtt dúlt a változás. Huszonhat éve vették fel az első óvodást, majd a nyolcvanas évek közepe táján már egy-két tizennégy éven felüli gyereket is próbáltak az otthonban tartani. Elvileg 3-18 éves korukig élhetnének az intézetben, de mára ez is megváltozott. Olyan fiataloknak is helyet adnak 24 éves korig, akik nem alkalmasak az önálló életre. Sőt, csecsemőket is befogadnak. Két éve történt, hogy egy hetedikes kislányt küldtek volna az intézetbe. Mint kiderült, a leány terhes volt. A gyermek megszületése után a szabályok szerint a lány Kunfehértóra, a kicsinye pedig a kecskeméti csecsemőotthonba kellett volna, hogy kerüljön. Végül úgy gondolták: miért ne nevelhetné a babát az édesanyja. így költöztek mindketten a kunfehértói otthonba, ahol külön szobában élnek. A kicsi gyönyörűen fejlődik, az édesanyja pedig tanul. Tavaly társak is érkeztek. Budapestről jött Kőmíves Katalin, akinek a kisfia akkor volt kétmaradhattak az otthonban. hetes. Nekik sem kellett egymástól elválniuk. Arra is nagyon ügyelnek, hogy a testvéreket ne szakítsák el egymástól. Befogadják inkább a csecsemőt is. Egyre több a beteg gyerek Jelenleg ötvenhárom lány és tizennégy fiú lakója van az otthonnak. Két csecsemő, egy bölcsődés, két óvodás és harminchat általános iskolás. Hatan a halasi speciális iskolába járnak. A nagyobbak közül tizenheten ipari tanulók, ketten középiskolások, egy fiatalember pedig a budapesti baptista teológián tanul. Hatan már dolgoznak. A pedagógusok, gondozók közül sokan itt élték le fél életüket. Pécsi Lászlóné és Sza- nádi Imréné már 1963 óta az otthonban dolgozik. Szabó Ká- rolyné is több mint harminc éve az intézet pedagógusa. Simon Sándomé elmondta: sokat köszönhetnek a támogatóknak is. Legkiemelkedőbb köztük Sepsi László, aki három éven át 500 ezer forint értékben vett ajándékokat az otthon számára. De segített már a helyi takarékszövetkezet, a megyei önkormányzat gyermek- és ifjúságvédelmi bizottsága, az Ertex, a Máris Szeretetszolgálat. Szomorú viszont, hogy egyre több beteg gyermek kerül az otthonba. Az is baj, hogy ezek a gyerekek, fiatalok sokkal védtelenebbek, kiszolgáltatottabbak a társadalomban. Simon Sándomé mindent megtesz a gyermekekért az otthonban. A falakon kívül azonban ő is tehetetlen. Miért lettem nevelőszülő? A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet munkatársai Örömöm, bánatom címmel könyvben jelentették meg a nevelőszülők vallomásait. íme, néhány részlet. Rimóczi Lászlóné: - A nevelt gyermekeink vér szerinti testvérek voltak. Egy 14 éves lány és egy 11 éves fiú. A vér szerinti fiunk pedig 13 éves volt. Két év elteltével hivatásos nevelőszülő lettem, ekkor került a családba az akkor 3 éves ikerpár kisfiú. Egy idő után már nagyon ki tudták mutatni a sze- retetüket. Általuk sok apró örömben volt részünk. De eljött az idő, amikor már 5 évesek lettek, az óvodában a legokosabbak közé tartoztak, és a vér szerinti apukának eszébe jutott, hogy neki vannak gyermekei. Elkezdte látogatni őket. Ez egy évig ment, majd a mi drága kicsinyeinket beültették a bérelt autóba és elvitték tőlünk örökre. Úgy éreztük, hogy a szívünk egy darabját is elvitték velük. Fekete Imréné: - Az én 22 nevelt gyermekemből 18 egészséges, testben és értelemben. A felnőttekben gyakran csalódtam. Például ok nélkül sajnálják a nevelt gyermekeket, nehezítik életüket. Az iskolai szakkörökbe nem veszik be őket, mert nem kiváló tanulók. Az egyik fiam nem járhatott énekkarba, hiába tanult zenét és szépen énekelt, de sötét volt a bőre. A felnőttek gyermekeiket nem engedték barátkozni az állami gondozottakkal. György Pálné: - Az elmúlt években 15 állami gondozott gyermek nevelkedett nálam. Jelenleg is négyet nevelek. Soha nem vettem figyelembe az anyagi juttatásokat, amit a gyerekek után kapok. Nincs semmiféle különös nevelési taktikám. Szép szóval és kellő szigorral mindegyiknél elértem, hogy engedelmeskedjen és hallgasson rám. Zömmel cigány származású és sérült gyermekeket neveltem és nevelek. Színre, nemre, képességre nem néztem, nem válogattam. Csak azt látom, hogy az elhagyott gyerekeknek családra, szülőre van szükségük. Dolgozni tanítják a fiatalokat Kecskeméten Biokonzervüzem intézeten belül Kecskeméten, a Faragó Béla Gyermek- és Ifjúsági Otthon vezetője, Sendula Ferenc és munkatársai nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Amióta intézetük régi helyéről a Dutép egykori munkásszállójának helyére költözött, azóta állandóan változik a feladatuk. Természetesen ehhez igyekeznek alakítani a körülményeket is, de az már nehéz dió. A többi gyermekotthonhoz hasonlóan kicsi gyerekeket és tizennyolc éveseket is fogadnak. A csapat azonban igen vegyes: megtalálható itt a szelíd, bátortalan kisóvodástól kezdve a soltvadkerti bicskásokig mindenféle gyerek. A felszámolásra ítélt felsőszentiváni otthonból is jöttek ide kamaszok. Közülük hárman gyorsan bemutatkoztak. Amint kicsit feltalálták magukat, első dolguk volt saját intézetüket kifosztani. Kifeszítették a bezárt ajtókat, feltörték a szekrényeket.- Ők azok a problémás fiatalok, akik fogadására nem vagyunk felkészülve - mondja Sendula Ferenc igazgató. - A külső feltételek ugyan adottak, a belső, intézményiek azonban egyelőre nem igazán alkalmasak ezeknek a gyerekeknek a nevelésére. A Faragó Béla Gyermekotthon más okokból is sajátos helyzetben van. A nevelőotthon mellett működtetnek egy diákotthont, ahol most száztíz középiskolás lakik. A nevelőintézeti részen két Az otthon egyik lakója. éve azon dolgoznak, hogy kialakítsák a lakásotthonos ellátási formát. Meggyőződésük, hogy ez a családias rendszer - mivel életszerű és rugalmas - sokkal hatékonyabb a zárt intézetnél. Egy-egy lakásotthonban 8-10 személy él. Maguk takarítanak, maguk készítik a vacsorát, együtt étkeznek. Ehhez a körülmények is adottak. A hálószoba mellett egy ilyen családnak van társalgója, ebédlője, konyhája és fürdőszobája. Az igazi az lenne, ha 18 éves koruk után is megmaradna ez az otthon. Erre azonban nincs jogalap. Aki önálló életre képes, annak mennie kell. Ezért hozták létre ’94-ben az Otthonteremtő Alapítványt, hogy legalább ingatlannal, vagy lakás- berendezés vásárlásával segítsék a nevelőotthonból kikerülő állami gondozott fiatalokat. Sajnos, az alapítvány nagyon szerény támogatást tud nyújtani. De ami még nagyobb baj, hogy ezek a fiatalok munkához is nehezen jutnak.- Sajnos - magyarázza Sendula Ferenc - a társadalomban nem működik a szolidaritás, a tolerancia is minimális. Főleg ezeket a problematikus gyerekeket nem szívesen fogadják. Persze - véli az igazgató - a gyerekek sem alkalmasak arra, hogy a társadalom befogadja őket. Meg kell tehát tanítani őket dolgozni. De ehhez munkahelyet kell teremteni. A Faragó Béla Gyermekotthon ezért pályázatot nyújtott be, s az elnyert támogatásból hozzák létre a biokonzervüzemet házon belül. Az itt dolgozó állami gondozott fiatalok az-Első Híd Bt. alkalmazottai lesznek, s a megtermelt termék után kapják majd a juttatást. Tervük megvalósítását támogatja a Nyíri úti speciális iskola, a képzési központ, az SOS-falu, a önkormányzat, az Otthonteremtő Alapítvány és a széchenyivá- rosi Misszió Alapítvány. A kecskeméti önkormányzattól ingatlant kértek otthonteremtésre és vállalkozás beindítására. Elképzeléseik közt szerepel a félutas ház megvalósítása. Ide azok a fiatalok kerülnének, akik már nem lakhatnak koruk miatt a gyermekotthonban, de nem is tudnak még otthont teremteni. Az otthon melegét, a szeretetüket adják A gyermekvédő intézet igazgatója a nevelőszülőkről A megyében a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet az, ahol minden állami gondozott gyermekről, fiatalról tudnak. Az a gyermek, akiről lemondanak a szülei, vagy akit a gyámhatóság javaslatára kiemelnek a családból, először ide kerül. Maximum hatvan napot tölthetnek itt. Eny- ny i idő áll a gyermekvédő intézet rendelkezésére, hogy elrendezzék az állami gondozásba vett gyermek sorsát. Van, aki egy napot, van, aki fél évet tölt itt. Mint ahogy az intézet vezetője, dr. Kovács Gyula elmondta: a gyermeket - főként a három éven aluliakat - vagy örökbe adják, vagy nevelőotthonba, vagy nevelőszülőkhöz helyezik. A lényeg, hogy a gyerek személyiségének legmegfelelőbb körülményt keresik meg. A gyermek elhelyezése függ attól is, hol tudják iskoláztatni. Nagyon fontos szempont, hogy testvéreket ne válasszanak szét. Jelenleg Bács-Kiskun megyében ezerötven gyermekről, ifjúról gondoskodik az állam. Az elmúlt években csökkent az állami neveltek száma, s azok is kevesebben lettek, akik nevelőszülőkhöz helyezhetők. Tulajdonképpen örülni kellene, de Kovács Gyula gyorsan kiábrándít. Valóban csökkent a számuk, de ez nem azt jelenti, hogy javult a helyzet.- Mindez annak a következménye - magyarázza -, hogy nincs preventív gondozás. Ösz- szeomlott az óvodai, iskolai gyermekvédelem. Az előző években a hozzánk került gyerekek jelentős része, mintegy fele csecsemőkorú, harminc százaléka a 3-14 éves korosztály, s húsz százaléka tizennégy év feletti volt. Ez az arány teljesen felborult. A bekerült gyerekek alig húsz százaléka a 3-14 éves, s negyven százaléka 14 év feletti. Sok gyerek akkor kerül ide, Dr. Kovács Gyula amikor már nevelőszülőhöz nem adható, de a személyiségén is nehéz faragni.-Hány nevelőszülőt foglalkoztatnak?- Több mint háromszázötvenet. A nevelőszülői rendszer több mint 95 éves múltra tekint vissza. Ez alatt sok változás történt. Ma a tradicionális gyermeknevelés erkölcsi, magatartásbeli normatíváit tudatosabbá kell tenni.-Hogyan?-Első nekifutásként szülői értekezleteket tartottunk a megye 14 körzetében. A gyermek- védelmi felügyelő és a nevelőszülők konzultáltak az általuk legfontosabbnak tartott kérdésekben. Tavalyelőtt a hivatásos nevelőszülőknek Gordon-tanfolyamokat, tavaly szakmai továbbképzést szerveztünk.-Kik lehetnek nevelőszülők és hogyan?-Tulajdonképpen bárki lehet, s teljesen mindegy, hol jelentkezik, ha komolyan gondolja. A jelentkezés után a területen illetékes nevelőszülői felügyelő kimegy és elbeszélget a szülővel. Elmondja az elvárásokat. Az az igazság, hogy mi nem palotákat akarunk, nem feltétel a teljes komfort, az öt diploma. Az a kérdés: érdek nélkül szereti-e a gyereket. El tudja-e fogadni a fogyatékost, az egészségkárosultat, vagy a cigánygyereket. Környezettanulmányt is folytatunk, sőt, a jelentkezők személyiségvizsgálaton is részt vesznek. Tulajdonképpen hajszálpontosan ugyanolyan elvárásokat fogalmazunk meg, mint az örökbefogadó szülőknél. A nevelőszülőnek úgy kell szeretnie a gyereket, mint a sajátját, de ha örökbe adjuk, vagy elvisszük, el tudja viselni, sőt, tudjon közreműködni.- Mennyi anyagi juttatást kapnak ezért a nevelőszülők?- Átlagosan 3500 forint gondozási díjat adunk, ruhára 2 ezret, dologi kiadásra ezer forintot. Erre jön a családi pótlék.- Hány gyermek lehet egy szülőnél?- A hivatásos, főállásúnál - ilyen tizenhárom van a megyében - minimum kettő, maximum nyolc gyerek. A hagyományos értelemben vett nevelőszülőnél döntő többségben csak egy. S nem igaz, hogy a pénzért vállalják a gyerekeket. Inkább ők nyúlnak a zsebükbe. Ők adják az otthon melegét, a szeretetüket, s fizetik az iskolában a szakkört, a sportkört, a zeneórát, az orvost, a szemüveget, a kirándulást. S ezért mi cserébe nagyon keveset nyújtunk. A monarchia idejében maga a belügyminiszter jutalmazta meg a nevelőszülőket. Ma, azon kívül, hogy csináltattunk egy kis plakettet, s mellé 10 ezer forintot adunk évente öt szülőnek, senki nem mond köszönetét. Az Életerő Alapítványt a megyei önkormányzat támogatásával hoztuk létre. Ebből az idős, nyugdíjban nem részesülő nevelőszülőknek adunk szerény életjáradékot.
