Petőfi Népe, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-26 / 22. szám
1996. január 26., péntek Petőfi Népe 5. oldal IFOR város Somogybán — Szép lehet itt — mondta Mark Roberts őrmester, miután a megérkezését követő tizedik percben kinézett szállása, a kaposvári Flamingo Hotel ablakán. A katona Kaposvár egyik legforgalmasabb útjára tekinthetett, amelyen manapság minden harmadik elsuhanó autó az amerikai hadsereg kötelékébe tartozik. — Nem ismerem Magyarországot — summázta még mindig kifelé nézve, egy tüzetesebb vizsgálódás után. — Kaptunk ugyan egy gépelt oldalnyi ismertetőt, amelyben az időjárásról, a közlekedésről és a helyi szokásokról írtak, de mielőtt a feleségemnek levelet küldenék Pennsilvániába, szívesen körülnéznék a városban is egy kicsit. Aztán váratlanul ezt kérdezte: — Lehet itt Coca Colát kapni? — Természetesen. — És mi a neve? — Coca Cola — vágta rá katonásan az egyik korábban érkezett közlegény. — Akkor minden rendben — nyugtázta, és otthagyta az ablakot az őrmester. — Menjünk és igyunk egyet, mert kiszáradt a torkom az utazás során. Az amerikai IFOR-erők első szállítógépe december kilencedikén szállt le a taszári katonai repülőtér kifutópályáján. A géppel akkor száztíz katona és mintegy negyven tonnányi hadianyag érkezett. Másnap tíz óriásrepülőgép érkezett: összesen ötszáz katonát és ötszáz tonnányi árut hoztak. Azóta gépek naponta jönnek. Nem tellett el egy hónap, s Taszáron és Kaposváron már több mint hatezerötszáz békefenntartó állomásozik. A repülőgépek, a vonatok és közúti konvojok eddig egymillió tonnányi felszerelést szállítottak Magyarországra, és ezen keresztül Boszniába. Az amerikai csapatok érkezése olyan esemény, amely kihat az egész térség életére. Ta- szár, ez az alig kétezer lakosú somogyi kis falu, világszerte ismert lesz, s Kaposvárról is jóval többen hallottak — elsősorban — a CNN-hírtelevízió révén, mint korábban bármikor. Taszáron McDonald’s étterem és panzió épül, s ahol korábban a MIG-ek sugárhajtóművének zaja miatt lehetetlen volt házat eladni, mára az egekbe szöktek az ingatlanárak és lassan már albérletet sem találni havi ezer dollár alatt. Taszár életében a repülőtér régóta fontos szerepet játszott. 1928-ban fogtak hozzá az építéséhez, s 1936-tól használják katonai célokra. A második világháború alatt is megmaradt magyar irányítás alatt. 1949- ben munkaszolgálatosok közreműködésével építették meg a mai leszállópályák elődjét. Egy évvel később itt alakult meg az 50. vadászrepülő ezred, amelynek jogutódja a 31. Kapos Harcászati Repülőezred 1991. november 1-jén jött létre. 1991- ben első alkalommal itt rendeztek katonai repülőnapot, amelyen NATO-tagországok gépei, és amerikai pilóták is részt vettek. A település lakóinak ma is elsősorban a repülőtér kínál munkalehetőséget, ám Kaposvár közelsége miatt a lakosság nagyrésze bejáró a megyeszékhely ipari üzemeibe. A laktanya kapujában kartonpapírra írt kriksz-kraksz hirdeti a változást: U.S. Army Staging Area, Air Base. A kapuban a magyar ügyeletesek mellett a Military Police golyóálló mellénybe öltöztetett katonái vigyáznak a bázis rendjére. A laktanyában magyar és ameA Task Forces Eagle katonái a boszniai indulásra várnak rikai katonák együtt dolgoznak. Az épületek nagy részébe azonban a magyar honvédség katonái nem tehetik be a lábukat. Az egykori oktatási központban rendezte be főhadiszállását Abrams tábornok, Taszár amerikai parancsnoka. A laktanya közepén álló két emelet magas építményt a békefenntartók szögesdróttal vonták körbe. Ezen belülre az MP-katonák csak különleges belépővel engedik az idegent. A parancsnokok naponta videokonferencián tárgyalják meg a következő órák történéseit. A technika segítségével a taszári parancsnokságnak közvetlen kapcsolata van Shalikasvili tábornokkal, az amerikai csapatok főparancsnokával és Crouch tábornokkal, az Európában állomásozó USA haderők parancsnokával is. Míg a parancsnokok a szokásos reggeli videoértekezletüket tartják, a tábor háromezer katonája végzi napi feladatát. A reptér kifutópályái mellé szabályos konténervárosok épültek. A kifutópályák melletti szántásban egy hét alatt száz sátor épült, amely csaknem négyezer katona elszállásolására alkalmas. Itt a Task Forces Eagle, azaz a harcoló csapatok katonái töltik idejüket. Ők nem vesznek részt a tábor építésében. Nagyrészt repülővel, és busszal fegyvertelenül érkeznek Németországból és Spanyolországból, hogy három-négy napi pihenő után induljanak a boszniai bevetésre. A katonák a bázisokon műtétekre is alkalmas háromszáz ágyas saját kórházat és amerikai igényekre szabott konyhát is építettek. Az utóbbit azonban még még legalább egy hónapig nem használják, ehelyett barna műanyagfóliába csomagolt konzervételeket esznek. A Meal-Ready to Eat csomagban Az első vonattal a tábori kórház katonái érkeztek Amerika fia jött, látott... Az átfázott katonák a reptéri sátrakban melegednek A haditengerészet harcoló alakulatai Spanyolországból érkeztek Taszárra A békefenntartókat leginkább a mostoha idöj árás viselte meg az egytálételek mellett rágógumi, törlőkendő, kakaópor, sajt és ízesítők is találhatók. A Taszárra érkező C-141-es, vagy C-17-es szállítógépek körülbelül száz tonnányi súlyt bírnak el egyszerre. A megrakott repülőket az amerikai légierő speciális gépeivel kevesebb mint ötven perc alatt kirakják. Az óriásgépek nem is vesztegetik az időt: az újabb szállítmányért azonnal indulnak vissza Németországba. — Örülök annak, hogy részt vehetek a boszniai békemisszióban — mondta Robert Hobbs tizedes, egyike annak a háromezer katonának, akik a békemisszió ideje alatt a taszári és kaposvári raktárbázisokon teljesítenek szolgálatot. — Mi naponta több mint tizennégy órát dolgozunk. Magunk választottuk ezt: nem az a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat Kaposváron, hanem az, hogy kiszolgáljuk a csapatokat, akik Boszniában békét teremtenek majd. Ez egy nemes küldetés és örülök annak, hogy magam is részt vehetek benne. Az egykori kaposvári tüzérlaktanyában szintén sátrak épültek. Az alakulótéren konténerekbe épített mosdók, zuhanyzók és WC-k sorakoznak. Egy-egy hatalmas sátorban háromszáz katona lakik, férfiak és nők együtt. A Scud-rakéták tárolósilóiban is tábori ágyak sorakoznak, a laktanya egykori telephelye zsúfolásig megtelt hadianyaggal. Sámuel Kindred tábornok, a kaposvári parancsnok legfőbb gondja az, hogy hol raktározza a folyamatosan érkező felszerelést. A több ezer járművet, építőanyagot és tábori kellékek tárolására ugyanis az amerikaiak már minden létező telephelyet igénybe vettek. így a Sulák szőnyegház és Tüzép-telep udvarán, a Cukorgyár csaknem teljes területén, az Agroker telepén, a kaposújlaki polgári repülőtéren, valamint a közeli városokban, Nagyatádon, Marcaliban és Dombóváron is katonai járművek sorakoznak. A hadianyag azonban folyamatosan érkezik, a békefenntartóknak újabb és újabb telepekre lenne szükségük. Szita Károly, Kaposvár polgármestere a helybéliek érdekeit védi. Segítséget ígért a tábornoknak újabb telepek megszerzéséhez, cserében azonban azt kérte, hogy a városban — a lehetőségek szerint — csökkenjen az amerikai teherautók forgalma, hogy az újlaki repülőtéren állomásozó csaknem százötven harci helikopter kerülje Kaposvár légterét és hogy az amerikaiak az eddigieknél jobban törődjenek a lakosság problémáival is. A várakozásokkal — és a szóbeszéddel — ellentétben a kaposvári mulatókban ritkán találkozni amerikaiakkal. Ők is nagyrészt a hadsereggel kapcsolatban álló texasi Brown and Roots cég alkalmazottai. A békefenntartók csak hivatalos ügyben jöhetnek ki a laktanyákból és hogy ez így legyen, azt az amerikai katonai rendészet járőrei rendszeresen ellenőrzik is. A „kijárási tilalom” a parancsnokok szerint február végéig sújtja a katonákat. Azért addig, mert akkora a békefenntartó alakulatok összes katonája eljut Boszniába, így a Somogybán állomásozó kiszolgáló alakulatoknak is több szabadidejük lesz majd. Barna Zsolt Lang Róbert, a Somogyi Hírlap fotó- riportere fenti képeivel a Sajtófotó '95 pályázaton képriport kategóriában a II. díjat nyerte el, és az AS-M Kft különdíját is ő kapta meg.
