Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-06 / 286. szám

1995. december 6., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Szép a lángja, de nem fűt Olvastam a november 25-ei Pe­tőfi Népében, hogy rosszabb a gáz fűtőértéke Kiskunhalason. Ez biztos is, hiába mondja Be- sesek Béla szanki üzemvezető, hogy megvan a földgáz fűtőér­téke. Valószínűleg ott igen, de itt Kecskemét-Miklóstelepen nem biztos. 1994-ben, amikor beköttet­tük a gázt, a -25 fokos hideg­ben is fel tudta fűteni lakásun­kat úgy, hogy közben a távkap­csoló többször is kikapcsolta a lángot 4-5 percre. Most pedig, noha még alig van hideg, bi­zony egész nap ég a gáz. így is csak 50 fokra melegszik a víz a radiátorban. Az ígéret szép szó... Mi, a Kecskemét Újerdő utcai lakosok, kéréssel fordulunk önökhöz, tegyék közzé pana­szunkat. Működik a közelünkben egy tüzéptelep. Minden reggel arra ébredünk, hogy az ágy rázkódik alattunk, ugyanis már hajnalban nyolc-tíz teherautó indítja be motorját, és járatja, járatja, hogy füstben úszik az egész utca. A környéket nyolcvan száza­lékban nyugdíjasok lakják. Egész nyáron szépítettük, ren­deztük, drága vízzel locsoltuk, most tessék megnézni, úgy néz Egymást üldözik a buszok A gazdaságosságról manap­ság sok szó esik, de mintha a Volán Rt. nem venne tudo­mást erről. Legalábbis a kecs­keméti 1-es és a 11-es vona­lon semmiképp, mert hóna­pok óta egymást üldözi a két csuklós autóbusz, legtöbb esetben egy-két utassal, főleg reggel 8 után és napközben. Éppen ezért sok utastársam nevében kérem, úgy alakítsa ki a Volán a menetrendet, hogy több idő teljen el a két autóbusz járata között. Nem ragaszkodunk mi a negyed­vagy félóránkénti 1-es vagy 11-es járathoz. Viszont pon­tosan tudni akarjuk, mikor ér­nek a buszok az egyes megál­lókba, hogy ne kelljen szalad­nunk, idegeskednünk, mert lekéstük azt a buszt, amelyik öt perc múlva kellene ideér­jen. Mivel mifelénk nincs buszvégállomás, a menetidő­nél jóval hamarabb érnek a buszok a megállókba. Kérjük a Volán illetékeseit, a hideg időre való tekintettel az utasok kérését szívesked­jenek figyelembe venni. Kovácsné Kecskemét Kukába dobott kisbabák Lehet azt mondani, hogy jó a gáz minősége, de ki tudja azt bizonyítani, ellenőrizni? Jó lenne, ha volna olyan műszer itt a környéken, amelyik meg tudna győzni az állítás valódi­ságáról. Mert lehet tüzelni tatai brikettel vagy egy gyengébb minőségűvel is, mindkettő lán­gol és melegít, de nem azonos mértékben. Ezért lenne jó, ha végre megvizsgálnák az illetékes urak a gáz minőségét. Mert, ha ráa­dásul még meg is emelik a gáz árát, a szegény nyugdíjas bi­zony kikapcsolja a fűtést és in­kább fagyoskodik. Adám József, Kecskemét ki az utcánk, mint ahol tankok jártak. A mi házunk már meg­repedezett, az ablakok remeg­nek, a konyhaszekrényben az edények összeverődnek, ál­landó mozgásban vannak. A szemetet nem tudják elvinni, mert a kapubejárókat is elállják a teherautók. (Ma is a páros ol­dalon ottmaradt a szemét.) Pa­naszunkat már szóvá tettük la­kossági fórumon is, ahol a pol­gármester úr személyesen is je­len volt. ígéretet kaptunk, de mindeddig semmi sem történt. Mócza László Kecskemét, Újerdő Füstölgők, füstölögsz, füstölgünk Nagyon haragszom azokra az emberekre, akik állandóan égetnek és füstölnek valamit. Mindegy, milyen nap vagy napszak van, nem számít, hogy beborítja a környéket a füst, amelytől majd megful­ladnak a környéken lakók. Nem értem az ilyen embe­reket, akiknek eszébe sem jut: hátha van, aki nem szereti a büdös, füstös levegőt szagolni. Sokan lakunk itt, kint, a fel- sőszéktói területen. De nem azért lakunk itt, hogy egy-egy városlakó a hobbijára kijárva az orrunk alá büdösítsen, aztán hazamenjen valamivel tisztább levegőjű városi lakásába, a füs­töt, bűzt pedig itthagyja ne­künk. Meg lehet nézni bármelyik nap, hogy délutánonként áll a füst egész Felsőszéktó (Sutus- falutól a Miklóstelepig) felett. Hol itt, hol ott csap fel egy-egy füstoszlop. A hobbisok sajnos azt hi­szik, hogy a városon kívül már mindent lehet. Rájuk nem vo­natkoznak a városi és egyéb rendeletek. Márpedig azok ki­mondják: szemetet csak kije­lölt helyen lehet égetni, például a szeméttelepen! Tavasztól őszig a Felső­széktó is egy egész szemétte­lep, mert a sok „kedves” városi autóval kihordja, majd eldobja zsákos szemetét, akik pedig a hobbijukra viszik, ott égetik el a különböző műanyagtól ron­gyokig terjedő szemetüket, to­vább szennyezve az amúgyis szennyezett levegőt. Sajnos ez a nemtörődömség jellemző az egész magyar tár­sadalomra. Mindenki csak a sa­ját hasznát nézi, és mindent úgy tesz, ahogy neki jólesik. Végül pedig kiderül: az a rossz ember, aki emiatt szólni mer! Nagyon elkorcsosult ez a világ, mert már a jó szándékú figyelmezte­tést is gorombán „köszönik” meg. Azért kitartóan továbbra is azt vallom, mindenki éljen úgy, ahogy akar, csináljon, amit akar, de úgy, hogy azzal mások érdekeit, közérzetét ne sértse! Mit szólnának ugyanis azok a füstölő hobbisok, vagy ottla- kók, ha én a városi lakásuk ab­laka alatt gyújtanék tüzet? Biz­tos nem hagynák szó nélkül! Tehát ezúton kérem fel - nem füstölő embertársaim ne­vében - azokat, akik már-már sportot űznek a füstölésből, szüntessék meg ezt a tevékeny­séget, mert esetleg bírsági kö­vetkezménye is lehet a dolog­nak! S.-né, Kecskemét, Felsőszéktó Változó korok, változó utcanevek? Elborzaszt, megrémít, felhábo­rít a kukákba, szeméttelepre ki­dobott babák híre. És itt van egy újabb Pécsett. Kidobja, mint egy vödömyi szemetet, amikor számtalan házaspárnak nem lehet, nincsen gyermeke! Ezek az egészséges gyermekek élhetnének, ha anyjuk félel­mükben, ostobaságukban nem a halált osztanák nekik. A ré­gebbi filmekben láttam azt, hogy az apácák küszöbére letet­ték a csecsemőt jól bebugyo­lálva vagy mózeskosárban. Be­csöngettek és elszaladtak. Tu­dom, sokszor keserűségükben, félelmükben tesznek ilyet az anyák, de a mai körülmények között nem tartom lehetetlen­nek, hogy ez csak fokozódni fog. (Abortusz 10 000 Ft, köze­pes fogamzásgátló 700 Ft/hó.) Férjem 1990 óta mozgássérült: egyik fele béna, már kétszer volt agyvérzése, beszélni nem tud és nem mindent ért meg. Kislányom is van, aki most jár első osztályba (szakmunkás- képzőbe) Kecskemétre, az isko­láztatása sokba kerül. A nyug­díjból és a családi pótlékból nem sok mindenre telik. Egy hónapban 12 456 Ft-ból jövünk ki. Öt éve nem volt karácsony­fánk, szaloncukrunk. Kislá­nyom szíve úgy fáj, amikor ka­Nem lehet semmit tenni? Ezek az anyák nem akarják a nevüket adni gyermekükhöz. De miért nem lehet a nevelő- otthonok küszöbére, temp­lomba, kórház csendesebb ré­szén otthagyni? Hiszen ő tehet legkevésbé arról, hogy erre a világra jött! Nem lehet a temp­lom, kórház ajtajára kiírni, hogy: „Ha felesleges a gyerme­ked, ne öld meg, ide hozd, majd mi gondoskodunk nevelőszü­lőkről és nem kérdezzük, ki volt az anyja, apja! Itt jó helyen van, ha már megszületett, ne bántsd! Hagyd élni!” Én kiírnám mindenhová. Vagy tényleg nincs megoldás? Ennyire szánalmasan ostobák, kegyetlenek lettünk? A. V.-né Kiskunhalas rácsony után az iskolában mondják, hogy milyen kará­csonyuk volt a többieknek és milyen ajándékot kaptak. Nekünk nem telik ilyesmire, pedig jó volna már egy szép, békés karácsonyt eltölteni így hárman a férjemmel és a kislá­nyommal. Ha volna valaki, aki tudna adományozni szaloncuk­rot, élelmet, ruhaneműt, netán pénzt tudna küldeni, nagyon megköszönnénk. Csak önökben bízom, kislányommal együtt. A szocialista párt idei, novem­beri folyóiratát olvasva a har­madik és negyedik oldalakon az alábbiak keltették föl az érdek­lődésemet: „Ezek után nem is lehet cso­dálkozni, ami az utcanév-átke­resztelések ügyében folyik a Kossuth tér 1. szám alatt Kecs­keméten. Például a rendszervál­tozás után a Szűcs Lajosné utcát Sántha Györgyről, a város nagy költőjéről nevezték el 1992- ben. Legújabban pedig a Dellő utca nevet kapta ez a közterü­let.” Cicero ha élne, itt nyilván megismételné a Catelinához in­tézett szavakat: - ezúttal a vá­rosi igazgatásnak címezve -: Ki építi meg a magasabb járdát? Az olvasói levelek között ol­vastam, hogy valaki a járda megmagasítását kérte a színház előtti buszmegállóban. Szinte a számból vette ki a szót, ugyanis én is akartam erről írni, mert valóban életveszélyes ott le- szállni a buszokról sérülés nél­kül. Velem kétszer esett meg, hogy „repülés” közben egyszer a derekam roppant meg (ami­kor szép, fényes, olajos volt a busz belseje és a lépcső szélén megcsúsztam), körülbelül egy hete pedig a térdem ficamodott ki. Erre már korábban sort kel­lett volna keríteni, mert szinte nincs is máshol ilyen rossz, ala­csony megálló, mint az említett helyen. S-né, Kecskemét Köszönet az ismeretlennek! November 21-én délelőtt, mi­előtt az orvoshoz mentem volna, a kecskeméti postán volt intéz­nivalóm. Amikor az orvoshoz értem, szomorúan vettem észre, hogy nincs meg a Centrum­zacskós bonbonos csomag, amit a doktornőnek szántam. Csak délután végeztem, s így néhány óra múlva tudtam megkérdezni a postai tisztviselőt: találtak-e egy kis csomagot? Nagy örömömre megvolt a csomag. Égy ismeret­len leadta. Nagyon köszönöm. Most különösen jólesett, mert régóta nagyon beteg vagyok és szűkösen élünk. Nagyon szeret­ném megismerni a becsületes megtalálót és a postai ügyinté­zőt. Kérem címüket a Petőfi Népe olvasószolgálatával kö­zölni. Egy beteg asszony Szerkeszti: Szász András „Meddig élsz még vissza türel­münkkel, Catelina?” A fentiek bennem az alábbi gondolatokat ébresztették: Jól ismertem Sántha Györgyöt, mert tanárom volt. A nyugosz­taló versének egyik sora jut eszembe: „Ti tudjátok, hogy hívó ese­mények/ között nem hagytam paraszt Kecskemétet.” Ennyire szerette ő Kecskemé­tet. De szeretett városa részéről már nem tapasztalható ugyan­ilyen megértés. Akaratlanul is felvetődik bennem a kérdés: mi adott okot arra, hogy Sántha Györgyöt méltatlannak tartsák, hogy egy róla elnevezett utca nevét megváltoztassák? Talán Kulcsmásoló-zárszerelő-késé- lező szolgáltató tevékenysége­met 1985-ben kezdtem másod­állásban. Mivel a környezetem­ben élők közmegelégedéssel vették szolgáltatásomat, 1988- tól főállásban folytattam tevé­kenységemet. Akkori engedé­lyemet nem kötötték semmi­lyen feltételhez. Fel sem me­rült, hogy köteles vagyok ka­maratag lenni. Semmilyen ide vonatkozó nyilatkozatot soha nem írtam alá. Még a kommunista időkben sem köteleztek arra, hogy párt­tag legyek. Önök pedig idézőt küldenek a fizetésmeghagyás behajtása végett. Mi ez, ha nem a személyes szabadság megsér­tése? Vagy talán így működik a demokrácia? Köszönöm, ebből nem kérek. Egyszemélyes kisvállalkozá­szocialista volta miatt tartották akalmatlannak arra, hogy utcát nevezzenek el róla. Ez nem va­lószínű. De most megint csak versének sorai jutnak eszembe: „Mellem csupasz, nincs rajta talmi érem./Végeztem. Sej haj./ S nem sokra vihettem./ Nem eveztem nyálas, / Sima vize­ken!” A város vezetőségének dön­tése egy kissé engem is meg­döbbentett és most azért vettem a bátorságot - mint volt tanítvá­nya -, hogy szót emeljek és va­lami magyarázatot keressek a volt költő, magyartanárom ellen alkalmazott elmarasztaló döntés miatt. Molnár János Kecskemét som van és teljesen a munkám becsületétől és minőségétől függ, hogy fenn tudok-e ma­radni, vagy sem. Talán ha nagyvállalkozásom volna, az érdekeltségi összefonódások indokolttá tennék a kamarai tagságot. De így...? Mint kis­vállalkozó ugyanolyan hétköz­napi gondokkal küszködök, mint azok a „panelvárosi” la­kók, akik bejönnek kulcsot má­soltatni, s akiknek még szűkre- szabott áraimból is engednem kell. Ők az én munkaadóim és ha nem hasznos az én tevé­kenységem, akkor már bizo­nyára be is zárhattam volna. Éppen ezért ne erőltessenek rám, ránk olyan rendeletet, amely nem az esendő hétköz­napokat szolgálja. Szemerédi Árpád magánvállalkozó Olvasószolgálat Még lehet választani! Pénteken tartjuk új. Válasszon nyereményt! című játékunk sorsolását. Tehát nem késett még el senki, aki részt kíván venni a nyereményjátékban, ha gyorsan eljuttatja a szer­kesztőség címére a kettes számú szelvényt. A sorsoláson kihúzott cédulák beküldői az általuk választott ajándékot kapják. Olvasóink több szel­vénnyel is pályázhatnak, de minden cédulán csak egy-egy nyereményt jelölhetnek meg. Előfizetői kedvezmények A Petőfi Népe előfizetői jól tudják, hogy nemcsak korán és kényelmesen jutnak az új­sághoz, kevesebbe is kerül számukra, mint mindennap megvásárolni. „Mennyi a ked­vezmény?” - kérdezik naponta az olvasószolgálattól, hiszen mindenki tudni szeretné, mennyit takarít meg az előfi­zetéssel, és egyébként is ez a megfejtése a félmillió forintos nyereményjátékunknak. Ha­vonta négy lapszámot ingyen kapnak az előfizetőink, s akik negyedévet fizetnek egyszerre, ők tizenhárom újság árát spó­rolják meg. Idén is lesz falinaptár! Olvasóink kérdezték: megjele­nik-e a Petőfi Népe 1996-os falinaptára? Igen, biztosan számíthat rá mindenki, aki előfizette decemberre vagy megvásárolja az újságot. A naptár a karácsony előtti héten, december 22-én jelenik meg. Meddig érvényesek a PN-kártyák? Még az év végéig forgalom­ban vannak az eredeti PN-kár­tyák is, amelyeken az érvé­nyesség így van megjelölve. Januártól azonban csak a min­denkori előfizetési számlát fo­gadják el az üzletek igazolá­sul. A boltok köre változik, ezúttal a keceli előfizetőink figyelmét hívjuk fel a Felsza­badulás u. 4L, illetve a Kos­suth u. 31. alatti élelmiszerüz­letekre. Decembertől, ha ezekbe a boltokba indulnak vásárolni, ne felejtsék otthon a PN-kártyát vagy számlát, mert az öt százalékot ér! Címünk változatlan Olvasószolgálatunk a jól is­mert, 76/481-391-es telefon mellett a 76/480-756-os szá­mon is hívható. Boda Ilona munkatársnőnk készséggel várja olvasóink észrevételeit, kérdéseit és javaslatait. Cí­münk továbbra is változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Talán tud segíteni valaki Azt az utcát, sáros utcát... Járom az utcákat. Néha kell. És miért ne járnám, elvégre szabadság van, demokrácia, no meg jogállam. Amúgy az utcán járást ama másik, esz­méktől megfertőzött időszak­ban is volt bátorságom meg­tenni. Túléltem... Ahogyan más is. Csakhogy az ember, mint amolyan konzervatív terméke a törzsfejlődésnek, ha teheti, mindig ugyanazon az utcán jár-kel, amelyen hajdan elindult. Kiskunfélegyházán - ahol mellesleg lakom - néhány éve még szép, nagy fehér alapon fekete betűs tábla adta tud­tomra: az Lenin utcája. Szük­ségtelen a fejcsóválás, mert sokan botorkáltak azon az ut­cán. Sokan laktak, laknak, sőt születtek is ott. De mert idővel minden megszokható, ma már mindez fel sem tűnik az em­berfiának. Aztán, a jóból is megárt a sok alapon, a törté­nelem legyintett egyet és lett rendszerváltozás. Sokan elér­kezettnek látták az időt, hogy immár más utcákon járkálja­nak, és átkeresztelték az utcá­kat. Soknak más lett a neve. így a Leninről elnevezettnek is. Csakhogy a bizonytalan­ság mindig is divat volt erre­felé, s ki tudja, mi jöhet még alapon, a régi tábla is ott ma­radt - sokáig - a helyén, át­húzva két csíkkal. Mintha va­lakik akarva-akaratlanul ra­gaszkodtak volna a régi el­nevezés megtartásához. S mintha ugyanazok a valakik még ma is képtelenek lenné­nek eldönteni, hogy a lenini avagy a szabadság útján téve- lyegjenek. A szerkesztő Kényszerített önkéntesség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom