Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

10. oldal Boldog karácsonyt! 1995. december 23., szombat Egymás tértiét hordozzátok Az adventi forgatagban, a kará­csonyi készülődés idején vajmi kevés időnk jut azokra gondolni, akik lelkűkben rettegnek az ün­nepnapoktól, készülnek valami tragikus lépésre. Úgy érzik, fel­oldhatatlan a fájdalmuk: a ma­gányuk. Nekik és hozzátartozó­iknak szóló üzenet Varga László református lelkésznek, a város önkormányzata szociális, csa­ládvédelmi és foglalkoztatási bizottsága elnökének elmélke­désbe rejtett segítsége.- Milyenmódontudjafelvál- lalni az egyház a segítést azok­nak, akik igénylik: mert magá­nyosak, elkeseredettek?- Magányosság? Ez egy ket­tős fogalom. Szóljunk először a fizikai magányosságról; amikor az ember tényleg egyedül van, nincsenek hozzátartozói. Ha vannak is, de nem élnek vele, vagy távol vannak tőle a szeret­tei. A másik magányosság, ame­lyik talán még súlyosabb, a lelki magányosság. Valaki egy csa­ládban él, emberek között és mégis magányosnak érzi magát. Mind a két vonatkozású magány nagyon súlyos, nehéz teher az emberen. Azonban mindenki­nek elsősorban önmagának kell tennie ellene! A fizikai magá­nyosságban élőnek meg kell ke­resnie a társat, a társaságot, és azokat, akiken ő tud segíteni. Az egyházon belül, valamint a lelki gondozásokban mindig az az el­sődleges szempont, hogy vala­milyen feladatra bírjuk őket a közösségbe, a gyülekezetbe. Nézzen körül a magányos, és találni fog nála magányosabbat, elesettebbet! Őértük tegye, ezért tegye magát hasznossá! A magányos ember legna­gyobb nyomorúsága, hogy feles­legesnek érzi magát. Akinek nincs célja, csak annak van feles­legességérzete! A keresztyén igei felfogás szerint is az emberi élet célja: élni másokért, időt adni az enyémből a másik em­bernek! Ezt megvalósítva oldó­dik a magány, a céltalanság. Hála Istennek, sok olyan embert ismerek, aki nincs maga, mert megtalálta a szolgálatokat az egyházon belül és kívül is.- Hogyan lehetne gátat szabni a karácsonyi napokban oly gyakori öngyilkosságok­nA?- Nincs értelmetlen élet! Ezt kell tudatosítani! Aki el akarja dobni az életét, az nézzen körül a környezetében és rájön arra, hogy igenis van értelme az élet­nek, mert léteznek még nála is rosszabb körülmények közt élők, az ő segítségére szoruló emberek is! Egy másik öngyilkossági in­díték, ha valaki bosszúból akar öngyilkos lenni: „Eldobom az életemet, és akkor sírhattok!” Legyünk józanok! Annak, akinek bizonyítani akarunk, az élet megy tovább! A halál nem a bosszúállás eszköze! Értelmes, hasznos életet kell keresni! Vagyis élni másokért. Lehet, hogy lemondással jár, hogy ki­nevetnek érte; lehet, hogy félre­tesznek, de ha tudom, hogy az én célom nemes, akkor ez minden­nél többet ér! Minden rászoruló magányost segítik tehát az egy­házak! Érdeklődésüket szerető szívvel fogadják a lelkészi és a plébániahivatalok. Kecskemét gondozási központjairól az ön- kormányzat szociális bizottsá­gának munkatársai tájékoztat­nak bárkit készséggel. Az év minden napján, így a karácsonyi időszakban is úgyszintén nyitot­tak ahajléktalangondozó szolgá­lat kapui a Táncsics utcá­ban. Varga Marika A karácsony íratlan és írott szabályai Udvariasság fiataloknak, időseknek A szeretet ünnepének talán legnagyobb öröme és egyben gondja az ajándékozás. A meg­lepetés azonban lehet kellemes és kellemetlen, mert bizony ajándékozni is tudni kell. Hogy mit illik adni családtag­nak, rokonnak, ismerősnek, ar­ról az udvariassági szabályok egyik legavatottabb szakér­tője, Görög Ibolya, a kormány protokollfőnöke a következő­ket mondta lapunknak:- Először is: legyünk óva­tosak a manapság oly divatos parfümök, arcvizek, after shave-ek és egyéb illatszerek vásárlásával, mert ezek az úgynevezett személyes szfé­rába tartoznak. A közvetlen családtagokat kivéve csak azt a hölgyet, vagy urat illik ilyesmivel megajándékozni, akivel bensőséges a kapcsola­tunk, akihez odasimulhatunk és élvezhetjük az illatát. De legyünk körültekintőek a kozmetikumokkal is. Egy mé­regdrága ránctalanító krém például azt a gondolatot kelt­heti a megajándékozottban, hogy „Jó ég, ilyen öregnek néz látszom...?!” Bánjunk csínján az éksze­rekkel: aki ilyen drága aján­dékot ad, egyben azt is jel­zi, hogy partnerével komoly szándékai vannak; aki pedig elfogadja, akarva-akaratlan le­kötelezi magát. Ruhaneműt, sálat, nyakken­dőt, kendőt, kesztyűt, retikült és egyéb kiegészítő cikket csak akkor tegyünk a fa alá, ha ismerjük a címzett ruhatárát. Mert nincs bosszantóbb az olyan holminál, amit nem tu­Kedves meglepetés lehet a kerámiakosárban elhelyezett, feldíszített cserepes virág, vagy a karácsonyi ikebana. Egy üveg finom ital is szép ajándék, ha díszcsomagolás­ban vagy névre szóló címké­vel, kis fenyőgallyal, kézzel írott kártyával nyújtjuk át. Az esztendő vége felé il­lendő és kedves szokás hivata­los és magánpartnereknek, is­merősöknek üdvözlő lapot, jó kívánságokat küldeni. Az üzleti és közélet szerep­lői rendszerint üdvözlő kár­tyákkal keresik meg egymást. A protokoll szerint teljesen rendjén való, hogy az előre nyomtatott üdvözlet mellé egy-egy osztály, részleg vala­mennyi munkatársa saját név­kártyáját is hozzátegye. Ilyen­kor a névkártyát nem kell kéz­jegyünkkel ellátni. A „magánüdvözlés” közve­títője általában olyan képeslap, amelyre szintén rá van már nyomtatva a jó kívánság. Ezt azonban bensőségesebbé, sze­mélyesebbé tehetjük, ha ráír­juk a címzett keresztnevét és alá is írjuk a lapot. Végül a szóbeli jó kívánsá­gokról: nincs semmiféle illem- szabály arra, hogy a nőnek vagy a férfinak, a főnöknek vagy a beosztottnak, az idő­sebbnek vagy a fiatalabbnak kell kezdeményezően, első­ként kellemes ünnepeket, bol­dog új évet kívánni. Csupán tanács tehát, hogy ki-ki pró­bálja „megelőzni” kollégáit, ismerőseit a jó kívánságokkal, amelyekből sohasem elég... Újvári Gizella A karácsony hangulatához, a békés ünnepi estéhez rengeteg egymásra figyelésre van szükség. dunk viselni. Eszünkbe ne jus­son azonban férfinak vagy nő­nek fehérneműt ajándékozni, mert ez bizony kifejezetten il­letlenség.- Vannak azonban biztos ajándéktippek is, amelyekkel nem sértünk semmilyen etiket­tet és szinte bizonyosan örö­met szerzünk. Ilyenek a köny­vek, az albumok, a cd-lemezek és kazetták, a videofilmek. A legutálatosabb ajándékok A zokni és a konyhai eszközök a legutálatosabb ajándékok a ka­rácsonyfa alatt - legalábbis a németek véleménye szerint. Amint az egy közvélemény-ku­tatásból kiderült, a nők 41 száza­léka egyáltalán nem rajong az olyan ajándékokért, mint a kü­lönböző konyhai keverő- és tur­mixgépek, tojás-, vagy teafőzők. Érdekes módon az utálatos aján­dékok listájának második cso­portját a nők számára a parfü­mök és szappanok alkotják. Ugyanezt az ellenszenvet a fér- fialoiál a zokni (a megkérdezet­tek 31 százalékánál), illetve a nyakkendő (29 százalék) képes kiváltani. A karácsonnyal kap­csolatos kérdések között az is szerepelt, hogy elfelejtkezett-e már valaha az illető az ajándék­vásárlásról. A felmérésből kide­rül, hogy minden ötödik meg­kérdezettel ez már legalább egy­szer előfordult életében. Még nagyobb azok aránya (27 száza­lék), akik bár megvették az aján­dékot, de olyan alaposan sikerült elrejteniük, hogy az ünnepre maguk sem találták meg. A fel­mérésből kiderül, hogy a kará­csony a többségnél ugyanúgy nem telik kellemetlenségek nél­kül, mint a dolgos hétköznapok: 17 százaléknak már legalább egyszer sikerült felborítani a fel­díszített fát, 12 százaléknál pe­dig az ünnepi „gyújtogatás” nyomán egyenesen leégett a fe­nyő. Az egészségügyi problé­mák sorában az első helyen a bő­séges étkezés okozta gyomorpa­naszok állnak: a megkérdezettek 45 százaléka ismerte el, hogy szenvedett már az ünnepek alatt ilyesmitől. A karácsony 67 szá­zalék számára mindezek elle­nére is „romantikus ünnep”: en­nek hangulatához 79 százalék szerint hozzátartozik a kará­csonyfa, 57 százalék számára az ajándékozás, míg 52 százalék esetében a karácsonyi ének is. Mi volt a legkedvesebb ajándéka? Nemcsak régi karácsonyok, ha­nem régi karácsonyi meglepeté­sek örömét is sokáig őrzi az em­lékezet. Egy-egy titkon remélt vagy talán nem is álmodott aján­dék, figyelmesség, fenyő alá rej­tett ötletes apróság sokaknak fe­lejthetetlen ereklye, szívet me­lengető emlék, önnek melyik volt a legkedvesebb karácsonyi ajándéka - tettük föl a kérdést közismert, népszerű személyi­ségeknek. íme, a válaszok: Kovács Kati táncdalénekes:- Én szerencsés vagyok, mert nekem minden karácsony, min­den karácsonyi ajándék kedves és emlékezetes. Ha mégis vá­lasztanom kell, a „leg-ajándé- kot” annak idején nem is szentes­tén, hanem az ünnep másnapján kaptam. Megbeszéltük azzal, aki nagyon fontos volt az életem­ben, hogy karácsony másnapján kirándulunk. Akkor nem tudtuk, de hagyományt teremtettünk. Azóta ugyanis szokásos prog­rammá vált a karácsonyi túra. Mindig, mindegyik nagyon szép volt, de azt hiszem, az első volt a legszebb. Kulka János színművész: - A karácsonyi várakozás őrömét és izgalmát nekem mindig egy-egy film adta: A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob... Huszonne­gyediké délutánján ugyanis apám kézen fogott bennünket a nővéremmel és elvitt - moziba. Tudniillik, hogy ne lábatlankod- junk otthon, míg anyánk a fát dí­szíti. - Sosem felejtem el, ahogy hármasban a vetítés után baktat­tunk haza a szegedi utcákon. Ta­lán ezek a filmek, ezek a meghitt, titkokkal teli karácsony délutá­nok voltak a legszebb ajándé­kok. Azóta az ünnep, sajnos, fel- nőttesebb - de igyekszem szere­tettel, titkokkal újra olyan iz­galmas, kedves gyermeki ün­neppé tenni. Vitray Tamás, a tévé sport­osztályának főszerkesztője: - Ha lehetek egy kissé forma­bontó, a legszebb karácsony számomra az, amire most készü­lök, a legnagyobb ajándék pedig a gyerekek öröme. Kétéves el­múlt az unokám, aki éppen a harmadik Tamás a családban. Az idén végre ismét láthatok egy csodálatos, boldog szempárt, amely gyönyörködik a feldíszí­tett fában, és két kis kezet, amely az ajándékokat bontogatja. Z KiSKtinfoieayii.'i-. (Kiskunfélegyháza, Szalay Gyula u. 2.) (,/_ boldog karácsonyt ■ \\\ és sikerekben gazdag l a új esztendőt kíván & ■ vásárlóinak és ^ kereskedelmi partnereinek! Ámxín MÓL Magyar Olaj- és Oóziporl Részvénytársaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom