Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
1995. december 23., szombat Boldog karácsonyt: 5. oldal Ne veszítsük el a hitet és a reményt Részletek II. János Pál Átlépni a remény küszöbén c. könyvéből „Ne féljetek!" - kiáltotta a római Szent Péter téren összegyűlt hatalmas tömegnek 1978. október 22-én a frissen megválasztott pápa, II. János Pál. „Ne féljetek, mert van remény az üdvözülésre, csak át kell lépnünk a remény küszöbét.” A pápa interjúkötete, amelyből a következő napokban részleteket közlünk, segít abban, hogy eligazodjunk mai bonyolult világunkban, buzdít, hogy ne veszítsük el a hitet és a reményt. Hogyan imádkozik a szentatya? A pápa úgy imádkozik, ahogy a Szentlélek megengedi neki. Gondolom, úgy kell imádkoznia, hogy a legteljesebben meg tudjon felelni a küldetésének, miközben elmélyíti a Krisztusban kinyilatkoztatott misztériumot. Ebben pedig bizonyára a Szentlélek vezeti. Ehhez viszont arra van szükség, hogy az ember ne állítson akadályokat. „Gyengeségünkben segítségünkre siet a Lélek.” Miért imádkozik a pápa? Mivel tölti ki az imádságát? Gaudium et spes, luctus et an- gor hominum huius temporis, azaz, a mai ember öröme és reménysége, szomorúsága és szorongása a pápa imádságának tárgya. A pápának, mint minden kereszténynek, tisztában kell lennie azokkal a veszélyekkel, amelyeknek alá van vetve az ember élete a világban, s a jövője az időben. Ezeknek a veszélyeknek a tudata nem pesszimizmust eredményez, csupán elvezet arra, hogy minden tekintetben harcoljunk a jó győzelméért. Az imádkozást az a harc teszi szükségessé, amelyet azért vívunk, hogy a jó győzedelmeskedjék az emberben és a világban. A pápa imájának van azonban egy sajátos dimenziója is. Az egyházakért való aggodalma arra készteti, hogy imájával, gondolataival és szívével minden nap körbejárja az egész világot. Beszélhetnénk mai világunk imádságáról is, a XX. század imádságáról. A kétezredik év valamiféle kihívást jelent. A végtelen jóságra kell tekintenünk, ami az Ige megtestesülésének misztériumából fakad, de nem szabad elfeledkeznünk a bűn misztériumáról, amely folyamatosan terjed. A népek egyetlen közösséget alkotnak A Zsinat meghatározta az Egyház kapcsolatát a nem keresztény vallásokkal. A zsinati nyilatkozat a következő szavakkal kezdődik: „Nostra aetate” (A mi időnkben). A keresztény kinyilatkoztatás kezdettől fogva figyelemmel követte az ember szellemének történetét, amelybe beletartozik minden vallás, ugyanakkor megmutatta, hogy az emberi nem az ember örök és végső sorsa tekintetében egységes. A zsinati nyilatkozat erről az egységről beszél, s kapcsolódik korunknak ahhoz a tipikus hajlamához, hogy közelítse és egyesítse az emberiséget azokkal az eszközökkel, amelyekkel a mai civilizáció rendelkezik. Az Egyház ezt az egyesítést egyik fontos feladatának tartja: „Az összes népek egyetlen közösséget alkotnak, egy az eredetük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész földet. Egy a végső céljuk is: az Isten. Isten gondviselése, tevékeny jósága és üdvözítő terve pedig kiterjed mindenkire... A vallásoktól feleletet várnak az emberek létük megoldatlan rejtélyeire, amelyek most is, mint régen, mélységesen nyugtalanítják a szívet. Mi az ember? Mi értelme és célja van életünknek? Mi a jó, és mi a bűn? Honnét van a szenvedés és mi a célja? Melyik az igazi boldogsághoz vezető út? Mi a halál? Miben áll a halál utáni ítélet és igazságszolgáltatás? Végül pedig, mi az a létünket körülölelő, legvégső, megnevezhetetlen titok, amelyből eredünk és ahová megyünk? A Zsinat emlékeztet arra, hogy „az Egyház semmit nem vet el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent”. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket a magatartási formákat és életmódokat, parancsokat és tanokat. Sokban különböznek ugyan mindattól, amit ő igaznak tart és amit tanít, mégis nemegyszer megcsillan bennük annak az igazságnak egy sugara, amely megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti Krisztust, mert hirdetnie kell, hiszen ő „az út, az igazság és az élet”. Milyenek a mai fiatalok? Milyenek a mai fiatalok? Mondhatnánk, hogy olyanok, mint mindig. A mai fiatalok egészen más körülmények között nőttek fel: nem hordozzák magukban a II. világháború szörnyű emlékeit. Közülük sokan nem ismerték a kommunizmust, a totalitárius rendszer elleni harcot sem. Szabadságban élnek, amelyet más harcolt ki nekik, s nagymértékben elfogadják a fogyasztói társadalmat. Mindennek ellenére nem állíthatjuk, hogy a mai fiatalság elutasítaná a hagyományos értékeket és elhagyná az Egyházat. A nevelők és a lelki- pásztorok tapasztalatai azt igazolják, hogy ma is, nem kevésbé, mint tegnap, erre a korra az idealizmusjellemző, csak ma inkább elsősorban kritika formájában jelenik meg, korábban viszont könnyebben kötelezték el magukat. Ebben az életszakaszban az ember, az evangéliumi ifjúhoz hasonlóan, válaszokat keres az alapvető kérdésekre: nem csupán az élet értelmét keresi, hanem konkrét tervet is, hogy elkezdhesse alakítani életét. A fiatalságnak ez a leglényegesebb jellemzője. Minden nevelőnek, szülőnek, de lelkipásztornak is ismernie kell ezt a jellemzőt, s tudnia kell felismerni minden fiúban és lányban. Tovább megyek. szeretnie kell azt, ami a fiatalság lényege. Az ember minden életszakaszában igyekszik érvényesülni, vágyik a szere- tetre, de fiatal korában ez még fontosabb. Az érvényesülés vágyát nem úgy kell felfogni, mint bármi feltétel nélküli elfogadását. A fiatalok ezt egyáltalán nem akarják; azt akarják, hogy foglalkozzanak velük, hogy valaki megmondja nekik, mi a jó és mi a rossz. Szükségük van vezetőkre, s azt szeretnék, hogy azok hozzájuk közel álljanak. Szükségünk van a fiatalok lelkesedésére. Szükségünk van arra az életkedvre, ami a fiatalok sajátja: benne rejlik valami abból az eredeti örömből, amely Istenben volt, amikor az embert teremtette. A fiatalok ezt az örömet megtapasztalják magukban. Az öröm mindenütt ugyanaz, de mindig új és eredeti. A fiatalok a maguk módján tudják kifejezni. A Római Katolikus Egyház a mai világban Beszélgetés a kalocsai metropolitával A római katolikus egyház december 8-án emlékezett a II. Vatikáni Zsinat záróünnepe harmadik évfordulójára. A jubileum alkalmat kínált, hogy a hívek választ keressenek: mi történt a harminc év alatt? Merre tart az egyház? Karácsony vigíliáján ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Dankó László, kalocsa- kecskeméti metropolitával.- Az utolsó püspöki szinódu- son nemrég így összegeztük a zsinati atyák üzenetét: az egyház Isten igéje alatt áll - Krisztus titkait ünnepli - a világ javára. - mondja az érsek - Fő feladatunk - éppen a Vatikán szellemében -, hogy megtaláljuk a világgal való kommunikáció működőeszközeit, hogy értékeinket a mai ember nyelvén tudjuk bemutatni - hűséggel.- A hívek többsége úgy érzi: az egyház igazából nem változott. Nem kap teret a demokrácia.- Az egyházat szüntelenül reformálni kell. Mert, bár isteni küldetéssel bír, emberek testesítik meg. Tehát fontos, hogy az egyházi vezetők ne zárják be fülüket az újakarók jószándékú ajánlásai előtt. Csak azt kell tisztázni, ki is az, aki javaslattal élhet. Talán csak nem az, aki botrányokkal, hazug rágalmakkal a hagyományos egyházi szervezet, a hierarchia szétveréséért fáradozik? Az egyház igazi építői azok, akik hittel, reménnyel és szeretettel elfogadják a tanítást és tisztelik a hagyományokat, a sajátos szervezeti struktúrát. Helytelen, ha a világi szervezetek modelljeit vetítjük az intézményeinkre. Hogy miért nincs demokrácia, mint a pártokban vagy a parlamentekben?! Azért nincs, mert ezt az intézményt a második isteni személy, Krisztus alapította; mert a világ ügyei ebben csak másodlagosak.- A megyéspüspök mindennapjaiban hogyan jelentkezik ez a probléma? Sok vita van a plébániák képviselö-testületei- ben? Egymásnak feszülnek az indulatok az áthelyezéseknél? Jönnek az érvek pro és kontra...- Még nem fordult elő egyházmegyénkben olyan, hogy egy pap engedetlenségből nemet mondott az elöljárója utasítására. Például azt mondta volna, hogy nem hagyja el állomáshelyét. A pap és a püspök is tudja, hogy küldetésben van.- Olyan viszont már biztosan előfordult, hogy valaki biztatta a híveket: ne engedjék, hogy elhelyezzék.- Két esetben jönnek a delegációk. Az egyik: amikor panaszt tesznek a papjukra és kérik, hogy helyezzem el, mert nem kívánatos személy a templom körül. A másik: amikor szinte sírva kérlelnek, ne hívjam el, mert ragaszkodnak a lelkészükhöz. Nagyon tisztelem a nép véleményét, de nekem arra is figyelnem kell, hogy mi a rám bízott egyházmegye igazi érdeke. Közismert, hogy milyen kevés az új hivatás. Jelenleg 108 aktív papunk van. Kétharmad részük túl van a nyugdíj- korhatáron. Van olyan plébános, aki négy-hat községet is ellát. A döntéseimet elsősorban ez a szempont befolyásolja...- És mi van a fegyelmi kérdésekkel?- Aki ma vállalja ezt a szolgálatot, a hűség és a fegyelem kemény keresztjét veszi a vállára. Biztos, hogy nem anyagi karrierérdek motiválja. Ennek ellenére nem szabad elfelejteni: apap is ember. Tévedhet, akaratán kívül megbánthat embereket. Terhelő magányában személyiségváltozáson mehet keresztül; áldozatul eshet szenvedélybetegségeknek és egyéb kísértéseknek. Dr. Dankó László De ki van téve a rágalmazók intrikáinak is. Mint felelős egyházi vezető, nagyon sokszor szembesültem olyan, papokat ért vádakkal, amelyek nélkülöztek minden alapot. Komoly teher szívvel, együttérzéssel, szolidaritással fegyelmi ügyekben következetesen intézkedni. Mert a fölszenteltekre is igaz: az dobja rá az első követ, aki bűntelen...- Sok plébánián pusztítja a lelket a viszály?- Szerencsére csak ritkán találkozunk nem kívánt jelenséggel. Ahol lehet, segítünk. Kun- adacson, Kelebián, Madarason például konszolidálódott a helyzet...- Az irányzatok azt mutatják: a jövőben egyre nagyobb szerepet kapnak a civilek, a diakónusok, illetve a családos papok. Itt is nyomon követhető a zsinat hatása...- A példaadó életű civilek, illetve az állandó diakónusok valóban egyre nagyobb szerepet kapnak már most is a különböző szolgálatoknál. A hívek és a papok is belátják, hogy a szorító paphiány miatt el kell fogadniuk az új munkatársakat és igazi partnerként kell megszervezni az együttmunkálkodást. Egyházmegyénkben februárban indul egy tanfolyam világi munkatársak képzésére. Családos férfiak pappá szenteléséről, azt gondolom, még korai lenne beszélni. Bár komoly jelnek találom, hogy az anglikán vagy a keleti egyházakból áttért papok egyházunkban akadály nélkül vállalhatnak szolgálatot. A nők pappá szentelését nem látja ősz - szeegyeztethetőnek az apostoli hagyománnyal a tanító hivatal. A cölibátusról sok vita van az egyházban, de úgy látom, marad az ismert álláspont...- Ón szerint a II. Vatikáni Zsinat elvei kellő mértékben hatottak a magyar egyházban...- Hatottak. A nagy áttörést azonban hátráltatta a Kádárrendszer egyházpolitikája. Maradt hát bőven feladat a felnőtt és az ifjú keresztényeknek, hogy a XX. század végén aktuális üzenettel és életpéldával előkészítsék a következő évezred misszióját. Az Örömhírünket kínálva megoldásul egy új kor hajnalán. Az egyházmegyei szinódus - amelynek igen fontos éve lesz 1996 -, a vatikáni egyetemes zsinat szellemében, a fölkészülést és programalkotást szolgálja majd... Farkas P. József 1. Ki volt Jézus? Názáreti Jézus Krisztus időszámításunk kezdetén Palesztinában élt zsidó férfi, a kereszténység megalapítója. 2. Mikor és hol született? A születés pontos napját nem ismerjük. Valószínűleg Herodes király uralma idején látta meg a napvilágot, vagyis időszámítás előtt 7-ben. Mária, a názáreti József jegyese a Szentlélektől foganta a gyermeket, akit Betlehemben hozott a világra. 3. Hogyan metélték körül? József tartotta a gyermeket, jobbról és balról két pap térdelt, Jézus lábát fogva. A kés kőből volt, a vágást a kés horgas hegyével végezték. Utána megmosták és bekenték fájdalomenyhítő kenőccsel. A levágott bőrdarabkát két kis lemez közé helyezve átnyújtották Máriának. 4. Tudott-e Jézus olvasni? Igen. A szent szövegeket az azokat kívülről tudó tanítóktól sajátította el, vagy a tekercsekben olvasta. Ezek voltak az ókori „könyvek”, 20-30 centi széles pergamendarabok, amelyek olykor 10 méter hosszúak voltak. A tekercseket templomokban vagy könyvtárakban őrizték és néhány ilyen, Jézus korabeli tekercset a második világháború után a Holt-tenger melletti Kumran barlangjaiban találtak meg. 5. Jézus zseni volt? Rendkívüli értelmi képességekről tett bizonyságot, mert már 12 éves korában betéve tudta „a szent írásokat”. Amikor szüleivel Jeruzsálembe zarándokolt, eltűnt, s csak három nap múlva került elő: „templomban, a doktorok közt ülve, amint őket hallgatta, és kérdezgette őket... Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapot- jában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lukács-evangélium) 6. Hol tanított Jézus? Jézus harmincévesen (i. u. 27-28-ban) kezdte meg működését. Kezdetben szülőföldjén, Palesztinaészaki részében, Gali- leában tanított. Itt csatlakoztak hozzá tanítványai, akik közül tizenkét apostolt választott ki. 7. Volt-e Jézus beteg? Az evangélisták erről nem tesznek említést. A bibliakutatók szerint azonban emberi érzelmei voltak: örült, dühös volt, fájdalmakat érzett, elfáradt és alighanem meg is fázott. 8. Mi volt az első csodája? Kétéves volt, amikor a menekülő család megérkezett Egyiptomba. Amikor áthaladtak egy letarolt mezőn, a kis Jézus felszedett néhány otthagyott kalászt és elrágta a magokat. A Tamás-evangélium szerint a rákövetkező évben annyival több véka gabona termett, mint ahány szemet Jézus megevett. 9. Szolgálták-e Jézust a nők? Igen, mint ahogy ő is szolgálta őket. Ahol hosszabb időt töltött a tanítványaival, ott köréje sereglettek a nők, akiket meggyógyított. Máté szerint még a kereszt- refeszítéskor is ott voltak: „Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki.” 10. Mit jelentettek bizonyos számok Jézus idején? Akkoriban sok számnak jelentőséget tulajdonítottak: 1. „Csak egy Istened legyen.” 2. Két lény egyesülve új életet teremt — a férfi és a nő. 3. A mindenség jelképe, mert a mindenség az égből, a földből és az alatta levőből tevődik ösz- sze. 4. A teljesség száma, mert a Földnek is négy sarka van - ezek az égtájak. 7. Az üdv és a balsors mágikus száma. 10. A tökély - akárcsak a tíz- parancsolat. 12. Jelentheti Izrael 12 törzsét, a 12 tanítványt, az év hónapjait, a nap kétszer 12 óráját. Hogyan élt a Megváltó?
