Petőfi Népe, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

Tisztelt Szerkesztőség: Válaszra sem méltattak Mikor hagynak már békén? Az egész három hónapja kez­dődött, amikor is a feleségem kétségbeesetten telefonált a munkahelyemre: foglalni jöt­tek az egészségbiztosítótól! Mitévő legyen? Akkor is, akárcsak azt meg­előzően, írásban bizonyítot­tam, hogy befizettem tartozá­saimat. Hál’ Istennek, kellő­képpen óvatos voltam és meg­őriztem a befizetési csekket, mert ha nem így teszem, akkor nézhetem magam. A napokban újabb felszólító levelet kaptam. Ehhez kapcso­lódóan csak annyit: Semmi­féle tartozásról nincs tudomá­som. Ami volt, azt még az év elején lerendeztem. Ennek el­lenére a levélben említett ösz- szeget idén már legalább há­romszor be akarták rajtam (ismételten) hajtani. Ilyen fi­gyelmetlen munkavégzés mel­lett ne csodálkozzanak azon, hogy az emberek többsége el­vesztette türelmét és dühös. Én is csak azt kérem: hagy­janak már végre békén! Sajnos nem levélírónk■ az egyetlen, aki az utóbbi időben ilyen vagy ehhez hasonló tar­talmú levelet kapott. Naponta „ leveles” emberek százai ost­romolják az intézmény irodá­ját. Kérdésünkre a kecskeméti egészségbiztosító illetékese te­lefonon azt a tájékoztatást adta, hogy a leveleket Buda­pesten postázták - tévesen, ők, mármint a kecskemétiek, valamennyi panaszt kivizsgál­ják, és annak eredményéről levélben tájékoztatják az érin­tetteket. Ennél többet ők sem tehetnek. De akkor ki?... (A szerk. megj.) Lefagyasztották a bizalmam 1995. november 1., szerda Sokat foglalkozik az újság, a rádió, a tévé az idős nyugdíja­sokkal. Az önök újságjában is olvastam, hogy egyes szövet­kezetek hogyan segítik nyugdí­jasaikat. Sajnos, ez nálunk, Kunszálláson nem tapasztal­ható. 1961 januárjában léptem be a helyi téeszbe, 50 aranykorona­értékű földterülettel, és gazda­sági felszereléssel, amiből még a mai napig sem kaptam vissza semmit. 1991-ben, úgy tudom, a jogszabály lehetővé tette, hogy a bevitt földterületünket visszakérjük. Élve a lehetőség­gel, 1992-ben írásban kértük a téesz vezetőségét, hogy az 50 aranykorona-értékű földterüle­tet szíveskedjenek részünkre kimérni. 1992 októberében a földrendező bizottság kijelölte a földterületet három darabban. A Kiscsávoly körzetébe tartozó vízszámlás nem azt a vízóraál­lást írja be, ami a vízórán sze­repel, hanem annak többszörö­sét. Voltam a polgármesteri hi­vatalban reklamálni, onnan ki­telefonáltak a vízügyhöz, hogy készítsenek jegyzőkönyvet. Ki­jöttek, leolvasták az óraállást, 228 litert mutatott az óra, mégis öt köbméter vizet írt be előtte a vízszámlás. Az óraállás a leol­vasásnál is 228 liter volt és a művezető nem volt hajlandó jegyzőkönyvet készíteni. Kérdem én, mire föl írnak be többet, mint amennyit a vízóra mutat? Úgy gondolom, talán azért, hogy a vállalat ne legyen veszteséges és tudjanak prémi­umot osztani, de ezt nem az Felhívás az 1944-45 között a Felvidéken harcolt magyar katonákhoz, akik szembe­szálltak a német hadsereggel és a szlovák felkeléshez csat­lakoztak! Honvédek! Katonák! Ha késve is, de úgy érezzük, itt az idő, hogy megalakítsuk azt az érdekvédelmi szervezetet, ame­lyik megpróbálja feleleveníteni történeteiteket, írásba foglalni, és ha lehetséges, kiharcolni, hogy valami anyagi segítséget is kapjatok, mellyel elismerik hősies helytállásotokat. A szervezetünkben többen vannak, akik veletek együtt részt vettek a csatákban. Ezért hívunk mindnyájatokat kö­zénk. A ti érdekvédelmi cso­portjaitok megalakítása a cé­lunk. Keressük pártállásra való tekintet nélkül, vallási hovatar­tozás mellőzésével, faji vagy nemzetiségi megkülönböztetés nélkül azokat az embereket, akiket ugyanilyen szempontok alapján soroztak be és vittek a népek vágóhídjára, de ők mégis megpróbálták a lehetet­lent és szembeszálltak a sorsot 1992 októberében kimérettük a mérnökkel, amiért 18 ezerforin- tot fizettünk. A földet 1993 ta­vaszán vettük használatba. 1992-ben még a téesz használa­tában volt az 50 aranykorona-ér­tékű földterület. Az elmúlt há­rom évben többször is kértem az 1992. évre járó földjáradékot, de mindig az volt a válasz, hogy nem tudják kifizetni. 1995 júli­usában ajánlott levélben kértem a vezetőséget, hogy 30 napon belül kérjük részünkre megkül­deni a földjáradékot. Mivel én már 75 éves vagyok, a felesé­gem is hetven felé jár, ők pedig harmadik éve használják a pén­zünket. Az ajánlott levélre még csak válasz sem jött, nemhogy pénz. Itt így tartják tiszteletben az idős, elfáradt nyugdíjasokat. Romhányi János, Kunszállás adófizetők és a kisnyugdíjasok pénzén kellene megspórolni. A vízszámlás ráadásul a kapu te­tején ugrál be, amikor nem va­gyunk itthon, és egy éven belül két csőtörést csinált. Ügyvédhez fordultam és megkérdeztem, van-e joga ilyet tenni. Azt válaszolták, hogy ez birtokháborítás, ehhez senkinek sincs joga. A vízügy műveze­tője azonban másképp látta a helyzetet. Szerinte: „nekik ez meg van engedve”. Most bezár­tam az aknákat, azóta nincs cső­törésem. Van fúrott kutam, te­hát a városi vizet szinte alig használom. Nem is az a sok, amit használok, hanem amit el­csalnak tőlem és másoktól. Id. Horváth István megváltoztatni. Azokat, akik életük kockára tevésével száll­tak szembe a mindenhatónak tűnő német és magyar fasiszta vezetéssel. Szeretnénk emléke­iteket lejegyezni és könyvalak­ban kiadni a „Nyugati László Irodalmi Társaság” kiadásá­ban. Várunk benneteket, baj- társak! Várjuk azoknak a jelentke­zését is, akik a vérzivatar ide­jén merték vállalni, embersé­gükre hallgatva, azok megmen­tését vagy csak megsegítését, akiket az esztelen embertelen­ség megsemmisítésre ítélt. Je­lentkezzenek tehát azok, akik a zsidóüldözés során üldözötte­ket mentettek, akik az állam- védelmi hatóság áldozatait igyekeztek menteni a későb­biek folyamán és mindazokat várjuk, akik bármit is tettek sorsuk folyamán, hogy az ál­lami üldöztetések áldozatain segítsenek. Jelentkezni lehet levélben a VPÜBSZ Budapest, I. kér. Lo- godi u. 25. számra címzett le­velekben. Berényi Gábor országos elnök Sajnos bennem lefagyasztották a bizalmat. Tette ezt a szomszéd község, Mélykút egyik vállal­kozója, aki a hirdetési újságban csak próbálkozóként hirdeti magát. Szerintem találó a kife­jezés, de nem is válik az ilyen emberből kereskedő sohasem. Hűtőgépcsere-akciót hirdetett, kinéztünk a férjemmel egy kombinált hűtőt. Az ára 50 ezer forint körül volt. Megláttam a sorban egy ugyanolyan típust, amin 35 700 forintot hirdetett az árcédula. Természetesen azt vá­lasztottam, miután az alkalma­zott elmondta, hogy az még az előző szállítmányból maradt, ezért olcsóbb. Kifizettük, és vár­tuk az ingyenes házhoz szállítást és a főnök urat, aki eldönti majd, Emlékezzünk ••• Mindannyian hordunk szívünk­ben egy kis temetőt. Történel­münk során a hősök hantjai ak­kor domborultak, amikor a ha­záért és a szabadságért kellett életet ontani. Halottak napján keressük fel a hősök temetőjét, vigyünk egy szál virágot. Ki-ki süvegelje meg a maga Istenét, mondjon egy imát azo­kért is, akik határainkon túl, jel­telen sírban nyugosszák örök álmukat - a feltámadásig. Honvéd Hagyományőrzők Emberségből színjeles Kislányunk október 21-én csuklótöréssel került a kiskun- halasi Semmelweis-kórházba. Törése olyan súlyos volt, hogy azonnali műtéti beavatkozást igényelt. Hála a lelkiismeretes orvosi és ápolói gárdának, alig másfél órával odaérkezésünk után gyermekünk már a műtéti altatásból is felébredt. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az orvosoknak, ápolóknak sze­rető gondoskodásukért, mind­azért, amit kislányunkért tettek. Szarvas Lászlóné, Borota, Petőfi u. 20. Már ég a lámpa A Sulyok utca közvilágításával kapcsolatosan október 18-án megjelent levélre válaszolok: Az utca két végén, a Czollner tér és a Csóka utca felől egy-egy lámpa van. A Csóka utcai hibá­sodon meg, melyet október 3-án, 4-én és 17-én jelentettek. Ajaví- tás 18-án megtörtént. Igyek­szünk a javításokat időben elvé­gezni, de sajnos az egyedi prob­lémákhoz nem jutunk el mindig időben. Ezért tisztelt fogyasztó­ink türelmetlenségét megértjük, igyekszünk, hogy ez minél rit­kábban forduljon elő. Meleg László kir. vez. főmérnök Szerkeszti) Szász András hogy milyen áron számítja be a régi hűtőnket. Másnapra ígérték a szállítást. Három nap múltán felhívtam a boltot. A főnök kö­zölte, hogy az általam kiválasz­tott hűtőnek nem az az ára, amit én kifizettem, ezért vagy pótol­jak az árhoz, vagy visszakapom a pénzt. Természetesen azonnal autóba ültünk, és elmentünk a boltba. Majdnem sírva fakad­tam, mert a bolt vezetője azt mondta: „Asszonyom, azt is gondolhatnám, hogy ön ragasz­totta azt az árat a hűtőre!” Negy­ven évet megértem, mindig be­csületes voltam, ilyesmi az eszembe sem jutott volna. A vita során megkérdeztem, hogy ha mi azonnal elvisszük az árut, akkor hogyan követelne rajtunk Egykoron, amikor a nagyobb lakott területeket kezdték ki­alakítani, úgy formálódott az utcakép, ahogyan az építtetők jónak látták. Nem tartották fon­tosnak, hogy egyenesek, törés­mentesek legyenek az utcák vonalai, ezért az egymás mellé épült házak között kiszögellé- sek, illetve zugok keletkeztek. A kiugrások amf szolgáltak, hogy megakadályozzák a meg­bokrosodott lovak vágtáját, egyben szinte csábítottak né­mely „illetlen” cselekedetre. Ezért a szabad nyílásokat kő­tömbökkel, vasrácsokkal eltor­laszolták. Ma szigorú előírások szabá­lyozzák az építkezéseket, mégis Október 9-én, déli 12 órakor autóbuszon érkeztem Kiskun­halasról Kiskőrösre, ahonnan csatlakozó busszal akartam Csengődre továbbutazni. Kér­dezem az egyik bent álló autó­busz vezetőjétől: ez a busz megy Csengődre? Ám a busz­sofőr arra sem tartott érdemes­nek, hogy kinyissa az ajtót. El­mentem hát a másik ott álló busz sofőrjéhez. Kérdezem tőle: mikor indul és hová? Az udvariasság ennek az úrnak még húszezer forintot. Azt mondta, hogy beperelt volna. De mi nem orvul, az eladó tudta né- kül vásároltunk, a számlát az al­kalmazott állította ki. Az árakat nem a vevőnek kell ismernie. Ezek után természetesen visz- szakértük a pénzünket. Ilyen ke­serű tapasztalatok után már félve mentünk be a bajai boltba, ahol szintén csereakciót hirdet­tek. Ott udvarias kiszolgálásban volt részünk, a régi hűtőnket lá­tatlanban beszámították, a jel­zett napon és órában a lakáso­mon átvettem az árut. A bajaiak nem’próbálkozók, hanem vál­lalkozók, de a mélykúti bizomá­nyi tulajdonosa szerintem csak próbálkozó marad. (Név és cím a szerk.-ben.) előfordul, hogy nemkívánatos zug alakul ki némely helyeken. Erre jó példa lehet a kecskeméti központi buszmegálló mellett befejezés előtt álló impozáns homlokzatú épület is, és a köz­vetlen mellette üzemelő ven­déglátó egység fala között ki­alakult terület. Az Aranyhomok Szálló főhomlokzata és az eléje épített butik között is létezik hasonló terület. A gyanús ere­detű nedvesedési folt itt is gon­dolkodóba ejtheti az éppen arra tévedő járókelőt. Eddig csak a nemkívánatos látványról szóltam, holott van ennek higiéniai kihatása is. Lédeczi József, Kecskemét sem lehetett erős oldala, mert tömören csak ennyit válaszolt: „Ez nem megy, ez áll.” Ennyit a kiskőrösi buszpá­lyaudvaron tapasztaltakról. Gondolom, a leírtak önmagu­kért beszélnek. Bízom abban, hogy a Volán illetékesei levon­ják a következtetéseket és fi­gyelmeztetik alkalmazottaikat, hogy a jövőben több udvarias­ságot tanúsítsanak az utasokkal szemben. K. J-né, Csengőd 7. oldal Olvasószolgálat Lapunk ára mától 29,50 Minden drágul. A víz, a ke­nyér, a fűtés. Ahogy egy nyugdíjas mondta a napok­ban: drágul az egész élet. Fel­téve, ha az ember élni akar. Pedig erről van szó. A családi pénztárca már a legsová­nyabb, mégis abból kell min­dent kifizetni. Mi, újságírók, kiadói munkatársak tudjuk és érezzük, hogy így van. Ezért szomorúan jelentjük be az áremelést. Hogy a mi újsá­gunk is többe fog kerülni má­tól. A papír árának ugrásszerű emelése, költségeink növe­kedése miatt kényszerült a kiadó erre a lépésre. A Petőfi Népe ára mától 29 forint 50 fillér lesz az utcai lapárusok­nál. így is a legolcsóbb marad a lapok között. Előfizetőinket csak de­cembertől érinti a lap árának változása, ők ebben a hó­napban még az eredeti, ala­csonyabb áron kapják a meg­drágult lapot. Jó hír előfizető­inknek, hogy a biztonságos kézbesítés mellett egyéb elő­nyöket is kapnak. Előfizetői kedvezmények Olcsóbban jut a Petőfi Né­péhez az előfizető, mint aki az újságosnál vásárolja meg a lapot. Már egy hónapos előfizetés esetén is jelentős, 14%-os a megtakarítás. Ez 105 forintot jelent. így ha­vonta négy újsághoz ingyen jut hozzá, ha előfizet. Aki három hónapra fizeti be a díjat, az 375 forintot, azaz 17 százalékot spórolhat meg. Vagyis 13 lapszám árát. Félévesnél 21, egész évesnél pedig 43 lapszám árával takarékoskodik min­den előfizetőnk. A mai ár­emelés még egy érv az elő­fizetés mellett. Indokainkat az alábbi táblázat részletezi: Kedvezményes előfizetés idő díj Megtakarítás 1 hó 645 105 3 hó 1875 375 6 hó 3870 629 9 hó 5805 944 12 hó 7740 1259 Új játékok, új nyerési esélyek Az elmúlt héten (újra)indítottuk a szállodás játéksorozatunkat, melyben egy-egy kellemes hét­végi pihenést nyerhetnek olva­sóink színvonalas szállodák­ban. Már a jövő héten újabb nyerési esélyt kínálunk, ahol a nyertesek kiválaszthatják az ajándékukat. Előfizetőink részt vehetnek a PN-túrákon, ked­vezményes áron, és már no­vember közepétől újra pályáz­hatnak a népszerű Szerencseke­rék-játék nyereményeiért. Én is ráharaptam a csalira Az október 4-én, A nyomor vámszedői címmel megjelent levélhez kapcsolódóan be kell vallanom, sajnos én is abba a hibába estem, mint a levél írója. Negyvenhat éves, II. cso­portos rokkant vagyok. Mun­kát nem tudok vállalni, ezért „ráharaptam” erre a minden jóval kecsegtető álláshirde­tésre. Azonban én talán sze­rencsésebb helyzetben va­gyok, mint „sorstársam”. Nem tudom, ő kifizette-e az utánvételi díjat és aláírta-e a szerződést? Én szeptember 9-én befi­zettem a levélben is említett 350 forintot. Két hét múlva megkaptam az ominózus munkaleírást, a szerződést, valamint a mintát. Mindezt ki­töltetlenül, illetve aláírás nélkül, egy kísérőlevéllel egyetemben visszaküldtem a „vámszedőknek”, és vártam. Meglepetésemre október 20- án megkaptam a visszautalt 350 forintot. Szerencsém volt. Mindenesetre leszűrtem az eset tanulságát: ilyen jellegű hirdetéseknek soha nem sza­bad beugrani. Kiss Ferenc, Kalocsa, Dózsa Gy. u. 12. Mindenki másképp csinálja Akik vállalták a veszélyeket Zugok nélkül jobb lenne Hol terem a kutyagumi? Ebtulajdonos, következéskép­pen kutyapárti vagyok. Kertes házban lakom, tehát tökélete­sen megértem azokat az ebtu­lajdonosokat, akik például pa­nelházban tartják kedvencei­ket. Tudom, a Reile Géza utca mögött van egy szép terűiét ki­jelölve, sőt bekerítve, ahol az ebtulajdonosok megszabadít­hatják kedvenceiket a kötelező póráztól és ahol a kutyusok szükségleteiket is elvégezhe­tik. Mindez tehát a Petőfi Sán­dor utca közelében! Épp ezért bosszantó, hogy egy ismeret­lenkutyatulajdonos pontosan a Hosszú utcai óvoda előtt en­gedi szabadon kutyáját, az pe­dig notóriusan az óvoda előtt végzi el szükségleteit. Nyilván nem a kutyát hibáz­tatom, hisz’ az oktalan állat csak ösztöneinek engedelmes­kedik, annál inkább a gazdáját. Nagyon okosan tenné, ha a jö­vőben megváltoztatná útirá­nyát, már csak azért is, hogy szegény óvodai dolgozóknak, akik délben kijárnak az ebé­dért, ne kelljen szagolniuk a mindennapi kutyagumiból áradó bűzt. Dr. K. L., Kecskemét Szerepzavaros buszvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom