Petőfi Népe, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-12 / 161. szám
1995. július 12., s:erda Tisztelt Szerkesztőség! 5. oldal Gulyásleves palacsintával és lovaglás Földügyben nincs illetékes? Bocsánat, hogy megint írok Nyerőkártyák A jövő héttől új játék indul valamennyi előfizetőnk számára. Főszerephez jut a PN előfizetői káryán található ötjegyű sorszám. Hétfőtől péntekig mindennap közöljük az újságban a nyerőszám egy-egy számjegyét, így öt nap alatt összeáll az az ötjegyű szám, amely megegyezik egy előfizetőnk PN-kártyájának sorszámával - ő nyer! Az új játék öt héten keresztül ismétlődik, a nyeremény minden fordulóban egy praktikus, hasznos szerszámoskészlet. Várjuk az emblémát A múlt héten egy bolthálózat emblémáját három darabra vágva közöfük. Eséllyel pályázhat minden olvasónk a tízezerszer mosható, egy konyhára elegendő festékmennyiségre, aki július 15-éig beküldi a szerkesztőség címére az összeállított emblémát. A nyertes kétezer-huszonnégy (2024) színárnyalatból választhatja ki az ajándékát. Fődíj: Renault 19 A Petőfi Népe kézbesítői, ügynökségei, hirdetési irodái és az olvasószolgálat árusítja azokat a sorsjegyeket, amelyek egyikével augusztus 25- én egy Renault 19-es személygépkocsit lehet nyerni. A PN-kártya, a sorsjegy vásárlásánál is felhasználható, tízszázalékos engedményt jelent. „Előfizethetek?” Igen - válaszoljuk naponta. Örvendetesen sokan keresik fel olvasószolgálatunkat levélben, telefonon vagy személyesen, előfizetési szándékkal. Természetesen bárki előfizethet, ha megismerte a Petőfi Népét, és élvezni akarja az előfizetők kedvezményeit és a megbízható kézbesítés előnyeit. Nagykőrösi irodánkban (Kecskeméti u. 5. alatt) is várjuk délelőttönként olvasóinkat, ahol megrendelhető az újság, hirdetést lehet feladni, és sorsjegy is kapható. Üdülőkörzetek Olvasóinknak a nagy nyári szabadságok idején sem kell nélkülözniük kedvelt napilapjukat. Bács-Kiskun megye üdülőkörzeteiben is árusítják a Petőfi Népét: a Szelidi-tó, a Vadkerti-tó partján, Tisza- kécskén, illetve a Tisza-par- ton, Tőserdőben, Kerekdombon, a tassi Duna-parton, valamint Kunfehértón és Kis- kunmajsán. Továbbra is szeretettel várjuk olvasóink kérdéseit, javaslatait, észrevételeit a jól ismert 76/481-391-es telefonszámon, illetve a Kecskemét, Szabadság tér 1/A címen. Június 23-án indultunk a megyei gyermekvédő liga táborába Izsákra, a Kostka-telepi erdei iskolába. Kíváncsiság és félelem volt bennünk, mert ismeretlen helyre indultunk ismeretlen társakkal és azt sem tudtuk, milyen felnőttek lesznek velünk. A buszon már kicsit oldottabb hangulatban robogtunk, Kostka gyönyörű látványa azonban mindenkit megbabonázott és már akkor tudtuk, hogy ezt a látványt soha nem feledjük el. Azon a hűvös pénteki reggelen még nem is sejtettük, hogy mennyi újat fogunk tanulni. A főszervező, Ági néni Ica néni és Ari néni közreműködésével rengeteg meglepetést szerzett, mindent megtett jókedvünkért. Igyekezetük nem volt hiábavaló, mert mindenki Tisztelt Szerkesztőség! Előre kérem, hogy a nevemet ne közöljék az újságban, bár a levél alatt ott található a teljes név és a lakcímem is. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy Szabadszállás hiába lett város, mégiscsak kis falu ez. Az történt, hogy pénteken - június 30-án - reggel nyolc órára édesanyám bement az SZTK helyi kirendeltségére, hogy az útiköltség-térítést felvegye. Én ugyanis a kisfiámmal Kecskeméten voltam az orvosnál. Megjegyzem, a kirendeltségen a munkaidő állítólag hét órakor, vagy fél nyolckor kezIsmeretes, .hogy július 1-jével megszűnt a külföldiek árusítása a bajai piacon is. Ezúttal több hely jutott a helybeli árusoknak és már a kora reggeli órákban minden félreértést kizárva kialakult az érvényes vállalkozói engedéllyel rendelkező piaci árusok sorrendje. Tapasztalataink szerint a vidékiek közül kevesen jöttek el, a másik meglátásunk pedig az volt, hogy már tíz órára a piac megüresedett. Örömmel tapasztaltuk viszont, hogy a helypénz maradt a régi, nem emelték fel. A nyugdíjas kisiparosok viSzinte nincs olyan magyar család, amelynek valamilyen hozzátartozója - apa, testvér vagy fiú - ne veszett volna oda az első, vagy a második világháború valamelyik harcterén. Mi hálával és elégedettséggel mondhatjuk el, hogy szeretteink közös, de nem jeltelen sírban nyugszanak Németországban, a coburgi temetőben. A gondosan ápolt sírkertben található közös sír melletti oszlopra bevésték a sírban nyugvó elesettek neveit. Úgy hiszem, minden hozzátartozót jóleső érA június 21-én megjelent Rettenetesen nehéz helyzetben vagyok című cikkre szeretnék reagálni. A panaszos igen régen ismerős már néhányunk- nak itt Kecskeméten. Sajnos nekem is. Az újságcikkben említett 700 ezer forintot talán nem az Oliver Kft.-nek kellett volna kölcsönöznie akkor, amikor saját tartozásait már évek óta nem törlesztette. Négy évvel ezelőtt több százezer forintot vett fel különböző takarékszövetkezetektől, amit három megtévesztett megtalálta a számára legkedvesebb időtöltést. Táborfoglalás után Zsuzsa néni (Holm Józsefné) közreműködésével játékosan megismertük egymás tulajdonságait, amelyek az együttléthez szükségesek. Jó barátságok kötődtek, s a második napra virradóra már mint régi ismerősök üdvözöltük egymást. Különféle vetélkedők, játékok gazdagították az egyébként is változtatos programot, s ami szabadidőnk mégis maradt, azt sportjátékokkal töltöttük. Később már fürdeni is tudtunk. Vendégül látott bennünket Tóth Rozália festőművész. Nemcsak gyönyörű képeit csodálhattuk meg, de be is mutatta, hogyan készülnek. Az egész napos program keretében alkalom nyílt az alkotásra. Kedves dődik. Én elhiszem, hogy a nyolc óra korán van, lehet, hogy pénzük sem volt még, de a vezetőnő édesanyámnak azt mondta: jöjjön vissza egy félóra múlva, mert most mosták fel az irodát, hadd száradjon fel a padló. Hát nem tudom, kell-e ehhez kommentár. Lehet apróságnak tekinteni, de higgyék el, nekünk, kisembereknek” nem az. Édesanyám sírva jött haza. Csak azt nem tudom, hogy ők vannak értünk, vagy mi vagyunk értük? De talán helyesebb lenne úgy gondolkodni: egymásért vagyunk. szont határozottan és jogosan tiltakoznak azért, hogy a kamarai tagsági díjat, 4 620 forintot ők is kötelesek havonta fizetni, amire képtelenek. Ezért tiltakoznak az IPOSZ-on keresztül. Mi azért váltottuk ki a nyugdíj mellett az iparengedélyt, hogy pótolni tudjuk a minimális yugdíjunkat, hogy megélhetésünket biztosítsuk. Ha ezen nem változtatnak, kénytelenek leszünk az iparengedélyt leadni. Ezek után azt kérdezem, kinek lesz ez jó? Pechtler Ferenc, Baja nyugdíjas kisiparos zéssel tölt el, egyben megnyugvást jelenthet, hogy törődnek szeretteink emlékével, gondozzák sírjaikat. Az emléktáblán a következő szöveg olvasható: „A 255-ös Ceglédi Vöröskereszt Kórházban elhalt hősi halottak emlékére emelték baj társaik. Áldott legyen emléketek minden magyar szívben.” Köszönjük a németországi coburgiaknak a temető és a síremlék gondozását, és hálás szívvel gondolunk rájuk. Stefánovits Józsefné Madaras és jóhiszemű kezes (többek között én is) kénytelen törleszteni a bírósági döntés alapján. A Kecskemét, Ferenczy Ida utcában volt lakását valóban eladta, de ezzel kapcsolatban azóta is bonyodalmak vannak. Akkor talán engedje meg, hogy én is feltegyem a kérdést neki: ha valóban jogállamban élünk, hogyan engedhetik meg, hogy gyanútlan embereket így be lehessen csapni, akik ráadásul nem tudnak tenni semmit? O. J.-né, Kecskemét vendéglátónk bográcsban főtt gulyáslevessel és palacsintával kínált bennünket. Gyalogtúrát tettünk az ősborókásban, és lehetőséget kaptunk a kocsikázásra, sőt a bátrabbak megülhették a lovat is. Többféle vetélkedőn vettünk részt és számtalan sportjátékban mutathattuk meg erőnket, bátorságunkat, kitartásunkat és ügyességünket. A Kostka-tanya minden dolgozója barátsággal, szeretettel gondoskodott rólunk. Június 30-án fájó szívvel, de élményekkel gazdagon váltunk meg a tábortól, a gyönyörű környezettől. Köszönetét mondunk mindenkinek, aki lehetővé tette a táborozást. Sallai Katalin 8/a Keserű Erika 7/b Kiskunfélegyháza Darvas József Ált. Iskola Rávágy téri más vélemény- Igencsak felháborodtam, a- mikor a múlt heti olvasói levélösszeállításban olvastam a Rávágy téri nyugdíjasok levelét az itt folyó lakóházak felújításával kapcsolatban. Ugyanis egyáltalán nem az a helyzet, ahogyan ők beállították - mondja H. J.-né, aki szintén az ottani egyik házban lakik.- Azért merem ezt ilyen határozottan állítani, mert magam is itt lakom, s naponta látom, tapasztalom immár több mint egy éve a munkások tevékenységét. Ezek a házak régen megértek a felújításra, s ahelyett, hogy örülnének, megrágalmazzák a munkásokat. Ki látott már olyan festést-mázolást, ahol egyetlen csöpp festék sem pottyan le? Ha jön egy nagy eső, mindent tisztára mos. Ami pedig a járdákat illeti: a tisztelt nyugdíjasok fogjanak egy seprűt és takarítsanak. Hiszen a ház az ő tulajdonuk is.- Könnyű egész nap ülni a kispadon és „politizálni”, miközben mások dolgoznak. Szabálytalan kis Polski- Június 26-án este hét és nyolc óra között ott álltam a kecskeméti Nyíri út és az Akadémia körút kereszteződésében és vártam, hogy zöldre váltson a lámpa, s kerékpáromat átmenjek a zebrán - kezdte mondanivalóját az a hölgy, aki telefonon hívta fel a szerkesztőséget, megadva nevét és címét is. Ezt követően elmondta, mi történt, miután zöldre váltott a lámpa.- A kereszteződésben természetesen autók is várakoztak, így az a 126-os Polski Fiat is, amely a Nyíri útról akart az Akadémia körútra jobbra kanyarodni, s ezt jelezte is az irányjelzőjével. Amikor váltott a lámpa, én azonnal a zebrára léptem, de a kis Polski is elindult, s csak akkor ért a zebrához, amikor én már néhány lépést megtettem. A középkorú, vörösre festett hölgy azonban nem fékezett, noha a KRESZ szerint elsőbbséget kellett volna adnia. Sőt, majdnem elütött, azon túl azonban nyomdafestéket nem tűrő szavakkal lehordott mindennek. Még most is remegek, ha a jelenet eszembe jut. Ha nem szaladok el, most a kórházban feküdnék. - gs Kerékpárzár Kecskeméten, a teniszpálya és az Izsáki úti vasúti átjáró közötti szakaszon egy olvasónk elvesztette zöld színű kerékpárzárját. Kéri a becsületes megta-' lálót, adja le a szerkesztőségi portán. Nagy szolgálatot tenne vele: egy új ugyanis több száz forintba kerül. Tisztelt Szerkesztőség! Először is bocsánatot kérek, hogy már megint írok és zavarom Önöket, de képtelen vagyok belenyugodni abba a helyzetbe, amiről a május 24-én megjelent számukba könnyezve írtam és írok most is. Higgyék el, nem könnyű tudni és látni azt, hogy a nagyok és élelmesek mind ki- elégülve begyűjtötték mindent, jó pár embert meg csak úgy félrelökve kisemmiztek. Úgy hallottam, hogy a mostani földrendező bizottság októberben megszűnik. Úgy gondolom, erre várnak, hogy akkor végképp letegyenek rólam. A múltkori újságból azt olvastam ki, hogy még nem válaszoltak Önöknek. Hát én megírom a tényállást: 1953-ban kaptam egy felszólítást, hogy tovább nem művelhetem a területem, mert az Aranyhomok Szakszövetkezet átvette. Azóta ők használják, ők adták bérbe. A Petőfi Népe június 19-én megjelent számában olvastam, hogy egy autóból kinyúló kéz az árokba lökte a kerékpárost. Ez az írás idézte fel bennem a tavasszal történt esetemet. A határba indultam kerékpárral kukoricát kapálni. Amint elhagytam a lekóhelyünket jelző táblát, mint derült égből a villámcsapás, egy tölcsér csokifagylalt hullott az ölembe. Az utánam pedálozó mondta el, hogy a minket éppen megelőző autóból dobta ki egy úrvezető. Ekkor hittem el, amit kételkedve hallgattam külföldön, miért követnek minket magyarokat kitüntető, megerősített figyelemmel. Néhány éve, a nagy bevásárlási láz idején tapasztalhatták a bécsi kereskedők a magyar virtust, ahogyan a kevéske ösz- szegből mesés zsákmányhoz akartak jutni honfitársaink, olykor a fizetést is elfelejtve. Az áhított nyugati cucc beszerzése után hazaindulva az autóból a feleslegessé vált dolgokat kidobálták az útszélre. A csomagolódobozok mellé került az új magnó zenéjétől kimerült nagymama is, mert nemcsak tüMegint behoztak szerkesztőségünkbe egy kulcscsomót, amely hat darabból áll. A megtaláló szerint a kulcsokat - amelyek bizonyára nagyon hiányoznak a tulajdonosnak - szombaton, július 1-jén felejMost, hogy a szakszövetkezet feloszlott, ők adták el annak a juhásznak, aki eddig is bérelte. Ők szedték tehát 42 évig a bérleti díjat, felvették a földem árát, engem meg csúnyán kisemmiztek. Mit tehetek ezek után? Nyolcvan évemet betöltöttem, régen jártam iskolába, de gondolkodni még tudok — hála a Jó Istennek. Szabó Sándor, Csengőd Horváth Kálmán u. 11. (Olvasónk harmadszor ír szerkesztőségünknek. Sajnos előző leveleire sehonnan nem érkezett válasz, noha nagyon szerettük volna közreadni a csengődi földrendező bizottság elnökének reagálását. Ő azonban nem jelentkezett. Hálás és üdvös dolog lenne, ha a megyei földhivatal közelebbről megvizsgálná az ügyet. A válasznak szívesen adunk nyilvánosságot lapunk hasábjain .) A szerk. reime, de az unokára költött valutakerete is elfogyott. Ezeket a dolgokat eddig hitetlenkedve hallgattam, de most már elhiszem az alábbiakat is. Lehet, hogy az én kedves „ajándékozóm” a nálam lévő kapa láttán ezzel a gondolattal nyújtotta át a küldeményt: nesze, paraszt, egyél egy kis fagyit. Csak arról feledkezik meg az én jótevőm, hogy ha a paraszt nem szaporítja a jószágot és nem termeszt növényt, mi kerülne az urak asztalára? Biztos, hogy az autóvezető asztalán is olyan étel van, amit a magamfajta paraszt állított elő. Még annyit üzennék a suhanó Bagamérinek, ha újból találkoznánk, inkább felbontatlan dobozos jégkrémmel dobjon meg. így az első meglepetés után még örülnék is, s nem kellene hallgatnom a kínos megjegyzéseket a ruhámra került barna és nedves folt miatt. Ámbár a megszigorított feltételű gazdaság mellett is marad any- nyi pénzem, hogy egy adag fagyit vegyek belőle, ha autóra nem is telik. D. Nagy Ferenc, Kunadacs Kossuth utca 17. tette két fiatalember a kecskeméti Fitotékában. Természetesen a jogos tulajdonos átveheti a kulcsokat a szerkesztőségben. Itt jegyezzük meg, hogy a múltkori talált kulcsokért jelentkezett a gazdája és átvette.- Mindig az út közepén haladj a kapitányságig. Ha gyanúsat észlelsz, azonnal kiabálj rendőrért... Édesanyám sírva jött haza Tiltakoznak a nyugdíjasok Nem jeltelen sírban A panaszos régen ismerős Fagylalt hullott az ölembe Ismét egy kulcscsomó
