Petőfi Népe, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-07 / 131. szám
1995. június 7., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Sokszínű összeállításunkban most is három levél foglalkozik az úgynevezett földügyekkel. Tény, hogy napjainkban ez foglalkoztatja leginkább a falun élő embereket. Már említettük, de a mostani közlésekből világosan kitűnik, hogy meglehetősen nehéz eligazodni a földek visszaadásával kapcsolatos kérdésekben. Nem hiányoznak az olvasói levelek közül azok sem, amelyek panaszt, sérelmet adnak közre, a nyilvánosságtól várva annak kedvező megoldását. Vannak, akik hosszabb ideje és rendszeresen írnak rovatunknak, de mindig és csak közügyben emelik fel szavukat. Sajnos akad olyan olvasónk is, aki levelét névtelenül küldte el szerkesztőségünknek, kérve annak megjelentetését. A végére odafűzte: ha nem közlik a levelem, nem fizetem elő az újságot. Mi a közlést soha nem attól tettük függővé, hogy aki írta, előfizetőnk-e. Várjuk további írásaikat, leveleiket. A szerk. Meglőtték a tacskót Egy kecskeméti fiatalasszony majdnem sírt, amikor május 31-én felhívta a szerkesztőséget és elmondta a következő történetet:- Van egy tacskó kiskutyánk, „akit” tegnap hoztam haza az állatkórházból. Sajnos nem biztos, hogy életben marad, ugyanis a szomszéd minden indok nélkül meglőtte. A kiskutya nem ugatott, nem ártott senkinek, sőt a mi udvarunkon tartózkodott, amikor a lövés dörrent. A kórházban azt mondták, nem lehet kivenni a lövedéket, mert az túlságosan nagy műtétet jelentene, s talán ki sem bírná a kutya. Felhívtam telefonon a rendőrséget, elmondtam, mi történt és azt válaszolták: nem rájuk tartozik, forduljak a polgármesteri hivatalhoz. A hivatalnál viszont nem volt fogadóóra, így a kör bezárult. Sajnos nem ez az első eset, hogy a szomszéd lövöldözik. Nemrégen tataroztuk a házunkat, amely már úgy nézett ki, mint ötvenhatban a budapesti épületek. Mind ő lövöldözte össze, van egy csomó fegyvere, de hiába megyünk bárhová. Az ilyen emberek ellen nincs védelem? Azt csinál, amit éppen akar? (Név és cím a szerk.-ben) Áldás vagy átok a zivatar? A tavaszi és nyári jó áztató esőket szokásos égi áldásként emlegetni még akkor is, ha ez néha nem minden vihar nélkül jön meg. Nos hát itt, a halasi Felsőöregszőlők egynémely táján az ilyen égi áldás - főleg nyáron - egyben átokká is válik. Ugyanezt lehet elmondani az elektromos áramról is, mert áldás, amikor világít, locsoló szivaty- tyút hajt, vagy más hasznos háztáji munkát végez. Átok és nagyon kellemetlen, amikor nincs. A kettő közötti összefüggés a következő: jön az égi áldás, a jó áztató eső és akkor az áramszolgáltatás kimarad. Csak akkor jön ismét, ha a Démász halasi kirendeltségén valaki telefonon, vagy személyesen bejelenti az áramkimaradást. Sajnos ez nyáron többször is megtörténik annak ellenére, hogy minden úgynevezett javítószerelés után közlik a hiba elhárításának sikerét, remélvén, hogy ezután nem fog előfordulni. Nem is fordul elő - a következő zivatarig. Kérdésem csupán az: vajon a világ minden táján hasonlóan működnek az áramszolgáltatók? Nem lehetne olyan megoldást kitalálni és megvalósítani, hogy az égi áldás ne váljon földi átokká? Talán a nem megfelelő alkatrész az oka? Nem lehetne olyan biztonsági szerelvényt fölszerelni itt a halasi Felsőöregszőlőkben is, hogy órákon át ne kelljen azon mérgelődni, vajon mikor tudom használni a vécémet, amely vízöblítés nélkül nem működik?! Vagy ha jók az alkatrészek, akkor talán a szerelőkben van a hiba? Javaslatom erre is van: sok kapa rozsdásodik még a mezőgazdaságban, és van sok betöltetlen suszteri munkakör is. Talán ott is lehetne próbálkozni, hátha nem okoznának ennyi mérget. Végül egy kérdés az illetékes Démász-főnökség felé: mi lenne akkor, ha a velem együtt mérgelődő fogyasztótársaimmal együtt mi is hébe-hóba, csak úgy szakaszosan fizetnénk? En tudom, mi. Ennek ellenére nagyon kíváncsi lennék a véleményükre, hogy vajon megegyeznek-e az enyémmel és a sorstársaiméval. Darányi Károly, Kkhalas Felsőöregszőlők 227/b Meddő levelezés kárpótlásról A megye sok ezer jogosultjával egyetemben gyermekeim is benyújtották igényüket néhai nagyapjukat ért jogsérelem, valamint a 17 éve elhunyt édesapjukat megillető jogosultság alapján részint az elvett termőföld és tanya, részint az államosított szeszfőzde után részleges kárpótlásra. Lányom és fiam néhány nap eltéréssel, de a törvényes határidőn belül adták be az igényüket azzal a különbséggel, hogy a fiam az elvett föld és tanya után megillető kárpótlást az 1994. évi II. törvény hatálybalépését követően kérte. A dolog pikantériája, hogy amíg lányom rövid időn belül megkapta az elhunyt ősei után járó 50 százalékot, összesen 214 ezer forint értékű kárpótlási jegyet, a fiamnak egyetlen fillér értékűt sem állapítottak meg, holott vér szerinti testvérek. Nem értem az illetékeseket, hiszen az eredetet és az őseiket igazoló okiratokat a beküldött és pontosan kitöltött adatlappokhoz mellékeltük. Régóta folytatunk meddő levelezést a kárrendezési hivatallal. Volt, amikor szépen kértem intézkedésre az érintetteket, volt, amikor követelőzőén léptem fel ebben az ügyben. Áz ottani urak azonban még válaszra sem méltattak, nem vették tudomásul, hogy gyermekeim azonos szülőktől származnak. Azt is különösnek tartom, hogy amíg leányom kárigényének elbírálásánál és megállapításánál elfogadták a szóban forgó ingatlanok elvételét igazoló tanúk aláírását, a fiam esetében ugyanazt elutasították. Ki tudná megmondani, milyen rendezőelv szerint kivételeznek? Kérem a hivatal vezetőjét, hogy vizsgáltassa ki az ügyet és csináljon végre rendet. Hugyi Benedekné, Jánoshalma Kossuth utca 16. A nevelői szolidaritásról Mi is a jelentése a szolidaritásnak, ennek az idegen szónak? Közös, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás. Abban reménykedtem, hogy ezt sokan vallják és gyakorolják is a nevelők közül. Csalódtam. Mi az oka csalódásomnak? Ezt röviden leírom. Önéletrajzi írásomat szeretném megjelentetni. Két évtized leírását Bajor Nagy Ernő átolvasta. Levélben megírta véleményét. Többek között az alábbi mondat is szerepel a levélben: „Az Ön munkája fontos kortörténeti dokumentum, hiszen nem csupán egy magyar pedagógus életének eseményeit rögzítette, de képet ad a magyar falu múltbéli életéről is.” A Forrás főszerkesztője, dr. Fűzi László így nyilatkozott levelének egy-két mondatában: „Munkatársaimmal együtt érdeklődéssel olvastam el emlékiratát. Véleményünk szerint ennek az emlékiratnak az értékét dokumentum jellege adja meg, egészben kellene kiadni...” Ezek az idézett mondatok buzdítottak arra, hogy megkíséreljem írásom kiadását. Kikhez fordultam támogatásért? Száz iskola igazgatójának küldtem levelet. Kértem, hogy ezt a levelet ismertessék iskolájuk nevelőivel. Továbbá azt is kértem, hogy május 20-áig szíveskedjenek értesíteni, hány kartárs igényli a könyvet, ha sikerül megjelentetni. Sajnos csak öt iskola igazgatósága értesített. Segítő szándékukat tisztelettel megköszönöm. Azért azt is bevallom, váratlanul ért, hogy a többi iskola nevelői közül senki nem tanúsított szolidaritást törekvésemmel kepcsolatban. Ez az esemény gondolkodásra késztetett. Arra gondolok, hogy a tanítóképző főiskolák a szolidaritásra is nevelhetnék tanítványaikat. Tisztelettel: Lukácsi Bálint, ny. tanító, Szabadszállás őrizzük meg a városképet Az elmúlt napok egyik televíziós műsorának témája az utcai falrajzolásról szóló ismertetés volt, amelyben a női műsorvezető az elmondottak igazolására külföldön készült felvételeket is bemutatott. Azt állította, hogy a ma még nálunk idegenül ható műfaj némely európai országban már olyan szintet ért el, hogy egyesek művészi színvonalon művelik azt. Szavaiból arra következtetek, hogy nem tartja kizártnak a műfaj magyarországi elterjedését sem. Mentségére legyen mondva, a közízlést romboló, trágár kifejezések ily módon történő közreadásával ő sem értene egyet. Ennek a „kulturális forradalomnak” a híre nálunk már valamelyik újságban is megjelent, ezért valóban fennáll annak a veszélye, hogy lépten-nyomon találkozhatunk a lakott területeinken hasonló rajzos megnyilvánulásokkal. Egyébként jó lenne hallani ezzel kapcsolatban a városi ön- kormányzat kulturális bizottsága és a városszépítő egyesület véleményét, hogy ők milyen veszélyt, illetve közérdeklődésre számot tartó kulturális fejlődést látnak a külföldről beszivárgó folyamat megvalósulásában. Mert egyelőre csak szégyenkezni tudunk, ha olyan „csíntevéseket” fedezünk fel, mint látható az Aranyhomok szálló hátsó falán. Nekem gyanús, hogy az már talán a televíziós adás hatására született. Bevallom, hogy aggódom, féltem városunk megszokott arculatát, és csak akkor lennék nyugodt, ha helyhez kötnék a falrajzoló tevékenységet - mint történik ez a nudisták esetében -, mert ellenkező esetben ellenőrizhetetlenné válhat a folyamat. És kihez fordulhat panaszával az, akinek kipingálják a házát, megsértve ezáltal a magán- tulajdon szentségét? Lédeczi József, Kecskemét Magyar Államkötvény 1996/0 és 1996/P Különleges ajánlat, különlegesen magas hozam Alkalmazkodunk az Ön igényeihez: most egy időben kétféle Magyar államkötvény közül választhat. Magyar Államkötvény 1996/0 1,5 év futamidő, évi fix 31 % kamat. Kamatfizetés fél évenként. Magyar Államkötvény 1996/P 1,5 év futamidő, évi fix 31 % kamat. Eddig nincs különbség a két értékpapír között. A kamatfizetés azonban teljesen eltérő. A Magyar Államkötvény 1996/P csak egyszer, a futamidő végén fizet kamatot, úgy, hogy a kamatok félévenként tőkésítésre kerülnek. így ezzel az értékpapírral különösen magas, évi 33,4% hozam érhető el. Jegyzés: 1995. június 6-tól 16-ig Befektetése mindig biztonságos A Magyar Államkötvény visszafizetéseire és kamataira az állam teljes körű, soha el nem évülő garanciát vállal. így pénze tökéletes biztonságban van. Pénze mindig elérhető A Magyar Államkötvény 1996/0 és 1996/P - mint az eddig kibocsátott államkötvények többsége - a jegyzést követően másodlagos forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy futamidő alatt is napi árfolyamon adható és vehető. Ön eladhatja a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. Megvásárlása pedig a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban, valamint az értékpapír forgalmazóknál lehetséges. További aktuális információk: 266-6044 Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága Kecskemét, Szabadság tér 1. • OTP Bank Rt. 6000 Kecskemét, Szabadság tér 5., Baja, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Bácsalmás, Izsák, Jánoshalma, Kecel, Kiskunmajsa, Kunszent- miklós, Mélykút, Soltvadkert, Tiszakécske, Hajós • Budapest Bank Rt. 6200 Kiskőrös, Petőfi tét 18. • Kereskedelmi Bank Rt. Kecskemét, Rákóczi út 5., Baja, Kalocsa, Kiskunhalas • Magyar Hitel Bank Rt. Kecskemét, Batthyány u. 23. • Takarékszövetkezeti Bank Kecskemét, Szabadság tér 3. • Cooptourist Rt. (a New York Bróker Budapest Kft. ügynökeként) Kecskemét, Kéttemplom köz 9-11. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG i
