Petőfi Népe, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-28 / 149. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. június 28., szerdí OLVASÓSZOLGÁLAT Nyernek az előfizetők Egy hónapos a PN-előfizetői kártya, s ez tulajdonképpen nem nagy idő a játék, illetve az akció életében. A levelek és a telefon- hívások tanúsága szerint azon­ban előfizetőink máris haszon­nal forgatják ezeket a kis kár­tyákat, mindig ott lapul a pénz­tárcájukban. Ennek felhaszná­lásával, illetve felmutatásával olcsóbban vásárolhatnak élek miszert, műszaki cikket, sőt, még sorsjegyet is, mellyel sze­rencsés esetben egy Renault 19- es gépkocsi nyerhető. A kártyaparti nem ér véget Sok előfizetőnk kérdezte, hogy meddig tart ez a hamar népsze­rűvé vált akció? Terveink sze­rint a végtelenségig, hiszen új kártyatulajdonosok (előfizetők) jelentkeznek, és új üzletek lép­nek be folyamatosan. A PN-kár- tyával rendelkezők számára hamarosan ®líj játék indul, amelyben a főszerep a kártyán szereplő sorszámé lesz. A to­vábbi részleteket két hét múlva ismertetjük meg lapunkban az előfizetőinkkel. Lakiteleken is kártyázunk A Petőfi Népében megjelenő következő üzleti névsor már tar­talmaz olyan boltot is, amilyet olvasóink hiányoltak. Például Lakiteleken a Mini diszkont 5 százalék engedményt ad a PN- kártyával rendelkező vásárlók­nak. Kerekegyházán, a piac be­járatánál háztartási és vegyiá­rukhoz szintén 5 százalékkal ol­csóbban juthatnak hozzá a kár­tya felmutatásával. Félegyházán a Fortuna mű­szaki diszkont (az IBUSZ mel­lett) szintén csatlakozott a kár­tya-partnerekhez, máris érde­mes felkeresni. A névsor - és ez szinte természetes is - folyama­tosan változik, bevásárlásaink előtt tehát célszerű a legutóbbi listát átnézni, és PN-kártyával a zsebben elindulni. Akinek még nincs kártyája ‘ Előfizetőink már tudják, hogy nem csak olcsóbban juthatnak a Petőfi Népéhez, de az előfize­tési díjat is megtakaríthatják. Ha valaki még nem kapta meg a PN-kártyát, annak két oka lehet: a kézbesítő nem találta otthon, s nem tudta átadni. Vagy még nem előfizetőnk. Mindkét eset­ben kérjük, forduljon az olvasó- szolgálathoz, és sürgősen eljut­tatjuk a kártyát a címére, illetve felvesszük a megrendelését az újságra és elküldjük a PN-előfi­zetői kártyát. A 76/481-391-es telefonszá­mon és a Kecskemét, Szabadság tér 1/A. címen olvasószolgála­tunk továbbra is készséggel áll az önök rendelkezésére. Vásárvonat a kecskeméti sétálók között Ha valakinek eszébe jutna, hogy összehasonlítsa közel azonos népességű magyar vá­rosok központi sétálótereit, Kecskemét főterét bizonyára az elsők közé sorolná. Rendezet­tek a parkjai, majdnem megfe­lelően ápoltak az épületei és a tisztasággal is elégedettek lehe­tünk. Kellemesek azok a per­cek, órák, amelyeket ott töltünk gondűző sétáink során. Most el­tekintek annak boncolgatásától, hogy a rendet nem egészen kedvelők miért szedik ismét ízekre a nemrég felújított, a Kodály-emlékmű köré készített padot? Sokszor elhangzottak már hasonló észrevételek és mégis háborítatlanul tehetik. De meddig? A belvárosi környezetben nekem mégis úgy tűnik, hiány­zik valami, ami derűt vará­zsolna az emberek arcára, ami oldaná az egyhangúságot, s na­ponta szép számmal ideérkező turisták körmenetre emlékez­tető hangulatát, és megkülön­böztetné a nyarat a téltől. A közelmúltban végigvonult a város központjában egy pano­rámás kisvonat, tele gyerekek­kel, akik felszabadultan integet­tek, énekeltek, élvezték a moto­rizált sétát. Még a járókelők is elmosolyodtak, rövid időre fe­ledve, hogy mennyibe került a bevásárlás. A Petőfi Népében megjelent, hogy júniusban minden szerdán műsort ad a főtéren a Tánczos Péter Citera és Népdalkor. Il­lesse ezért elismerés a Táncsics Mihály Művelődési Ház szer­vezőit. Az, hogy a további hó­napokban is színre lépnek-e a muzsikusok és énekesek, raj­tunk, hallgatókon múlik. Ha lá­togatjuk a produkciójukat, taps­sal jutalmazzuk azt, akkor talán ráadást is remléhetünk. Hogy mivel lehetne még bővíteni a kínálatot? Talán elő lehetne bá­nyászni olyan eseményeket, já­tékokat, amelyeket a mai fiata­lok élőben még nem láthattak, az idősek pedig mosolyogva emlékeznek múló fiatalsá­gukra. Ilyen többek között a rik­kancs státusza. Képzett és jó megjelenésű fiatalok hangos és jóízű ajánlással kínálnák turis­ták részére - természetesen anyanyelvükön - a hazai folyó­iratokat. Vagy árulná és közben bemutatná valaki, hogy ötven­hatvan évvel ezelőtt hogyan jo­józott úton-útfélen a magyar. Jut eszembe még, hogy mi­csoda festőlétrás versenyeket rendeztek az akkori időkben. Sok mindent nem, de azt bizonyosan tudom, hogy az emberek már a pillanatnyi örömszerzésre való törekvést is szívesen fogadnák. A ven­dégeink pedig a fényképfelvé­telek otthoni megtekintése után másodszorra talán ilyen humoros epizódokra emlékez­nének. Lédeczi József, Kecskemét Gyalázatos munka folyik itt Kérem, ne vegyék rossz néven, ha pár sorunkkal zavarjuk, de szeretnénk egy kis segítséget kérni. Ugyanis nem lehet már tovább szó nélkül tűmi, ami Kecskeméten, a Rávágy téren folyik. Nem akarunk mi senkit fele­lőssé tenni, de a botrány egyre nagyobb. Itt javítják, felújítják a házakat, tizenkét épületről van szó. A munka már körülbe­lül egy éve folyik, de a látvány önmagáért beszél. Szívet tépő, amit csinálnak, mert tönkrete­szik az egész teret: a parkot, a fákat, a bokrokat. Harminc éve lakunk itt, de ilyen gyalázattal még nem találkoztunk. Tavaly a tetőkről leszedett bitumen olvadt egy-két hóna­pig, most pedig a festék lepi el és teszi tönkre a növényzetet. Mindehhez jön a zenés aláfes­tés, mert bömböl a munkások magnója, s egetverő káromko­dások hallatszanak, ami bizony nem egy lakótelepre való. De ki Kenyér a járdán címmel június 21-én egy cikk jelent meg, amelynek írója súlyos hitel- és üzletrontást követett el ellenem, s minden szava rágalom. Valaki irigyem vagy rossz­akaróm írhatott csak ilyen el­képesztő hazugságokat. Sem­miféle kenyeret soha nem szál­lítottam a lakásomra. Kizárólag a Dózsa György úti pékműhe­lyemben sütött kenyeret a pék­ségből szállítjuk a tisztelt fo­gyasztókhoz. Korábban, körül­belül két hónapja, hogy a tiszti- orvosi hivatalnál valami rosszakaróm bejelentést tett, miszerint kenyeret tárolok a la­kásomon. Egy napon kijött a tisztiorvos és nemcsak, hogy mi, de ő is meglepődött az ilyen elképesztő bejelentésen. Min­dent rendben talált. De más el­A parlagfűről, vagyis a vad­kenderről és annak irtásáról már több cikk jelent meg lap­jukban. Hogy hol van az a terü­let, ahol irtani lehetne, illetve kellene? Nos, a kecskeméti vá­rosházától alig néhány száz mé­terre terül el ez a szégyenfolt, ahol méteres magasságban tün­dököl ez a veszélyes növény teljes békében, háborítatlanul, s bizony már nem ez az első éve. Ez a hely a Katona József Múzeum udvara. Szégyen­kezve írom le ezt a nevet, mert naponta látom, hogy az itt és a környéken lakók sűrűn tüsz­az, aki ezt tűri, hol vannak a közterület-felügyelők, a város emberei, akik ezt csak így elné­zik. De milyen iparos ember az, aki ilyen körülmények között gyakorolja az iparát? Kinek a pénze megy rá az ilyen mun­kásra? Az is kérdés, hogy a ki­vitelezőnek egyáltalán van-e engedélye az ilyen foglalkozta­tásra. Persze tudjuk, ma min­dent szabad, de legalább a nö­vényzetet védjük meg. Mi nyugdíjasok, akik napja­ink nagy részét a téren, a fák alatti padokon töltjük, szeret­nénk jó levegőt szívni és nem a káromkodást, a magnó bömbö- lését hallgatni. Ha Szólunk ne­kik, bizony könnyen megkap­hatjuk, hogy vén hülyéknek ti­tulálnak bennünket. De nem is ez bánt elsősorban bennünket, hanem a bokrokat szeretnénk megmenteni. Sajnos éppen az emberektől kell félteni őket. Nyolc idős ember a Rávágy térről lenőrzéskor a pékséget mindig megdicsérték a tisztaságért, a rendért, a minőségért. Kijelentem, hogy a tisztior­vosi hivatalnál semmi ismerő­söm nincs. Aki e levelet írta, annyi becsület sincs benne, hogy a saját nevét írja alá. In­kább az ő udvarában kellene körülnézni. Én a Dózsa György utcai pékségből a hajléktala­nokhoz is küldtem kenyeret, de kaptak az álláskeresők gyere­kei, iskolás diákok a rendezvé­nyeikhez. Kérem a szerkesztő urat, hogy levelemet közölje az újságban. Szabó János, Kecskemét Nagyváradi u. 34. (Csak annyi megjegyzést fűzünk e levélhez, hogy nem tudhatjuk, ki milyen nevet, címet ír sorai alá, illetve feladóként.) szögnek, s magam is, akik ér­zékenyek vagyunk. Nem tu­dom, kié ez a terület, mert bár többször írtam erről, süket fü­lekre találtak szavaim, felhív­nám az illetékesek figyelmét, tekintsék meg a helyet és te­gyenek érte valamit. A minap iskolás gyerekek lá­togatták meg a múzeumot, és két kislány meglátta ezt a nö­vényzetet, így kiáltott fel: néz­zétek, egy dzsungel állatok és fák nélkül. Ez ihletett engem e sorok megírására. Domokos István, Kecskemét Bajcsy-Zsilinszky u. 4. Kutyabaj! Június 21-én, déli fél tizenket­tőkor a kecskeméti Balaton utca 4-7-9. számú házak előtt haladtam, amikor a bokorból egy jól megtermett farkaskutya kiszaladt elém. Ijedtemben megkérdeztem az eb gazdáját, hogy miért van szabadon en­gedve a kutya. A szakállas úr azt felelte, ne vitatkozzak vele, mert rögtön indítja a kutyáját. Vagyis rám uszítja. Hát már itt tartunk? Egyes kutyatulajdonosok odáig me­részkednek, hogy ha valaki meg meri kérdezni, miért nem tartják be az előírásokat, akkor nosza, rá uszítjuk az ebet a já­rókelő állampolgárra? Ezek a kutyatulajdonosok, akik egyet­len fillért sem fizetnek szenve­délyük fenntartásáért, pedig lassan már a küszöböt is meg­adóztatják ebben az országban. Értetlenül állunk e tény előtt. És sajnálattal vesszük tudomá­sul, hogy az égvilágon senki nem ellenőrzi a várost ellepő kutyaáradatot. Pedig igen szép kis összeg folyna be az önkor­mányzat pénztárába az ebadó­ból, vagy a törvénytelenül sétál­tatott kutyák gazdáinak meg­bírságolásából. Már csak arra vagyunk kí­váncsiak, hogy meddig tűri el ezt a lehetetlen állapotot a vá­ros vezetősége? B. A.-né, Kecskemét Elmaradt az emelés Nem vagyok járatos a jogban, sajnos kevés iskolám van, de azt hallottam, hogy a nyugdíj- emelés mindenkinek jár, aki nyugdíjas. Sajnos ez a valóság­ban nem így néz ki. Én egy het­venöt éves rokkantnyugdíjas vagyok, aki az ugyancsak rok­kant fiammal élek együtt egy háztartásban. Nekem összesen 13 ezer fo­rintot hoz a postás havonta. Eb­ből kellene kettőnknek meg­élni, de ez bizony a mai árak mellett képtelenség. Sírva kérem önöket, segítse­nek rajtunk, mert így nem is tu­dom. mi lesz velünk. Eddig rendesen kaptuk a nyugdíjat, de most úgy tapasztalom, hogy el­vették tőlünk az emelést. A múltkor olvastam az újságban egy budapesti asszonyról, aki­nek három hónapos kisbabája volt, és egyáltalán nem kapott családi pótlékot, és rajta is segí­tettek. Köszönöm, hogy elovas- ták a soraimat, és kívánok min­denkinek jó egészséget, munká­jukhoz pedig sok sikert. Pohár Lajosné, Baja Vajas sor 3. Nagyon súlyos rágalom ért Méteres parlagfű Köszönet a rendőrségnek Nyolc fiatalember megtáma­dott, megvert és kirabolt három gimnazista fiút Kecskeméten, a Czollner köz és a Mátyás király körút kereszteződésénél. Az eset június 21-én, délután fél négykor történt, amikor szá­zágra sütött a nap és tele volt az utca emberekkel, autókkal. A támadók cselekedetük után természetesen, amilyen gyor­san csak lehetett, kereket oldot­tak, elszaladtak. Az elrabolt karórával egyenesen a Rákóczi úti órásboltba siettek, hogy mi­nél előbb túladjanak a rabolt holmin, pénzzé tegyék azt. A megtámadott fiúk a Má­tyás király körúti lakásukra mentek, ahonnan egyikőjük édesanyja azonnal a rendőr­ségre telefonált. A rendőrkocsi perceken belül a helyszínre ér­kezett s a fiúkkal együtt elin­dultak a támadók keresésére. Már a kocsiban rádión jelezték a rendőrségről, hogy a Rákóczi úti órásboltba igyekezzenek, mivel ott gyanús elemek órát árulnak, feltehetően rabolt holmit. Az üzletben azután a fiúk felismerték támadóikat, s a még náluk lévő órát is. A tárna dókat előállította a rendőrség, eljárás folyik ellenük - nohi mind a nyolc személy fiatal korú. Ennyi a történet. Szomon történet. Mi van itt? Mi lesz itt Hovatovább nem merünk az ut cára menni. Ki védi meg gyermekeinket, ha közönyös já rókelők elfordítják a fejüket látványtól, hogy nyolc suhan ütlegel és lefog három fiatalt Ez az eset azzal végződön hogy a gyerekek értékei - kö szönhetően a rendőrség gyor intézkedésének - megvannak az ütlegelések nyomai eltűntek de a lelki sérülés mit jelen ezeknél a serdülőkorú fiatalok nál? E sorok írója az egyik gyere! nagyanyja, és mindig a szépre jóra, a szeretetre nevelte unc káit. S mit lát most a felcsepe redett gyermek? Káoszt, rab lást, ütlegelést, önzést, s mérhe tetlen emberi közönyt. Kiált sunk: segítség! Mentsük me gyermekeinket a testi és leik sérülésektől. F. Z.-né, Kecskemét FELHÍVÁS AZ ÉRDEKELTEKHEZ A hadigondozási törvényről Örömmel értesítjük a belföldön és határainkon túl élő hadigon­dozottakat, a hadigondozásra várókat és más érdekelteket, hogy az Országgyűlés elnöké­nél benyújtott petíciónkat fi­gyelembe véve kidolgozás alatt áll az 1994. évi XLV. törvény módosítása. A módosító-javas­latot az Országgyűlés őszi ülés­szakán tárgyalják. Erről hivatalos értesítést az Országgyűlés elnökétől kap­tunk, amelyet a Honvédelmi Minisztérium politikai állam­titkára megerősített. A törvény módosításáig kér­jük az érdekeltek szíves türel­mét. Meggyőződésünk, hogy az újjáalkotott törvény mindany- nyiunk várakozását ki fogja elégíteni. Már most készülünk annak végrehajtására. Éppen ezért felkérünk minden hadi­rokkantat, hadiözvegyet, hadi­árvát, hadigyámoltat, hadigon­dozotti családtagot, volt hadi­árvát, hogy személyes érdek- képviseletük ellátása végett, nyilvántartásba vétel céljából jelentkezzenek személyesen vagy levélben, telefonon a Ma- honsz országos ügyintézői iro­dáján, függetlenül attól, hog tagjai-e a Mahonsz-nak vág más szervezetnek. Jelentkező! cím: 1134 Budapest, Gidófah Lajos utca 1/B. Telefon: 1 1322-500/7892. Felhívjuk a hadirokkantaka hadiözvegyeket, gyámoka hogy a Nemzetközi Hadigor dozotti Alapítványnál jelentsé be azokat a hadigyámoltaka hadiárvákat, akik általános, ke zép- vagy felsőfokú iskolá nappali tagozatán tanulna! hogy elnyerhessék az 1995—9é os tanévre az iskoláztatási ti mogatást, ösztöndíjat. Kieme ten támogatják a hadigondc zotti leszármazót, ha katonai fc iskolán tanul, és a tiszti pály: választja hivatásul. Jelentkezési cím: 5000 Szó nők, Kolozsvári u. 16. Telefoi 56/376-736. A jelentkezésbe csatolni kell az iskoláztatá igazolást, a tanulmányi előm< netelt tanúsító bizonyítván másolatát, a tanuló szeméi; adatait, lakcímét, s a pályáz; indokát. Beküldési határid« 1995. július 31. Dr. Leskó Ferenc, a Mahonsz elnöke NAPJAINK HUMORÁBÓL Kiváncsi vagyok, miből telik ezeknek a Kovácséknak ür porcelántányérra, és alumínium evőeszközökre, ezekben a n héz időkben? Csak nem enni akarnak valamit?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom