Petőfi Népe, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-23 / 145. szám

1995. június 23., péntek Bűnügyi Kaleidoszkóp 7. oldal KABALAKULCSOT KAPOTT A LÁNYOKTÓL Ellopták Focót, a stricit? A lányok közül sokan visszavárják a stricikirályt. Fekete árnyék az adós mellé Lázasan keresi az osztrák rend­őrség az öt héttel ezelőtt eltűnt és azóta is körözött Foco Tibort - de hiába. A News című bécsi hírmagazinnak a hét végén megjelent legfrissebb száma szerint alighanem Felső-Auszt- riában bujkál a hosszű ideje Ausztriában élő, 39 éves ma­gyar származású férfi, egykori motorkerékpár-versenyző. A fiatalembert nyolc évvel ezelőtt életfogytiglani börtön- büntetésre ítélte a bíróság. Az­zal vádolták, hogy megölt egy prostituáltat. Foco ártatlannak vallotta magát, s azóta is min­dent elkövetett a perújrafelvéte­lért. A fegyházból felhívások­kal és interjúkkal bombázta a közvéleményt. A legmegle­pőbb „húzása” azonban az volt, hogy a börtönből kérte felvéte­lét a jogi egyetemre. Ennél ta­lán csak az volt elképesztőbb, hogy engedélyezték számára, hogy jogi tanulmányokat foly­tathasson a linzi egyetemen. De nem sokáig volt „becsületes” diák. Kihasználva az őrsze­mélyzet figyelmetlenségét, ke­reket oldott az egyik egyetemi előadás alkalmával a hátsó kijá­raton. A rendőrség az eddigi nyomozás alapján női segítsé­get gyanít a háttérben. Való igaz: Foco nagy népszerűség­nek örvend a szebbik nem kö­rében. A börtönben hatan is felkeresték: két diáklány, egy linzi orvosfeleség, egy fiatal ta­nárnő, az esküdtek egyike (sze­rinte Foco ártatlan) és egy „egyszerű háziasszony, Friede­rike”. A jóképű Tibor hetven éven felüli szülei nem sok támpont­tal tudnak szolgálni a rendőr­ségnek. őket a fiú nem avatta be a szökési tervbe. Annyit azonban elárultak, hogy az őri­zetes birtokában volt egy sport­sapka, amelybe egy kulcsot varrt bele valaki, „talizmán­ként”. A hat hölgyet most keze­lésbe vették a nyomozók. Vál­tozatos eszközökkel próbálják őket vallomásra bírni. A kulcs­rejtély időközben megoldódott: valóban kabalából kapta a fogva tartott, tehát nem nyit­hatta ki vele mostani rejtekhe­lyének ajtaját. A szülők sem gyanúsíthatók összejátszással: Foco szökése idején ugyanis éppen lakókocsival turistáskod­tak Magyarországon. De vajon hová tűnt az egykor lányokat futtató strici? A rend­őrök szerint talán egy pincében, elhagyott házban vagy tanyán lapul valahol Felső-Ausztriá- ban. De remélik: ha sikerül is kihúznia szeptemberig, akkor minden bizonnyal hallat magá­ról. Addigra ugyanis valószínű­leg teljesül a kívánsága: ügyét újra tárgyalja a bíróság. Toronyi Attila Vietnami nagytakarítás Vietnamban az év első öt hó­napjában bezártak több mint 600 nyilvánosházat és 740, drogokat árusító kocsmát annak az országos kampánynak a so­rán, amellyel fel akarják szá­molni a „társadalmi bűnözést”. Kétezernél több prostituáltat és 740 bordélyház-tulajdonost pénzbüntetésre ítéltek, további 5800 örömlányt és 11 800 kábí- tóst „kezelésben részesítettek” - az azonban nem derült ki ed­dig, hogy miből áll ez a „keze­lés”. Ami ismert: növekvő számú prostituált és drogos ré­szesül otthoni oktatásban-és ke­zelésben. A vietnami hatóságok erőfeszítéseket tesznek, hogy megbirkózzanak a törvénytelen szexiparral és kábítószer-ke­reskedelemmel, amelyek gyor­san terjednek a nagyvárosok­ban, amióta az ország a nyolc­vanas évek végén nyitottá tette gazdaságát és szélesítette nem­zetközi kapcsolatait. A Palma de Mallorca-i rendőr­ség három hónapig nyomozott egy „hulla” ügyében, amíg ki­derítette, hogy az csupán egy próbababa volt. A történet azzal kezdődött, hogy egy angol pár a februárban egy Palma de Mal- lorca-i kis üdülőfaluba, Alcudi- ába érkezett nyaralásra. Már­cius 4-én kibéreltek két lovat egy közeli istállóban, és sétalo­vaglásra indultak a környékbeli fenyvesbe. A kirándulás kitű­nően sikerült, és Virginia meg akarta örökíteni Johnt, úgy, hogy elővette a fényképezőgé­pét és amúgy lóhátról hátraszólt neki, hogy nézzen a kamerába. A nápolyi közlekedési rend­őrök néhány napja kímélet­len következetességgel érvényt szereznek a KRESZ szabályai­nak. A határozottság nem is maradt eredménytelen: a dél­olasz nagyvárosban tökéletesen megbénult a közlekedés. A derék nápolyi autósok legnagyobb megdöbbenésére egyenruhás honfitársaik meg­követelik, hogy a pirosnál meg kell állni, szabadon kell hagyni az autóbuszok és a taxik részére fenntartott sávokat, a behajtást tiltó táblákat komolyan kell venni. De a legnagyobb bánat a parkolás. „Ahol tilos, ott nem szabad” - feleli a zordon rendőr az elképedt autósnak, aki a megállni tilos tábla tövében motyogja értetlenül: „de kérem, én évek óta itt parkolok”. A nápolyi rendőrök termé­szetesen nem váltak egyik pil­lanatról a másikra gonosszá, A német Martin B. eddig gép­kocsivezető volt, most azonban új állása van: tetőtől talpig fe­ketébe öltözve tagja a „Fekete Árnyék” társaságnak. így neve­zik az oldenburgi adósságbe­hajtó vállalkozást. Az adósság behajtása úgy történik, hogy Martin B. és kollégái a hitelező megbízásából az adósságát megfizetni vonakodó személyt mindenhova követik. A „Fekete Árnyék” néhány méter távol­ságra követi az adóst, és soha­sem beszél. „Nagyon hatásos” - mondja Martin B. főnöke. A feketébe öltözött adósságbehaj­tók keménykalapban és ernyő­vel órákig állnak vagy sétálnak az adós üzlete vagy lakása előtt. A kíváncsi járókelőknek vagy szomszédoknak az „árnyékok” az adós vállalkozás nevét tar­talmazó cédulát nyomnak ke­zükbe. Az adósságbehajtó cég fő­nöke szerint ez az eljárás tíz adós közül nyolcat gyors fize­Miután visszatértek cotting- hami otthonukba, előhívatták a fényképeket és azt vették észre, hogy azon a bizonyos felvéte­len, amelyen John a fenyvesben lovagol, az útszéli bokorból két lábszár nyúlik ki az útra. Azon­nal a helyi rendőrőrsre indultak és magukkal vitték a fényképet is. (Azt mondják, azonnal a Nagyítás című Antonioni - filmre gondoltak, melyben egy hivatásos fényképész szintén egy hasonló véletlen folytán jut egy gyilkosság nyomára.) A fénykép a londoni Inter- pol-irodába került, ahol a szakemberek úgy vélekedtek, csak önérzetükben sebezték meg őket. Méghozzá a városi il­letékes hatóságok. A közel­múltban majd 120 nápolyi köz­lekedési rendőr ellen kezdtek hivatalos eljárást azzal a vád­dal, hogy feltűnően engedéke­nyek a közlekedési kihágások elbírálásánál. „Ha harc, hát legyen harc” - lobbant lángra a harag a nápo­lyi rendőrök szívében és gyor­san bebizonyították, hogy ők pontosan ismerik a közlekedési szabályokat. Azóta a Vezúv lá­bánál tökéletes a káosz, az egész város egyetlen óriási, mozdulatlan forgalmi dugó. A római közlekedési rendőrök fő­nöke szerint egyáltalán nem ka­tasztrofális az, ami Nápolyban történik. „A szabályoknak ér­vényt kell szerezni, attól estik javul a közlekedés” - állítja ha­tározottan, s büszkén említi példaként az olasz fővárost. tésre ösztönöz. Ha az adós megszólítja „árnyékát”, névje­gyet nyomnak a kezébe, ame­lyen egy telefonszám van. Ezen kell jelentkeznie, hogy adóssá­gát megfizesse. Mivel az adós­ságbehajtók hallgatagok, nem érintkeznek közvetlenül az adóssal és nem lépnek vállal­kozása vagy lakása területére, nem vetődik fel jogi probléma. Az oldenburgi ügyészség min­denesetre más álláspontot kép­visel: pszichés erőszak is testi sértésnek tekinthető, eltekintve a személyiségi jogok megsérté­sétől. Az adósságbehajtó vállalat tulajdonosa szerint üzlete azért virágzik, mert a jogi úton tör­ténő adósságbehajtás hosszas és drága. A „Fekete Árnyék Vállalat” tulajdonosa 300 már­kát kér a megbízótól, miután az adós adósságát megfizette. Martin B. mindenesetre csak 50 márkát kap minden egyes mun­kájáért. hogy a két lábszár olyan furcsa, merev, hogy csak hulláról lehet szó. A fénykép tehát átkerült az Interpol madridi irodájába, majd az alcudiai csendőrségre. Megkezdődött a nyomozás, ki­hallgatták az istálló dolgozóit, a környékbeli lakókat, és lelkiis­meretesen átfésülték az egész fenyves erdőt. Meg is találták, amit kerestek. Csakhogy a hulláról kiderült, hogy nem is hulla, hanem pró­bababa: egy kamaszokból álló baráti társaság szórakozott az év elején azzal, hogy a turistá­kat ijesztgette vele. Á jelek sze­rint sikerült is. Hangosan horkolt, megfojtották Egy szociális otthon lakójának az életébe került a hangos hor­kolás. A tragikus eset Berlinben történt, ahol most szerdán kez­dődött meg a gyilkossággal vá­dolt 47 éves egykori eladónő pere. A vádlott és áldozata egy szobában laktak együtt a króni­kus betegek szociális otthoná­ban. A gyilkosság napján ösz- szevesztek azon, hogy a vádlott rá akart gyújtani a szobában, ahol tilos a dohányzás. Az asz- szony erre a nappaliban próbál­kozott a dohányzással, de ott az otthon személyzetének egy tagja nem engedte azt. Vissza­tért a szobába, ahol 66 éves idegbeteg szobatársnője hango­san horkolt. Ez annyira „az ide­geire ment”, hogy dührohamot kapott és megfojtotta az idős asszonyt. A vádlott, aki egyéb­ként hosszú évek óta alkoho­lista, beismerő vallomást tett. Hirdetésre jött a gyilkos Az élet fantasztikusabb dolgo­kat produkál, mint a legötlet- dúsabb krimiíró. Ann Mead, a csinos londoni orvosnő hirde­tés útján kereste életpárját, de a hirdetésre a halál érkezett meg helyette! Á 35 esztendős hölgy oly­annyira a munkába temetke­zett, hogy egyszerűen nem volt ideje hétvégi ismerkedésekre. Ezért hirdetést tett közzé a „New Statesman” nevű szín­vonalas hírmagazinban. Hatan is válaszoltak a hirdetésre, amelyben a színházat, a mozit, az esti szórakozóhelyeket ked­velő magas, karcsú hölgy part­nert keresett. A hat közül öt nem tűnt elég komolynak, a ha­todik viszont a gyilkosa lett. Az orvosnő már az első ta­lálkozónál igencsak rokon­szenvesnek találta a nála tíz esztendővel idősebb Brian Vale-t, aki korábban rendőr volt. Azután jött a kiábrándu­lás, mert a szakállas, kopa­szodó és szellemiekkel csak mérsékelten megáldott férfiú mégsem bizonyult a nagy Őnek, s ezt az orvosnő fino­man a tudomására hozta. A felbőszült Vale erre egy­szerűen agyonverte az orvos­nőt: a lakása előtt leselkedett rá, a földhöz vágta és brutális módon végzett vele. A szom­szédok elmondták, hogy tíz­húsz percen át tompa, ritmikus zajokat hallottak: a vádirat sze­rint az történt, hogy Vale az orvosnő fejét és felső testét többször is odacsapta a kert fa­lához és a járdához! Jellemző, hogy senki sem volt kíváncsi a zaj okára, senki sem nézett ki az ablakon. Az államügyészség elfo­gadta Vale ügyvédének azt a magyarázatát, hogy védence a tett pillanatában kétségbeesett állapotban volt, nem tudott uralkodni magán. A vád ezért nem gyilkosság, hanem em­berölés, a csökkent beszámít- hatóság körülményei között. A perre csak szeptemberben ke­rül sor, a bíróság addig tovább vizsgálja a körülményeket. A tettes ezt vallotta: „Én kö­vettem el. Mélységesen fájla­lom, de nem tehettem másként. És még most is bensőségesen szeretem ezt a nőt!” Késő vigasz... Hulla lába lógott a bokorból? A nápolyi rendőrök bosszúja Bűnözök a pellengéren Monte Raines lopott, Stephen West ittasan vezetett gépkocsit, Mahmud Eljauhari részegen randalírozott egy prostituálttal. A Washington állambeli Kent városban mindenki tud erről, akinek kábeltelevíziója van. A 20. számú csatornán a héten megkezdték a „Reality-Tv” című műsor sugárzását. Ez a műsor visszaállítja a középkori szokást: a bűnözőket elítélésük után modem módon állítják pel­lengérre. A képernyőn megjelenik az elítélt neve, születési dátuma, lakcíme és az ítélet aktaszáma. A kíváncsiak a kenti bíróságon megtekinthetik a bűnöző fény­képét is. Jim White polgármester sze­rint az újságok csak akkor kö­zölnek híreket tolvajokról, vagy ittas autóvezetőkről, ha súlyos büntetéssel sújtják őket. Mint­hogy Kentben, akárcsak másutt is az Egyesült Államokban, ál­landóan növekszik a bűnözés, végre meg kell találni a módját, hogy csökkentsék a bűnelköve­tők számát. A műsort naponta 20 percen át sugározzák. Washington ál­lamban több város polgármes­tere kíváncsian várja, lesz-e ha­tása ennek az eljárásnak. Seattle és Spokane nagyvárosokban arra gondolnak, hogy elsősor­ban a kábítószer-kereskedőket állítsák így pellengérre. A polgárjogi szervezetek azonban élesen bírálják az eljá­rást. „Legális, de embertelen” - mondta az egyik szervezet veze­tője, Doug Honig. Véletlen név- azonosság esetén ártatlanokat bélyegezhetnek meg, s a prog­ram szerinte nem lesz hatásos. Álrendörök Bukarestben Az év eleje óta 27 országból 107 külföldi állampolgárt fosztottak ki Bukarest utcáin álrendőrök. A bukaresti alvilágban „Mara­dona” névvel illetik az újfajta el­járást, amellyel a külföldieket megközelítik, sarokba szorítják és megfosztják valutájától a jól szervezett bandák. Fellépésük két szakaszból áll: először va­lamelyik tagjuk különösen ag­resszív utcai valutaspekuláns­ként a külföldiek nyomába sze­gődik, majd a rendőrökként fel­lépő cinkosok igazoltatják mind társukat, mind a külföldit, és közben ellopják vagy elszedik a valutát. Az áldozatok között akadtak diplomaták és nemzet­közi szervezetek képviselői is. Több diplomáciai képviselet szóbeli jegyzékben tiltakozott a román kormánynál. Lehet, hogy szokatlan, amit kérdezek, Maxim Jevgrafovics, tán meg is haragszol rám, de lásd, mégse fér a fejembe: vajon mi a fenének kell nekünk Budapestre utaznunk, hogy szétlő­jük Gyumagin Zsitnikovot, amikor itt, a mi kis Tyepolszkajánkban is a hátába nyomhatnánk a bicskát...?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom