Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

Olvasói családunk Nemrégen Baján, a belvárosi templom vasárnapi diákmiséjén huszonhárom gyermeknek szolgáltatta ki első alkalommal Nagyházi Sándor plébános az oltáriszentséget. Elsőáldozók a bajai belvárosi templomban Embertelen döntés Pedagógus vagyok és arra ne­velem a tanítványaimat, hogy egy bogarat se tapossanak el, ha nem muszáj. Úgy érzem, köte­lességem hangot adni a nyilvá­nosság előtt is felháborodá­somnak egy önkényes döntés következménye miatt. A kutyák sem egyformák, akár az emberek. Brutusznak nem volt gazdája, ezért aztán több gazdája is akadt. Nevét is a gyerekek adták. A barátságos ál­lat mindenkit hevesen üdvözölt, és a falu kisgyermekeinek fárad­hatatlan játszótársává vált. So­vány sem volt, többen jutalmaz­ták jó falattal kedvességét, ra­gaszkodó természetét. Mindez már a múlté. Brútusz ugyanis, jó helyen” van. Az idézet attól a ta­nítónőtől származik, aki orosz­lánrészt vállalt abban, hogy a puska eldördüljön. A nagyobbak már tudták mi lesz a sorsa, ami­kor a vadőr elvitte a vonyító ku­tyát. A 7-8 éves gyermekek el­mondása szerint az állatbarátnak nem mondható tanító néni arra hivatkozott, hogy Brutusztól bőrbetegséget kaphatnak a gye­rekek és ellopja a tízórait tőlük. Tanúsítom, hogy semmiféle bőrbetegséget nem tapasztaltam a kutyán, noha magam is több­ször megsimogattam a hálás, ér­telmes állatot. A tízórait pedig, azt hiszem, nem az udvaron szo­kás elfogyasztani. A gyerekek amit adtak neki, azt önszántuk­ból és jószívvel tették. Inkább arra kellene nevelni gyermeke­inket, hogy ha módjukban áll, akár egy kérő tekintetű kutyán is segítsenek, és ezzel is erősítsük emberségüket. Különben ne vár­juk el, hogy később majd ember­társainkért is a szolidaritás érzé­sétől átfűtve cselekedjenek! Nekünk, tanítóknak pedig kö­telességünk az élet megbecsülé­sére, tiszteletére nevelni e na­gyon fogékony korban lévő gyermekeket. Feltámasztani már nem lehet Brutuszt, de tartozom emléké­nek ezzel a néhány sorral. Hisz nem maradt utána más, mint a ki­taposott fű, jobb érzésű felnőttek sajnálata és a kisgyermekek ke­serű sírása. Schneider Csilla Állampuszta A dédi 95. születésnapja A kép a kiskunfélegyházi Sinkó Laurát örökítette meg dédnagyapjával, Plutzer Józseffel, aki Kunbaracson él. A fény­kép a dédnagyapa 95. születésnapján készült. A kép beküldője, Sinkó Mihályné a következő szöveget mellékelte: „Dédipapa hadd próbáljam ki a botodat, úgy sincs nagy korkülönbség kö­zöttünk, csupán 92 év.” Kedves Olvasóink! Türelmét kérem azoknak, akik már több hete elküldték levelü­ket, s még nem látták viszont fényképüket vagy beszámoló­jukat a családi oldalban. Töb­bek között a kunszentmiklósi Bajnóczi Sándor is több ízben érdeklődött egy 1953-ban ké­szült fotójáról. Megnyugtatha­tom, hogy gondosan őrzöm, s feltehetőleg a jövő heti szám­ban közreadjuk. Mások is vár­ják fényképük megjelenését, mindannyiuk türelmét kérem. A frissen készült felvételek egyébként gyorsabban helyet kapnak a családi oldalban, mint a több évtizedes emlékeket fel­idézők. A Jánoshalmán élő Hajdú Ferencnének pedig azt üzenem, hogy bátran küldje el unokái fényképét. Benke Márta szerkesztő Lacika 3 éves Tóth Lacika egyetlen unokánk, a szemünk fé­nye. Április 29-én ünnepelte 3-ik születésnapját. A fény­képet beküldte egy boldog nagymama, Farkas Istvánná Ágasegyházról. Gyereknap Nagyszabású gyereknapi ren­dezvény színhelye lesz május 28-án, vasárnap a kiskunfé­legyházi repülőtér. A progra­mok közt szerepelnek külön­böző játékos és sportvetélke­dők, bábelőadások, sétalovag­lás, sétarepülés, hőlégballonos és ejtőernyős bemutatók és még számos érdekes látványosság. Az első dédunoka A 18 hónapos Juhász Viktor fényképét a kecskeméti Varga Imréné juttatta el szerkesztősé­günkbe azzal a boldog felkiál­tással: „Ő az első dédunokám! Ugye, milyen szép?!” A négy unoka imádja a nagymamát A képen Vékony Jánosné látható négy unokájával. Több éve a Petőfi Népe előfize­tője vagyok. Nagyon szeretem a lapjukat, és nekem nem is kell másik. A Petőfi Népe szerkesztősé­gén keresztül szeretném a Pá­­hiban élő édesanyámat hetve­nedik születése napja alkalmá­ból köszönteni. A négy unoká­jával van lefényképezve, akik nagyon sokat köszönhetnek neki, imádják az egyetlen nagymamát. Főleg az a kislány, aki mellette ül, ugyanis őt pici korától ő neveli, gondoskodik róla. A képet beküldte Soltszentimréről a lánya, Márkó Lászlóné. Hűséges levelezői a Nyitnikéknek Baján a Keresztény Általános Iskola 2. osztályos tanulói rendszeres hallgatói és levele­zői a Magyar Rádió Nyitnikék műsorának. A gyerekek öröm­mel hallgatják minden hétfőn az adást, feljegyzik a kapott feladatokat. Rajzokat készíte­nek, találóskérdéseket oldanak meg, szólásokat, közmondáso­kat gyűjtenek. Nagyon örülnek, ha a műsort vezető tanító nénik név szerint megdicsérik őket. A névre szóló leveleket és a Nyit­nikék ötösöket féltve őrzik. Szívesen mutatkoztak be a ta­nulók a Baja Rádió gyermek műsorában. Április 26-án a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi adásában 30 per­ces német nyelvű műsort adott a bajai Keresztény Általános Iskola négy osztályközössége. A képen a második osztályos tanulók láthatók. Ők már rend­szeresen hallgatják a rádió mű­sorait. Ginder Antalné, igazgató Küldjön egy fényképet! CSALADMENTÉS — EHZETMENTÉS'­A felvétel 1942-ben készült, bizony, azt hiszem, sokan nem is élnek már közülük. Ha azon­ban 53 év után volna az élők között olyan személy, aki valamilyen formában össze tudna hozni Helvécián egy találkozót - a kép ugyanis ott készült nagyon jó lenne. Gondoltam augusztus 15-én, a búcsú napján találkozhatnánk. Egy pár lány nevét leírom, de csak a lánykori neveket tudom: Gyenes Erzsébet, Egyed Mária, Mészáros Mária és Jolán, Réfi Erzsébet, Zsámboki Mária és Jolán, Enlafer Erzsébet és Margit, Kovács Erzsébet, Kovács Margit és sokan mások. Középütt az akkori tisztelendő urat látni. A fotót beküldte B. János Kecskemétről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom