Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-17 / 114. szám
Olvasói családunk Nemrégen Baján, a belvárosi templom vasárnapi diákmiséjén huszonhárom gyermeknek szolgáltatta ki első alkalommal Nagyházi Sándor plébános az oltáriszentséget. Elsőáldozók a bajai belvárosi templomban Embertelen döntés Pedagógus vagyok és arra nevelem a tanítványaimat, hogy egy bogarat se tapossanak el, ha nem muszáj. Úgy érzem, kötelességem hangot adni a nyilvánosság előtt is felháborodásomnak egy önkényes döntés következménye miatt. A kutyák sem egyformák, akár az emberek. Brutusznak nem volt gazdája, ezért aztán több gazdája is akadt. Nevét is a gyerekek adták. A barátságos állat mindenkit hevesen üdvözölt, és a falu kisgyermekeinek fáradhatatlan játszótársává vált. Sovány sem volt, többen jutalmazták jó falattal kedvességét, ragaszkodó természetét. Mindez már a múlté. Brútusz ugyanis, jó helyen” van. Az idézet attól a tanítónőtől származik, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy a puska eldördüljön. A nagyobbak már tudták mi lesz a sorsa, amikor a vadőr elvitte a vonyító kutyát. A 7-8 éves gyermekek elmondása szerint az állatbarátnak nem mondható tanító néni arra hivatkozott, hogy Brutusztól bőrbetegséget kaphatnak a gyerekek és ellopja a tízórait tőlük. Tanúsítom, hogy semmiféle bőrbetegséget nem tapasztaltam a kutyán, noha magam is többször megsimogattam a hálás, értelmes állatot. A tízórait pedig, azt hiszem, nem az udvaron szokás elfogyasztani. A gyerekek amit adtak neki, azt önszántukból és jószívvel tették. Inkább arra kellene nevelni gyermekeinket, hogy ha módjukban áll, akár egy kérő tekintetű kutyán is segítsenek, és ezzel is erősítsük emberségüket. Különben ne várjuk el, hogy később majd embertársainkért is a szolidaritás érzésétől átfűtve cselekedjenek! Nekünk, tanítóknak pedig kötelességünk az élet megbecsülésére, tiszteletére nevelni e nagyon fogékony korban lévő gyermekeket. Feltámasztani már nem lehet Brutuszt, de tartozom emlékének ezzel a néhány sorral. Hisz nem maradt utána más, mint a kitaposott fű, jobb érzésű felnőttek sajnálata és a kisgyermekek keserű sírása. Schneider Csilla Állampuszta A dédi 95. születésnapja A kép a kiskunfélegyházi Sinkó Laurát örökítette meg dédnagyapjával, Plutzer Józseffel, aki Kunbaracson él. A fénykép a dédnagyapa 95. születésnapján készült. A kép beküldője, Sinkó Mihályné a következő szöveget mellékelte: „Dédipapa hadd próbáljam ki a botodat, úgy sincs nagy korkülönbség közöttünk, csupán 92 év.” Kedves Olvasóink! Türelmét kérem azoknak, akik már több hete elküldték levelüket, s még nem látták viszont fényképüket vagy beszámolójukat a családi oldalban. Többek között a kunszentmiklósi Bajnóczi Sándor is több ízben érdeklődött egy 1953-ban készült fotójáról. Megnyugtathatom, hogy gondosan őrzöm, s feltehetőleg a jövő heti számban közreadjuk. Mások is várják fényképük megjelenését, mindannyiuk türelmét kérem. A frissen készült felvételek egyébként gyorsabban helyet kapnak a családi oldalban, mint a több évtizedes emlékeket felidézők. A Jánoshalmán élő Hajdú Ferencnének pedig azt üzenem, hogy bátran küldje el unokái fényképét. Benke Márta szerkesztő Lacika 3 éves Tóth Lacika egyetlen unokánk, a szemünk fénye. Április 29-én ünnepelte 3-ik születésnapját. A fényképet beküldte egy boldog nagymama, Farkas Istvánná Ágasegyházról. Gyereknap Nagyszabású gyereknapi rendezvény színhelye lesz május 28-án, vasárnap a kiskunfélegyházi repülőtér. A programok közt szerepelnek különböző játékos és sportvetélkedők, bábelőadások, sétalovaglás, sétarepülés, hőlégballonos és ejtőernyős bemutatók és még számos érdekes látványosság. Az első dédunoka A 18 hónapos Juhász Viktor fényképét a kecskeméti Varga Imréné juttatta el szerkesztőségünkbe azzal a boldog felkiáltással: „Ő az első dédunokám! Ugye, milyen szép?!” A négy unoka imádja a nagymamát A képen Vékony Jánosné látható négy unokájával. Több éve a Petőfi Népe előfizetője vagyok. Nagyon szeretem a lapjukat, és nekem nem is kell másik. A Petőfi Népe szerkesztőségén keresztül szeretném a Páhiban élő édesanyámat hetvenedik születése napja alkalmából köszönteni. A négy unokájával van lefényképezve, akik nagyon sokat köszönhetnek neki, imádják az egyetlen nagymamát. Főleg az a kislány, aki mellette ül, ugyanis őt pici korától ő neveli, gondoskodik róla. A képet beküldte Soltszentimréről a lánya, Márkó Lászlóné. Hűséges levelezői a Nyitnikéknek Baján a Keresztény Általános Iskola 2. osztályos tanulói rendszeres hallgatói és levelezői a Magyar Rádió Nyitnikék műsorának. A gyerekek örömmel hallgatják minden hétfőn az adást, feljegyzik a kapott feladatokat. Rajzokat készítenek, találóskérdéseket oldanak meg, szólásokat, közmondásokat gyűjtenek. Nagyon örülnek, ha a műsort vezető tanító nénik név szerint megdicsérik őket. A névre szóló leveleket és a Nyitnikék ötösöket féltve őrzik. Szívesen mutatkoztak be a tanulók a Baja Rádió gyermek műsorában. Április 26-án a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi adásában 30 perces német nyelvű műsort adott a bajai Keresztény Általános Iskola négy osztályközössége. A képen a második osztályos tanulók láthatók. Ők már rendszeresen hallgatják a rádió műsorait. Ginder Antalné, igazgató Küldjön egy fényképet! CSALADMENTÉS — EHZETMENTÉS'A felvétel 1942-ben készült, bizony, azt hiszem, sokan nem is élnek már közülük. Ha azonban 53 év után volna az élők között olyan személy, aki valamilyen formában össze tudna hozni Helvécián egy találkozót - a kép ugyanis ott készült nagyon jó lenne. Gondoltam augusztus 15-én, a búcsú napján találkozhatnánk. Egy pár lány nevét leírom, de csak a lánykori neveket tudom: Gyenes Erzsébet, Egyed Mária, Mészáros Mária és Jolán, Réfi Erzsébet, Zsámboki Mária és Jolán, Enlafer Erzsébet és Margit, Kovács Erzsébet, Kovács Margit és sokan mások. Középütt az akkori tisztelendő urat látni. A fotót beküldte B. János Kecskemétről.
