Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
1995. május 15., hétfő 7. oldal Rejtélyek És Kérdések Rejtélyek és kérdések A mai napig sem tudja senki, hogy hová temették a római birodalmat rettegésben tartó hun vezért, Attilát. Nem is találta meg senki a mai napig sem a fejedelmi sírt, pedig a szájhagyomány szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Tisza környékén volna érdemes keresni. A világhódító macedón hadvezér, Nagy Sándor nyugvóhelyét sem találta meg sem a sírrabló, sem pedig a kutató. Mégis az utóbbi hetekben felröppent a hír, miszerint Egyiptomban bukkantak volna a sírra. Erről szól vezető írásunk. A másik cikkünkben arról olvashatnak, hogy az egykori,luxusgőzös, a Titanic elsüllyedésének a valódi okát a mai napig homály fedi. Állítólag a hajó sorsa már abban a pillanatban megpecsélődött, amikor elindult a brit kikötőből az utolsó útjára. Barta Zsolt A BALZSAMOZÁS ÓKORI MESTEREI Elet az évezredes múmiákban A régi egyiptomiak abban hittek, hogy a halottak testében is fenn kell tartani az életet, ezért konzerválták a tetemeket. Ma a múmiák bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az életfunkciókat valóban fenn lehet tartani évezredeken át. A tudósoknak már a hetvenes években sikerült bebizonyítaniuk, hogy a múmiákban található vörös vérsejtek nem különböznek az élő emberek vérsejtjeitől. 1976-ban, amikor Párizsba vitték a háromezer évvel azelőtt meghalt II. Ramszesz múmiáját, nukleinsavat, fehérjemolekulákat és szénhidrátokat is ki lehetett mutatni a mumifikált testben. A tübingeni egyetem kutatóinak most sikerült a múmiákban aktív enzimeket is találni - jelentette a DPA német hírügynökség. Az enzimek több molekulából álló fehérjekapcsolatok, amelyek a szervezetben lehetővé teszik és irányítják a biokémiai folyamatokat. Dr. Ulrich Weser professzor kimutatta, hogy a múmiákban a jó állapotban lévő sejtek mellett azok biológiai funkcionális működése is konzerválódott. A bizonyítékot egy Nakht nevű tizenhat éves fiú agysejtjeinek vizsgálata szolgáltatta. Nakht Krisztus előtt 1150-ben, III. Ramszesz fáraó idejében élt. A múmia szöveteiben világosan látható volt a superoxiddismutase nevű enzim működése. Egy másik kísérlet során egy alkalikus enzimre is rábukkantak. Ez az enzim a csontban található, és annak fejlődésében játszik fontos szerepet. 2300 éves múmiákban az alkalikus enzim az élő test enzimével összehasonlítva 65 százalékos aktivitást mutatott. Ezek a bámulatos eredmények nyilván az egyiptomi konzerválási eljárásnak kö- | szönhetők. A tübingeni kutatók az oxfordi és a müncheni egyetemi laboratóriumokkal együttműködve azt találták, hogy szárító folyadékok mellett a múmiák bebalzsamozásánál főképpen pisztáciagyantát használtak. A tudósok a gombákat és a csírákat elpusztító anyagok magas koncentrációjával magyarázzák, hogy a sok molekulából álló fehérjék a több ezer éves testekben aktívak maradtak. A régi egyiptomiak nagyszerű gyulladásellenes anyagai és a magas fokú sterilitás megakadályozták fertőzés fellépését a múmiákban. A múmiák különböző testré- ; szei, főképpen pedig a csonto- | zatuk, valóságos kincsestárt je- í lentenek a molekuláris archeo- . lógiával foglalkozó tudósok számára. MACEDÓNIAI NAGY SÁNDOR UTÁN KUTATNAK A RÉGÉSZEK Hol lehet a világhódító sírja? Nagy Sándor a* isszoszi csatában, melyben a macedónok tönkreverték a perzsa sereget. A Kairótól 800 kilométerre nyugatra, a líbiai határtól néhány kilométerre található az egyiptomiak által már a késői dinasztikus korban kormányzott Szíva oázis, amely azáltal vált végérvényesen világhírűvé, hogy Nagy Sándor felkereste ott Ámon jóshelyét. Most ismét az érdeklődés középpontjába került, hiszen egy görög régésznő azzal a felfedezéssel állt elő, hogy az oázisban megtalálta a legnagyobb ókori hódító sírját. Ha állítása beigazolódik, akkor sokak szerint a Tutankhamon-kincsekkel vetekedő felfedezésre bukkant. Régészeti körökben egyelőre azonban, elismerve a talált leletek jelentőségét, túlzottnak tartják a Nagy Sándor sírjáról szóló állítást. A Földközi-tengertől 300 kilométerre délre a sivatag közepén lévő oázisba aszfaltozott út vezet, amely azt a karavánutat követi, amelyet Krisztus előtt 332-ben Nagy Sándor megtett, hogy Egyiptom elfoglalása után felkeresse Ámon-Zeusz híres jósdáját, ahol a papok elismerték őt Isten fiának, s ezáltal fáraó lett. A sivatagi út során egy vad tevecsorda és néhány varjú jelentette az életet. Annak idején Nagy Sándor tevével nem találkozhatott, mivel az később az Arab-félszigetről került Egyiptomba, a varjak viszont összekötik a jelent a- történelemmel, hiszen ókori szerzők írásai szerint e madarak vezették az eltévedt uralkodót az oázisba. Szívához közeledve az út lejteni kezd a néhány tucat méterrel a tengerszint alatt fekvő, több ezer lelket számláló településig, amelyet az időjárás állal formált vagy az emberek által „kikezdett”, méltóságteljesen teipeszkedő sziklahegyek vesznek körbe, mintha bástyákként védelmeznék az oázist, annak több száz, édes vagy sós, hideg vagy meleg vizű forrását, a nyugati és a keleti oldalon elterülő tavakat, a datolyapálma-ligeteket, a berber egyik dialektusát beszélő és magukat nem egyiptominak, hanem szivarnak nevező lakosokat, a múlt emlékeivel együtt: több, festett, római kori sírral, az Ámon-orákulummal és a Liana Szuvalci görög régésznő által Nagy Sándor sírjának tartott épületkomplexum maradványaival. Három magyar régészt az egyiptomi régészeti havatal helyi felügyelője vezetett végig az 1989 óta folyó ásatásokon, amelyek jelenleg a ramadán böjthónap miatt szünetelnek. A magyar egyiptológusok szerint az ásatások jelenlegi állapota alapján régészetileg nyilvánvaló, hogy nem létezik olyan föld alatti helyiség, amely temetkezésre utalna, a föld feletti épületek pedig egy kultusztemplom együttesének a maradványait mutatják. Kákosy László régészprofesszor szerint a helyszínen látottak megerősítik, hogy egy kenotáfiumról. jelképes síremlékről van szó, ahol Nagy Sándornak halotti kultusza volt. Ismert, hogy az uralkodó Szívóban kívánt magának örök nyugalmat, de egyik hadvezére, a későbbi I. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó - ókori szerzők szerint - a Nagy Sándor által alapított Alexandriában temette őt el. E jelképes sírt talán azért állíthatták, hogy valahogyan mégiscsak teljesítsék Nagy Sándor végakaratát. A felfedezés mindenképpen jelentős, hiszen a görög régésznő a templom már kiásott bejáratánál három feliratos kőlapot talált, amelyek szerint az épület Nagy Sándor kultuszát szolgálta. Az ugyancsak a bejáratnál a homokból kiásott két kőoroszlán, s a földben talált napkorong kettős ureusszal (felfújt nyakú kobrával) azt bizonyítja, hogy valóban királyi személynek kellett lennie annak. akinek az épületet emelték. A kőlapokat elzárták, de a régészeti hivatal főtitkára által ismertetett görög feliratok tanúsága szerint I. Ptolemaiosz alapította a szentélyt Nagy Sándor emlékére. Nyilvánvaló, hogy még évekig tartó régészeti munka van hátra, hogy a kultuszhelyet - amelyet meglepő módon a Krisztus előtt a VI. században épített Ánron-templomtól messze, mintegy 20 kilométerre építettek - teljesen kiássák. Ókori római történetírók Nagy Sándor örök nyughelyét Alexandriába tették, ahol számos római császár lerótta kegyeletét, a hajdan pompás sírról azonban a IV. századtól már nem tudni semmit, feltehetőleg egy csata során pusztult el. Ha bebizonyosodik, hogy a sír valóban a Szíva oázisban van, akkor több mint kétezer éves hagyomány szakad meg, egyelőre azonban a régészeket és történészeket foglalkoztató nagy kérdés rejtély marad. FELTÁRATLAN MÜKINCSBÁNYA A MALAKA-SZOROSBAN Négy tonna porcelán a tengerben **#**"*' Senki sem tudja, hány elsüllyedt vitorláshajó fekszik a tengerek mélyén gazdag rakománnyal. fotó: pn-arch1v Ki a felelős a Titanic elsüllyedéséért? A malajziai Malaka-szoros kincsektől roskadozó hajóroncsok sírkertje - állítja Dorian Ball, a brit tőzsdeügynökből lett kincsvadász. Meggyőződése, hogy a malajziai partok mentén - amely az Indiai-óceánt és a Dél-kínai-tengert öszszekötő fő hajózási útvonal - tucatnyi elsüllyedt hajó roncsa nyugszik a mélyben, közöttük portugál és angol vitorlások, khmer kereskedő- és japán hadihajók, sőt még tengeralattjárók is. Ball vállalkozása régi hajók és az azokon található műkincsek megmentésével, restaurálásával foglalkozik. Cége - az első, amelyet a malajziai kormány hivatalosan megbízott hajók roncsainak felszínre hozatalával és helyreállításával - az illegális kincsvadászoknál jóval nagyobb mennyiségben talált antik porcelánt a mélyben. A kutatócsoport az elmúlt egy hónapban a Diana nevű, 1817- ben zátonyra futott kereskedőhajó roncsai között végzett kutatás eredményeképpen 4 tonna Csing-dinasztia-kori porcelánnal gazdagította az ország műkincsgyűjteményét - írta a helyi sajtó. Áz alaposan átböngészett levéltári anyagokból a hivatalos kincsvadász arra következtetett, hogy a gyapjúval, selyemmel, teával és porcelánnal megrakott, Makaóból Kalkuttába tartó háromárbocos kapitánya megbetegedhetett út közben. Valószínűleg lehorgonyozta hajóját a maláj partoknál, hogy orvost keressen. Helyettese este felszedte a horgonyt és kihajózás közben, a sötétben sziklának irányította a hajót. Természetesen a rakomány legnagyobb része megsemmisült.- Magából a hajóból csak nagyon kevés maradt meg - folytatta. - Nem úgy van ez, mint a filmeken, ahol az elsüllyedt hajó szinte érintetlenül nyugszik a tenger fenekén. Ez itt a legnagyobb darab - mutatott egy hatvan centiméteres korhadt deszkára - az összes roncs közül. Ball 12 tagú búvárcsapatának tagjai napi kilenc órán keresztül, felváltva merülnek le egy fémketrecben a 30 méter mélyen lévő Dianához, miközben orrukig sem látnak és küszködnek az erős áramlatokkal. A cég vezetője a maga részéről nem tartja sokra a kutatócsoportja által már felhozott porcelántárgyakat, Melaka szövetségi állam főminisztere szerint viszont a Diana roncsa a legjelentősebb lelet a térségben azóta, hogy 1985-ben rábukkantak a világhírű Nanking-rakományt szállító, Geldermalsen nevű holland hajóra. A Nanking-lelet később 15 millió dollárért kelt el a Christie’s aukciós ház amszterdami árverésén. 83 évvel azután, hogy a Titanic elsüllyedt, egy brit dokumentumfilm új elmélettel magyarázza minden idők egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófáját: az egyik széntárolóban keletkezett tüzet teszi érte felelőssé. A tűz még az előtt keletkezett, mielőtt az óceánjáró az angliai Southamptonból elindult New York-ba. Eloltani nem sikerült. Ez késztette a hajózási társaság elnökét arra, hogy a jéghegy veszélyét jelző figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva a hajó sebességének fokozását rendelje el. így nyilatkozott nemrég a Reuter New York-i tudósítójának az RMS Titanic elnöke, George Tulloch. A társaság, amely kizárólagos jogot kapott a hajóroncs kutatására, eddig több mint négyezer tárgyat mentett ki aTitanicból. A „Titanic felfedezése” című dokumentumfilmben két túlélő tanú egymástól eltérően számol be arról, hogy mi történt a 6-os számú kazánházban. Közvetlenül a katasztrófa után Fred Barrett tűzoltó a brit parlamenti vizsgálóbizottság előtt azt állította, hogy a tüzet 1912. április 13-án 13 órakor eloltották. Egy másik tűzoltó - a southamptoni John Dilly - ellenben úgy nyilatkozott egy New York-i riporternek, hogy a tűznek a hajó elsüllyedése vetett véget - azt az óceán oltotta ki. (L. T. Nyers „A Titanic elsüllyedése” című riportja, amely ezt a nyilatkozatot tartalmazza, 1912- ben jelent meg egy könyvben. A Titanic 1912. április 14-én délelőtt 11 óra 40 perckor ütközött a jéghegybe, és két óra negyven percig tartott, amíg elsüllyedt. Több mint ezerötszáz ember halálát okozta a szerencsétlenség. - A nagy kérdés az. hogy mikor aludt ki a tűz - véli George Tulloch. Szerinte a Titanic tisztségviselői biztosítási szempontok miatt, az utasok kártalanítási igényeitől tartva, el akarták titkolni, hogy nem sikerült a tüzet eloltani, s a személyzet tagjait arra utasították, hogy tartsák a szájukat George Tulloch elmondta, hogy az utazás során a White Star elnöke, Bruce Ismay többször felkérte a hajó főgépészét, Joseph Bellt, hogy még több kazánt gyújtson be, és New Yorkhoz közeledve napról napra növelje a sebességet. Tizenegy órával azelőtt, hogy a hajó a jéghegynek ütközött, Ismayt táviratilag figyelmeztették arra, hogy a Titanic nagy kiterjedésű jégmező felé tart. Smith kapitány adta át neki a táviratot. A kapitányt később a túl nagy sebesség és gondatlanság miatt bűnösnek találta az a két testület, amely a szerencsétlenség ügyében vizsgálatot folytatott.- Vajon a tűz még akkor is égetl-e, amikor az óceánjáró a jéghegynek ütközött, és a tragédia csak gondatlanság miatt következett-e be. amint azt az amerikai és a brit vizsgálóbizottságok megállapították? Vajon Ismay azért rendelte-e el egyre több kazán begyújtását, hogy korábban érkezzenek New Yorkba, s így az éjszaka leple alatt elolthassák a tüzet? Ezeket a kérdéseket George Tulloch tette fel. Az igazság talán az, hogy a katasztrófát túlélő Ismayt terheli a gondatlanság bűne, a hajóval együtt elpusztult Smith kapitány pedig ártatlan, sőt, ő tragikus hőse ennek a szörnyű katasztrófának. Alig három óra alatt nyelte le az óceán a Titanicot.
