Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-11 / 85. szám
kezdőknek és profiknak Fáznak a méhek, de a méhész bízik Ha nem fagy le az akác, megtérül a munka. (PN-ARCHlV) Mennyit fizet a felvásárló a tejért a termelőnek? A méhek olyanok, mint a hőmérő - magyarázta Baján Géza méhész 12-15 fok melegben repülnek ki. Bár a repce virága be tudja csapni őket. Ha repcére viszi őket a méhész, az illatra hidegebb időben is kirepülnek, de megdermednek, nem tudnak visszarepülni a kaptárba és elpusztulnak. Nagyobb a veszteség, mint a haszon. Ezért aztán vigyázni kell, nehogy ilyen eset bekövetkezzék. A tapasztalt tataházi méhész már végzett a tavaszi nagytakarítással, nagy-nagy gonddal átvizsgálta a kaptárakat. Százhatvan családja közül három pusztult el. A méhészek egyik legújabb ellensége a meszesedés, ami ellen már sokféle gyógyszert kipróbált Géza bácsi. A felesége szerint eddig a legjobb ellenszernek az ecet bizonyult. A februári tavasz jól jött a méhészeknek, a kirepülő méhecskék még virágport is találtak a mogyoróbokrokon. A márciusi, áprilisi tél viszont komoly gondokat okoz, leállítja a fiasítást is. Pedig az akácvirágzás idejére, május végére egy jó családnak tizenkét keretet kell takarni. A tataházi Bajánék két akácvirágzást is kihasználnak. Ugyanis amikor a Bácskában elvirágzott az akác, útra kelnek, és Vas megyébe telepítik át a családokat. Költséges a szállítás, mert egy út Vas megyébe 70-80 ezer forintba is belekerül. Akác után a pörgetés következik, majd a napraforgó. Egyre többet, és egyre korábban kell etetni a méheket, mert - mint ahogy Géza bácsi mondta: agyonvegyszereznek, meg felszántanak mindent. Sajnos a hosszú évek óta tartó viták semmi eredményre sem vezettek a gazdálkodók és a méhészek között. Jó lenne, ha az előbbiek figyelembe vennék az utóbbiak érdekeit is. A méhészek, mint minden évben, idén is bizakodóak - állítja Baján Géza. Azt szokták mondani, ha ez nem lesz jó év, majd az lesz a következő. Ha nem fagy le az akác virága, és ha nem jön közbe semmi, akkor ez jó év lesz. De Baján Géza bácsinak van egy nagy gondja is. Évekkel ezelőtt egy felvásárló becsapta, háromszázezer forinttal tartozik neki azóta is. Mézet most már csak annak ad, aki az udvarában átveszi, és fizet is azonnal.-pásztorEgy orgoványi tejtermelő panaszos levelet küldött szerkesztőségünknek. A helybeli átvevő 3,6-es tejért 22 forintot fizet - írja olvasónk -, viszont a környező községekben ugyanezért 27-28 forintot adnak, és havonta rendesen, nem késve, mint Orgoványon. Neki és más tejtermelőknek azzal tudunk segíteni, hogy közöljük, a megye néhány más pontján mit fizet a tejért a felvásárló. A Bácskában az egyik legnagyobb tejtermelő a dávodi szövetkezet. Összesen 600 tehenet tartanak. Az elmúlt évben 3 millió 300 ezer liter tejet adtak el a bácsbokodi tejüzemnek. Az idén ezt 3,5 millió literre tervezik. Utánuk a bácsalmásiak következnek, alig elmaradva egy-kétszázezer literrel, őket a felsőszentiváni és a bácsbokodi szövetkezet követi a tejtermelési rangsorban. Amint Szemenyei Bálinttól, a bácsbokodi tejüzem igazgatójától megtudtuk, naponta 60 ezer Kecelen már hagyományosnak mondható a városi borverseny, amelyet a helyi borrend és az önkormányzat szervez. Nevezni természetesen csak helyi nedűkkel lehet. Várnak muzeális - öt évnél régebbi -, asztali, minőségi kategóriákban fehér-, siller- és vörösborokat. A jelentkezés utolsó határideje április 19-e, 15 óra, a városháza portája. Ugyanitt egyébként be lehet szerezni a szükséges üres palackokat. Az ünnepélyes eredményhirliter tejet gyűjtenek be. Ennek 90 százaléka extra minőségű. Arról is tájékoztatott, hogy az összes felvásárolt mennyiség csupán 5 százaléka kerül ki a kistermelőktől, a 24 településen mindössze pár száz tehenet tartanak. A tejátvétel bizalmi alapon történik, ám havonta háromszor hatósági vizsgálatra kerül sor, melyet egy szekszárdi cég végez. A tejüzem az extra tejért 31 forintot fizet literenként, az első osztályúért 29-et, a másodosztályúért 24-et, a harmadosztályúért 22-t, az osztályon kívüliért 20 forintot. Dávodon az extra 33 forintot ér, az I. osztályú 30-at, míg a II. osztályú 24 forint. A szombati bajai piacon 45 forintot kértek a házi tejért. Nagybaracskán 40 forint az ára. A faluban öt helyen tartanak tehenet és panaszkodnak a gazdák, hogy mivel nincs a faluban tejcsamok, kénytelenek feldolgozni a megmaradt tejet. detés - amelynek finisével kezdetét veszi a borászbál - április 22-én 20 órakor az ÁMK nagytermében lesz. A bírálóbizottság - amelynek elnöke Kunszeri Miklós, az OBI főmunkatársa - három-három arany-, ezüst- és bronzérmet ad ki. Az aranyérmes italok eljutnak a megyei borversenyre is. E harmadik borverseny egyébként méltó része a Kecel újratelepítésének 261. évfordulójára rendezett kétnapos programsorozatnak. Drága a papír Az Olasz Lapkiadók Egyesülete (FIEG) riasztónak tartja az újságok számára a papír piacán kialakult helyzetet. Sürgeti, hogy nyissák meg az európai piacot az EK-n kívüli vetélytársak előtt. Az újságpapír rendkívül drága, és nehezen beszerezhető. Veszélyben a finnek egészsége? Az Európai Unióhoz történt csaüakozás alááshatja a finnek egészségét, mert a lazább előírások átvétele silányabb étkezési szokások elteijedé- séhez, a szeszes italok olcsóbbodása pedig az alkohol- fogyasztás növekedéséhez vezethet - erre a veszélyre figyelmeztettek finn orvosok. Gyorshitel Oroszországnak A Világbank 99 millió dolláros gyorshitelt folyósít Oroszországnak a sarkkörhöz közeli Komi Köztársaságban tavaly történt katasztrofális olajszivárgás következményeinek felszámolásához - jelentették hírügynökségek a nemzetközi pénzügyi szervezet közleményére hivatkozva. A Mercedes-Benz növelte nyereségét A Der Spiegel értesülése szerint 1,8 milliárd márka nyereséget produkált tavaly a Mercedes-Benz AG, amely a Da- imler-Benz konszern része. Előző évi nyeresége csak 340 millió márka volt. Műholdfellövő vállalkozás A világ legnagyobb repülőgépgyártója, az amerikai Boeing cég vezetésével nemzetközi műholdfellövő vállalkozás jött létre. A szövetkezésben ukrán, orosz és norvég cégek vesznek részt. Szerkeszti: A. Tóth Sándor Borverseny Kecelen Meredek úton a magyar gazdaság Komái János professzor nyilatkozata időszerű kérdésekről Kornai János a Collegium Budapest és a Harvard Egyetem professzora. A neves közgazdász az év egyik felében Budapesten, az év másik felében az Egyesült Államokban tanít és kutat. Könyvei rendre megjelennek angolul, illetve egyéb idegen nyelveken is. Alább a Duna tv-nek adott interjújának rövidített változata olvasható.- Általánosságban hogyan fogadta a kormány márciusi intézkedéscsomagját?- Vannak kritikai megjegyzéseim, hiányérzeteim, de ezek másodrendűek. Le szeretném szögezni, és ez a legfontosabb, hogy a most bejelentett kormányprogramnak az alapgondolataival egyetértek, azokat szükségesnek, helyesnek és elkerülhetetlennek tartom. Ehhez rögtön hozzá kell tennem, hogy ezek az intézkedések sok megpróbáltatással is járnak, sokaknak szenvedést okoznak. Teljes mértékben együttérzek velük. Nem úgy tekintek erre a kormányprogramra, mint örömhírre, hanem úgy, mint olyan terápia megkezdésére, ami elkerülhetetlen, és amit szükséges elvégezni az ország érdekében. A leginkább veszélyes zóna- Melyek azok a főbb gazdasági mutatók, amelyek ezt az immár tarthatatlanná váló helyzetet jellemzik?- Azt hiszem, a legfőbb probléma a rövid lejáratú stabilizációs problémák közül a külső egyensúly kérdése, ami közvetlenül a fizetési mérleg egyensúlyzavarában mutatkozik. Magyarországon a fizetési mérleg problémái elsősorban a kereskedelmi mérleg problémáival függnek össze, tehát az export és az import arányaival. Ezt érzem a leginkább veszélyes zónának. Itt olyan jelenségek mutatkoztak, amelyek világossá tették, hogy a helyzet tarthatatlan. Erősen negatív kereskedelmi mérleg Magyarország már 1993-ban erős negatív kereskedelmi mérleget produkált, lényegesen többet importált, mint amennyit exportált. 1993-ban még megfordulhatott a fejünkben az, hogy ez talán egyszeri jelenség, és hogy helyreáll egy ennél jobb arány. A helyzet akkor vált igazán súlyossá és nagyon szoron- gatóvá, amikor 1994 másodízben nagyon erősen negatív fizetési mérleget produkált. Itt közismertek a számok. A negatív egyenleg 9-10%-a a GDP-nek. Ez elviselhetetlenül magas. Hogy ha egy ország két éven át ilyen fizetési mérleget és ehhez tartozó, ennyire negatív kereskedelmi mérleget produkál, akkor lépni kell. Akkor, azt hiszem, nincsen olyan józan közgazdász a világon, aki azt mondaná, hogy ebben csak úgy tovább lehet menni. Ami most Magyarországon kívánatos, az a GDP felhasználásának szerkezeti változása. Félő, hogy most, amikor a stabilizációs intézkedésekről van szó, kissé elsikkad a vitákban ennek a szerkezeti változásnak a gondolata. Növelni a kivitelt, mérsékelni a fogyasztást A kívánatos szerkezeti változás az, hogy Magyarország többet exportáljon, többet ruházzon be, és beruházásainak számottevő része is az export szolgálatában álljon. Tehát olyan kapacitások jöjjenek létre, amelyek exportálhatók. Ez nem mehet végbe másképp, mint hogy - ha adott GDP-n belül valamit növelni akarunk, valamit csökkenteni kell - a fogyasztásnak kell relatív arányaiban csökkennie. Ezen belül az a kívánatos, hogy az állami fogyasztás, a költségvetés által finanszírozott fogyasztás csökkenjen inkább, mint a költségvetésen kívüli szféráknak a fogyasztása. Még egy további kívánatos változás, hogy az import csökkenjen.- A kormányintézkedések közül a legnagyobb vihart az kavarta, hogy a szociális ellátásokat le fogják faragni. Ezzel kapcsolatban gyakran idézik az ön 1992-es „koraszülött jóléti állam” kifejezését. Mit értett ön ez alatt?- Én a koraszülött jóléti állam alatt azt értettem, és azt értem most is, amikor egy ország a reális gazdasági lehetőségeihez képest előreszalad.- Nálunk akkor most ezek szerint ez történt, legalábbis szociális, jóléti téren?- Nálunk hosszú időn át ez történt. És nem is egyszerre ment végbe, hanem hosszú idő alatt épült fel, egy, két, három évtized alatt. Már a ’70-es, ’80-as években kezdődött, és a ’90-es évek ezt tovább folytatták. Tehát kezdődött még olyankor, amikor az ország termelése felfelé ment, de folytatódott olyankor is, amikor az ország termelése stagnálni kezdett, illetve csökkenni kezdett. És ettől ez az olló, a teherbíró képesség és a jóléti szolgáltatásokban folytatott állami aktivitás között tovább nyílt. Nem vagyok a jóléti állam felszámolásának a híve. Nem vagyok a jóléti államnak az ellensége. A jóléti állam túlszaladt a mértéken Ellenkezőleg, a jóléti államot a XX. század civilizációja egyik nagy vívmányának tartom, olyan értéknek, amelyet meg kell őrizni. És amelyre büszkék lehetünk mi, mint a nyugati civilizáció tagjai, hogy ez létrejött. De egy dolog azt mondani, hogy ez vívmány, és ezt meg kell őrizni - másik dolog azt hinni, hogy ezt változatlan formában és változatlan mértékben kell megőrizni. A jóléti állam túlszaladt a kívánatos mértéken - az állami tevékenység ezzel kapcsolatban túlszaladt. Ezt csökkenteni kell, reformálni kell, és ugyanakkor megtartani olyan mértékben, amilyen mértékben ez kívánatos és szükséges.- A politikusok nem mertek vagy nem akartak a jóléti államhoz hozzányúlni. Talán azért nem, mert él egy olyan kép a közvéleményben, hogy aki a jóléti államhoz nyúl, az tulajdonképpen a munkavállalók, a dolgozók ellen vét valamit? Mennyi jövedelem származik munkából?- Ha ezt a szót halljuk, hogy dolgozó vagy munkás, és ehhez hozzákapcsolunk olyan kérdéseket, mint a jövedelem vagy kereset, akkor az én számomra az első kérdés, ami felmerül: mennyi az a kereset, mennyi az a reáljövedelem, amelyet a dolgozó ember a munkája után kap, amelyet azért fizetnek neki, mert dolgozik. 1960-ban az ösz- szes reáljövedelmek 80%-a a munkából származó jövedelem volt. Ez az arányszám évről évre csökkent. 1992-re ez az arány- szám lement 52%-ra. Azt hiszem, hogy ez meghökkentő szám. Nagyon el kell rajta gondolkozni. Éz azt jelenti, hogy a magyar társadalom, a dolgozó emberek háztartási jövedelmét tekintve csak kereken minden második forint származik munkából. Most kérdezem én, hogy fér ez össze a munka megbecsülésével?- Mikor lesz már végre megindulás felfelé ezen a meredek úton?- A GDP, a termelés, a fogyasztás növekedése végső eredménye a kollektív tevékenységnek, amelyben millióan vesznek részt - amelyben részt vesz a kormány, minden parla- manti képviselő, minden szak- szervezeti vezető, a sajtó minden munkása, és minden magyar munkaadó és munkavállaló. Ezeknek az együttes teljesítményétől függ a jövendő termelés. A szereplők mindegyike követhet el külön-külön és együttvéve kis hibákat vagy végzetes nagy baklövéseket. És akkor három év múlva is ott tartunk, ahol vagyunk - vagy még rosszabb állapotban vagyunk. Esélyek vannak, a többi rajtunk múlik De nem zárom ki az esélyét annak, hogy itt valamennyi résztvevő azt teszi, amit ebben a nehéz helyzetben, ezen a meredek úton tenni kell. És akkor az eredmények hamar mutatkozhatnak. Nem okvetlenül rögtön, minden mutatószámban, de sok mutatószámban, nem rögtön mindenkinek, de minél előbb, minél több embernek. Az esélyek erre megvannak, a többi rajtunk múlik.
