Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-27 / 72. szám

1995. március 27., hétfő Megyei Körkép 5. oldal Bizonytalanságok a hegyközségi törvény végrehajtása körül Nemrégiben Kecskeméten, a megyeházán találkozott Bács- Kiskun megye mintegy ki­lencven jegyzője. A megyei önkormányzat által szerve­zett találkozó témái voltak a gazdasági kamarákról szóló törvény, valamint a hegyköz­ségi törvény. Ezekről beszél­gettünk Kőváriné dr. Bartha Agnes megyei főjegyzővel.- A gazdasági kamarákról szóló törvény főjegyzői fel­adattá tette a kamarai megala­kulást elősegítő munkát - kezdte a főjegyző asszony. A megyei kamarák kértek engem, hogy segítsek egy olyan talál­kozó megszervezésében, ame­lyen a megye jegyzői tájékozta­tást kaphatnak a jelenlegi hely­zetről és a további feladatokról. A települések jegyzőinek ugyanis további feladatai van­nak a törvény végrehajtásával kapcsolatban. Ehhez kapcsoló­dott az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesülete képvise­lőjének kérdése, hogy a napi­rendi pontok közé kerüljön be a hegyközségi törvényről való tá­jékoztató is. Az agrárkamara és a hegyközség egyébként amúgy is összefüggő témák, helyen­ként egymást fedő hatáskörrel rendelkező szervezettel.- A településeken a hegy­községi törvénnyel kapcsolat­ban megtartott tájékoztatókon néhány polgár komoly kételyei­nek adott hangot a törvény vég­rehajthatóságával kapcsolat­Kőváriné dr. Bartha Ág­nes, megyei főjegyző. ban. Mi erről az ön véleménye?- A hegyközség egy nagyon régi gondolat. Régen is műkö­dött, ám csak az igazán törté­nelminek számító borvidéken. Ha közvetlenül a szövetkezeti törvény megszületése után, mint egy szabadon választható lehetőség merül fel ismét a hegyközség gondolata, azt hi­szem, sokkal pozitívabban vé­lekednének róla az emberek. Ezzel szemben kijött a kamarai törvény után.- A kamarai tagság törvé­nyileg kötelező a parasztember számára, a hegyközségi törvény ugyancsak így rendelkezik. Ami először szembetűnik a gazdák számára, az természete­sen mindkét esetben a kötelező tagdíj. A megalakulásra adott rövid idő miatt nincs lehetőség arra, hogy a törvény előnyeiről meggyőződjenek, vagy meg­győzzék őket. őszintén szólva, megértem a felháborodásukat. Az előnyöket még nem látják, de azt már tudják, hogy fizetni kell. Szerencsétlen dolog a két törvény egymást részben fedő hatásköre is. A hegyközségnek olyan jogosítványai lesznek, hogyha elkezdenek velük élni, óriási problémák kerülhetnek felszínre. Lehetőség van pél­dául árak közös megállapítá­sára. De ez csak akkor jó, ha a kereskedelemmel együtt funk­cionál. Hiába határoz meg tíz termelő egy árat, ha a keres­kedő nem hajlandó annyiért vá­sárolni.- Hogyan vélekedtek a tör­vényről a megyebeli jegyzők?- A legnagyobb gond ter­mészetesen a finanszírozás. Az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesületének képviseletében Csipkó Sándor tartott tájékozta­tót és próbálta kiemelni a ren­delkezés pozitívumait. A tele­pülési önkormányzatoktól pe­dig inkább infrastrukturális, mintsem pénzbeli és szervezeti segítséget kért. A meghívottak nem igazán nyilvánítottak véleményt. Sze­rintem ők már nagyon óvatosak ebben a kérdésben. A települé­seken működő gazdakörök, mezőgazdasági jellegű csopor­tok hangja meghatározó lesz abban, hogy az önkormányza­tok mennyire fogják támogatni a végrehajtást.- Mi történik abban az eset­ben, ha valahol azt mondják, hogy nem csinálják, nem haj­landók belépni a hegyköz­ségbe?- A jövő az lehet, hogy a közös érdeket a többség felis­meri és belépésre szorítja a két­kedő kisebbséget. Azért vannak kényszerítő tényezők. A ma­gyar borok közül csak kevés adható el Európában. Ha a mi­nőségi tanúsítvány mellett a származási helyről szóló igazo­lás is értékesítési feltétel lesz, ez visszahat a hegyközségek alakulására is.- Vannak, akik visszaszö- vetkezetesítésröl beszélnek, utalva a kötelező tagságra.- Igen, hallottam ilyen vé­leményt én is. Sőt, a jegyzők ta­lálkozóján is elhangzott ez, az előbb említett kötelező jelleg miatt szerintem érthető is. Nem ismerik az emberek eléggé a törvényt. A szövetkezetekkel szemben itt például nincs saját vagyon, csak amennyi a tagdí­jakból összejön, s a hegyközség önkormányzatának, szerveze­tének működtetése a feladata. Mértékének megállapítása e köztestület hatásköre. De na­gyon sok kérdés vár még tisztá­zásra. W. Király Ernő El---------­— A TÁRGYALÓTEREMBŐL El EGÉSZSÉGÜGYIEK FÓRUMA BAJÁN Mindig a Csalódást okozott a szépszámú résztvevőnek a csütörtökön délután a bajai városi kórház­ban megtartott fórum, melyre az intézmény Liga szakszerve­zeti csoportja dr. Szolnoki And­rea képviselőt, az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottságának alelnökét hívta meg a feltett kérdésekre választ adni. A nyitó előadásban hall­hattunk érdekes adatokat, me­lyek akár lesújtó adatoknak is nevezhetők - mondta az egyik résztvevő. Tavaly az egészség­ügy 164 milliárd forintot köl­tött, az idén valószínűleg 198 milliárdra lesz módja. Ez még a szintentartáshoz sem elegendő, ha az infláció és az áremelések hatását figyelembe vesszük. A vidéki kórházak helyzetére jellemző, hogy míg tavalyelőtt a fővárosban az egy ápoltra jutó alapdíj 48 ezer forint volt, ez vidéken alig több, mint a buda­pesti összeg fele, 25 ezer forint. Az egyes kórházak dolgozói­nak bére között jelentős kü­lönbségek vannak, mégpedig az ország keleti részén - megkér­deztük, e tekintetben Baja is ide tartozik - lényegesen kisebbek a munkabérek, mint a nyugati oldalon. A költségmegoszlást illetően még egy, szinte hihetet­len adat: a fekvőbeteg-ellátásra a költségek 53 százaléka, a há­ziorvosi szolgálatra pedig mindössze 8 százaléka jut. Dr. Deutsch Ottó főorvos megkérdezte, hogy mi a helyzet a járóbeteg-ellátásban beveze­tendő 500 forintos díjjal. Amint dr. Szolnoki Andrea elmondta, ezt sem az MSZP, sem az ő pártja, az SZDSZ nem akarja elfogadni. Nyilvánvaló, hogy ez még inkább a sokkal drá­gább kórházi gyógyításra irá­nyította volna a betegeket. De­háttérben utsch doktor a kártyarendszert értelmetlennek minősítette, te­kintve, hogy a kártyát nem kell érvényesíteni, így a szolgálta­tást mindenki igénybe veheti, függetlenül attól, hogy fizetik-e utána a társadalombiztosítási járulékot, vagy sem. Felmerült, hogy az egészségügyi dolgozók kevesebbet fizessenek, annak mintájára, hogy például a vas­utasok is ingyen utaznak. A családi pótlék, a gyes és a gyed megszüntetésével kapcso­latban a pénzügyminiszter egyedül marad. A szociális és egészségügyi bizottság megkí­sérel bizonyos differenciált kedvezményeket a törvénybe iktattatok Emellett pedig a szü­léssel kapcsolatos kedvezmé­nyeknél nem a megszüntetést, hanem a jogkiterjesztést szor­galmazza: állampolgári jogon járjon a kedvezmény, ne csak, mint eddig, annak, aki a szülés előtt 180 napot munkaviszony­ban volt. Egy nővér annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az egészségügyi dolgozók mindig a háttérben és hátrányban van­nak. Mindig a hivatásérzetükre apellálnak, ha tisztességes bér­emelésről van szó. Visszaélnek azzal, hogy az egészségügyiek, lelkiismereti okokból, nem sztrájkolhatnak. Az előadó a felvetések nagy részére nem tudott érdemi vá­laszt adni, ezt el is ismerte. Minthogy azt is, hogy az egész­ségügyi dolgozók élet- és mun­kakörülményei rendkívül ked­vezőtlenek, és hogy e téren semmi javulás nem várható. Miután erre dr. Szolnoki And­rea sem tudott reménytkeltő ígéretet tenni, a fórum résztve­vői csalódottan oszlottak szét. Gál Zoltán Verekedés egy gépkocsiparkolóban Sok vaskos kötetet tenne már ki az a rengeteg újságcikk, amely a járművezetők és általában az emberek közlekedési moráljá­val foglalkozott az elmúlt évti­zedekben. Minden ilyen „medi­tációnak” az volt a végkövet­keztetése, hogy sajnos megle­hetősen hadilábon állunk ezzel a morállal. Ugyanis csak nyo­mokban található. Ennek bizo­nyítására számtalan konkrét példát lehetne hozni, sőt ki-ki saját tapasztalataiból is említ­hetne néhányat. Most egy olyan történetet írunk meg, amely két autós véletlen találkozásával kezdődött és a megyei bírósá­gon fejeződött be. A vádlott egy csongrádi fiatalember volt, aki életveszélyt okozó testi sér­tés kísérlete miatt került a dr. Feleky István vezette büntető­tanács elé. Az eset Kecskeméten, az uszoda parkolójában történt még 1993. január 16-án a dél­utáni órákban. Ekkor kanyaro­dott ugyanis Forgó Zoltán, Csongrád, Szécsi Mária utca 6. szám alatti lakos egy Ladával az említett parkolóba. Vele uta­zott barátnője is, és egy éppen megüresedett helyet szemeltek ki. Csakhogy szintén erre a helyre akart beállni Tóth Gá­bor, Kecskemét, Tavaszmező utca 6. szám alatti lakos is, aki kisfiával utazott. A két ko­csi összeütközött, pontosabban horzsolta egymást, mert egyik sem akarta elszalasztani a meg­üresedett parkolóhelyet. A La­dában 4 600, a másik kocsiban, amely Wartburg volt, mindösz- sze 145 forint kár keletkezett. Mindketten azonnal kiszáll­tak a gépkocsikból. A jobb ért­hetőség kedvéért azonban meg kell jegyezni valamit: Forgó Zoltán mindössze 26 éves volt akkor, az ügy későbbi sértettje, Tóth Gábor pedig 47. Ez utóbbi férfi - aki mellesleg jobb lábára sántít - kiszállása után azonnal taknyos kölyöknek nevezte a másikat, aki hangoztatta, hogy elrendezi a kárt és csitítani igyekezett Tóth Gábort, akiről mellesleg - éppen bicegő, bi­zonytalan járása miatt az első pillanatban azt gondolta, talán ittas állapotban van. Tóth azonban természetesen nem volt ital hatása alatt, de inge­rültségében lökdöste Farkast, sőt a kezeit is lefogta. Még­hozzá igen erősen, hiszen Tóth korábban karatézott, s hiába akart kitérni Farkas - akinek szintén volt némi jártassága a küzdősportban -, ezt a másik egyszerűen lehetetlenné tette, sőt az egyik lábával Farkas felé rugdosott, de az ebben a pillanatban kiszabadította egyik kezét Tóth szorításából, s egy lendülettel pofon vágta az idősebb autóst, akiről már látta, hogy szép szavakkal rá­beszéléssel hiába próbálkozik csendesíteni, mert az annyira felizgatta magát a kocsijárt ért sérelem miatt, hogy képtelen uralkodni magán. Az ütéstől - amely tulajdon­képpen egy karatézónak nem volt nagy - Tóth Gábor elvesz­tette az egynsúlyát, elzuhant és fejét a betonba ütötte. Elvesz­tette az eszméletét és vérezni is kezdett. Az uszoda egyik al­kalmazottját kérték meg, hogy szóljon a mentőknek, akik per­ceken belül meg is érkeztek és Tóth Gábort kórházba szállítot­ták. Ott megállapították, hogy az illető - aki január 22-ig volt kórházban - bal állkapocs- szár-zúzódást, a jobb halánté­kon zúzódást, a koponyabolto­zaton nyűt törést, ugyanakkor agyrázkódást szenvedett. Tény­legesen 28 nap alatt gyógyult meg. Amint már említettük, Far­kas Zoltán bíróság elé került életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt. A koponyatöréssel egy időben ilyen még nem volt! ugyanis közvetlenül életveszé­lyes, keményhártya alatti vér- gyülem keletkezhetett volna, amelynek elmaradása nem a vádlotton múlott, bár szándéka nem irányult ilyen sérülés oko­zására. Mindazonáltal a bíró­ság _ a vádlottat felmentette, mivel - indoklása szerint - a vádlott jogos védelmi helyzet­ben cselekedett és nem lépte túl a támadás elhárításához szükséges mértéket. Az ügy azonban mégsen volt ilyen egyszerű. Az eset - amint írtuk is - 1993. január 16-án történt. Farkas Zoltám ellen súlyos testi sértés miatt indult eljárás, de azt a Kecs­keméti Városi Ügyészség 1993. március 30-án kelt hatá­rozatával - hivatkozva a jogos védelmi helyzetre - megszün­tette. A sértett Tóth Gábor azonban e határozat ellen fel­lebbezéssel élt a megyei fő­ügyészséghez, aholis a meg­szüntető határozatot hatályon kívül helyezték és vádemelésre utasították a városi ügyészsé­get. Ez meg is történt, ám a Kecskeméti Városi Bíróság 1995. január 23-án azt állapí­totta meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény életveszélyt okozó testi sértés kísérlete, s ennek elbírálása pedig a me­gyei bíróság hatáskörébe tarto­zik. így került az ügy dr. Fel­eky tanácsa elé, amely a na­pokban hozta meg a fenti ítéle­tet, s az még a kihirdetés nap­ján jogerőre is emelkedett, el­lene senki sem fellebbezett. Arról természetesen nem szól a történet, hogy a megüre­sedett parkolót végül is ki fog­lalta el. Az azonban több, mint bizonyos, hogy aznap sem a Lada, sem a Wartburg utasai nem fürödtek az uszodában. Gál Sándor Mindig olyankor szoktak a hivatásérzetre apellálni, ha nincs pénz. fotó: Gál zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom