Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-27 / 72. szám
1995. március 27., hétfő Megyei Körkép 5. oldal Bizonytalanságok a hegyközségi törvény végrehajtása körül Nemrégiben Kecskeméten, a megyeházán találkozott Bács- Kiskun megye mintegy kilencven jegyzője. A megyei önkormányzat által szervezett találkozó témái voltak a gazdasági kamarákról szóló törvény, valamint a hegyközségi törvény. Ezekről beszélgettünk Kőváriné dr. Bartha Agnes megyei főjegyzővel.- A gazdasági kamarákról szóló törvény főjegyzői feladattá tette a kamarai megalakulást elősegítő munkát - kezdte a főjegyző asszony. A megyei kamarák kértek engem, hogy segítsek egy olyan találkozó megszervezésében, amelyen a megye jegyzői tájékoztatást kaphatnak a jelenlegi helyzetről és a további feladatokról. A települések jegyzőinek ugyanis további feladatai vannak a törvény végrehajtásával kapcsolatban. Ehhez kapcsolódott az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesülete képviselőjének kérdése, hogy a napirendi pontok közé kerüljön be a hegyközségi törvényről való tájékoztató is. Az agrárkamara és a hegyközség egyébként amúgy is összefüggő témák, helyenként egymást fedő hatáskörrel rendelkező szervezettel.- A településeken a hegyközségi törvénnyel kapcsolatban megtartott tájékoztatókon néhány polgár komoly kételyeinek adott hangot a törvény végrehajthatóságával kapcsolatKőváriné dr. Bartha Ágnes, megyei főjegyző. ban. Mi erről az ön véleménye?- A hegyközség egy nagyon régi gondolat. Régen is működött, ám csak az igazán történelminek számító borvidéken. Ha közvetlenül a szövetkezeti törvény megszületése után, mint egy szabadon választható lehetőség merül fel ismét a hegyközség gondolata, azt hiszem, sokkal pozitívabban vélekednének róla az emberek. Ezzel szemben kijött a kamarai törvény után.- A kamarai tagság törvényileg kötelező a parasztember számára, a hegyközségi törvény ugyancsak így rendelkezik. Ami először szembetűnik a gazdák számára, az természetesen mindkét esetben a kötelező tagdíj. A megalakulásra adott rövid idő miatt nincs lehetőség arra, hogy a törvény előnyeiről meggyőződjenek, vagy meggyőzzék őket. őszintén szólva, megértem a felháborodásukat. Az előnyöket még nem látják, de azt már tudják, hogy fizetni kell. Szerencsétlen dolog a két törvény egymást részben fedő hatásköre is. A hegyközségnek olyan jogosítványai lesznek, hogyha elkezdenek velük élni, óriási problémák kerülhetnek felszínre. Lehetőség van például árak közös megállapítására. De ez csak akkor jó, ha a kereskedelemmel együtt funkcionál. Hiába határoz meg tíz termelő egy árat, ha a kereskedő nem hajlandó annyiért vásárolni.- Hogyan vélekedtek a törvényről a megyebeli jegyzők?- A legnagyobb gond természetesen a finanszírozás. Az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesületének képviseletében Csipkó Sándor tartott tájékoztatót és próbálta kiemelni a rendelkezés pozitívumait. A települési önkormányzatoktól pedig inkább infrastrukturális, mintsem pénzbeli és szervezeti segítséget kért. A meghívottak nem igazán nyilvánítottak véleményt. Szerintem ők már nagyon óvatosak ebben a kérdésben. A településeken működő gazdakörök, mezőgazdasági jellegű csoportok hangja meghatározó lesz abban, hogy az önkormányzatok mennyire fogják támogatni a végrehajtást.- Mi történik abban az esetben, ha valahol azt mondják, hogy nem csinálják, nem hajlandók belépni a hegyközségbe?- A jövő az lehet, hogy a közös érdeket a többség felismeri és belépésre szorítja a kétkedő kisebbséget. Azért vannak kényszerítő tényezők. A magyar borok közül csak kevés adható el Európában. Ha a minőségi tanúsítvány mellett a származási helyről szóló igazolás is értékesítési feltétel lesz, ez visszahat a hegyközségek alakulására is.- Vannak, akik visszaszö- vetkezetesítésröl beszélnek, utalva a kötelező tagságra.- Igen, hallottam ilyen véleményt én is. Sőt, a jegyzők találkozóján is elhangzott ez, az előbb említett kötelező jelleg miatt szerintem érthető is. Nem ismerik az emberek eléggé a törvényt. A szövetkezetekkel szemben itt például nincs saját vagyon, csak amennyi a tagdíjakból összejön, s a hegyközség önkormányzatának, szervezetének működtetése a feladata. Mértékének megállapítása e köztestület hatásköre. De nagyon sok kérdés vár még tisztázásra. W. Király Ernő El---------— A TÁRGYALÓTEREMBŐL El EGÉSZSÉGÜGYIEK FÓRUMA BAJÁN Mindig a Csalódást okozott a szépszámú résztvevőnek a csütörtökön délután a bajai városi kórházban megtartott fórum, melyre az intézmény Liga szakszervezeti csoportja dr. Szolnoki Andrea képviselőt, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának alelnökét hívta meg a feltett kérdésekre választ adni. A nyitó előadásban hallhattunk érdekes adatokat, melyek akár lesújtó adatoknak is nevezhetők - mondta az egyik résztvevő. Tavaly az egészségügy 164 milliárd forintot költött, az idén valószínűleg 198 milliárdra lesz módja. Ez még a szintentartáshoz sem elegendő, ha az infláció és az áremelések hatását figyelembe vesszük. A vidéki kórházak helyzetére jellemző, hogy míg tavalyelőtt a fővárosban az egy ápoltra jutó alapdíj 48 ezer forint volt, ez vidéken alig több, mint a budapesti összeg fele, 25 ezer forint. Az egyes kórházak dolgozóinak bére között jelentős különbségek vannak, mégpedig az ország keleti részén - megkérdeztük, e tekintetben Baja is ide tartozik - lényegesen kisebbek a munkabérek, mint a nyugati oldalon. A költségmegoszlást illetően még egy, szinte hihetetlen adat: a fekvőbeteg-ellátásra a költségek 53 százaléka, a háziorvosi szolgálatra pedig mindössze 8 százaléka jut. Dr. Deutsch Ottó főorvos megkérdezte, hogy mi a helyzet a járóbeteg-ellátásban bevezetendő 500 forintos díjjal. Amint dr. Szolnoki Andrea elmondta, ezt sem az MSZP, sem az ő pártja, az SZDSZ nem akarja elfogadni. Nyilvánvaló, hogy ez még inkább a sokkal drágább kórházi gyógyításra irányította volna a betegeket. Deháttérben utsch doktor a kártyarendszert értelmetlennek minősítette, tekintve, hogy a kártyát nem kell érvényesíteni, így a szolgáltatást mindenki igénybe veheti, függetlenül attól, hogy fizetik-e utána a társadalombiztosítási járulékot, vagy sem. Felmerült, hogy az egészségügyi dolgozók kevesebbet fizessenek, annak mintájára, hogy például a vasutasok is ingyen utaznak. A családi pótlék, a gyes és a gyed megszüntetésével kapcsolatban a pénzügyminiszter egyedül marad. A szociális és egészségügyi bizottság megkísérel bizonyos differenciált kedvezményeket a törvénybe iktattatok Emellett pedig a szüléssel kapcsolatos kedvezményeknél nem a megszüntetést, hanem a jogkiterjesztést szorgalmazza: állampolgári jogon járjon a kedvezmény, ne csak, mint eddig, annak, aki a szülés előtt 180 napot munkaviszonyban volt. Egy nővér annak a véleményének adott hangot, hogy az egészségügyi dolgozók mindig a háttérben és hátrányban vannak. Mindig a hivatásérzetükre apellálnak, ha tisztességes béremelésről van szó. Visszaélnek azzal, hogy az egészségügyiek, lelkiismereti okokból, nem sztrájkolhatnak. Az előadó a felvetések nagy részére nem tudott érdemi választ adni, ezt el is ismerte. Minthogy azt is, hogy az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei rendkívül kedvezőtlenek, és hogy e téren semmi javulás nem várható. Miután erre dr. Szolnoki Andrea sem tudott reménytkeltő ígéretet tenni, a fórum résztvevői csalódottan oszlottak szét. Gál Zoltán Verekedés egy gépkocsiparkolóban Sok vaskos kötetet tenne már ki az a rengeteg újságcikk, amely a járművezetők és általában az emberek közlekedési moráljával foglalkozott az elmúlt évtizedekben. Minden ilyen „meditációnak” az volt a végkövetkeztetése, hogy sajnos meglehetősen hadilábon állunk ezzel a morállal. Ugyanis csak nyomokban található. Ennek bizonyítására számtalan konkrét példát lehetne hozni, sőt ki-ki saját tapasztalataiból is említhetne néhányat. Most egy olyan történetet írunk meg, amely két autós véletlen találkozásával kezdődött és a megyei bíróságon fejeződött be. A vádlott egy csongrádi fiatalember volt, aki életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt került a dr. Feleky István vezette büntetőtanács elé. Az eset Kecskeméten, az uszoda parkolójában történt még 1993. január 16-án a délutáni órákban. Ekkor kanyarodott ugyanis Forgó Zoltán, Csongrád, Szécsi Mária utca 6. szám alatti lakos egy Ladával az említett parkolóba. Vele utazott barátnője is, és egy éppen megüresedett helyet szemeltek ki. Csakhogy szintén erre a helyre akart beállni Tóth Gábor, Kecskemét, Tavaszmező utca 6. szám alatti lakos is, aki kisfiával utazott. A két kocsi összeütközött, pontosabban horzsolta egymást, mert egyik sem akarta elszalasztani a megüresedett parkolóhelyet. A Ladában 4 600, a másik kocsiban, amely Wartburg volt, mindösz- sze 145 forint kár keletkezett. Mindketten azonnal kiszálltak a gépkocsikból. A jobb érthetőség kedvéért azonban meg kell jegyezni valamit: Forgó Zoltán mindössze 26 éves volt akkor, az ügy későbbi sértettje, Tóth Gábor pedig 47. Ez utóbbi férfi - aki mellesleg jobb lábára sántít - kiszállása után azonnal taknyos kölyöknek nevezte a másikat, aki hangoztatta, hogy elrendezi a kárt és csitítani igyekezett Tóth Gábort, akiről mellesleg - éppen bicegő, bizonytalan járása miatt az első pillanatban azt gondolta, talán ittas állapotban van. Tóth azonban természetesen nem volt ital hatása alatt, de ingerültségében lökdöste Farkast, sőt a kezeit is lefogta. Méghozzá igen erősen, hiszen Tóth korábban karatézott, s hiába akart kitérni Farkas - akinek szintén volt némi jártassága a küzdősportban -, ezt a másik egyszerűen lehetetlenné tette, sőt az egyik lábával Farkas felé rugdosott, de az ebben a pillanatban kiszabadította egyik kezét Tóth szorításából, s egy lendülettel pofon vágta az idősebb autóst, akiről már látta, hogy szép szavakkal rábeszéléssel hiába próbálkozik csendesíteni, mert az annyira felizgatta magát a kocsijárt ért sérelem miatt, hogy képtelen uralkodni magán. Az ütéstől - amely tulajdonképpen egy karatézónak nem volt nagy - Tóth Gábor elvesztette az egynsúlyát, elzuhant és fejét a betonba ütötte. Elvesztette az eszméletét és vérezni is kezdett. Az uszoda egyik alkalmazottját kérték meg, hogy szóljon a mentőknek, akik perceken belül meg is érkeztek és Tóth Gábort kórházba szállították. Ott megállapították, hogy az illető - aki január 22-ig volt kórházban - bal állkapocs- szár-zúzódást, a jobb halántékon zúzódást, a koponyaboltozaton nyűt törést, ugyanakkor agyrázkódást szenvedett. Ténylegesen 28 nap alatt gyógyult meg. Amint már említettük, Farkas Zoltán bíróság elé került életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt. A koponyatöréssel egy időben ilyen még nem volt! ugyanis közvetlenül életveszélyes, keményhártya alatti vér- gyülem keletkezhetett volna, amelynek elmaradása nem a vádlotton múlott, bár szándéka nem irányult ilyen sérülés okozására. Mindazonáltal a bíróság _ a vádlottat felmentette, mivel - indoklása szerint - a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett és nem lépte túl a támadás elhárításához szükséges mértéket. Az ügy azonban mégsen volt ilyen egyszerű. Az eset - amint írtuk is - 1993. január 16-án történt. Farkas Zoltám ellen súlyos testi sértés miatt indult eljárás, de azt a Kecskeméti Városi Ügyészség 1993. március 30-án kelt határozatával - hivatkozva a jogos védelmi helyzetre - megszüntette. A sértett Tóth Gábor azonban e határozat ellen fellebbezéssel élt a megyei főügyészséghez, aholis a megszüntető határozatot hatályon kívül helyezték és vádemelésre utasították a városi ügyészséget. Ez meg is történt, ám a Kecskeméti Városi Bíróság 1995. január 23-án azt állapította meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény életveszélyt okozó testi sértés kísérlete, s ennek elbírálása pedig a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. így került az ügy dr. Feleky tanácsa elé, amely a napokban hozta meg a fenti ítéletet, s az még a kihirdetés napján jogerőre is emelkedett, ellene senki sem fellebbezett. Arról természetesen nem szól a történet, hogy a megüresedett parkolót végül is ki foglalta el. Az azonban több, mint bizonyos, hogy aznap sem a Lada, sem a Wartburg utasai nem fürödtek az uszodában. Gál Sándor Mindig olyankor szoktak a hivatásérzetre apellálni, ha nincs pénz. fotó: Gál zoltán