Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-21 / 44. szám

1995. február 21., kedd Mozambiki misszió 7. oldal EGY KECSKEMÉTI FŐHADNAGY KALANDJAI AZ ŐSERDŐBEN sokkal nyugodtabb az élet, de Mozambikban - amely spanyol gyarmat volt - folyamatos a fi- eszta, a buli. Megérkezésünk után el kellett dönteni, hogy ki melyik körzet­ben dolgozik. Három szektor volt. Magyar ember számára el­képzelhetetlenül nagy ország. Kétezer-háromszáz kilométer északról délre. A szolgálati he­lyeket sorsolással döntöttük el. Mindenki Maputóban akart ma­radni. Akik régebben ott voltak, elmondták, hogy ott jó az élet, meg lehet kapni mindent. Főleg ahhoz képest, ami kint terepen van. Maputó az ország déli ré­szén van. Ahogy egyre közelí­tünk az egyenlítő felé, több a be­tegség és kevesebb az élelem. Azt tudni kell, hogy az ENSZ nem biztosít semmit a 105 dollá­ros napidíjon kívül. Mindent magadnak kell megoldanod. Mozambik, a maláriafészek A tapasztaltak alapján azt is elmondhatom, hogy Mozambik valóban egy maláriafészek. Én nem kaptam meg, de rengeteg maláriást láttam. Az ENSZ-esek közül volt, aki tíz hónap alatt há­romszor is megbetegedett. Az sem igaz, hogy a feketéknek na­gyobb a védettsége ellene. Egy hétig a fővárosban vol­tunk, felkészítést kaptunk a terü­letünkre és vezetésből még egy­szer vizsgáztunk. Egy óra rutin­pálya, aztán irány a maputói ut­cák. Azt ne is mondjam, hogy az autók jobbkormányosak. El le­het képzelni, mit csináltunk, míg megszoktuk. Az ottani közleke­dés egyébként amúgy is rém­álom. A szabályokat még a rendőrök sem tartják be. De visszakanyarodva, engem egy Magúdé nevű helyre jelöltek ki szolgálatra. Ez egy falu Mapuló- tól mintegy százötven kilomé­terre. Bozótharcosok és egy kis történelem- Mit kellett csinálnod?- Magúdétól hét kilométerre volt a tábor, nem éppen komfor­tos körülmények között. Mi csak bozótosnak hívjuk. A feladatunk az volt, hogy összegyűjtsük a kormánykatonákat. Ezek a har­cosok miután odajöttek, nyil­vántartásba vettük őket, elvettük a fegyvereiket. Az már a szemé­lyes szerencsétől függött, hogy két, három, vagy esetleg hat hó­nap múlva szereltük le őket. Ek­kor kaptak egy kis pénzt, csek- keket-amiken még két évig kap­ták a fizetésüket -, ruhát, kapát és földműveléshez szükséges eszközöket, vetőmagot.- Milyen katonák voltak tik? Hol harcoltak ?- Ehhez egy kicsit vissza kell mennünk néhány évet Mozam­bik történetében. Amikor 1975- ben az ország kivívta független­ségét, az addigi harcokban szö­vetséges törzsek egymás ellen fordultak. Egy év múlva tombolt a polgárháború. Ennek az volt az oka, hogy a hatalmat egy törzs, a sangane akarta megkaparintani, kizárólagos jogot tartva fenn magának a vezető posztokra. A Frclimo, a fel szabad ítási mozga­lom addigi egysége ezzel fel­bomlott. Megalakult a kor­mánnyal szembenálló csoport, a Renamo. Ma is sok orosz él Mozambikban Az elnök, Samura Mascl na­gyon kemény, a mozambikiak elmondása szerint szinte sztálini politikát művelt. A független­ségi háború idején a szocialista, kommunista eszmék is teret kap­Tavaly márciusban egy kecskeméti fiatalember, a Szentgyör- gyi Dezső Harcászati Repülőezred vadászirányító-megfigyelője Bíró Sándor főhadnagy is azok között volt, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízásából az afrikai Mozambikba utazott, hogy megkezdje közel egyéves békefenntartó szolgála­tát. Kaland jairól és munkájáról kérdeztük a néhány hete haza­tért katonát, aki máris szívesen visszautazna Afrikába.- Hogyan lehet valakiből ENSZ-katona?- Magyarországról legin­kább katonai megfigyelő vagy rendőr lehet az, aki ENSZ- missziót akar teljesíteni. Civil­ként ez nagyon bonyolult, csak megfelelő kapcsolatokkal le­hetséges. Alapvető, hogy a je­lölteknek le kell tenniük egy angol középfokú vizsgát és túl kell esniük a szigorú egészség- ügyi vizsgálatokon. Én, amint elvégeztem a katonatiszti főis­kolát - repülésirányító és orosznyelv-tanári szakon - azonnal elkezdtem angolt ta­nulni. Ennek nem volt semmi­lyen különleges oka, csupán úgy éreztem, hogy ma már sok területen elengedhetetlen. így amikor megtudtam, hogy a ki­utazás egyik feltétele a nyelv­vizsga, nekem már ezzel nem volt gondom Egyébként már nem is tudom, hogy honnan, vagy kitől tudtam meg, hogy lehet jelentkezni ENSZ-kato- nának. Úgy emlékszem, nem is voll ez lúlreklámozva. velünk és speciális dolgokról esett néhány szó. A végén beosz­tottak bennünket, hogy hová és mikor megyünk. Én eredetileg februárban indultam volna, de az ENSZ nem küldte meg időben a repülőjegyeket, így március 3-a lett belőle. Tizenegyen mentünk ki a Budapest-Amszterdam- Róma-Maputó útvonalon. Maputó Mozambik fővárosa.- Milyenek voltak az első be­nyomások, milyen váratlan meg­lepetések értek Mozambikban?- Az induláskor a magyar hadsereg nagyon bőkezűen ellá­tott bennünket ruhaneművel. Egy közel kétszázezer forint ér­tékű csomag volt ez, amelyben még nagykabát is volt. A trópusi szolgálathoz ez azonban nem­igen kellett. A megérkezéskor gyorsan kiderült, hogy a ruha­csomag egy része felesleges. In­nen majdnem télből indultunk, hiszen március elején még nincs nagy meleg. Odakint aztán...! Mikorelindultunk, mondták ne­kem, hogy ha majd kinyílik a gép ajtaja, levegőt is alig fogok A lányok kiskoruktól tanulják a fejen való teherhordást,. Az űrhaj ósjelöltet eltanácsolták A dolog úgy működik, hogy a katonaságnak és rendőrségnek is kiadnak egy pályázatot, amit a szakágparancsnokok kihirdet­nek. Gondoltam megpróbálom. A feltételek sem voltak teljesít­hetetlenek. Jogosítvány kellett, egészségügyi alkalmasság, an­gol középfok és a parancsnokok javaslata. Érdekes, hogy múlik el a világ dicsősége: a misszióra jelentkezett az egykori űrhajós- jelölt, Magyari Béla is, de vér­nyomásproblémák miatt nem vették föl. Az egészségügyi vizsgálatok után volt egy háromhetes felké­szítés. ahol többek között elma­gyarázták, hogy hol vannak missziók, teszteket töltettek ki kapni. így is volt. Megérkezé­sünkkor Mozambikban éppen az esős évszak vége volt. Ennek megfelelően iszonyúan fülledt, páradús, meleg volt a levegő, úgyhogy a megérkezés után egy hétig légszomjjal küszködtünk. A fiesta városában A repülőtérről kiérve azonnal belecsöppentünk egy tipikus trópusi világba, egy másik kultú­rába. ahol sokkal jobban lüktet, zajlik az élet. Mivel több szom­szédos országba is eljutottam kintlétem alatt, így utólag már azt is látom, hogy ilyen szem­pontból Mozambik a környező országok közül is a legvadabb. Zimbabwéban, Dél-Afrikában és az angolok által egykoron gyarmatosított országokban Munkatársak között Mozambikban. Bíró kapitány balról a negyedik. tak a mozambiki politikában. Az oroszok és a kínaiak fegyverrel is támogatták a függetlenség ki­vívását, egy kommunista állam megalakulásának reményében. Például teljes harcihclikopter- ezredeket küldtek. Ma is sok orosz él az országban. A nyolc­vanas évek elején az elnök gon­dolt egyet és nyitni akart a nyu­gat felé. Le is zuhant a repülője Dél-Afrikában. A függetlenség kikiáltása után egymás ellen for­duló törzsek háborúja pedig egyre vadabbul tombolt. Sikere­ket egyik fél sem tudott elérni. A kormánycsapatok nem tudtak mit kezdeni az őserdőből le­csapó renamósokkal, a Renamo pedig gyenge volt a városok elfoglalásához. Találkoztam olyan fiúval, aki kilencévesen lett katona és huszonhárom éve­sen ment először haza. Láttam, hogy hol élt. Tüskebozót, négy cölöpön keresztbe ágak, ágynak, és ennyi. Aki ott maláriás lett, az meghalt. Volt olyan barátom, akinek sokszor könyörögtek a társai, hogy lője le őket. Közelharc egy hordó körül Kilencvenkettőbcn rájöttek a háborúzó felek, hogy nincs ér­telme tovább harcolni. Mindkét fél kifulladt. A Szovjetunió fel­bomlott, a támogatás megszűnt. Dél-Afrika is beszüntette a Re­namo támogatását, hiszen egy szomszédos kommunista állam megalakulásának veszélye meg­szűnt. A mozambiki kormány és ellenzék Rómában tárgyalóasz­talhoz ült és békét kötött. A le­szerelési folyamat végére pedig választást írtak ki, ekkor már én is ott voltam. A Frelimo, a kor­mánypárt megnyerte a választá­sokat, az ellenzék, a Renamo pe­dig demokratikus eszközökkel politizál tovább. Tehát az ezekben a harcokban részt vevő katonákat szereltük mi le. A kormánykalonákat a falvakban, az ellenzéket [ledig mindentől távol. Volt olyan kol­légám, aki minden lakott telepü­léstől 240 kilométerre dolgozott. Érdekes dolgok történtek a tábo­rokban. A miénkben például az élclemosztás külön műsor volt. Olajoshordóban meghozták az ételt. Óriási tömegverekedés és közelharc dúlt a hordóhoz közeli helyekért. Egy ember azután ki­vált a tömegből és a hóna alatt va­lami büdögével futni kezdett az őserdő felé. Többen utána futot­tak, sokan pedig csak külső szemlélők maradtak. Ha az étel- tolvaj győzött és az üldözők fel­adták, a többiek megtapsolták az előadást. Mozambiki gyerekek az ENSZ sátrában, Magúdétól hét ki lomét erre, az őserdő közepén. A négerek jobban látnak a sötétben Augusztus végén befejeződ­tek a leszerelések. Ettől kezdve Maputóban dolgoztam.- Milyen munkát kapott?- Többek között bekerül­tem egy halálos baleseteket kivizsgáló csoportba. Sok ér­telme nem volt, mert több hó­napja történt baleseteket kel­lett felderíteni, ezekkel kap­csolatban tanúkat kihallgatni. Azután jelentést írtam, amit elküldték New Yorkba, az ENSZ-központba. Tökéletes ismereteket sze­rezhettem a mozambiki közle­kedésről. Az több, mint tragé­dia. Sokan alig láttak még au­tót is. Ha megérzik, hogy autó jön, leszegik a tekintetüket a földre és még akkor sem néz­nek fel, ha csikorog a fék. Ha megúszták, megeresztenek egy bájos mosolyt a sofőr felé és továbbállnak, mintha semmi sem történt volna. Az. országnak egyébként egyetlen főútvonala van. Olyan kráterek vannak rajta, hogy itthon vésővel és kala­páccsal sem tudnánk különbet csinálni. A közlekedési morál fogalmát nem ismerik. Érde­kes dolog, hogy szerintem a feketék jobban látnak a sötét­ben. Ez ugyan nincs orvosilag bi­zonyítva, de személyesen ta­pasztaltam. A már említett fő­úton mentünk egy néger bará­tommal éjszaka. Az afrikai éj­szaka pedig olyan, hogy tény­leg nem lát az. ember az. orra hegyéig sem. Olyan százhúsz- szal mehettünk, amikor a bará­tom elkezdte őrült módon rán­gatni a karomat és üvöltött, hogy fékezzek. Csak akkor vet­tem észre, hogy egy kivilágítat- lan kamion áll előttünk az úton. Feszültség a táborban- Harcokba, veszélyes hely­zetekbe keveredett-e kintléte során?- A leszerelő táborban volt a megérkezésem előtt néhány nappal egy kis lövöldözés. A táborban lévő kormánykatonák feltörték a fegyverraktárakat, bementek a faluba és megöltek néhány civilt. Ezután egy kicsit feszült volt a helyzet. Golyó­álló mellényben jártunk.- Visszamennél, ha lehetne?- Amint lehet, vissza is megyek. Csodálatos hely Af­rika és csodálatosak az embe­rek is. Az. egyik legnagyobb élményem volt az a lelkesedés, ahogyan a falvakban fogadtak az emberek bennünket. A mo­zambikiak nagyon nyitottak. Az igazság az, hogy mi is na­gyon sok emberen segítettünk. Hol ruhával, hol élelemmel, hol pedig azzal, hogy a gyere­keket szállítottuk a több kilo­méterre levő iskolába. Nagyon sok barátot szereztem a benn­szülöttek között is. Volt egy kisfiú, aki majdnem százötven kilométert utazott utánam ár- kon-bokron keresztül, csak azért, hogy láthasson. Ezenkí­vül a misszió katonái között is rengeteg kiváló embert ismer­tem meg. Sokan csak a pénz miatt csinálják, hidd el én nem. Ez ennél sokkal többről szól. W. Király Ernő Bozótharcosok között Afrikában V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom