Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-27 / 23. szám

1995. január 27., péntek Megyei Körkép 5. oldal DOBKÁLYHÁK ÉS FORRÓ TEA Halasi katonák a bakonyi gyakorlaton A szünetben jólesett a tüzéreknek a forró tea. FOTÓ: Kiss béláné Lövészettel zárult az augusztus végén bevonult sorkatonák ki­képzése a halasi Gábor Áron Páncéltörő Tüzérdandárnál. A lőgyakorlatot ötnapos téli táborozás keretében hajtották végre a Bakonyban, a várpalo­tai lőtéren. Az objektum biz­tonsági létesítményeit - az em­lékezetes nyári baleset óta - megerősítették és újakkal egé­szítették ki. Többek között földvédművekkel vették körül a kilövőállásokat, biztonságo­sabbá tették a fedezékeket, go­lyóálló üveggel látták el a meg­figyelőpontokat. Ä kiképzési tervnek megfele­lően rakétahordozó és -kilövő harci járművek és páncéltörő ágyúk kezelését gyakorolták itt a fiatal tüzérek. Amit eddig el­méletben, számítógépes szimu­látoron vagy szűkített ágyúcső­vel, kisebb lőszerrel elsajátítot­tak, azt itt nagyban és élesben hajtották végre. A táborozás harmadik napján került sor az éleslövészetre, amelynek során álló és csörlő vontatta mozgó célpontokra lőttek. A gyakorlat menetébe az idő­járás is beleszólt. Hol leeresz­kedett, hol felszállt a köd, időnként a hó is megeredt. Ki kellett várni a megfelelő látási viszonyokat. Amikor ezek is megvoltak, megkezdődött a lö­vészet. A parancsnokok és a harci eszközök kezelői elfoglal­ták helyüket, a megfigyelők is fedezékbe vonultak. Feszült vá­rakozás, majd a lövészetvezető parancsára sorra dördültek el az ágyúk. Süvítettek a lövedékek, áttüzesedett végük tűzkígyókat rajzolt a levegőbe. A becsapó­dásokat robaj és füstfelhő je­lezte. Aztán rakétákat lőttek ki, melyeknek röptét szabad szemmel is látni lehetett. Táv­csövekkel figyelték és számol­ták a találatokat. A dandárpa­rancsnok, Benkő Tibor alezre­des az egyik megfigyelőpontról szemlélte az eseményeket. Az­tán ismét csend borult a tájra. Szünet következett. A pihenő­sátrakban dobkályhák melege és forró tea várta a katonákat. Negyedóra után folytatódott a gyakorlat. A lőgyakorlat tapasztalatai­ról a dandárparancsnok adott tájékoztatást. Elmondta, hogy kiváló felkészültségről tettek tanúbizonyságot a fiatal tüzé­rek, a vizsgalövészetet 4,67-re teljesítették. Mivel náluk bázis­képzés folyik, az eredményesen vizsgázók harcjármű- vagy lö- vegparancsnokok lesznek, és többségük átkerül más alakula­tokhoz. A gyakorlat során megbete­gedés, sérülés vagy baleset nem fordult elő. Kiss Béláné Tudósok az aszályról, növényvédelemről Az aszály és a növényvédelem aktuális kérdéseiről kezdő­dött tanácskozás csütörtökön Keszthelyen, gyakorlati és el­méleti szakemberek részvételé­vel. Az agráregyetem növény- védelmi intézetének kétnapos országos fórumán kiemelten foglalkoznak az időjárás és a földművelés minősége, az aszály előidézte kórokozó-sza­porodás és az ellenük való vé­dekezés összefüggéseivel. Sáringer Gyula akadémikus, a Pannon Agrártudományi Egyetem rektora nyitóelőadá­sában elmondta: a gyakorlatilag 12 éve mutatkozó aszályos év­szakok nyomán jelentősen megnőtt a rovarok és kórokozók populációja. A folyamat tartós­nak ígérkezik, s ez figyelmez­tető az élelmiszer-termelők számára. A professzor véleményéhez kapcsolódva Győrffy Béla aka­démikus felhívta a figyelmet: a növénytermesztésben az aszály elleni védekezés egyik legfőbb eszköze a megfelelő tápanyag­ellátás, amelynél kevesebb vizet igényelnek a növények. Több évtized kutatásai igazolják: a nem megfelelően trágyázott ta­lajokon 50 százalékkal maga­sabb az aszály okozta termés- csökkenés, mint a normális táp­anyagtartalmú földeken. A professzor kiemelte: tévhi- edelem, hogy a műtrágyázás csökkenti a humusztartalmat. Ellenkezőleg: az évi 4-5 talaj- művelés és előírt mennyiségben alkalmazott műtrágyázás fo­lyamatosan humusznövelő. Kié a tiszakécskei gyűjtemény? Bizonyára nem gondolta a ti­szakécskei Verebély Károlyné, hogy milyen hányatott sors vár arra a sok-sok néprajzi kincsre, melyet a 60-as évek elején kez­dett gyűjteni tanítványaival, s gyarapította, gondozta élete vé­géig. Kató néni halála után, 1975-ben azonban a művelő­dési ház pincéjébe kerültek a tárgyak, ahonnan, sajnos, egy részük el is tűnt. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy a még megmaradt gyűj­temény méltó helyet kapjon. Ókécskén, a református temp­lom melletti épületben alakítot­ták ki a múzeumot Kissné Patai Mária, a helyi művelődési osz­tály akkori vezetőjének irányí­tásával, akinek mai napig szív­ügye a kis helytörténeti mú­zeum.-A gyűjtés is újraindult - emlékszik vissza Patai Marika, aki egyébként történelem-nép­rajz szakos tanár, s elsősorban muzeológusnak képezték. — Kató néni lánya, Veronika is átadott sok megmentett tárgyat. A gyűjteménynek volt rendes nyitvatartási ideje, s állandó felügyelője, gondozója. Többek között három évig Tajti Erzsé­bet tanárnő is. Én 1991-ben vet­tem át tőle, mint a honismereti szakkör vezetője. A gyerekek­kel minden héten találkoztunk és nagyon pontos leltárt készí­tettünk a tárgyakról. 1992 nya­rán egy költözésen is átestünk. A múzeum épületét az önkor­mányzat visszaadta eredeti tu­lajdonosának, a református egyháznak. A gyűjteményt ek­kor a megyei önkormányzat üresen álló, valamikor csecse­mőotthonként működő épüle­tébe hurcoltuk át. Én mindig a magaménak éreztem ezt a gyűj­teményt. Pedig 1992 decembe­rében lejárt a szerződésem, s utána senki nem kért, hogy csi­náljam tovább. A gyűjtemény kulcsa itt van nálunk, s csupán a lelkiismeretemre van bízva ez a vagyon. Egyáltalán, kié a gyűjte­mény? - kérdezem Tajti Erzsé­bettől, a Tiszakécskei Honis­mereti Kör titkárától.- Nincs jogilag tisztázva. Múzeumi hálózathoz nem tar­tozik, nem is magángyűjte­mény. Elvileg a városé lenne, de pillanatnyilag sem rendes helye, sem felelőse nincs. A honismereti kör ugyan szellemi védnökséget vállalt fölötte, de ez kevés. Kellene egy gazda. Minden évben írtunk külön­böző beadványokat az önkor­mányzathoz, kértük, rendezzék a gyűjtemény jogi helyzetét.-Mi foglalkoztunk volna a múzeummal, tiszteletdíjat is akartunk fizetni a felügyeletéért - állítja Simon Béláné, a helyi művelődési ház vezetője -, de az előző önkormányzat kivette a kezünkből. Az előző önkormányzatnak lehet, valóban voltak tervei ez­zel kapcsolatban, a gyűjtemény helyének siralmas állapota azonban nem féltő gondosko­dásról árulkodik. Ha Kissné Pa­tai Marika vagy Tajti Erzsébet néha nem nyitná ki az ajtaját, bizony, ott penészedne meg. Az viszont igaz, hogy az épület tu­lajdonjogát szerette volna ren­dezni az elöljáróság, mondván, nem érdemes beruházni addig, amíg nem a város a gazda. A kécskei városháza műve­lődési és oktatási előadója, Bekő Lászlóné is erre a rende­zetlen tulajdoni viszonyra hi­vatkozik. Minél előbb lépni szeretnének, magyarázza. Mú­zeumot, galériát, képzeltek az épületbe, sőt, a citerások is ott kapnának helyet. Ezt erősíti meg Pólyák Al­bert, a frissen megválasztott al­polgármester is. Rendezni kell a helytörténeti gyűjtemény sor­sát, mert így holt érték, mondja. S mint ígéri, munkája során ki­emelt figyelmet szentel az ügy­nek. Benke Márta A gyűjteményben sok egykori használati tárgy található. Megyei alapítvány a közbiztonságért A közbiztonság, a közrend és a közlekedésbiztonság erősítése, az állampolgárok személy- és vagyoni biztonságának erősí­tése érdekében 150 ezer forin­tos induló vagyonnal alapít­ványt hozott létre a technikai és tömegsportklubok megyei szö­vetsége, a Zwack Kereskedelmi Kft. és a Tormási Kft. Az ala­pítványt kilenctagú kuratórium kezeli, melynek elnöke Gömöri Ferenc. Alelnökök: Pólyák Jó­zsef és dr. Varga Péter. A Bács-Kiskun Megyei Köz­lekedési, Közrendvédelmi és Igazgatásrendészeti (Közbiz­tonsági) Alapítvány kiemelten támogatja a közterületek és nyilvános helyek rendjének, biztonságának fenntartását, a terror vagy terror jellegű, az erőszakos bűncselekmények megelőzése érdekében kifejtett tevékenységet, az ilyen felada­tokra történő felkészülést. Részt vállal emellett a techni­kai eszközök fejlesztésében és az igazgatásrendészeti munka színvonalának emelésében. Az alapítvány nyitott, bárki csatlakozását elfogadja, aki egyetért céljaival. - g ­A TÁRGYALÓTEREMBŐL ..,J‘":......... 1 1 1 l l Alima, a bajai mongol asszony, a félj és a jogos önvédelem Húszévi, kezdetben szerelem­mel, de később egyre inkább veszekedéssel és alkoholizmus­sal „tarkított” kapcsolatnak ve­tett véget az a családi dráma, amely 1994. július 19-én, az esti órákban zajlott le Baján, a Nagy István utca 25. szám alatt. Itt lakott ugyanis a Traviczky házaspár: az ötvenegy éves Traviczky Albert és a nála egy évvel fiatalabb feleség, az Ulánbátorban született Szodo- vijn Alima, asszonynevén Tra­viczky Albertné. A mongolok között igazi szépségnek számító asszonyt rabszíjon vezették a tárgyalóte­rembe, aholis a megyei bíróság dr. Feleky István vezette bünte­tőtanácsa tárgyalta az ügyet, amelyben emberöléssel vádol­ják az asszonyt. Furcsa dolgok derülnek ki az eljárás során. A mongol állam­polgárságú Alima testnevelési egyetemet végzett hazájában, néhány évig edzőként dolgo­zott, de tagja volt a mongol röp­labda válogatott keretnek is. Első férjétől még 1968-ban el­vált, s később megismerkedett a Mongóliában vízügyi mérnök­ként dolgozó Traviczky Albert bajai lakossal, akivel 1974. jú­nius 30-án kötöttek házasságot. Még ebben az évben Magyar- országra költöztek, az asszony letelepedési engedélyt kapott. Két gyermekük született. Az asszony Baján adminisztrátor­ként kezdett dolgozni, majd foglalkozásnélküli lett, sőt a férje is elvesztette az állását. Az utóbbi években abból éltek, hogy külföldről behozott árut értékesítettek. Alima a magyar nyelvet máig sem sajátította el kellően, kifejezési nehézségei vannak. Abba, hogy a házaspár mindkét tagja elvesztette az ál­lását, már alaposan belejátszott az ivás. Ezt főleg a férfi „mű­velte” magas szinten, s emiatt gyakori kórházi kezelésre is szorult. Ittas állapotukban napi­renden voltak a veszekedések, sőt rendszeressé váltak a tettle- gességig fajuló összetűzések is. Ilyenkor a szomszédok értesí­tették a rendőröket, akik több­ször intézkedtek a házaspárral szemben. Az ilyen verekedések során mindketten kisebb-nagyobb sé­rülést szenvedtek, de büntetőel­járás egyikőjük ellen sem in­dult. Azt egyszer sem lehetett megállapítani, hogy adott eset­ben ki kezdte a verekedést, de az kétségtelen, hogy az asszony mindvégig megőrizte erős fizi­kumát az utóbbi időben már a testi leépülés állapotába került férjjel szemben. Áz eset napján az asszony reggel fél kilenctől délután né­gyig a bajai piacon árult, majd egy kocsmában talákozott a fér­jével, s együtt ittak. Fél hét kö­rül értek haza, otthon csak a férj édesanyja tartózkodott, de látva a házaspárt, behúzódott a szo­bájába. Traviczkyék a saját szobájukba tértek, becsukták az ajtót. A férj pénzt követelt fe­leségétől, aki azt megtagadta, nem akarta, hogy eligya. Az ittas Traviczky azonban nem tágított, sőt szemrehányást tett az asszonynak, mert az a piacon sörrel kínált egy-két fia­talembert. Végül kijelentette: „Ha nem adsz pénzt, elvágom a torkodat”. S ezzel felkapta az asztalon lévő konyhakést, mellmagasságig emelte, felug­rott a fotelból és a tőle egy mé­terre, a sarokban lévő asszony­hoz lépett, nekiszegezve a kést. Közben elzárta a menekülés le­hetőségét is, mert az egyetlen kijárati ajtó neki - mármint a férfinek - háttal volt. A feleség azonban elkapta a támadó csuklóját, és megcsa­varta, hogy kiejtse a kést, de a férfi visszacsavarta, ám ezután az asszony újra csavart egyet és a kés hegye a férfi hasa felé irá­nyult. így rángatva végül is a támadó maga felé rántotta a gyilkos eszközt, ugyanakkor az asszony is lökött egyet rajta. A konyhakés nagy erővel bele- szúródott a közben megtánto- rodó férfi hasának bal oldalába. Ezt tapasztalva mindketten megdermedtek egy pillanatra, de a férfi még mindig markolta a hasába fúródott kést és már vérezve visszaült a fotelba. Az asszony megfogta a férfi kést tartó kezét és kihúzta a sebből. Traviczky felállt, kiejtette a kést és a földre rogyott. Az asz- szony azonnal megpróbálkozott a mentéssel: szólt az anyósá­nak, de az nem tett semmit, szólt a szomszédoknak, de azok sem mozdultak, hiába mondta Alima, hogy „most komoly az ügy”. Ezután vizes törölközőt tett a sebre, majd elszaladt a közeli Tüzép-telepre telefo­nálni, segítséget kérni. A mentők hamarosan meg is érkeztek, a férfin azonban már nem tapasztaltak életre utaló je­leket. Orvost kértek, de a kiér­kező ügyeletes orvos már csak a halált tudta megállapítani. Ugyanakkor a helyszínre ér­kező rendőr előállította az asz- szonyt, akit azonnal őrizetbe vettek, majd június 22-én letar­tóztattak. Máig előzetesben van. A férj a késszúrástól olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy életét az azonnali orvosi beavatkozás sem tudta volna megmenteni. A halál oka he­veny hasűri elvérzés volt. A megyei bíróság a bizonyí­tékok - a vádlott és a tanúk val­lomása, szakértői vélemények - mérlegelése után az asszonyt az ellene emelt emberölés bűntet­tének vádja alól felmentette. Álláspontja szerint ugyanis jo­gos védelmi helyzetben csele­kedett. A felmerült több mint 63 ezer forint bűnügyi költség az államot terheli. Az ítélet el­len az ügyész fellebbezett, így az még nem jogerős. Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom