Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 03. szám

1995. január 4., szerda 5. oldal Megyei Körkép A tábori lelkész a laktanyában szeretett mosogatni Szekeres Mihály - jobbról a harmadik - műszaki tisztek között. A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék által, 1994 januárjában aláírtaknak megfe­lelően megkezdődött a Magyar Honvédségben a táborilelkész- szolgálat kiépítése. Eddig hu­szonnégy különböző felekezetű tábori lelkészt kapott a sereg. Október 15-ei kelettel kinevez­ték a kecskeméti helyőrség és a környékén lévő laktanyák tá­bori lekészévé Szekeres Mihály katolikus papot, egyúttal elő­léptették őrnaggyá. Vele be­szélgettem eddigi életéről, a laktanyában szerzett tapasztala­tairól. a lelkigondozás felada­tairól.- Vác-felsővárosi káplán­ként kezdtem, ahol egy évet szolgáltam. Az ott töltött idő­szak igen fontos alapozás volt papi életem elején. Majd három és fél év következett, ugyan­csak káplánként. Vangel Imre ottani plébánossal igazi test­vér-baráti kapcsolat született, mely nemcsak abban jutott ki­fejeződésre, hogy közös elmél­kedéssel, imával kezdtük a na­pot, hanem megbeszéltük napi, heti teendőinket, próbáltuk azokat együtt látni. Ez a kap­csolat segített abban, hogy lé­péseket tegyek a hívek felé, a másik plébánia, a reformátu­sok, az evangélikusok, baptis­ták, más vallásúak és a nem hí­vők felé is. Imre atyától azt ta­nultam, hogyan lehet valaki szolgálva elöljáró.- Volt-e katona és hol?- Igen, az isaszegi laktanyá­ban. Kiképzés Debrecenben, autóbusz-vezetői tanfolyam Veszprémben. A buszjogosít­ványt és a vezetői gyakorlatot a honvédségnek köszönhetem. A katonaság számomra az evan­géliumi élet „gyakorlótereként" mutatkozott meg. Ennek a más­fél évnek döntő szerepe volt Is­tennel való kapcsolatomban. Jézusért igyekeztem elveszíteni önmagam, és Ő mindig elhal­mozott ajándékaival, melyek­ben önmagámra találtam.- Hogy áll jelenleg a tábori lelkészi szolgálat kiépítése?- A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1994. január 10-én jött létre megállapodás a katonai ordina- riátus felállítására. Majd a Honvédelmi Miniszter aláírta az alapító határozatot ez év má­jus 17-én. Felállították a kato­nai ordinariátust és rabbinátust, kinevezték a püspököket. Kato­likus részről dr. Ladocsi Gáspár és református részről Takaró Károly személyében, a rabbiná- tus vezetője Fröhlich Róbert.- Rajtuk kívül huszonnégy tábori lelkész kinevezése a nyár végétől folyamatban van. A püspök atya nélkül katolikus részről tizenegyen vagyunk. Három tábori esperes, három katonai kerületben fog lelkészi szolgálatot végezni, három lel­kész a katonai főiskolákon, négy pedig helyőrségi lelkész­ként tevékenykedik, mint pl. én is. A püspöki helynök személye később kerül kinevezésre. En­gem november 25-én mutatott be Ladocsi püspök űr Kecske­méten, a Petőfi-laktanyában. Azóta folyamatosan tartom a kapcsolatot a laktanyával. Vol­tam katonai eskütételen, meg­ismerkedtem jó néhány elöljá­róval, és ha röviden is, de talál­koztam sorkatonákkal.- Volt-e valamilyen meg­beszélésen, és mi a tábori lel­kész feladata?- Mi, katolikus tábori lelké­szek, a püspök atyával havon­ként találkozunk Dobogókőn a jezsuiták manrézájában. Nem­csak lelki napot tartunk, hanem meghallgatjuk a püspök atyát és megosztjuk tapasztalatain­kat. így mintegy továbbképzés­ként is szerepel ez a program. Évenként egyhetes lelkigyakor­laton veszünk részt közösen. Jövő év elejére van tervezte egy hosszabb továbbképzés vala­mennyi tábori lelkész számára.- Legfontosabb feladatom­nak látom, hogy a lelkészek kö­zött legyen egy olyan kapcso­lat, amely kisugárzik a kato­nákra. Úgy érzem, sorkatonai éveimben szerzett tapasztalata­immal hozzájárulhatok ahhoz, hogy a tisztek és a fiatal kato­nák jól tudják emberségüket - és akinek ez fontos -, a hitüket megélni a katonai idő alatt.- Felvette-e már a kapcso­latot a területén lévő egyhá­zakkal?- Természetesen ez volt az első lépés. Kecskemét és kör­nyéke terület nem egészen új számomra, hiszen Kiskunhala­son voltam több mint három évig káplán. A kapcsolatfelvé­tel részben megtörtént, részben folyamatban van. Dr. Dankó László érsek úrral történt egy levélváltás. Ugyanis jórészt a Kalocsai Főegyházmegye terü­letén fogok dolgozni. Bíró László püspök atyával többször beszéltünk telefonon, s talál­koztunk is. Mindketten kifejez­ték, nagy szeretettel várnak. Fe­jes László apátplébános úrral is találkoztam. Kecskemétre köl­tözésem után tervezem a folyta­tást, a kapcsolatfelvételt a pro­testáns testvérekkel.- Hogyan tervezi a kato­náknak, tiszteknek nyújtandó lelkigondozást? — Úgy, hogy következetesen élem azt, amire rátettem az éle­temet. A tisztek, amikor esküt tesznek, kimondják, készek még az életüket is odaadni. Jé­zus is tulajdonképpen ezt mondta: „Senkinek nincs na­gyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” És Jézus - mint ember - kereszthalála ál­tal megmutatta, hogy ez lehet­séges. Jézus ma talán ezt ke­vesektől kéri, de a kicsiben mindannyiunktól. Nem kell várni az ellenségre, hanem már most lehet élni azt, hogy éle­temet adni a kis dolgokban a katonatársamért, a tiszttársa­mért. Például amikor katona voltam, rendszeresen és önként jelentkeztem, hogy felmosom az ebédlőt, vagy mosogatok a konyhában, mert ezáltal szebbé tettem katonatársaimnak az ott­létet. A kantin és az ímoksági teendők révén a szeretetnek megannyi apró gesztusára érez­tem ösztönzést. Ez olyan nagy kihívás, mely próbára teszi az ideált.- Törekedni fogok evangéli­umi emberként élni, olyan mó­don, hogy tagja vagyok egy keresztény közösségnek, egy „Testnek”. Igyekezve egész emberként megélni keresztény hivatásomat és törekszem ál­landóan az egy krisztusi kö­zösség részeként megnyilvá­nulni. Kenyeres Dénes Petőfi-emlék Félegyházán A rettegés 28 órája A Hattyúházat minden félegy­házi büszkeséggel mutatja meg a városba látogató idegennek. Joggal, hiszen a Petőfi-kultusz azon kevés konkrét adaléka közé tartozik, amely közvetle­nül nemzeti költőnk személyé­hez köthető. Mert bár a szülő­helyvita még mindig nem te­kinthető teljesen lezártnak, de az vitathatatlan, hogy Petrovics István, a költő édesapja két mé­szárszékként bérelte az épüle­tet. A megyei levéltár kiskun­félegyházi részlegében fellel­hető szerződés és nyugták iga­zolják, hogy Petőfi édesapja két bérleti időszakban - 1824/27 és 1827/30 - bérelte az 1820-ban felépült Hattyúházat. Az egy­kori Ferencszállás puszta terü­letén pedig kocsma- és kaszá­lóbérlete volt. Ennek állít em­léket, hogy önálló községgé alakulásakor a Petőfiszállás ne­vet vette fel. Az említett doku­mentumok másolatai a Pe- tőfi-házban, a Petőfi-emlékek Kiskunfélegyházán című kiállí­táson megtekinthetőek. Mezősi Károly, a jeles fél­egyházi Petőfi-kutató szerint a bérlet elnyerésében Petrovics István számára feltétlenül előnyt jelentett, hogy egy másik kiskun városban, Szabadszállá­son már korábban lakosi jogot nyert, és így kiskunsági illető­ségű volt. Tehát nem számított igazán idegennek. Petőfi csa­ládja így 1824-ben költözött Kiskunfélegyházára. Petrovics István négy évvel később nyert kiskun redemptusi jogot. Félegyházi tartózkodásuk idején Petőfiék az ótemplom mögötti vályogfalas, nádtetős házat bérelték, amelyet az 1840-es évek elején lebontot­tak. A ma ott álló épület falán a Reményi Ede és Pásztor Ferenc kezdeményezésére 1867-ben elhelyezett emléktáblával, az ott nemrég megnyílt kiállítással a város tisztelettel vallja magá­énak is Petőfit. A Hattyúház. amely ma a vá­rosi könyvtárnak ad otthont, és a téren vele szemben álló, Köllő Miklós alkotta, segesvári Petőfi-szobor Félegyháza köz­ponti helyén emlékezteti nap mint nap az arra járókat ha­gyományainkra. T.G.T. (Folytatás az 1. oldalról)- Hajnali fél négykor még biz­tosan megvolt - emlékezik vissza Bagó Zoltán -, hét óra­kor ment futni egy csapattag, ő vette észre, hogy a busz nincs meg. Értesítettük a rendőrséget, és megkezdődött a pokoli vára­kozás. A busz 30 millió forint értékű, tudtam, ha nem kerül elő, nekem végem. Csak ültem a telefon mellett: nagykövetség, itthoniak, rendőrség. Azonnal keresni kezdtem a megoldáso­kat a hazautazásra. Olaszor­szágba üres buszt nem enged­nek be, csak minisztériumi en­gedéllyel. Mindez egy szilvesz­ter előtti hétvégén... !- A szülőktől tudtam meg, hogy előkerült a busz. Kimen­tünk a rendőrséggel. A várostól kb. 40 km-re elakadtak vele a tolvajok egy sáros földúton. Ha nem így van, az életben nem lá­tom viszont egyben. Mindene­setre profik lehettek, akik elvit­ték. Erre lehet következtetni abból, ahogyan leszerelték az összes értéket. A riasztóberen­dezéstől, videorendszertől, ital­automatától a függönyökig, ab­lakmosó keféig mindent. A kár több millió forint. A járművön is keletkeztek kisebb sérülések, szakértőt kértünk fel annak megállapítására, hogy a visz- szaút biztonságos-e.- A nagy bajban akadtak se­gítőink: dr. Réti György kon­zul, Gózon István, az MTI ró­mai tudósítója, Császár Sándor, az FTC serdülőszakosztályának vezetője, Sovány András tököli sofőr, aki a hazaszállítást vál­lalta volna, több kollégától elté­rően, tisztességes áron... Meg­vallom, rosszulesett, amikor visszahallottam, hogy én intéz­tem a busz ellopását, mert nem tudón fizetni a lízinget. Nem ér­tem, miért kell sarat dobálni arra az emberre, aki egyébként is bajban van! — Ami a lényeg: a gyerekek megnyerték a kupát, végül is időben hazaértünk, az FTC ve­zetése tájékozódott az esemé­nyekről, és semmiféle kár­igénnyel nem élnek a Gold Travel Kft. felé. A tanulságokat meg levontam. Gábor Erika Újabb anyagi támogatás a keceli károsultaknak Sok keceli emlékezetében még elevenen él az elmúlt őszelőn jégesővel érkezett, s szinte mindent letaroló vihar. A károk több millió forintra rúgtak, sőt 'sokhelyütt még az idén is érez­tetik hatásukat. Ugyanis a nagyszemű, éles jégdarabok annyira tönkretették a szőlő- és gyümölcsültetvényeket. Az épületek ablakai már rendben, sokan pótolták a fóli­ákat, az üvegházakat. Ám van­nak, akiknek a napi megélhetés is gondot okoz, s a váratlan ki­adásokra egyszerűen nem tud­nak honnan pénzt szerezni. Az önkormányzat kasszájából a szociális juttatásokra fordítható keret is kimerült. Schindler Já­nos polgármester pedig hiába írta sóira a gyorsjelentéseket a katasztrófáról, semmilyen köz­ponti alapból nem kapott a vá­ros anyagi támogatást. Kecel németországi testvér- települése, Schwarzenbruck polgárai és egyesületei viszont a hír hallatán kérés nélkül azonnal összefogtak, s adomá­nyokat gyűjtöttek. Ebből a rá­szorulók közül a nyugdíjasok­nak tavaly kiosztottak több százezer forintot. A múlt év de­cemberében újabb borítékokat hozott Albrecht Frister polgár- mester. így január 10-ére, keddre ötven ember kapott meghívást a polgármesteri hi­vatal tanácskozótermébe, ahol az érintettek átvehetik az anyagi támogatást. A schwarzenbruckiak külön összeget szántak a közterek, parkok rendbetételére is. A szükséges munkálatokat - az időjárástól függően - mielőbb elvégzik. A vihar a legnagyobb kárt a Ligetben tette. P. S. A jégverés után a földről szüreteltek a keceliek. Vízben telel a bárka A sólyán még javítják a bárkát. fotó: papp Zoltán Ritkaságnak számít, ha egy bárka megközelíti a századik évet. Márpedig a képen látható, muzeális értékű vízi járműtől ezt a szakemberek sem vitatják el. Az öreg szerkezetet megvi­selte az idő. A Mahajosz bajai telepén a szakemberek elvégez­ték a bárkán a legfontosabb ja­vítási munkálatokat, majd a só­lyáról újra a vízbe engedték a járművet, amely a telet ebben a „bölcsőben” tölti. A munkát a tavasszal folytat­ják. ígéretük szerint a jövő évi turistaszezonban egy Mohács­ról vásárolt másik bárkával együtt Baján, a főtéren, illetve a Sugovicán csodálhatják meg a látogatók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom