Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-11 / 09. szám
1995. január 11., szerda Tisztelt Szerkesztőségi 11. oldal Kedves Olvasóink! Köszönjük újabb leveleiket. Nagy részüket mai összeállításunkban olvashatják, néhány nem kevésbé fontos, de „időtál- lóbb” témájú írást pedig egy hét múlva adunk közre. Most mindenekelőtt figyelmükbe ajánljuk azt a levélcsokrot, melyből feketén-fehéren kitűnik: mennyi pénzből kell megélniük ma a nagycsaládosoknak. E témához kérjük további hozzászólásaikat. Visszatérő témaként olvashatnak a kerekegyházi földkiadásról. Szívesen helyet adtunk jótékonykodásokról beszámoló leveleknek is, melyeket Hetényegyházáról és Kerekegyházáról kaptunk. Fogadóóra rovatunkban - véletlenszerűen - két urihegyi panaszt olvashatnak. Várjuk olvasóink további leveleit bármely közérdekű témában, s ne feledjék: névvel, lakcímmel ellátva. A szerk. Ki hogyan él meg? Olvasóink nem hagyták szó nélkül J. Gyöngyvér: Ennyiből él egy család címmel január 4-én megjelent levelét. Olvasónk azt kifogásolta, hogy az egygyermekes család kimarad mindenféle szociális támogatásból, míg a két vagy több gyermeket, a gyermeküket egyedül nevelők és a nyugdíjasok minden áremelésnél pótlékot kapnak. Miből gondolja az állam, hogy az egy gyermeket nevelő családban mindenre jut pénz? - kérdezi J. Gyöngyvér, majd a saját esetükkel bizonyítja, hogy ez egyáltalán nem így van. Levelére többen válaszoltak. A véleményeket az alábbiakban foglaljuk össze: B. I., Mátételke: J. Gyöngyvér azt írta, már torkig van a nagycsaládosok panaszaival. Mi heten vagyunk, s az öt gyerek közül négy iskolás, egy óvodás. Ketten továbbtanulnak. Havonta kapunk 38 ezer forintot, ezt kell beosztani OTP-re, víz-, gáz- és villanydíjra, biztosításra. A két tovább tanuló gyerek is sok pénzt elvisz. Akkor hogy tudná ezt beosztani J. Gyöngyvér, ha egy gyerekkel nem tud megélni 37 ezerből? Igaz, nekem az önkormányzat szokott adni ilyen-olyan támogatást, de hát eltartani ők sem bírnak. Üzenem J. Gyöngyvérnek, ne panaszkodjon, sokan vannak, akik kevesebből élnek. M. Zsuzsanna és nagycsaládos barátai, Kunszentmik- lós: A január 4-ei lapszámban olvastam az Ennyiből él egy átlagos család című levelet, és az igazat megvallva felbosszantott egy kissé. Nem tudom, honnan veszi a tisztelt hölgy, hogy mi minden áremelésnél pótlékot kapunk és kompenzálásban részesülünk. Legalábbis mi ezt ez idáig nem vettük észre. A férjem akkor kap fizetés- emelést, amikor a vállalat többi dolgozója. Nem a gyerekek számát nézik, hanem az elvégzett munkát. A családi pótlékunkat sem emelik fel külön. A havi 600 forintos segélyről, amit az energiaár-emelés miatt adnak, mi még nem hallottunk, de nagyon jól jönne az is. A hölgy azt írja, hogy három személyre kapnak havi nettó 37 ezer forintot. Mi öt személyre kapunk havi nettó 39 ezret. Három gyermekem van. A legnagyobb fiam iskolás, szeptemberben az önkormányzat kifizette a tankönyvek árát, ami 2000 forint volt. De ezt nálunk nemcsak a nagycsaládosok kapták, hanem olyanok is, akiknek egy gyermekük van. A középső fiam óvodás, ő ott tízóraizik, amiért fizetni kell. Ennek az összegnek a felét vállalta át az önkormányzati hivatal, ami napi 10 forint. Tehát 1994-ben a három gyermekemre kaptam kb. 3000 forint segítséget. Tehát nem tudom, mit irigyel a tisztelt hölgy. Ezt az évi 3000 forintot? Mi ennél többet egy fillérrel sem kaptunk sehonnan. Mi most építkeztünk, és a három gyermekre való tekintettel sem fizethetjük ki úgy az OTP-t, hogy elengednék a felét. Örüljön a hölgy, hogy ők ezt megkapták. Tehát: fizetjük az az OTP-t, szolgálati lakásban lakunk, s lakbért fizetünk a rezsin kívül, de a lakbért sem engedik el a három gyermek miatt. S végül, amíg a hölgy egy ruhát, egy cipőt vesz gyermekének, nekünk hármat kell vennünk. A boltban sem kapok meg semmit olcsóbban, mert nagycsaládos vagyok. De van egy javaslatom a tisztelt J. Gyöngyvérnek: szüljön még két gyereket, s ő is beléphet a nagycsaládosok közé és megtudhatja, milyen könnyen is élünk mi, nagycsaládosok! Id. Ruzsonyi Gábor Kecskemét, Halasi út 3.: A szívem vérzik, mondhatnám úgy, a vér gyöngyözik a szívemből ama mélységes fájdalomérzettől, melyet J. Gyöngyvér mottójának olvasata okozott. Én különösen szégyellem magam, mert egy „piszok pótléklajmoló” nyugdíjas vagyok és szégyenszemre 106 kilogrammos a testsúlyom... bizony! Isten bizony cserélnék J. Gyöngyvérrel. Pláne lakást! Nos, én pedig ezekkel a rövidlátó, önsajnáltató mottószerkesztőkkel vagyok kegyetlenül torkig, akiknek fogalmuk sincs a rajtuk kívüli sok millió magyar család irigylésre nem méltó (élet?)körülményeiről! Kívánom J. Gyöngyvérnek, ebben a nyavalyás életben soha ne érje el a 60 kilogrammos testsúlyt, még ággyal együtt sem. A. L.-né, Kecskemét: Tisztelt sajnálatra méltó fiatalasz- szony! Ön, akinek csak egy gyermeke van és szerény 37 ezer forintból kell kijönnie, irigyli azokat, akiknek két vagy több gyermekük van, vagy akik nyugdíjasok? Sokunknak betegen, 7 480 vagy még kevesebb nyugdíjból kell élnünk az önök egy főre jutó 11 ezer forintjával szemben. Ön van felháborodva? Önök tanulhattak, míg mi esőben, fagyban, forróságban dolgoztunk, hogy a családnak legyen étel az asztalon. Mi, tanyán élők, még a nyugdíjhoz elegendő éveket is alig tudtuk összegyűjteni. Nem tudom, mire költ havi 24 ezret. S a 80 éves szülőtől képes segítséget elfogadni, holott fordítva kellene ennek lenni? A kilókról pedig annyit, hogy ön is lehet túlsúlyos 50-60 éves korában, ne irigyelje a mi beteg súlyunkat. Mi is voltunk fiatalok és 40-50 kilogrammosok 18-30 éves korunkban. Most is vannak, akiknek nem kell a fogukhoz verni a garast, de többen vannak olyanok, akiknek még több gyerekkel sem jön össze annyi, mint önöknél. Ön fiatalon, egészségesen sajnáltatja magát. Tudom, az önök havi jövedelménél kevesebből is élnek többgyermekes családok. Azok kit szidjanak? Próbáljon kevesebbet költeni. Egy kétszobás lakásra sem kell havi 24 ezer forint rezsi. Ha ön nem ilyenben lakik, akkor meg ne sajnáltassa magát... (A témát jövő szerdán folytatjuk. - A szerk.) MINDEN BETŰÉRT FELELEK, MERT IGAZ Széthordták, ami mozdítható volt Olvastam a Petőfi Népe november 16-ai számában a kerekegyházi földkiadásról szóló levelet. Amit abban Komjáthy Lajosné és társa írt, az igaz, de a teljes igazságnak csak a töredéke. Aztán a november 23-ai lapszámban olvastam a Kossuth földkiadó bizottság (név nincs), valamint Pecelák Lajos bizottsági elnök és Farkas Tibomé ügyintéző rövid reagálását Komjáthyné levelére. Amikor azt olvastam, hogy ellenszolgáltatás nélkül végzik ezt a tevékenységet, nevetnem kellett. Ebben a pénzéhes világban ezt még az sem hiszi el, aki nem ismeri őket... Tudjuk, hogy a rendszerváltás után sok olyan törvény is életbe lépett, amit még a jogtudás analfabétái is ki tudtak játszani (például esetünkben). A Kerekegyháézi Kossuth Szak- szövetkezet vagyonából több mint harminc személy lett szinte milliomos. A bizottság megállapította, hogy a tagoknak mennyi a vagyonrészük. Volt, aki 50 ezret, s volt, aki 500 ezret kapott. Az utóbbiak főnökök, s olyanok, akik földet se vittek be, míg az előzők földjét sok esetben még most is bitorolják ezek a hirtelen meggazdagodott, gátlástalan hará- csolók. Tehát a részesedés a vagyonból „igazságosan megtörtént”, de csak papíron. A valóságban hogy is volt? A főnökök és a hozzájuk közel álló személyek (rokon, barát, talpnyaló) pár nap alatt széthordták mind, ami mozdítható volt, tényleges értékének 5-10 százalékáért, sőt működő gépet selejt-, azaz ócskavasáron vitt az új tulajdonos. Teherautók, traktorok, kombájnok, esztergagépek, s az ezekhez való segédeszközök, a műhely javító felszerelése, alkatrészek stb. mind „elkeltek”. Amikor ez megtörtént, kiküldték a volt tagságnak a vagyonrészt igazoló lapokat, de a terített asztalon már morzsa sem maradt. A jogban járatlan, szegény tsz-tag eltehette a részesedést igazoló lapot emlékbe, mint jómagam is (52 ezer forint és 1 hektár föld). Tehát a termőfölddel is hasonlóképpen tettek. A javát maguknak tartották meg, kevés vagy nulla AK-értékben (gondolok például a vízállásos területre). Tehát megvan, miért nem kértek Pecelákék fizetést. Nagyot markolhattak szinte ingyen a vagyonból, és milliós ingatlant „tudhatnak?” magukénak. Egy kevés reményt azért adott dr. Borbély Lajos földrendező bizottsági elnök az e témában írt levelében (november 23-án) azzal, hogy felhívta a figyelmet, bírósághoz is lehet fordulni, mert amit ezek tettek, az törvényellenes, és így érvénytelen jogilag. De ki szeret bíróságra járni? Senki! Olyan törvények vannak, amelyek a csalóknak nyújtanak segédkezet, tehát nem érdemes bírósághoz fordulni. Félek, hogy a törvénysértésre törvény- sértéssel válaszol a kárvallott, vagyis önbíráskodik. Ezek az újgazdagok, akiknek a száma országosan több tízezerre tehető, a harácsolás lázában elfelejtenek tájékozódni? Nem olvasnak újságot? Ha igen, akkor tisztában lehetnének azzal, hogy nem mindig a gazdagság jelenti a hosszú életet. A véleményem egyébként az, hogy Magyarországon akkor lesz demokrácia, ha törvényes alapon elszámoltatják a Kádár-rendszer és az An- tall-Boross kormány meggazdagodottjait. Ha ilyen törvény lesz, akkor Magyarország nem kér, hanem ad kölcsönt a Világbanknak! Minden betűért felelek jogilag, mert igaz. Görbe Ferenc Kerekegyháza, Kölcsey u. 82. Ruhaneműt kémek Doni áldozatok A doni csatában elesett magyar katonák emlékének szentelik a január 15-én 10.30-kor kezdődő nagymisét a kecskeméti Nagytemplomban (egy hete tévesen közöltük a dátumot!). Ezután a Helyőrségi Klubban dr. Szabó Péter hadtörténész bemutatja Don-kanyar című könyvét az érdeklődőknek. A háromgyerekes, szívbeteg, rokkantnyugdíjas asszonynak, mint mondja, szégyen a kérés. Hosszas gondolkodás után azonban a minap mégis felkereste szerkesztőségünket két kicsi fiával együtt. Általunk kéri: ha valakinek van használt, de még jó minőségű, feleslegessé vált gyermekruhája, kamasz lánya számára női ruhája, az juttassa el hozzájuk az alábbi címre: L. E. Kecskemét, Szultán utca 11. (Kérjük az esetleges ajándékozókat, keressék meg levélben vagy személyesen a fenti címet. - A szerk.) KÖSZÖNET A SZERETŐ SZÍVŰ EMBEREKNEK #• Örömhír Alapítvány Orgoványon Az Orgoványon tevékenykedő Örömhír Alapítvány a karácsonyi ünnepek előtt jó néhány vállalatot, kft.-t, valamint egyéni vállalkozót keresett meg azzal a céllal, hogy a szeretet ünnepén osztandó ajándékcsomagjaihoz felajánlást kérjen tőlük. Megtapasztaltuk most is - mint már annyiszor -, hogy a segítőkész, szerető szívű emberek nemcsak szóval, hanem anyagi hozzájárulással is készek a rászorulók, özvegyek, árvák, nagycsaládosok, nyugdíjasok, betegek támogatására. A karácsonyi örömszerzéshez készített 500 csomaghoz félmilliós értékű terméket kaptunk. Ezúton szeretnénk kifejezni kö- szönetünket mindazoknak, akik részt vállaltak e nemes akcióban. Az orgoványi felajánlók: Csikós László, Gál János és Fe- rencz Endréné kereskedők. Kecskeméti adományozók: Gubacsi Attila méhész-vállalkozó, Kovács Imréné divatáru-kereskedő, Borsos István kereskedő és az Univer Szövetkezet. Kerekegyházáról Boldizsár András üdítő- és szikvízgyártó vállalkozó, Kaposszek- csőről a Gluténmentes Bt.-től Tóth Antal kisiparos, Nagyká- táról pedig a Mölnlycke Kft. járult hozzá az alapítványi ajándékozáshoz. Kívánunk jó egészséget és sok sikert további munkájukhoz! Mi, akik a többhetes akcióban végig láttuk és tevékeny résztvevői voltunk az örömszerzésnek, köszönjük a megajándékozottak mosolyát, könnycseppjeit, a köszönő szavakat és sorokat, a megbecsülés és tisztelet minden megnyilvánulását. Ficsor Károlyné és az Örömhír Alapítvány munkatársai Az 500 ajándékcsomagot 44 településre juttatták el, különböző családokhoz. Ezt arról a kis térképről állapítottuk meg, melyet a fenti levélhez mellékelve kaptunk az alapítványtól. A térképen kis harangocskák jelzik: a Duna-Tisza köze 27, a Dunántúl 6, a Tiszántúl 9 településére küldtek karácsonyi csomagokat, s jutott belőle Kárpátalja két településére is. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Urihegynek nincs gazdija O. M. idős hölgy olvasónk fél a Kecskeméthez közeli, urihegyi tanyájában, s másokért is aggódik. Miért? Mert a Hetényi úton csak Sutusfaluig van közvilágítás, onnantól vaksötétben kell botorkálniuk az embereknek. Rettegve gyalogol a kerékpárúton, mert mindig attól kell tartania, hogy elüti egy motoros. Nem érti: mit kereshetnek motorkerékpárosok a bicikliúton? Fél, mert az urihegyi buszmegállónál - útkanyamál - nincs felfestett gyalogátkelő, s az autók 100-120 kilométeres sebességgel száguldoznak. Tavaly nyáron is volt ott egy halálos baleset. Fél azért is, mert ha valakinek valami baja van, nincs egy nyilvános telefon a környéken, pedig régóta kérik, hogy a Fenyves-bolt mellé helyezzenek ki egy nyilvános távbeszélőfülkét. Fél a tanyájában is egyedül, ezért két kutyát tart. Mindezekből arra következtet, hogy Urihegynek nincs gazdája. Szakadoznak az új cipők Gulyás Zoltán Kecskemét, Uri- hegy 135. szám alatti lakos a drága pénzért vásárolt cipő túl korai romlására panaszkodik. Gulyásék kisgyermeküknek vásároltak egy pár Lady Attain cipőt 4 490 forintért a kecskeméti Puma boltban (Kossuth tér). Két hónapi használat után a cipők elkezdtek varrás mentén szakadni. Mivel kissé korainak tartották ezt ennyi pénzért, reklamáltak az üzletben. A boltvezető - korrektül - felküldte a lábbelit a KERMI-be. Megjött a válasz, mely szerint a vásárló minőségi kifogása alaptalan, a károsodást anyagminőségi vagy gyártási hiba nem indokolja, s amennyiben a vevő a szakvéleményüket nem fogadja el, úgy polgári peres eljárásban érvényesítheti jogait. Gulyás úr köszöni szépen a KERMI által felkínált lehetőséget, de nem él vele. Talán mindenki jobban járna, ha a gyártók dolgoznának becsületesebben. Olvasóink figyelmébe! Szerkesztőségünkben naponta 10-től 12 óráig fogadóórákat tartunk. Várjuk mindazokat, akik szóban kívánják közölni panaszukat, véleményüket, javaslatukat. Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós