Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 08. szám
1995. január 10., kedd PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 9. oldal Új jogszabályok a mezőgazdaságban (Tegnapi cikkünk folytatása) Módosult a szövetkezeti törvény is. A módosítások érintik a szövetkezeti közgyűlésre vonatkozó rendelkezéseket. A szétválás esetén szigorodtak az eljárási szabályok, továbbá a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat megillető jogok is változtak. Ezen tűlmenően a módosítás hatályon kívül helyezte a települési szétválásra vonatkozó - az Országgyűlés által a múlt évben elfogadott - rendelkezéseket. Ez egyben a mezőgazda- sági szövetkezetek esetében a speciális és a könnyített szabályok szerinti szétválás lehetőségének megszűnését jelenti. Ezt követően a szétválásra a továbbiakban csak az általános szabályok szerint lesz mód. A hegyközségekről szóló törvény várhatóan a boreredet és -minőség védelmében hoz érdemi változást. Ez a törvény- javaslat idén március 1-jén lép hatályba. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosításának részeként többek között a kárpótlás során szerzett termőföld forgalmát segítő rendelkezéseket fogadtak el. A társasági adóról szóló törvény módosításával pedig megköny- nyítették a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészének a szövetkezet által történő megvásárlását. Holland mintájú sertéshústermelés A holland kormány, illetve az FM támogatásával az országban elsőként Zala megyében kezdődött meg annak a szaktanácsadó-hálózatnak a kiépítése, amely egy új rendszerű, gazdaságos minőségi sertéshústermelés megalapozását szolgálja. A kis- és nagytermelőkkel együttműködésre lépő szaktanácsadók feladata az lesz, hogy szoros költségszámítások révén segítsenek átalakítani partnereik „termékpályáját” a hizlalandó süldő beszerzésétől a kevésbé pazarló módszerű etetésig, az olcsó és fehérjegazda- gabb takarmányháttér biztosításától egészen az optimális állatlétszám megállapításáig és az értékesítésig. Cél a hústermelők és a -feldolgozók közös érdekeltsége. Kormánydöntés a támogatásokról A baromfiágazat is támogatást kap a kormány döntése értelmében 1995-től kezdődően. Az óesztendő végén döntött a kormány az agárágazat 1995. évi támogatásáról szóló előterjesztésről. A következő intézkedésekről hoztak határozatot a kabinet ülésén: 1. A gázolajat felhasználó mezőgazdasági termelők az új évtől kezdődően - a korábbi gyakorlat, a beszerzéshez adott állami támogatás helyett - visz- szatérítést igényelhetnek a fogyasztási adóból. A jogosultak köre is bővül. 2. A szövetkezetek a tagi kölcsönök kamataihoz is igénybe vehetik a 10, illetve 20 százalékos - a növénytermesztés és az állattenyésztés költségeihez nyújtott - kamattámogatást. 3. A mezőgazdasági termelőknek új támogatási konstrukciót ajánl az előterjesztés a mezőgépbeszerzés és -használat elősegítésére. Ennek lényeges elemei a következők:- a mezőgazdasági termelő a felvett mezőgép-beszerzési hitel kamatának 70 %-át kaphatja meg támogatásként;- a mezőgazdasági vállalkozások támogatásának körét azzal is bővítik, hogy a 70 %-os kamattámogatással felvehető gépbeszerzési hitelt lehetővé teszik a gépkölcsönzők és géppel szolgáltatást végzők számára is;- a termelők a tartósan bérbe vett (lízingelt) mezőgazdasági gépek használatáért felszámított és megfizetett díj 12 %-ának megfelelő támogatást kapnak. 4. Az új évtől a baromfitartáshoz felvett hitelekhez is 10 %-os kamattámogatást nyújtanak. Ezzel a kormány mind a négy meghatározó állattenyésztési ágazatra (szarvasmarha, sertés, juh és baromfi) kiterjeszti a finanszírozási kedvezményeket. 5. Hektáronként 16 000 forintra emelik fel a legfontosabb gabonafélék (őszi búza és árpa, szemes kukorica) termesztéséhez igénybe vehető hitelekhez kapcsolódó állami garancia mértékét. 6. Növekszik a melioráció és az öntözésfejlesztés támogatása is. A korábban már működő 40 %-os, vissza nem térítendő támogatáson túl a jövőben az ilyen célú hitelekhez 60 %-os kamattámogatást is igényelhetnek a gazdák. 7. Az ágazat szervezeti-szerkezeti átalakulását, a meglévő eszközök újrahasznosítását elősegítő reorganizációs támogatási forma 1995-ben is tovább működik. IPARI NARANCSOT ESZÜNK HAZAI ÁRU HELYETT Rohamosan sorvad a hazai gyümölcságazat A mai magyar mezőgazdaságban uralkodó káosz a gyümölcsértékesítés ellentmondásaiban volt leginkább érzékelhető az elmúlt esztendőben. Feldolgozó üzemek - mint például a Kecskeméti Konzervgyár - tavasztól őszig szinte egyfolytában alapanyaghiánynyal küszködtek. A szabadpiacon kiszámíthatatlan időpontokban megjelentek a külföldi felvásárlók és valósággal kiürítettek egy-egy nagybani piacot, körzetet. Felhajtották az árakat. Pedig tulajdonképpen túlkínálat volt gyümölcsből, a termés túlnyomó része mégis a termelők nyakán maradt. Aki csak ezeket a jeleket ismeri, aligha azt a következtetést vonja le, hogy hazánkban - miként egy-két kivétellel az összes többi - a gyümölcstermelő ágazat is sorvadásnak indult. Pedig ez a valóság. Erről beszélgettünk a Magyar Gyümölcs Szövetség elnökével, a Nyárlőrincen élő Pancza Jánossal.- A szövetség statisztikai adatai szerint az almától kezdve a cseresznyéig minden gyümölcsféleség termelése csökkent az elmúlt 8-10 évben, az utóbbi 5-6 évben pedig felgyorsult ez a folyamat. Mi az oka? A „szemfüles” magyar- Értékesítési gondokra vezethető vissza a tendencia. Csökkent a belföldi fogyasztás, jórészt a déligyümölcs tömeges jelenlétének köszönhetően. Európa legolcsóbb déligyümölcspiaca Budapest. Amíg a na- racsnak 75-80 forint kilója, a hazai fogyasztó inkább azt veszi meg. Kevesen tudják, hogy ennek a gyümölcsnek a túlnyomó része a nyugati piacok selejtje: hámozhatatlan, savanyú, apró, hibás, foltos, nem egyformán érett.- Milyen beszerzési forrásokból kerül az országba?- Az olcsó narancs teljes métékben ipari kategóriába tartozó gyümölcs: túlnyomó többsége nem is jó másra, csak feldolgozásra. Kisebb hányadának valamivel jobb a minősége (s itthon drágábban is adják). Gazdasági megfontolásokból kerül selejtezésre. A fejlett nyugati gazdaságokban úgy védekeznek a túltermelés nem- kívánatos következményei ellen, hogy állami támogatással arra ösztönzik a gazdákat, ipari feldolgozásra adják el az egyébként még étkezési osztályba sorolható, de gyenge minőségű portékájukat. Akinek sikerül, inkább az ilyen forrásokat kikutató, „szemfüles” magyar kereskedővel köt üzletet. így többet kap az árujáért és még a támogatást is zsebre teheti. Nyugaton már jól ismerik a magyar kereskedőket, tudják róluk, hogy a leghitványabb narancsot veszik. Itthon persze étkezési gyümölcsként árulják, annak megfelelő áron.- Vámszabályok sem nehezítik az ilyen áru behozatalát?- A behozott gyümölcs vámértékének alapja a számla Pancza János volt eddig, s az természetesen mindig a legalacsonyabb ösz- szegről szólt. Szövetségünk kitartó munkájának eredményeként úgy módosították a vámszabályokat, hogy a beszerzés helyszínéül szolgáló országban kialakult utolsó kétheti átlagárat veszik a vámérték alapjául. De politikai gesztusként a fejlődő országokkal kivételt tettek a hazai jogalkotók. Ez az a kiskapu, amit természetesen sokan igénybe vesznek. Ily módon a szigorítás nem hozta meg a kívánt eredményt. A budapesti nagybani piacot továbbra is valósággal beterítik a selejtes déligyümölccsel. Lehetetlen bejutni a nyugati piacra Annál inkább működik a hazai termékek védelme a fejlett gazdaságokban. Azért olyan nehéz, illetve lehetetlen bejutni a nyugati piacra. Amióta Keletre nem, vagy csak keveset szállítunk, nyakunkon marad a termés. Ha majd tagja leszünk a Közös Piacnak (leszünk?), a jó minőségű, megfelelően tárolt, csomagolt, márkanévvel fémjelzett portékáink előtt megnyílhatnak az országhatárok. Most még léminőségben veszik meg tőlünk a gyümölcsöt - ha veszik. Ebben a kategóriában - és ezen az áron - azért fogadják szívesebben a magyar terméket, mert béltartalma értékesebb, de olcsóbb a sajátjuknál. Azért olcsóbb, mert a termelés költségeiben jelentős részt képviselő munkabér Magyarországon jóval kevesebb, mint a jóléti társadalmakban. A lének való nyugati exportban azonban benne van a magyar gyümölcs java is. Senkinek sem érdeke kiválogatni, hiszen az étkezési gyümölcs piacára nem jut be a magyar kereskedő.- Hová, milyen gyümölcsöt exportálunk?- Jelenleg Németországba szállítjuk a legtöbb légyümölcsöt, például meggykivitelünk közel 100 %-a ebbe az országba irányul. A kajszit, az almát Németországba és Ausztriába, a szilvát a skandináv államokba, a bogyósok jelentős részét is a skandináv államokba és Németországba szállítjuk. Csak a FÁK országaiba exportálunk étkezési gyümölcsöt, ennek 80 %-a alma. Gyümölcs- termelésünk és kivitelünk adatai jól mutatják a lefelé tartó tendenciát. Például 1981 és 85, között átlagosan 1139 tonna alma termett évenként Magyar- országon, 1993-ban 819 ezer tonna. (Bár az újratelepítések termőre fordulása következtében ez több volt az 1992. évi 666 ezer tonnánál.) E gyümölcs exportja a ’91. évi 623 ezer tonnáról 1993-ban 203 ezer tonnára esett vissza. Körtéből 1981 és ’85 között 105 ezer tonna termett évenként, 1993- ban már csak 64 ezer tonna. Kivitele az 1991. évi 10,7 ezer tonnáról 2,2 ezerre csökkent 1993-ban. A sort folytathatnánk.- Hogyan lehetne a tendenciát megfordítani? Az időjárástól is függ- A fajták megválasztásától kezdve a piacszerzésig az ágazatot - ahogyan az egész magyar mezőgazdaságot - helyére kellene tenni. Ma Magyarországon a mezőgazdaságból mindenki hasznot húz,' csak a termelő nem. A tevékenység jövedelme egyébként is kicsi (mindenhol az), ráadásul a piacon túl sok a szereplő. így sehol a világon nem működik a gazdaság. Miként állami támogatás, kedvezmények nélkül sem a mezőgazdaság. Hiszen ebben az ágazatban a befektetés megtérülési ideje hosszú, s eredménye sem garantált, mivel az időjárás függvénye. Nyugaton magától értetődik, hogy ez az az ágazat, amelybe az államnak be kell avatkozni. Szubvencióval, kedvezményekkel, szabályozással, szervezéssel, mikor mi szükséges. Csak így biztosítható a termelő érdekeltsége. Amit egészen végig - amíg a termék a fogyasztó asztalára kerül - fenn kell tartani. Nyugaton ezt úgy oldják meg, hogy a terméket a termelők által létrehozott, működtetett, nem nyereségérdekeit szervezetek (szövetkezetek) készítik áruvá.- A termelő érdekeltségét kell tehát itthon is megteremteni. Hogyan?- Ehhez nem elég az állami támogatás és a kedvezmény, hiszen a magyar parasztnak tőkéje sincs. Az állam tulajdonában levő tároló, csomagoló, feldolgozó infrastuktúrát kell a rendelkezésére bocsátani. Felülről jövő kezdeményezéssel, támogatással létrehozni az árut készítő non-profit szervezeteket. A termelőt a piaci műveletek szereplőjévé, résztvevőjévé kell tenni. Ha nem kapják meg idejében az érdekeltségük megteremtéséhez szükséges lehetőségeket, rövid időn belül befejeződik a magyar gyümölcs- termelő ágazat elsorvadása. S akkor majd almából, szilvából, kajszibarackból, s minden itthon megtermelhető gyümölcsből is behozatalra szorulunk, mint már most is annyi más mezőgazdasági termékből - vélekedik Pancza János. Almási Márta EDUSCHO -hírek Jlrriité a, eduScho "HO átlagosan kilogrammonként CSÖKKENTETTE «>'• 230 Ft-tal IMII') IJ
