Petőfi Népe, 1994. december (49. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-28 / 305. szám

1994. december 28., szerda Tisztelt Szerkesztőség 11. oldal Kedves Olvasóink! Karácsony és újév előtt sok jókívánságot kapott önöktől szerkesztőségünk személye­sen, levélben vagy telefonon. Köszönjük, s mi is békés, bol­dog új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak. Kívánjuk továbbá: 1995-ben kevesebb legyen a gondjuk, s több jóról számoljanak be la­punkban, mint az idén. Maradjon meg az egymás iránti bizalmunk, s írjanak továbbra is szerkesztősé­günknek minden közérdekű témáról, ha úgy érzik, ezzel segíthetnek önmagukon és másokon. Mi pedig ígérjük, ugyanolyan szorgalmasan és lelkiismeretesen tesszük köz­zé leveleiket, mint eddig. Úgy érezzük, az elmúlt évben is nagyon sok olvasónknak si­került segítenünk. Erre tö­rekszünk ezután is. Várjuk tehát további leve­leiket. A szerk. Se Lada, se pénz Soha nem írtam még a szer­kesztőségnek, de most rákény­szerülök. Kecskeméten, a Vil­lám István utcai Reál Bt. autó- kereskedésről szeretnék írni. Egy Ladát rendeltünk tőlük tavaly decemberben. Be is fi­zettünk 210 ezer forintot. Feb­ruárra ígérték a szállítást. Ami­kor elérkezett a határidő, szállí­tási akadályra hivatkoztak. He­tente járt be hozzájuk a férjem, de mindig csak hitegették. Majd április végére kaptunk egy értesítést, hogy mehetünk a kocsiért. Az utolsó napon vi­szont szóltak, hogy szállítási okok miatt elhalasztották az át­adást. Utána megint ígérgetés, majd június közepére újból ér­tesítettek, hogy mehetünk a ko­csiért. Ugyanaz történt, mint először, csak most már azt ír­ták, hogy elkelt a cég, és majd az új tulajdonos fogja kiadni a kocsit. A többit már nem részlete­zem, úgyis tudják, hiszen írtak róla egy párszor. Most a nyil­vánoság előtt szeretném meg­kérdezni az illetékeseket, miért vannak még mindig szabadlá­bon ezek az emberek? Mikor kapjuk vissza a pénzünket? Ki­semberek vagyunk, és mi nem csalással szereztük a pénzün­ket. Ez lett volna az utolsó ko­csink az életünkben, mivel a nyugdíj felé járunk. Jelenleg 12 éves autónk van, és nem tudunk másikat venni a hiányzó pénz nélkül. Ha a kamatot nem is, de lega­lább a tőkét adják vissza! Kovács Lászlóné Kecskemét Súlyadó a buszon is? Nagy felháborodásomnak adok hangot, amikor levelem a nyil­vánosság elé tárom. December 18-án, vasárnap, a 11 órakor induló busszal jöttem haza Kecskemétről, a testvéreméktől - ahol disznóvágásban segítet­tem - Soltra. Mint ilyenkor lenni szokott, a húgom a kós­toló mellé a vasárnapi ebédün­ket is belerakta egy sporttás­kába. Én egy vászon szatyorba vettem 1 kg kávét, 1 kg naran­csot és négy citromot, valamint a disznóvágásban használt ru­háimat raktam bele. Egy kézi­táskába a személyi dolgaim mellé két könyvet szorítottam bele. Felszálláskor egy addig soha nem tapasztalt meglepetés ért. Kilencven százalkékos nyugdíjas-jegyem mellé kap­tam egy 50 forintos jegyet csomagjaim szállításáért. A díj­szabályzatban, ami ki van füg­gesztve a sofőr mögött, azt ol­vastam, hogy feladható 2 db csomag 50 forintért. Itt nem er­ről volt szó, mert ha én úgy uta­zom, hogy a lábamnál és az ölemben van a csomag, a saját kényelmem kockáztatom. Mindezeket mások okulására írom, hogy aki vásárolni megy faluból városba, csak annyi csomagot vigyen magával, hogy ne járjon úgy, mint én: a Volán, illetve annak lelkes dol­gozója ne használja ki a szere­tet ünnepe előtt a vásárlók helyzetét. Vagy súlyadót fizetünk a bu­szon is? Ez akkor is sok három táska, alife több mint 7 kilog­ramm összsúlyáért. A busz rendszáma: BPF-071. Bajnok Mihályné Solt, Hegyalja 11. Mi elfojtottuk a tüzet A kecskeméti cipőmúhelyben december 19-én keletkezett tűzről jutottak eszembe az alábbiak. Annak idején a kecskeméti Cipőgyár tüzödéjében aljaké­szítőként dolgoztunk vagy ti­zenöten. Egyszer azt láttuk, hogy a tüzödei részen lángol az asztal, s az egyik dolgozó nőn lángba borul a ruha. Akkor is csaknem ugyanaz történt, mint a mostani esetben, vagyis a borszeszlámpától meggyulladt a Pálmatex ragasztó. A különbség a két eset között csak az, hogy mi nem kiszalad­tunk a műhelyből (mint tette ezt most hat cipészinas), hanem éppen ellenkezőleg ruhadara­bokkal. köpenyekkel, kinek mi került a kezébe, levertük, elfoj­tottuk a tüzet. A kérdésem az, hogy kioktat­ták ezeket a gyerekeket? Tud­ták, hogy amivel dolgoznak, az tűzveszélyes, és mit kell csi­nálni, ha tűz van? Bíró Mihály Kecskemét, Világ u. 6. Bántó nyelvi hibák Jó lenne feleleveníteni a koráb­ban szokásos nyelvvédő íráso­kat. Bántó hibákkal találkozik az újságolvasó, a rádióhallgató, a tévénéző. A helyi tévében az egyik igazgató azt mondta: „Azmiatt”. S mondják, írják az „ezmiatt-”at is. Ehelyett a he­lyes: amiatt, emiatt. Az így „történik” helyett elharapózott az így „működik”, teljesen helytelenül, eröltetetten, szinte nagyképűen. Latin és görög eredetű szavakat használnak tömegkommunikációban, ho­lott a magyar nyelv bőségesen alkalmas minden mondanivaló kifejezésére. Dr. Tiborcz Csaba Kecskemét, Petőfi S. u. 11. ELLEHETETLENÜLNE A TANYAVILÁG A vasút ütőér a Kiskunságban A Kecskeméti Gazdasági Egyesület vezetősége és tag­sága mély felháborodással érte­sült a sajtón keresztül arról, hogy a MÁV számos települést összekötő vasútvonalat fel kí­ván számolni. Ez az intézkedés megítélé­sünk szerint nem átgondolt, mivel ennek az előfeltételeit - a vasúti forgalom közútra terelé­sét - egyáltalán nem teremtet­ték meg. így például az érintett területeken nincs megfelelő módon biztosítva az a személy- és áruszállítási lehetőség, mely a megszűntetésre ítélt vasúthá­lózatot pótolhatná, mindenki-' nek az érdeke szerint és zökke­nőmentesen. A vasutak szolgáltatást vé­geznek a lakosságnak. Soha nem voltak és nem is lehettek nyereségesek, mint azt most a megszüntetés fő okaként han­goztatják. Megemlítem például a Kecs- kemét-Kiskunmajsa vasútvona­lat, amely egyesületünk tagsá­gának egy részét is érinti, akik­hez csupán félúton van - ha egyáltalán van - ezeken az út­szakaszokon kiépített közút. Tehát az ott lakó és oda kijáró embereknek egyetlen szállító eszköze a homokhátsági falva­kat és városokat összekötő vasút. A tanyasi emberek így tudnak eljutni orvoshoz, kenyé­rért stb. A vasútvonalak megszűnte­tése a tanyavilág teljes ellehe­tetlenüléséhez, elsorvasztásá­hoz vezet, annak ellenére, hogy igen sokan most kapták vissza földjeiket. Ennek jelei már most láthatók, sokan szépítik, javítgatják a tanyákat és újakat is építenek a lebontott régi ta­nyák helyett. Várható, hogy a tanyákon mind többen élnek majd, mivel a városokban mindinkább be­szűkülnek a munkalehetőségek, és az emberek kénytelenek lesznek a föld eltartó erejében megkapaszkodni, megélheté­sük érdekében. S most akarják szanálni ezeket a szállítóeszkö­zöket, amikor egyre inkább szükség lesz rájuk? Teljesen érthetetlen! Kénytelenek vagyunk tilta­kozni e nem átgondolt szanálási terv ellen. Az említett kisvasút például 1926 óta szolgálja a fa­lusi, tanyai emberek közlekedé­sét. Ismerve az ország anyagi helyzetét, a közeljövőben biz­tosan nem várható, hogy a vasút helyett közút fog kié­pülni, ami ma hiányzik. Szolidaritást érzünk a vasút­vonalak felszámolása ellen til­takozó MÁV-dolgozókkal. Kecskeméti Gazdasági Egyesület vezetősége, tagsága Találkozó Hartán Nem tudom elhinni Végre valaki örömet okozott a beteg és kispénzű embereknek. December 15-én elmentem a bajai ortopédiára új cipőt fel­íratni. Nagy meglepetésemre karácsonyi ajándékként min­denkinek 50 százalékkal ol­csóbban adták a cipőket. Még most sem tudom elhinni. Edig mindenki csak ígérge­tett, de nem tett semmit. Én előnyugdíjas vagyok. Harminchárom év után 8 500 forintot kapok. Az idén nem kaptam még nyugdíjemelést sem. Ezért boldog új évet kívá­nok az Ortopéd Cipőkészítő Rt.-nek, és külön a bajai orto­pédia főorvosának. Sz. Gy.-né Baja, Szent A. u. 9. őszintén köszönöm Karácsony előtt az egyik kecs­keméti telefonfülkében felejtet­tem a pénztárcámat, benne a teljes havi jövedelmemmel és fontos irataimmal. Már-már beletörődtem a veszteségbe, amikor - csodák csodájára - személyesen felke­resett a Hírős Taxi egyik mun­katársa, név szerint Bozsik Mi­hály úr, és kellemes ünnepeket kívánva átnyújtotta a havi meg­élhetésünket jelentő talált „tár­gyat”. A családi örömön túl, azóta is az az érzésem, hogy rajta kí­vül ezt talán senki más nem tette volna meg velünk. Nagyon köszönöm. Domokos Sándor és családja Kecskemét Köszönet a tűzoltóknak A Dufa Faipari és Ablakgyártó Kft. dolgozói nevében ezúton is szeretném megköszönni a tűz­oltóknak azt a rendkívül bátor, szakszerű és hatékony beavat­kozását, mellyel megfékezték a kecskeméti telepünkön decem­ber 15-én keletkezett tüzet. En­nek köszönhetően nem követ­kezett be törés a káefté műkö­désében. Külön szeretnénk kö­szönetét mondani körültekintő munkájukért, szervezettségü­kért, mellyel elkerülték, hogy számottevő vízkárok és egyéb másodlagos károk keletkezze­nek az oltás során. Kalocsa István ügyvezető igazgató A hartai képviselő-testület má­sodszor látta vendégül a telepü­lés nyugdíjasait. Ez igazán szép gesztus a testület részéről, mert tulajdonképpen olyan embere­ket hívnak meg ezekre az ösz- szejövetelekre, akik közül a legtöbben az iskola befejezése óta most ülnek egy asztalhoz. Az akkor leköszönő polgár- mester méltatta a község életé­ben négy év alatt bekövetkezett változásokat, majd az iskolai énekkar adott műsort, amely olyan szép volt, hogy könnye­ket csalt a jelenlévők szemébe. Köszönet ezért a betanító Gyöngyösi házaspárnak. Tisztelt Szerkesztőség! A Tiszta Kecskemétért! hajdani felhívással kapcsolatban sze­retnék megírni önöknek egy-két dolgot. Például azt, hogy egyesek hogyan is képze­lik el ezt a felhívást. Netán úgy, ahogy a József Attila utca 8. szám alatt egyes lakók teszik? Napok óta leöntögetik szemét­jüket a ház előtt lévő kukák mellé, melyek igaz, már meg­teltek, de ott áll az udvarban egy nagyméretű konténer, kö­rülbelül 20 méterre az említett kukáktól. Nem visz odáig a lá­buk. Hát, bizony az erőnlétet nem árt kímélni még későbbi na­pokra, vagy más célú elfoglalt­ságokra, netán még udvartaka­rításra sem, annak ellenére, hogy akik ezt teszik, azok egyesek szemében nevetség tárgyai lesznek. Habár én láttam már olyan A Magyar Televízióban vetített képújság nekem már régóta csak bosszúságot okoz. Ugyanis nem tudom, hogy az írás sorai milyen sebességgel haladnak előttem. Ezért, ha az olvasással jobban sietek a kelle­ténél, nem jut elég időm a szö­veg értelmezésére, holott a vé­gén kiderül, időmegtakarítást értem el. Ha viszont lassabban haladok, idő híján nem tudok mindent elolvasni. A Kecskeméti Televízió szolgáltató műsorában próbál­koztak már erre megoldást ta­lálni. A képernyő jobb felső sarkában mutatják a pontos időt, a bal felső sarokban pedig a fogyó másodpercek láthatók az adott hír közlési idejéből. Ezután az újonnan megvá­lasztott polgármester, András István az elkövetkező négy év feladatairól beszélt, és kérte a jelenlévők támogatását. Mind­ezek után került sor az ebédre. Úgy láttam, mindenki jól érezte magát az önkormányzati fiata­lok kellemes kiszolgálása és a baráti beszélgetések után. Mint lapjuk hűséges olva­sója, kívánok a Petőfi Népe va­lamennyi munkatársának kel­lemes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt. Ma­radok tisztelettel: Id. Váradi András Harta, Petőfi s. u. 59. jelenséget Széchenyivárosban, hogy doktor urak takarítottak, és nagy kartondobozokban hordták a szemetet. Úgy lát­szik, ők komolyan vették a Tiszta Kecskemétért felhívást, mozgalmat. A fentiekre való tekintettel, tisztelettel megkérdezem az erre illetékeseket, meddig tűrik még el, hogy ez a híres város ilyen szennyezett legyen? Mi­kor történik már végre hathatós intézkedés a szemetelőkkel szemben? Kérem, a leírtakról esetleg szíveskedjenek időn­ként meggyőződni is! Nagyon szomorú lennék, ha az elkövet­kező ünnepeket ilyen körülmé­nyek között kellene eltölteni. Őszinte tisztelettel kellemes karácsonyi ünnepeket és bol­dog újévet kívánok a tisztelt szerkesztőknek: B. A., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Ezzel teljesen kielégítik a meg­rendelők igényét, mivel ellenő­rizhető, hogy a szöveg mennyi ideig volt látható. Ám ez csu­pán némi biztonságérzetet nyújt az olvasáshoz. A további ne­hézség akkor jelentkezik, ami­kor tekintetünk a képernyő alját pásztázza, az időt pedig a felső szélén kell(ene) figyelnünk. Teljes odafigyeléssel akkor lehetne olvasni a szöveget, ha a sorok elején például egy nyitott száj haladna lefelé, melynek a sebessége szinkronban lenne a fogyó idővel. Lehet, hogy ezt meg az anyatévé fogja megol­dani? Hiszen a szülő is tanulhat gyermekétől... L.J. Kecskemét Kuka mellé könnyebb A szülő is tanulhat Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér I/A FOGADÓÓRA Kellemetlen meglepetés K. I.-né kunszállási lakos a mi­nap telefonon számolt be egy számára kellemetlen meglepe­tésről. A Petőfi Népe december 22-ei számában olvasta, hogy Kunszállás önkormányzata ka­rácsony előtt megajándékozza a három vagy több gyermeket nevelő szülőket is. Neki is három kiskorú gyer­meke van, bement hát a pol­gármesteri hivatalba az ajándé­kért. Ám gyorsan lehűlt a kedé­lye, amikor megtudta, hogy a hír igaz, de ő nem kap semmit. Az egyik ott dolgozó hölgy kö­zölte vele, néhányuknak a nevét lehúzták a listáról. Azóta sem érti: mi ez a megkülönböztetés? Pedig nagyon jólesett volna a figyelmesség, bármilyen kis összegről is volt szó. • • Otgyermekes anya kérése Ötgyermekes édesanya fordult halasi szerkesztőségünkhöz a következő kéréssel. Hosszabb ideig a halasi kór­házban feküdt kivizsgáláson, s az ünnepek után ismét vissza kell mennie. December 14-én egy Fülest vásárolt a kórház portáján, s feltehetően a gondok miatti zaklatottságában az egyik asztalon felejtette a cso­magját: kétszemélyes ételhor­dót, valamint reklámtáskáját két hálóinggel (pöttyös és piros mintás). Mire visszament, hűlt helyét találta a holmiknak, pe­dig - mint mondja - a családot egyedül tartja el, s egyhamar nem tudja pótolni a hiányzó ér­tékeket. Általunk kéri a megta­lálót, juttassa vissza címére: Sánta Imréné Balotaszállás, Jó­zsef Attila u. 36. Úgy érezzük, ebben az eset­ben eleget kell tenni a kérésnek. A csomagot halasi szerkesztő­ségünkbe is beadhatja a becsü­letes megtaláló, s munkatársa­ink eljuttatják a címre. Milyen szép is lenne, ha az ötgyerme­kes édesanya hite megerősödne az emberekben. Olvasóink figyelmébe! Felhívjuk tisztelt olvasóink fi­gyelmét, hogy a két ünnep kö­zött ugyanúgy, mint az év bár­mely más munkanapján, foga­dóórákat tartunk szerkesztősé­günkben. Szívesen látjuk 10 és 12 óra között mindazokat, akik szóban kívánják elmondani pa­naszukat, véleményüket, javas- latatukat. Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom